Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-21 / 91. szám
XIII. ÉVF. 91. SZÁM. 7 &sm, Konnersreotíi - Monostoron A spiritiszta társaság médiumának „csodálja durva misztifikáció Egy előkelő egyházi férfiú megsemmisítő nyilatkozata azagyon- reklamirozott nagypénteki „csodádról (Kolozsvár, április 19.) A konnersreut|ţi, eset ismétlődött volna meg Kolozsváron ? Nem, nem hiszem. Nem történt itt csoda, csak megszületett egy húsvéti, illetve nagypénteki hirlapi szenzáció. Meg akarták ismételni a kanners- reuthi csodát, ahol Neumann Terczzel, ezzel az igazán vallásos, fanatikus nővel valóban csoda történt. Orvosok és hatóságok állapították meg ezt. A krisztusi sebek sztigmái Neumann Tévéznél tényleg megjelentek, mindenki elhitte, az egész világsajtó megírta, egyházi lapok és Unittá sok komolyan foglalkoztak a dologgal s mégis az^ egyház a maga zárt, hűvös és óvatos tartózkodó-'' savai kétkedve vette tudomásul a „csodá“-t. Kolozsváron is hasonló eset történt, de sziv- padi megrendezésben. A csoda csak a nagy pánté-' ki este áhitatos félhomályában talált hívőkre, de már másnap megszűnt és az eset bűnügyi mesgyére csúszott. A józan és hűvös újságírói vizsgálat állapítja meg, hogy a kolozsvári Nagp Miklósné, Molnár Mária, vagy égy spiritiszta, társaságnak az eszköze, illetve médiuma, vagy pedig, — nem akarunk erős kifejezéseket használni.— szinpadszerüen előre preparálta magát a csodára, homlokát, kezeit cs lábait, sőt még az oldalát is mesterségesen, tehát külső beavatkozás utján megsebesítette, felhorzsolta, össze-vissza karcolta, hogy ezzel félrevezesse a vallásos hi vöket, — hogy milyen céllal, annak eldöntését, a józan olvasóra bízzuk. A csoda, gyanús c'őzaiényci Először bemutatjuk Nagy Miklós urat, a férjet. Kolozsváron nagyon sokan ismerik. A hírhedt. tordai America nevezetű aggastyán biztosítónak volt az ügynöke. Az azóta botrányok kö zött megszűnt biztosító jámbor cs jóhiszemű embereket vitt lepre, sokakat köztük sikeresen tönkre is tett. Nagy Miklós ma is biztosítási tisztviselőnek mondja magát. A felesége rendes polgári unasszony, akit szélesebb körökben csak arról ismernek, hogy egy spiritiszta társaságnak a médiuma, akin keresztül minden héten a „szellem“ hipnotizálás után jelentkezik. Kolozsváron a spiritiszta szeánszok az utóbbi időben gombamód elszaporodtak. Egy ilyen spiritiszta társaságnak a médiuma Nagy Miklósné, Molnár Mária. Az ünnepek előtt a társaság szeánszot rendezett, és a „szellem“ már előre bejósolta, hogy Kolozsváron nagypénteken csoda fog történni és megismétlődik Konnersreuth — Monostoron. A zártkörű társaság nem csinált titkot, a csodából, sőt tagjai hirdették azt mindenfelé. Csodálkozunk,, hogy Kolozsvár Főterén, forgalmasabb útvonalain plakátok nem szólították fel a járókelőket arra, hogy a nagypénteki csoda megtekintésére a spiritiszta társaság tisztelettel meghívja őket. A szerkesztőségekbe anonim levelek érkeztek. Szóval a csodavárás pompásan rek- lamirozva volt. A meghívó pontosan este hét órára szólt. A színhely a Monostori kápolna lejtője. A hivők meg is jelentek és áhítattal várták a csodát. A rendezés körül azonban valami hiba történhetett, mei’t a csoda egy ideig késett. Hét óra után azonban velötrázó sikoltások verték fel a Kálvária áhitatos csöndjét. A jámbor hivők megrezzentek és fejvesztetten rohantak, hogy megnézzék, mi történt. A monostoriut egy kis házikója előtt ekkor már hatalmas tömeg állott. Innen hallatszottak ki a rémes visítások. Rémes visítások az áhítat csöndjében Mindenki azt hitte, hogy gyilkosság történt és az emberek egymás hegyén-liátán tolongtak a kis házikóba. A misztikus lámpafény Csak homályosan világította be a szobácskát. A padlózaton hisztériás görcsökben vonaglott cs sikitozoít Nagy Miklósné, Molnár Mária. Homlokából ömlött a vér, úgyszintén kezeiből és lábaiból. Az emberek megdöbbenve szemlélték a nagypénteki ..csodát“. A kiváncsiak térdreborulva imádkoztak és vallásos dalokat énekeltek: Valóban megható látvány volt. Csak a Molnár Mária hisztériás visitozásai hatottak kissé groteszküL Mindez hosszú ideig tartott, amig a ’ V Asv, veu’^ppot autóbuszra tettek és a Brossai ucca 3. szám alatti lakásba hazaszállították. I ,!c A csoda megszületett és a hire ment szájról- szájra. Az egész Monostor vallásos népe csak erről beszélt. Szombaton reggel már búcsú járás indult meg Nagy Miklósné háza elé. Mindenki látni akarta a csodálatos asszonyt és nem kételkedett senki abban, hogy Kolozsváron is megismétlődött a konnersreuthi eset. ' "ss. Akadnak olyanok is, af:ik nem h sztiek a t—ódában Szombaton déli egy órakor felkerestük Nagy Miklósáét a Brassai ueea .‘1 szám alatti lakásában. A Minerva palotája mellett fekszik a ház. Bizonytalanul léptünk be az üres udvarra. Tétován néztük a lakások ablakait. Egyszerre négy asszony dugta ki a fejét az ablakokon. Zavart an kérdeztük: T.t.t lakik Nagy Miklósné, akivel a es".la történt ? Az egyszerű asszonyok összenéztek és mosolyogtak. Az egyik gúnyosan megjegyezte: __ A szomszédasszony tyúkja egyszerre két piros tojást tojt... Aztán Nagy Miklósné lakására mutatott. — Tessék, ott van a csoda, ha kiváncsi rá, nézze meg... Es az egyszerű asszonyok hahotában törtek ki. Kissé megszeppentem. Szégyellem magamat, de az újságírói hivatás arra késztetett, hogy ne tágítsak. Az ajtóban a férj fogadott. Szőke, magas. angol bajuszos beamterkinézésü ember. Meglehetősen udvariatlanul fogadott: — Mivel lehetek szolgálatára? Elmondottam jövetelem célját, de a házigazda ridegen kijelentette, hogy őnagysága nem fogad. — És a csoda? tettem fel én is hűvösen a kérdést. __llát csoda, az történt. De nem a nyilvánosság számára. A csoda, arai belső ügyünk. Én azonban nem tágítottam és kijelentettem, hogy a rendkívüli esetet, nem szabad elzárni a nagy nyilvánosságtól. Megcsillogtattam a világhírnévét. amire a férj zordsága is megenyhült. — Tessék várni. Mindjárt jön a feleségem. Szétnéztem a szobában, az ablakok le véltek függönyözve, a kis szobácskábán félhomály derengett. Őnagysága sokáig váratott magára, jó tiz perc múlva azonban kedves, egészséges mosollyal az arcán megjelent. A félhomályban csak annyit láttam, hogy a feje kendővel át van kötve. Bizonytalanul érdeklődtem a csoda felől. Őnagysága. kereszt- kérdések iíízéicn — Hát az úgy történt kérem, — mondotta pergő nyelven, —'hogy nagypénteken délután hat órakor elmentem a főtéri templomba. Mar itt nagyon rosszul éreztem magam. _Aliért nem ment akkor haza? Kérdésemet felelet nélkül hagyta él így beszélt tovább: — Autóbuszba ülteaa 6b elindultam a Kálvária felé. A Monostori ut végén váratlanul a homlokomon, kezeimen és lábaimon irtózatos fájdalmat éreztem. A fájdalomtól felállottam, i'elsikoltottam és összeestem. Egyebet nem tudok. __ Nem emlékszik semmire? — Ekkor hozzám jött Pop Simon és a felesége, felemeltek és hazahoztak... — Erre emlékszik? A kérdésemet azonban most sem méltatta feleletre. __Idehaza tértem magamhoz, a vér a fejemen, kezeimen és lábaimon valósággal csörgött. Ekkor hirtelen felugrott és a szoba padlózatára mutatott. — hne a vérfoltok, valóságos vértócsa itt minden... Nézem a padlót, de nem látok semmit. Sem vértócsát, sem foltokat. Megkérem, hogy a fejéről vegye le a kendőt. Könnyedén, akárcsak egy primadonna, lekapja fejéről. Az egész homlok csupa seb. Az ablaldioz hivom, a függönyt félre- libbentem és a világosságon alaposabban megnézem a sebet. Józanon, hidegen meg kellett állapítanom, hogy a seb egy része már behegedt, de mellette f riss karcolások láthatók, úgy néz ki, mintha tövises ággá!, végig karcolták volna az egész homlokot. Ekkor a kezét mutatja. Mindkét tenyér közepén vágott seb. Azonban itt is feltűnnek a friss karcolások. Őnagysága megszólal: Előkerül a sóiét harack- szisnü fngfecske _Jaj, ismét rosszul vagyok. Érzem, hogy újból megered a vérem. Az egész éjszaka állandóan csörgött. Az arcomon gúnyos mosoly jelenik meg. őnagysága észreveszi, hogy kételkedem szavai őszinteségében és egy hirtelen mozdulattal az éjjeli szekrényhez szalad. Könnyedén kiemel egy sötétbarack szinü batiszt ingecskét, s elémbe toppan és mutatja az uj ingecskét, amelyen dió- nagyságú vérfolt látszik. A mellére mutat és azt mondja: — Egész éjszaka folyt, a vérem... Azután a lábát mutatja, amelyen selyemha- risu.va fénylik és alatta mutatja a sebhelyeket — Vallásos ön, asszonyom? _ Igen, vallásos vagyok. _ Olvasott a krisztusi tragédiáról, talán filmen látta ? —• Nem. Sohasem olvastam és ilyet nem láttam. _ Voltak víziói, hallucinációi ? — Nem. Csak médium voltam egy szeánszon. Már egy évvel ezelőtt, éppen Nagypénteken, éreztem ezeket a fájdalmakat. — És miért nem hivatott orvost ? __A csodát orvossal gyógyítani nem lehet. Még egyszer alaposan megnéztem Nagy Miklósné sebeit és csalhatatlan az az érzésem, hogy a sebek mesterségesen vannak preparálva, amit megerősít az a körülmény is, hogy őnagysága sem a viselkedésében, sem egész lényegében nem az a vallásos, szelid típus, akinek arcát áhitat hatná át. Eszembe jut az udvari jelenet, a szomszédok mosolya és elbúcsúzom. A férje az ajtóban még megkér, hogy a felesége csodájáról ne írjunk az újságba semmit. Neki reklámra nincs szüksége. Úgy érzem azonban, hogy az újságíró látogatása kedvező benyomást tett rájuk. 1 ?5Az egyftázst&k nincs szüksége csodákra“ Innen az utunk egyenesen az egyik kolozsvári magas egyházi méltósághoz vezetett. Elmondottuk a nagypénteki „csoda“ történetet, úgy, ahogy történt és felvázoltuk mindazt, amit tapasztaltunk. Felhatalmazást kaptunk az alábbiak közlésére: — A csodákkal nagyon sok visszaélés történik. Maga az egyház az, amely legutoljára hiszi el a csodákat. Itt van a konnersreuthi eset, ahol valóban egy rendkívül vallásos nő, Neumann Teréz körül szövődött a csoda legendája. Orvosok figyelték meg, egyházi férfiak foglalkoztak vele komolyan. A csodának szinte csalhatatlan jelei mutatkoztak. És az egyház a maga zárkózott hűvösségével még mai napig sem ismerte el annak. Az elmondottak után merjük állítani, hogy jelen esetben vem történt csoda. Akivel csoda történik, az sohasem hivalkodik azzal. Nem fogad újság - irókal. valósággal elbujdosik, elbújik az emberek elöl, titkolja a csodát, mert azt szent, mély és nagyjelentőségű dolognak tartja. _ Példa rá Assisi Szent Ferenc esete is. Mikor csodák történtek vele, elvonult az emberek elől. Nem érintkezett senkivel. Különben is az egyháznak nincs szüksége csodákra. És ha történne, megvárja a fejleményeket, megvárja az orvosi vizsgálatot, hatóságok vizsgálatát és még azután is évekig vár, amig a csoda teljes valóságában beigazolódást nyer. — Az egyház nevében mélyen elítéljük, ha akadnak olyanok, akik üzleti vagy reklám célokból hasonló, eszközökhöz fordulnak. Egyenesen vallásellenesnek, vallásgyalázásnak tartjuk, mert ismételten mondom, hogy az egyháznak csodákra nincs szüksége. Eddig tart a nyilatkozat. Nagy Miklósné „csodá“-jával is csak azért foglalkoztunk ilyen részletesen, hogy éppen az egyház presztízsének és tekintélyének a védelmében felvilágosítsuk a naiv közvéleményt. A többi a hatóságok dolga. Csak egy komoly orvosi vizsgálat szükséges és az egyházellcnes nagypénteki „csodá“-ról azonnal kiderül, bogy az nem egyéb, mint blöff. Olajos Domokos
