Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-30 / 96. szám

mxmmotí 1111. »7R. 98. SZÁM. térni Megjelent 5tan V7idrigKin rendelete, amely csak a kolozsvári vasutigazgatóság körzetében 400 embert foszt meg az állásától Négyszáz altisztből lett törvénytelen rendelkezés alapján máről-holnapra napszámos — A vezérigazgató ur leépítési hadjáratának fő célja a kisebbségi vasutasok kiüldözése a CFR szolgálatából — A törvényte­lenül degradált vasúti altisztek sérelmükkel a közigazgatási bíróság­hoz fordulnak (Kolozsvár, április 26.) Már több ízben foglal­koztunk Stan yidrigbin vezérigazgató leépítési had­járatával, amelyet előre bejelentett, de hosszú ideig gondolkodott azon, hogy az alábbi törvénytelen rendelkezést kibocsássa-« vagy sem. Stan Yidrighin ur túlzó nacionalizmusa és kisebbségellenes érzülete ismét győzött. A törvényességet feláldozta kisebb­ségellenes magatartásának. A leépítés jelszava alatt többezer egzisztenciát foszt meg állásától és nap­számos sorba taszítja le őket csak azért, mert nem tartoznak a többségiek közé. Jogtipró rendelete áp­rilis 22-én jelent meg és ebben csak a kolozsvári vasntigazgatóság körzeté­ben nem kevesebb, mint 400 vasúti altisztet degradált napszámossá. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az újonnan csatolt területeken hat, vagy hét vasutigazgatóság működik, akkor megfelelő képet nyerünk arról, hogy Vidrighin ut rendelet* többezer kis egzisztenciát dob ki a vasúti szolgálat, kötelékéből, illetve degradál közönséges napszámossá. Négyszáz vasúti altiszt: vonatvezetők, kalauzok, váltókezelők és kocsivezetők csak a kolozsvári igazgatóság körzetében. Ezeknek több mint kilencven percentje magyar, illetve ki­sebbségi. Ezeket majdnem kivétel nélkül a MÁV szolgálatából vették át a CFR szolgálatába, tehát mindeniknek 15—40 évig tartó, becsületes vasúti szolgálata van1. Mind altisztek, kvalifikált alkalmazot­tai a vasútnak. Vizsgáztak, nyugdíjas állásuk volt éa a rendelet megjelenése óta egyszerre, minden in­dok nélkül napszámos munkára osztattak be. Még a fizetésüket sem hagyták meg, ami a legelemibb követelmény, hanem nyolcvanlej es napibérek mellett akarják alkalmazni napszámos munkára őket azzal a kimondott céllal, hogyha a sorsukba bele­törődnek, akkor holnap, vagy holnapután nyugdíj nélkül, minden kielégítés nélkül az uccára fogják dobni. Vidrighin ur rendelete nemcsak törvénytelen, hanem erkölcstelen is, mert az impériumváltozás idején a kiváló, szakképzett kisebbségi vasúti alkal­mazottak becsületesen végezték továbbra is a köte­lességüket, megmaradtak régi posztjukon és a szó igazi értelmében a CFR szolgálatát az összeomlás­tól mentették meg. Ezekre a vasúti tisztviselőkre a* impárium átvétele idején nagy szükség volt. Netrn is kiértek tőlük esküt, hanem meghagyták a szolgá­ja tukb aim, aminek következménye az volt, hogy a CFR régi, megbízható vasúti gárdát kapott, amely­nek a segítségével a vasúti szolgálat folytonosságát meg tudta őrizni. A CFR vezérigazgatósága ahe­lyett, hogy hálás volna a kisebbségi vasúti alkalma­zottaknak, most azzal fizet, hogy tönkreteszi őket, bár több, mint tiz esztendő alatt éppen a kisebbségi vasutasok segítsé­gével neveit fel egy uj román hivatalno­kokból álló tisztviselői generációt. De Vidrighin úrral kapcsolatosan nem akarunk emberiességről, megértésről, háláról, erkölcsi köte­lezettségekről beszélni, mert ő a túlzó nacionaliz­mus szemüvegén keresztül mindenről megfeledke­zett és még a törvényes alapot is kirúgta a lábai alól. A CFR vezérigazgatóságának is meg van a maga tisztviselőnstátusa, szolgálati szabályzata és KATZ és FIA Férfi- és fiuruha áruház, külön mérték szerinti osz­tály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. megvannak a törvényes normái, amelyek alapot nyújthatnak mindenre, csak arra nem, hogy nyugdijképes altiszti státusban levő alkal­mazottakat máról-holnapra szerzett jogaik­tól megfosszanak, illetményeiket redukál­ják, szolgálati alkalmaztatásukat kicserél­jék és napszámos munkára parancsolják. A szóbamforgó altiszteknek a havi fizetése 3000—5000 között mozgott, most a rendelet alapján a fizetésük megszűnik és nyolcvanlcjes napibér mel­lett pályamunkára osztották be őket. Egyidejűleg az igazgatósághoz Bukarestből titkos rendelet is ér­kezett, amely úgy intézkedik, hogyha a vasúti altisztek nem fogadják el a nap­számos munkát, akkor három nap alatt a szolgálat megtagadása címén bocsássák el az állásukból valamennyit. A szerencsétlen altisztek tehát a legkétségbe- ejtőbb probléma elé vannak állítva és vagy perük a CFR-t és nem fogadják el az uj beosztást, tehát ki­teszik magukat annak, hogy éveken át egyetlen bani fizetést sem kapnak, vagy pedig a mindennapi fa­latért kénytelenek pályamunkásoknak felcsapni. Az altisztek legnagyobb részének a fizetésén kívül ter­mészetbeni ellátása volt, többnek közülük lakása, kertje és most mindettől elesnek. Van közöttük olyan is, aki évtizedes vasúti szolgálat után kis, családi házat épített magának, állandó otthont te­remtett, gyerekeit iskoláztatja és most egyszerre nemcsak a régi szolgálati beosztását kell otthagy­ni«, hanem más állomásra kell hurcolkodnia, ott kell hagynia otthonát, házát, földjét. Nem lehet elég sö­tét szintekkel vázolni ennek a törvénytelen és em­bertelen intézkedésnek a hatását, ami valósággal kétségbe ejtette az érdekelt vasúti altiszteket. Hogy mennyire kisebb&égetllenes Stan Vidrighinnek az in­tézkedése, az abból is kitűnik, hogy nem minden altisztet tanít napszámos sorba, vannak kivételek is, de azok egytöl- egyig románok. Fiatalabb, kevesebb szakképzettséggel biró al­tisztek, de meg van a speciális érdemük, hogy ro­mánok és igy a kisebbségekkel szemben kivételes el­bánásban részesülnek. Megdöbbentő az a cinizmus, amellyel Stan Vidrighin ur felrúgja a vasúti szolgá­lat érdekeit csak azért, hogy nemzetiscgi szempon­tokat érvényesítsen. A vezérigazgató ur rendelet* mély megdöbbe­nést keltett nemcsak a vasutasság, hanem a kisebb­ségek körében is. Nem minden indok nélkül kérdez­zük a mai kormány vezetőitől, hogy miért éppen a Mjaniu-rezsim az, amely egy ilyen par excellence kisebbségellenes támadással „reorganizálja“ a vas­utat? Különben úgy értesülünk, hogy a vasúti altisz­tek végső kényszerűségükben a rendeletnek enge­delmeskednek, de ugyanakkor egyénenként a köz- igazgatási bíróságnál támadják meg a törvénytelen rendeletét és mindaddig, amig a bíróság előtt igaz­ságos ügyüket megnyerik, viselik a kisebbségi sors keresztjét, amelyet Stan Vidrighin ur a vallókra rakott. Kilencszáz liter fekete szeszt foglaltak le Munkában a szeszcsempészek (Kolozsvár, április 28. Saját tud.) Az adózat­lan, úgynevezett fekete szesszel való csempészés és üzérkedés az ellenőrző hatóságok ébersége ellenére vígan burjánzik Romániában. A sorozatos leleplező sek, elkobzások és tekintélyes összegű pénzbírságok sem tudták elriasztani a csempészeket a fekete szesz­szel való jövedelmező üzérkedéstől. Szombatról vasárnapra virradó éjjel Bereczky Miklós szeszgyári ellenőr, D. Dogaru és Sulyok Ist­ván állambiztonsági komiszárok segitségével Nagy- enyed és Tövis között az országúton egy teherautót tartóztattak fel, amelyről az igazoltatás után ki­tűnt, hogy kilencszáz liter fekete szeszt szállít. A teherautó Szallai nagyenyedi vállalkozó tulajdona. Az ellenőrző közegek a kilencszáz liter fekete szeszt Kolozsvárra hozták, a Szeszszindikátus raktárában helyezték el. A nyomozás erélyesen folyik, hogy a lefoglalt szesz kinek a tulajdona, kinek a rendele­tére és hova akarták szállítani, mert a teherautó soffőrje ezekre a kérdésekre nem tudott kielégítő választ adni. A lefoglalt kilencszáz liter fekete szesz adója és a kirovandó birság összege, együtesen egymillió lej. Felmentették Salamon magyarláposi orvost, akit egy fiatal tanítónő halála miatt súlyos vádakkal illettek (Dés, április 28.) A dési törvényszék hétfő délelőtt dr. Bodea Augustin törvényszéki elnök vezetésével rendkívüli érdeklődés mellett, zsú­folt terem előtt tartotta meg a tárgyalást dr. Salamon Miksa magyarláposi ismert orvos ügyében. Salamon dr. védelmét Lucian Gheor- ghe ügyvéd látta el. mig a tárgyaláson tanú­ként Mátyás Mátyás dr., orvosi szakértőként pedig Stanca dr. kolozsvári egyetemi magán ta­nár is megjelentek. Salamon dr. ellen az volt a vád, hogy Ponkis Mária láposi tanítónő az ő kezelése kö­vetkeztében, egy injekció beadása után meg­halt. Ponkis Máriát hozátartozói az orvos ren­delőjében ájultan találták meg és súlyos álla­potban szállították be a kolozsvári Park szana­tóriumba, ahol megoperálták, de már nem lehe­tett segíteni rajta. A tárgyaláson az első tanuk vallomása az orvos bűnösségét látszott igazolni. A törvény­szék ezután Mátyás Mátyás dr.-t hallgatta ki, akinek vallomása teljesen tisztázta dr. Salamont. Mátyás dr. elmondotta, hogy a tanítónő nem az injekció következtében halt meg s betegsége, amellyel az orvost felkereste, egyébként is ha­lálos kimenetelű lett volna. Miután Stanca dr.- nak is ugyanez volt a véleménye az ügyész a vá­dat elejtette. N Valutapiac 1930 április 28. <u Q Zürich Berlin Bukarest Budapest Becs Prága London nyitás zárlat utó Zürich __ 8120 3263 1108375 13740 65440 25077 Newyork 51580 51580 41875 168 57170 70890 337537 48620 London 250775 1 25077/g 203576 81750 277950 344587 16408 — Páris 202325 202350 1642 66050 2243 27785 1323887 12393 Milano 2703 — 2194 882 299550 371525 17691 9276 Prága 1528 1528 12409 499 169350 209975 — 16409 Budapest 9020 9020 7320 2941 — 12395 59025 2784 Belgráü 91275 91275 — 299 101175 1254 5972 Bukarest 307 307 249 — 33975 42125 2008 81770 Becs 72725 7275 5906 2375 806375 ’ 47590 3450 Berlin 12315 12315 — 4020 1365125 16920 80550 20363 (atoni Száz lej árfolyama: Zürichben 307 Londonban — Budapesten 339*/*

Next

/
Oldalképek
Tartalom