Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-28 / 95. szám
XIII. ÉVF. *5. SZÁM. 13 IQ&mUfşitc _____________ Jósika Miklós báró Száz esztendeje immár, hogy a Felsőmagyarországi Minerva” cimü kassai időszaki folyóirat lehetővé tette, hogy a magyar regény- irodalom későbbi fejedelme első irodalmi termékeivel a közönség elé lépjen. A magyar kráter a mult században szinte ontotta magából a nagy tehetségeket. Ez a század adta nekünk a politikai élet legizzóbb lelkű magyarjait, a költészet halhatatlanjait, a regényírás úttörőit... Az addig sivár, mozdulatnélküli levegő megtelt tartalommal, ozondus illattal, a szabadság szellője átjárta, kiűzte századok dohos, fojtogató ködét a magyar életből, ennek az időnek a nagyjai századok mulasztását hozták helyre, a magyart pedig az európai kulturnem- zetek sorába emelték. E nagy halhatatlanok közé tartozik Jósika Miklós is. Már ifjúkorában az irodalom rajongója volt. Gyermek volt még, amikor játékairól megfeledkezve hallgatta a népmeséket, a mondákat. Később pedig — mikor ifjúvá serdült — bebarangolta Erdély bérceit, erdőit, megcsodálta a természet vad szépségeit, felkereste az ősi várakat, az omladozó kastélyokat és az örökéletet élő udvarházakat... Apróra megnézte a roskadó kőfalat, a boltíves kaput éppúgy, mint a házak belsejét, azok beosztását, a termek nagyságát, az ablakok formáját. Agyába véste a családi arcképek, az edények, fegyverek és más portékák körvonalait. De akkor már megelevenedett előtte a régi mult, a harci szablyával megörökitett vitéz az ő képzeletében viaskodott már becsületért, asszonyért, vagy nemzete szabadságáért... Képzelő ereje ifjú korában már kereste az alkalmat irói képességei megnyilvánulására, élete kezdetén már predesztinálva volt arra, hogy oda kerüljön a magyar irodalom halhatatlanjai sorába. Gyermekkorának gyakran változó otthonai éppúgy, mint katona életének háborúban eltöltött esztendői mind színesebbé tették amúgy is rendkívül eleven, szinte nyughatatlanul élénknek mondható eszmevilágát. Alkotóerejének erősítésére szolgált az a körülmény is, hogy ifjabb éveit a legváltozatosabb körülmények között élte át. Lakott katonakorában a legprimitívebb paraszt házban, de kivette a részét az udvari élet legfényesebb tündérvilágából is, akkor, amikor az a legpompázóbb volt, a bécsi kongresszus idején (1814). A baráti összejövetelek, a társas körök vig mulatozásai, az előkelő világ táncos estéi, a kamara-bálok mind színesebb képekkel töltötték meg lelkét, a mohón falt olvasmányok légiója patakként ömlött be agyán, hogy aztán évtizedeken át mesemondója legyen a magyar népnek. A katonai pályán, a harctereken és a társadalmi életben egyaránt megállotta a helyét. Pajtásai szerették, fellebbvalói elégedettek voltak vele, katonái ragaszkodtak hozzá. Édes apja — idősb Jósika Miklós báró — Erdély főúri mulatságainak rendezője és mecénása, megtalálta az utat fia biztos jövőjének a megalapozására. Récsey Adám báró — katonai parancsnoka — atyai szárnyai alá vette, de a szép tervek mind szertefoszlottak, a szerelmes ifjú Kállay Erzsébet kedvéért lemondott a katonai karrierről, kilépett a hadsereg kötelékéből. Nem lehet célunk alapos és kimerítő képét nyújtani irodalomtörténet íróink által már régen és alaposan ismertetett élete folyásának, de arra a körülményre mégis szükséges rámutatni, Irtó: dr. Deák Imre hogy a házaséletben néhány esztendő múlva bekövetkezett elhidegülés adta Jósikát az irói életnek. Az ő magasan szárnyaló eszmevilágát nem bírta irányítani a duhajságot kedvelő, virtusko- dó nyírségi társaság, a gazdálkodás nem kötötte le eléggé, a magányosan töltött órák mind hosz- szabbra nyúltak, kezdett az Íróasztal fiókjának dolgozni, — a sok színes kép, a történetek ka- leidoszkópszerü kialakulása éretté tette a gondolatot, hogy szakit eddigi életével és íróvá lesz. A tapasztalatok bősége, századok életének és külsőségeinek lelkiismeretes megfigyelése és tanulmányozása, a feltűnő regényes történetek iránt való folytonos érdeklődés nem engedte pihenni Jósikát házasélete boldogabb esztendői alatt sem, — azoknak a gondolatoknak papirosra kellett kerülniök, annál nagyobb erővel tört ki ez a visszafojtott keserűségek esztendői alatt, amikor a felzaklatott idegekre csak azok az órák nyújtottak megnyugvást, melyeket írással töltött el. Tanulmányai: az „Irány” és a „Vá- zolatok’’ (1835) annak a fának az árnyéka alá tartoznak, melyet Széchenyi állított nemzetnevelő, tanitó „Hitel”, „Világ, meg „Stádium”- jával a magyar kultúrának. Oktatni, javítani akarta Jósika is az erre hajló magyarokat, eszméket akart adni mindazoknak, akiktől a magyar faj erősítését várta. Boldogan fogadta a népszerűség kitöréseit, a kedvező kritikát, a tudományos körök elismerését, mert ez mind bizonyítéka volt annak a bensejében lánggal égő hitnek, hogy mint iró használhat nemzetének, hogy nem fog eredmény nélkül távozni a földről. 1836-ban jelent meg az* első történelmi regénye, „Abafi”, mely addig még soha nem tapasztalt érdeklődést támasztott az olvasóközönség körében. Szép, tiszta magyar nyelven szólt Jósika, stílusa messze felülmúlta régebbi íróink nehézkes, szinte érthetetlen Írásait, tárgyát a hazai történelem köréből választotta, alapos rajzát adta a leirt korszaknak, kitünően jellemezte a személyeket, mesteri képet nyújtott a társadalmi életről, annak mindennemű viszonyairól, a cselekmény fonalát érdeklődést keltve tudta vezetni és megelégedést keltve befejezni. Úgy az „Abafi”, mint későbbi, nagy számban megjelent történelmi és társadalmi regényei felkapott, gyakran olvasott munkák lettek és Jósikát a magyar regényirodalom megteremtőjévé, apjává tették. A mai olvasóközönség, sajnos, nem tud gyönyörködni már oly intenziven regényeiben. mert az elmúlt száz esztendő a neylv fejlesztése terén nagy változást vitt keresztül, a Jósika által használt szavak egy része ma már idegenül hangzik, mondatainak fűzése nehézkesnek tűnik fel, tárgyának feldolgozása, a történelmi levegő lüktetése, az események mesteri gördülékenységc. a jellemek nevelő hatása azonban ma is változatlan hatású maradt. Tanította regényeivel a történelmet, de azért soha se vált terjengőssé a mult eseményeinek ismertetésével a cselekmény gördülékenységének hátrányára, a valóságos történelmi tények csak hátterül szolgáltak nála, a kor szereplő fiai pedig mellékalakokként, de jellemük teljes kidomboritásávaí jelentek meg. Regényei lelket öntöttek az 50-es és 60-as években a leigázott magyarságba. Mindenki olvasta könyveit, mert a mult ismertetése, a regények keretén belül elhelyezett mondanivalói, a régi, dicsőséggel teljes magyar világ feltárása nyugodt hittel, bizalommal töltötte el jövője iránt a magyart. Hazájától távol, idegen viszonyok', idegen szokások, idegen népiélek hatása alatt jobban megérezhette, alaposabban megfigyelhette a magyar eszmeáramlatok súlypontját, részrehajlás nélkül fejezhette ki nézeteit, felfogása erejét, mintha idehaza élt volna. A magyar levegőtől messze, Brüsszelbe került a szabadságharc után és ez a körülmény regényírói képességeit — ellentétben sok más, külföldre szakadt íróval — még fokozta. Korrajza még festőibb, még részletezőbb lett, a személyek jellemét még alaposabban kidolgozta, ecsetelő tolla alól még megkapóbb, hazájáért erősebb lélekkel, nagyobb tűzzel munkálkodó magyar, erkölcseiben még tisztább magyar asszony került ki. Jósika edzett, ruganyos egyénisége nagy próbát állott ki az 1849-iki világosi katasztrófa után. Megelégedett, boldog életet élt addig. Elnyerte első felesége ellen évekig folytatott izgalmas válópöri küzdelem után Podmaniczky Julia bárónő kezét s vele nemcsak a szív nyugalmát, a kölcsönös szerelem melegségét érte el. hanem az anyagi függetlenséget és az irói munkálkodás megbecsülését is. Ehhez járultak politikai sikerei. Egyike volt azoknak, akik szabaddá tették a népet, akik belátták, hogy a jobbágysorban kínlódó nép felszabadítása csak jótékony hatással lehet az állam életére, egyike volt azoknak, akik reformálni akarták a közéletet, akik ujjongva üdvözölték a szabadelvű eszméket, Kossuth fellépését. Tagja volt 48 őszén a főrendiháznak, majd a Batthyány-miniszte- rium lemondása után az „országos honvédelmi bizottmány”-nak. Részt vett az országgyűlés tanácskozásaiban Debrecenben, mikor pedig a rendkívüli viszonyoknak megfelelő rendkívüli kormány — a honvédelmi bizottmány — működése megszűnt és megalakult Szemere Bertalan kormánya, a legfőbb birói testület tagjává nevezték ki. 1849. augusztusában megszűnt a nemzeti kormány élete. Görgei, — a diktátor, — letette a fegyvert, a vezető politikusok nagy része kezébe vette a vándorbotot. Oly gyorsan jött ez a fordulat, hogy a menekülők nagy része a puszta életét menthette csupán. Nem volt idejük arra sem, hogy értékeikhez jussanak s legalább első hónapjaikat tegyék könnyebbé, elviselhetőbbé. A külföldre menekülés lesújtotta Jósikát is. Egyszerre vesztette el hazáját, boldogságát, biztos kereseti forrásait, birtokait. De nem törte össze a nagy csapás, akkora volt a lelkiereje, hogy kibírta azt, amivel a gondviselés sújtotta. Nála igazán csak egy pillanatig tartott a lesuj- tottság. Felocsúdott a nagy fájdalomból abban a pillanatban, amikor a szerető hitvest néme. földön a karjai között érezte. Megtalálta akkor a megélhetés és nyugodt élet alapját —- az iró- toll forgatásában. Mikor lelki nyugalma helyreállott és összeköttetést tudott teremteni a magyar könyvkiadókkal és lapokkal, — amikor meglátta az utat. melyen mondanivalói a magyar olvasóközönséghez jutnak, sokat gondolkozott a magyar jövője felől is. Mai helyzetünkben is megnyugtathatnak e sorai: „Magyar hon s a magyar nemzetiség sok veszély napjait látta már ... Volt másfél század, melyben a török félhold emelkedett számos váraink tornyain és napok, hol az elmosódott közérdek nyelvben, érzésben elkorcsosoVeti már zsidó f?őríiáz sorsjegyei ??? Siessen, mert közeledik ÍT!fl3US 20, a húzás napja, amikor a kolozsvári AbBIÍIfl BflRK a nyerőknek azonnal kifizet 2,700.000 leit. KMH?588!&?2!: FSnyereeitiy 1ÍÍÍÜÍtŐ L. 1 sorsjegy 100 lei!!
