Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-28 / 95. szám
Csak a munkaügyi misztérium engedélyével Jöhet he az országba idegen állampolgársággal bíró kézműves (Kolozsvár, április 24.) A Monitorul Oficial 7ó-ik száma közli a belföldi munka védelméről szóló törvényt, amely április 3-án már életbe is lépett. A törvény a kisiparosokat, kereskedőket intenziven érdekli. Épen ideje volt, hogy Romániában is védelemben részesítsék az ipari munkát. Maga a törvény indokolásában rámutat arra. hogy majdnem minden európai országban már megalkották a munka védelméről szóló törvényt. A törvény többek között kimondja, hogy külföldről az országba nem jöhet be idegen állampolgár, még mint önálló iparos, vagy kereskedő sem, ha erre előzetesen nem szerzi meg a munkaügyi minisztérium engedélyét. A törvény gátakat emel a beözönlés előtt különösen akkor, ha valamelyik iparágban a kereslet teljesen kielégítést nyer. > A bevándorlási engedélyek iránti kéréseket a jövőben mindig az a vállalat köteles megtenni, amely idegen munkásokat akar az országba behozni. Ezek a kérések a munkaügyi inspektoraitokhoz nyújtandók be, az idegen munkás vagy iparos nevének, foglalkozásának, korának (Bukarest, április 24.) Annakidején á Keleti Újság is megírta, hogy Franciaország és Románia között bizonyos megállapbdások jöttek létre a két ország munkásainak kölcsönös alkalmazására vonatkozólag. Ismeretes, hogy Franciaországban jelenleg a munkáshiány nagy, ugyanakkor pedig Romániában nagy a munka- nélküliség, tehát a régebb kötött megállapodásoknak az előnyeit igy előreláthatólag csak Franciaország élvezheti, mert a román munkásokkal olcsó munkaerőhöz jut. A román munkás hazájától távol munkaalkalmat ugyan kap, de munkásvédelemben aligha részesül. Már ezen a téren a romániai munkások rendkívüli szomorú tapasztalatokat szerezhettek a maguk számára. Annakidején a két ország kötött ugyan egy szerződést, amely a munkásoknak a jogait és helyzetét szabályozza, azonban az események azt igazolják, hogy Franciaországban a Romániával kötött szerződést nem respektálják és a munkáskizsákmányolás veszedelmes méreteket ölt. A szerződést megkötötték ugyan, de mirtd- ezideig nem alkalmazták. Most folynak a tanácskozások, hogy a munkásvédelmi intézkedések kölcsönösen megtörténjenek. Hogy a múltban a szerződés alkalmazása nem történt meg, annak a főoka részben a kormányválságokban (Kolozsvár, április 24.) A történelemből ismerjük azt a mondást: Hannibal ante portás (Hannibál á kapuk előtt), ami akkor hangzott el, amikor Hannibál átkelt az Alpesekeh. Akkor ez a kiáltás Rómában szájról-szájra járt és azóta is szálló ige maradt. Ez a római mondás jut az eszünkbe, amikor arról hallunk, hogy Romániát a Eata-cipők inváziója fenyegeti. Nem akarjuk a türelmetlenség látszatát kelteni, tehát mindjárt hozzátesszük, hogy a veszedelem megírásában, illetve feltárásában kizárólag gazdasági szempontok vezetnek. A probléma előtérbe kerülésével kapesölatosan nem hallgathatjuk el. hogy az egész romániai bőr- és cipőszakma veszedelemben forog. A hatalmas Bata-gyár ugyanis, amely internaGiortá- lis apparátusával a maga nemében egyedül áll, most Románia felé is terjeszkedni próbál és a bukaresti napi és közgazdasági lapokból való és a bevándorlás irányának a megjelölésével. A törvény csak akkor tesz kivételt, ha olyan iparosok vagy munkások akarnak az országba bejönni, akik ebben a szakmában specialisták és rájuk feltétlenül szükség van. Ezeknek a részére a tartózkodási engedélyt egy évre adja meg a minisztérium. Ez a terminus a vállalat kérésére egy évvel meghosszabbítható. Itt azonban kivételt képeznek a román származású idegen állampolgárok, akiknek a részére a minisztérium bizonytalan időre adja meg a tartózkodási engedélyt és ugyancsak kivételt képeznek azok az idegen állampolgárok, akik még 1914 előtt itt telepedtek le. Az idegen állampolgárok részére kiadott tartózkodási engedélyek közbiztonsági és államellenes cselekedetek miatt vonhatók csak meg. Ha önálló iparosok és kereskedők akarnak az országba bejönni, akkor a minisztérium a helyi ipari és kereskedői szervezeteket is meg kell hogy kérdezze, az ittartózkodási engedély megadására vonatkozólag. keresendő, részben pedig abban, hogy a román munkaügyi minisztérium olyan természetű garanciákat kért, amelyeket megadni á francia kormány hosszú ideig nem akart. A táfgyalások még tartanák, de arról semmi pozitívum nincs, hogy a román álláspont győzött-e vagy sem. A bukaresti lapok szerint a francia fémipar képviselői a román fővárosba és a munkaügyi minisztériummal érintkezést kerestek abban az irányban, hogy egyelőre ötszáz fémipari munkás alkal- iYiazást találjon Franciaországban. A tárgyalások kdvező mederben folynak és valószínűnek látszik, hogy azok kielégítő eredménnyel járnak. Arról van ugyanis szó, hogy az utazási költségeket felerészben a munkaügyi minisztérium és másik részben pedig a francia fémipari vállalatok viselik. Úgy értesülünk, hogy a francia kiküldöttek nemcsak a fémipari szakma munkásai iránt érdeklődnek, hanem más szakmabeli munkások kiszállítása iMnt is. Tekintettel arra, hogy Romániában tűrhetetlen a munkáhiány, nagy ötömmel kell fogadnunk a román munkások Ftanciaötszágban való foglalkoztatását, viszont a kormánynak arról sem szabad megfeledkeznie, hogy a romániai munkások anyagi és erkölcsi érdekei kellő védelemben részesüljenek a francia földön. értesülésüíik alapján megírhatjuk, hogy Bata bukaresti központtal egyelőre 4 millió 500 ezer lejjel egy részvény- társaságot alapított, amely az ország nagyobb városaiban egyelőre busz fiókkal fog működni. Önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy mi az a Batn-cipő és annak a térfoglalásával miféle veszedelmek járnak a romániai bőr- és cipőszakma területén. Bata jártos. a gyár alapítója, jelenleg tsch cipőgyárbs, aki kis suszterből lett a világ egyik legnagyobb cipőgyárának d tu- lajdchosá, egy egész kis Várost alakított át egyetlen cipőgyári organizmussá. Ismeretes, hogy Zsolna város majd minden háza és minden lakója a Bata-gyár szolgálatában áll. Érdekes, hogy a gyár slini üzeme, amely az egész világon párját ritkítja, a vászontól kezdve egééz a cipőfűzőig maga szerzi be és maga állítja elő a cipőkészitéshez szükséges összes anyagokat. A gyár napi produktuma nein kevesebb, mint 60 ezer pár cipő és olyan organizációt épített ki, amely minden más kereseti ág foglalkoztatását kikapcsolja és feleslegessé teszi. Hogy egyebet ne említsünk. Bata a javításokat is elfogadja és ezzel még a foltozó vargáktól és cipészektől is elveszi a betevő falatot. De ettől eltekintve is, mindenütt a saját üzleteiben árusít. A gyár azonban nem annyira minőségre, hanem inkább a mennyiségre fekteti a fősulyt. Az érdekelt iparosoknak és kisiparosoknak össze kell fogni, hogy a Batá-cipőinvázió ellen felvegyék a harcot. Mindjárt az elején meg kell akadályozni azt a veszedelmet, amely egzisztenciális alapjaiban támadhatja meg nemcsak a hazai bőr- és cipőipart, hanem a bőr- és cipő- kereskedelmet is, nem szólva a feldolgozó kisiparról, amelyet valósággal egzisztenciájában támad meg. Úgy értesülünk, hogy az érdekelt ipari szakmák az intéző köröket sürgősen fel fogják világosítani a fenyegető veszedelemről. Ezeknek a szakmáknak valóbán félre kell verni a harangokat, mert nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy több százezer egzisztencia forog veszedelemben. Sőt, végső védelmi eszközként még a cipővámok felemelésétől sem szabad visszariadni. A péksüteményekkel való házalás megtiltása. Nemrég egy rendó'rségi intézkedés látott napvilágot, amely a kolozsvári pékiparosok körében nagy izgalmát váltott ki. Az intézkedés szerint a jövőben péksüteményekkel házalni nem szabad. Ez a tilalom valóban fennáll Kolozsvár város területén, de még a Mária Terézia-koraheli nyílt parancs alapján, amely mindén házalásra vonatkozik és igy nemcsak kizárólag a péksüteményekkel való házalásra. Ebben az ügyben áz érdekelt pékiparosok részéről küldöttség kereste fel Moldován ipartestületi elnököt és felkérte őt arra, hogy lépjen közbe a rendelet megváltoztatása érdekében. Az ipartestület elnöke a kereskedelmi és iparkamara utján érintkezést keresett azokkal a kereskedőkkel, akik a mozgalmat irányították és az a megállapodás jött létre, hogy 30 napig nem fognak további lépéseket tenni, megadva így a módot és a lehetőséget arra, hogy ebben a kérdés ben az összes pékiparosok állást foglalhassanak. Az ’ ipartestület maga, hogy tiszta képet nyerjen a pék- ipárosoknak a véleményéről és magatartásáról, folyó hó 29-én délután 4 órára közgyűlést hivött ösz- sze, hogy itt egységes álláspont alakuljon ki. Előreláthatólag ezen a közgyűlésen nagy harc lesz, mert a pékek nagyrésze a házaló kereskedelem ellen van, nenlfcsak azért, mert ez törvényileg tiltott dolog, hanem azért is, mivel azt som higiénikusnak, sem kereskedelmi szempontból megengedhetőnek nem tartja. Nem minősíthető kereskedésnek az a cipésztlslet, amely kirakatában cipőket helyez el. A bukaresti lábbeli iparosok szövetsége interveniált a pénzügy^ miniszternél abban a tekintetben, hogy azok a cipészek, akik üzletük kirakatában árukat helyeznek el, adóztatás szenţmntjâbol ne minősíttessenek kereskedőknek. Az intervenció sikerrel járt és a pénzügyminisztérium az összes pénzügyigazgatóságokhoz az alábbi körrendeletét adta ki: Mindazok a kisiparosok, még ha üzlettel is bírnak, akik szakmájukat saját maguk gyakorolják, csak 12 százalékos adózás alá esnek, azok pedig, akik gépberendezéssel bírnak, 14 százalékos adókulcs alá esnek és csak azokat lehet 16 százalékos adózás alá vonni, akik a saját készítményeiken kivül még nyersanyagokat, mint bőr, fipészkellékeket, vagy gyári készítmény eket is árusítanak. Eltiltották a római mérleg használatát. Az iparés kereskedelemügyi minisztérium 13.264. számú rendeletével a róhiai mérlegek használatát 1—10 kilógramm súlyig eltiltotta. Ezt a tilalmat a minisztérium á méter rendszer bevezetéséről szóló törvény intézkedéseivel indokolja. A Nagycnyedi önképzőkör műkedvelő előadása. Na gyen vedről jelentik: Az itteni iparös önképzőkör saját színház-termében folyó hó 20-án, hüsvét első és másodnapján műkedvelő előadást tartott. Színre került Zágbn István: ;,Szegény leányt nem leltet elvenni” citiiü vigjátéka. Az előadáson szerepéitek iíj. MéneSSy Miklós, Feitiohel Endre, Gerendi Gyula, ifj Bakó Károly, CsCgezi Károly, Szabó Irma; Síi lyok Irénke, Csávássy József és Modi János. A műkedvelő' előadás pompásan sikerült, aZori a nagy- enyedi iparoáság kitünően mulatott. A műkedvelő előadást reggelig tartó tánc egészítette ki, 5®ö romániai munkás vándorol ki Franciaországiba Miért nem védi meg Romáira munkásainak az: érdekeit?!
