Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-13 / 84. szám

+ zu/, »ff. sí. szám. i Megjelent a tartományi igazgató­ságok hatáskörét megállapító belügyminiszteri rendelkezés Az eij rendelet sok jíoniből áll, de kevés hatáskört biztosit 2 keveredett ágensek kővel dobáltak. Csakhamar működésbe léptek a fecskendők és ezek hatása alatt a rokkantak kisebb csoportokra oszoltak szét. Egy csoport &5 Elit mozgó táján találkozott egy szakasz csendőrrel. tJjabb összetűzés'támadt, amelynek tumultusában egy mindkét lábára nyomorék rokkantat pus­katussal arcul ütöttek,, úgy, hogy elön­tötte a ver. Az incidensnek általában egyes hirck szerint hat súlyos és húsz könnyű sebesültje van. A tün­tetőket csak délután két óra tájban sikerült szét­oszlatni. A délelőtti tüntetésnek tanúja volt a regenspatriarcha is. A tüntetés hatása a kamarában A kamara délutáni ülésén napirend előtt Lupu a rokkantkongresszus ügyét tette szóvá. Tiltakozott az ellen, hogy a rokkantak ellen rendőröket vezényeltek ki, Bejelenti, hogy hat igen súlyos és huss könnyebb sebe­sülés történt. Kérdést intéz a kormányhoz, hogy respektálni akarja-e a rokkantak eddigi jogait, megadja-e nekik a vasúti kedvezményeket. Ágensek vezették a rokkantakat Vagaumcscu képviselő, aki maga is rokkant és a Miiiai Viteazul rend lovagja, kijelenti, hogy nem vett részt a tüntetésben, mivel annak poli­tikai jellege volt. A rokkantak közé ágensek ke­veredtek, akik egyes pártok útmutatásai nyomán irányították a mozgalmat. Madgearu miniszter emelkedik szólásra és beje­lenti, hogy a rokkantak tüntetése a liberálisok miivé volt, akik a kormány helyzetét az egyes társadalmi osztályok Izgatásával akarják gyöngíteni. — Gondolják meg jól, mit tesznek — mondotta, — mert a mai gazdasági helyzet nem alkalmas arra, hogy felkeltsék a tömeg étvágyát. A tüntetők közé ágensek keveredtek s a rendőrség meg fogja álla­pi tani ezek személyazonosságát. Ha kitűnik, hogy a hatóságok hibát követtek el, a szankciók nem fog­nak elmaradni. Élesen kikelt a pénzügyminiszter az Universaí című lap ellen, amely nagy adósságokkal küzd es most úgy altar magán segíteni, hogy hazafias ala­pon egyes osztályok sérelmeit színezi ki. Napirenden a lakbérleti törvényjavaslat szere­pelt, amelyet a kamara több módosítással megsza­vazott, Az egyik fontosabb módosítás szerint azokra is vonatkozik a meghosszabbítás, akiknek évi jöve­delme a 120.000 lejen alul van s ennek a jövedelem­nek megállapítására az 1929. évi adókivetéseket ve­szik tekintetbe. ?r Ősz Irta: Zeyk Adélé bárónő „És mosolyának egy fénysugara Feilszakitja az ősz lomha ködét“. . Garducci. fisz volt. 1'538 októbere. Kómában, a San Syl- vestro al Quirmale templomában sokan hallgatták a széntbeszed ekét. Egy sicn&i dominikánus barát, Ambrogio testvér, magyarázta szt. Pál leveleit. A szentbcszód után a sekrestyében néhányari össze­gyűltek és beszélgettek. A kis társaság lelke Vitto- ria Coloana, Pescara őrgróf özvegye, a dominikánu­sok nagy pártfogója- és szószólója. Michel Angelo még nem érkezett meg, de ott van Lattanzio Toló­méi, a sionai követ. Pedig keresik otthon a követ urat: vendége érkezett,'a holland király ajánló le­velével Kómába jött Francisco d’Ollanda. Még jó, hogy otthon tudják, hogy hová ment Tolomei és el­küldhetik a fiatal látogatót a dominikánusok zár- dijába. A sekrestyében szívesen fogadják és -mi­vel tudják, mily »â-y bdiivulfibÉ-ja a "Mesternek, el­küldenek Mfc-heláugTlöHiláh, kV már útban is volt a templom feló. S ahogy bejön a Mester, feláll Vic­toria Colonn-a és jó ideig állva beszélget vele, mig leülteti maga mellé. Lattaiuúö jü-I a művész túlsó o-ldalán és nz őrgrófnő, a társalgás művészetének «agy mestere a festórzetre tereli a szót, tudja, hogy a fiatal vendég erre vágyik ós örömmel jön segítsé­gére. Csak mikor már megnyerte csatáját és be­vette a bevehetetlennek látszó várat, Mi ebei Angelo tartózkodását, akkor mutatja be az ifjat, akit a művész addig nem is látott, — hogy is látta volna? „Bocsásson -meg Francisco uram, ka mindezideig nem láttam, de nem néztem mást, csak az őrgrófnő Öméltóságát.,..“ Miehel Angelo élete alkonyában az őrgrófnő sze­mélye olyan, mint a ragyogó napsugár, mely beara- apaszft lenyugvó sugarával az egot és a felhők köré ♦züat keretet von. A Colonnák büszke sarja tişzfce­(Kolozsvár, április 11.) A tartományi igaz­gatóságok hatásköréről szóló belügyminiszteri rcn~ delet a hivatalos lap április 9-iki számában látott napvilágot. A bélügyminiszteri rendelet a tarto­mányi igazgatóságon nagy csalódást keltett, mert szűkre szabja az uj tartományi főhivatal és veze­tőinek a hatáskörét. A rendelet -huszonnégy pont­ból áll, de agyszólva egyetlen figyelemreméltó pasz- szus van a rendeletben., amely a tartományi igazgató hatáskörébe utalja az állampolgársági ügyel; elintézését azzal a meg,szorítással, hogy állampolgársági ügyekben az igazságügyi minisztériummal egyetér­tésben szabad dolgoznia. I. szakasz. Aurel Bobrescu dr. urat a kolozs­vári IV. helyi minisztériumi igazgatóság igazgatóját a következőkre hatalmazzuk föl: 1. Kinevezi és előlépteti a belügyminiszteri szol­gálat személyzetét, egész az irodaffínöki fokozatig bezárólag, valamint a belügyminisztériumtól függő állami közigazgatási személyzetet is az igazgatóság körletében ugyanazon fokozatig a főszolgabírók és szolgabirá-k kivételével. 2. Az első pontban föl— tüntetett tisztviselőket az igazgatóság területén egyik állomáshelyről a másikra áthelyezi szolgálati érdekből, vagy az illető kérésére, a főszolgabirák és szolgab'ráfc kivételéivel. A kinevezések, előlépteté­sek és áthelyezések a köztisztviselői törvény és an­nak végrehajtási utasítása rendelkezéseinek tekin­tetbe vételével ejtendő meg, 3. Szabadságot ad az igazgatóság területén 'levő, a belügyminisztériumtól függő közigazgatási tisztviselőknek a köztisztviselői törvénynek megfelelően s velük szemben az ugyan­azon törvény 51-ik szakasza első és második pontjá­ban föltüntetett fegyelmi büntetéseket alkalmazza. 4. Az igazgatóság terű latén a jegyzői iskolák műkö­dési tervezeti szabályzatát végrehajtja. 5. Jóvá­hagyja és folyósítja a személyi és anyagi költsége­ket azoknak a rendelkezéseknek alapján és össze­géig, amelyek a számvitelt törvény 119-ik szakaszá­nak megfelelően a minisztérium költségvetéséből a szükséges hiteleket az igazgatóságok rendelkezésére bocsátják. A költségek folyósítása számviteli tör­vényben meghatározott irányelvek szerint történik. 0. Approbálja a jotékonycélu ünnepélyek, táncmulat­ságok és külömböző gyűjtések érdekében beadott letet ad, csaknem félénk, de megértésének meleg­sége, dicséretének finomsága jól esik a mindig küz­dő, r.yugtalanlelkü Mesternek. „Azok, akik nem ismerik Magát Kómában, csak a müveiért csodál­ják — de akik Magát ismerik, a müveinél is job­ban beesülik“. Vittoria Colonma ajkáról ezek a sza­vak úgy hullhattak a Mester lelkére mint balzsam a sajgó Sebekre, azokra a sebeikre, amelyeket életének keserves csalódásai ejtettek szivén és keserűvé és fételmeiíessé tették őt, úgyhogy még a Szeufcatya is „csak bosszúságot okoa nekem, ha kérdezi tőlem, hogy miért nem jövök el és miért nem látogatom meg őt“. De itt a sekrestye csöndjében, itt jól érzi magát, itt elmondhatja azt ami bántja, itt megértik. És itt beszél. Vittoria Coloana véleményét kéri, hogy, hogy épitt'Mfse azt a zárdát, melynek felállítására már megvan a pápai engedély, aztán mikor már gon­dolatban tető alá hoizták a zárdát, áttér más té­mákra és megkérdi mi a véleménye a flamand fes­tészetről. Bizony, ha ezzel a hollandus vendégnek akaró örömet szerezni, akkor most az egyszer nem találta el az őrgrófnő, mert imo itt a válasz, amit kapott: „A flamand festészet nagyon fog tetszeni a nőknek, főleg azoknak, akik már nagyon öregek, vagy még nagyon fiatalok, aztán a barátoknak, az apácáknak és; néhány olyan úriembernek, akiknek nincs zenei érzéke az igazi harmónia iránt...“ Na ez aztán elég őszinte — és lesújtó válasz volt! Még hozzáfűzte a Mester, hogy „festeni csak Olasz­országban tudnak“ és minden festészet „ha jó lesz, olasz festészet lesz“. De hogy az idegennel szem­ben mégis megadják az udvariasságot, Vittoria úgy véli, hogy vendégük „szellbme és tudása nem idegen, de olyan, mintha született olasz lenne“. Alig vau Vittoria Coloana életéből közvetlenebb képünk, mint ez a rajz, melyet a San Sylvestro-i ösz- szejövetclről a fiatal hollandus feljegyzéseiben hát­rahagyott, Ifjúságát a Colonnák Marino-i szikla- várában töltötte és talán a kemény faj erejo és a sasfészek nevelő hatása volt az, ajai jellemének szi­# kérvényeket. 7. Approbálja a sorsjátékokat egymil­lió léig. 8. Jóváhagyja a prefektusok, a megyei, községi municipiumi delegációi elnökük fizetési meg­hagyásait. 9. Föl ni öntést ad törvényes föltételek ■mellett a helyi ét? állami közigazgatási tisztviselők­nek az irodafőnöki fokozatig bezárólag a helyi köz­igazgatási szervezeti törvény 57,173,178 362 sza­kaszainak megfelelően. 10. Megerősíti a városok polgármestereit, a municipiumok kivételével a helyi közigazgatási szervezetről szóló törvény 146-ifc sza­kaszának megfelelően. 11. Megerősíti a nem jogi személy jelleggel biró külömböző társulatok megala­kulását. 12. Approbálja hősök emlékműveinek emelést. 13. Approbálja zártkörű, azaz olyan klu­bok megnyitását, amelyeket csak a klubok tagjai látogathatnak. 14. Véleményt ad a. klubok és kaszi­nók megnyitásának jóváhagyása felől. 15. Approbál­ja a szeszesitalokat árusító helyiségek ünnepnapo­kon való nyitvatartásiit;. 16. Elintézi a községi korcsmák jogaival kapcsolatos felebbczcsoket. 17. A különböző társaságok jogi személyiségi jellegé­nek elismerését véleményezi a törvényszékek kéré­sére. 18. Felügyel a jogi személyeknek nyilvánított egyesületeknek működésére. 19. Előkészíti a köz- igazgatási területek megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslatokhoz szükséges munkálatokat és referátumokat. 20. Véleményezi a járások megvál­toztatásának, vagy székhelyük máshova helyezésé­nek esetleges szükségességét. 21. Véleményezi a megyei és a községi kölcsönöket abban az esetben, ha az illatő kölcsönnel kapcsolatban törvényre vau szükség, előkészíti a törvényjavaslat összeállításá­hoz szükséges munkálatokat. 22. A munkatervekre vonatkozólag levelezést tart fönn a legfőbb műsza­ki tanáccsal azokról a munkálatokról, amelyeket a helyi közigazgatási törvény 419-ik szakaszának 4-ik bekezdése előír. 23. Az igazságügyminiszteriummal egyetértésben intézi az állampolgársági ügyeket. 24. A külügyminisztérium által az anyakönyvi ok­mányokban kórt különböző módosítási és megjegy- zcsi munkálatokat. Nem túlságos nagy hatáskör ez, de valószínűleg a közigazgatás demokratikus alapokon való de­centrálizáció^a érdekében a tartományi igazgatósá­got fokozatosan ki fogják bővíteni, ha az nj köz- igazgatási szerv a' gyakorlati életbe be tud kap­csolódni. lárdságára egész életére kiterjedő hatást gyakorolt. 19 éves korában ment férjhez Ferdinando d’Avaloa, Pescara őrgrófjához, akinek oldalán korának legfon­tosabb politikai eseményeiben rósztvett. V. Ká­rollyal folytatott levelezéséből kitűnik, milyen te­kintélye volt az akkor még oly fiatal asszonynak és ha Posoara őrgróf személye nem is látszik igazolni azt a nagy szerelmet, mely a fiatalon özvegyen ma­radt Vittoria férje emlékére Írott költeményeiből ki- érzik, úgy maga ez a mély érzés is csak Vittoria lel— kötetének szépségére és ragaszkodására vet újabb fényt. S ha élete őszén .egy más nagy vonzalom fejlő­dött is ki benne, ngy talán éppen férje iránti nagy szerelme szolgálhat magyarázatául annak a barát­ságnak, mely közte és Miobel Angelo közt kifejlődött. Az ilyen lelki barátságra csak az igazán mély jel­lemek képesek, akiknek lelkisége a föld minden szenvedélye fölé emelkedett, akik már harmonikus tisztaságban állanak az önmaguk ellen diadalmasan megvívott csaták estéjén. És csak akiknek intelli­genciája oly magas fokon áll, hogy értéket és értel­met tudnak adni életüknek és együttléttüknek, csak azok tudják, mi a platonikus szerelem. A lelki kapcsolatot egyrészt a művészi és iro­dalmi érdeklődés teremtette meg közöttük, mely mindkettőjük életét betöltötte, másrészt az örökké­valóság vallásos megértésének, a hit problémáinak philosophikus, mondhatnám rationális átérzése. Hogy milyen nagy volt a hatás, melyet Vittoria Co­loana femm'kö'lt szelleme Michel Angolóra gyakorolt, azt maga a művész mondja el egyik sonettjében. Ahogy ő a márványba, vagy a fehér lapba beleol- vasztja gondolatának erejét, bár abban semmi nem volt, — úgy oltotta belé az ő leikébe az isteni «zik- rát, ngy virágoztatta fel lelkének sivárságát a nagyasszony. Lehet-e szebb, lehet-e magasztosabb befejezése egy asszony életének mint támaszt, vi­gaszt, erőt adni annak, kit az élét és az emberek mindig csak elkinoztak, mindig csak kihasználtak? Ha csíped ár férjére cl is pazarolta élete tavaszá­nak nyíló virágjait, — tiszta életének, kulturált Iá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom