Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-12 / 83. szám
9 TIU. *YF. 83. KKUr.^j Stan Yidrighin 380 millió lejt akar megspórolni a vasúton... TIseaer easstseai kergetnek munkanélküliségbe — Leépítik a vasiaSi személyzet nyolc százalékát — B listára teszik elsősorban a magyarokat (Kolozsvár, április 10.) Kát héttel ezelőtt Stan Yidrighin értekezletre hívta össze a kerületi igazgatóságok vezctőinspektorait, kiknek bejelentette a vasúti tisztviselők leépítésit. A személyzet leredu- kálását spórolási szempontok teszik szükségessé, mert az eddig deficites CFR-en most 380 millió lejt akar az államtitkár ur megtakarítani. Elhatározását komoly látszati statisztikával támasztotta alá, mely szerint Romániában kétszeramnyi vasúti tisztviselő van, mint egy hasonló népességű, kiterjedtebb közlekedéssel rendelkező idegen államban. Ez pedig annak volna a jele, hogy rendszertelen közlekedésügyi politika folytán sok felesleges alkalmazott került a CFR-hez, kiket fokozottabb munkával nélkülözni lehetne. A számok igen érdekes összehasonlítást tettek Románia és Németország között. Németországnak van: 80.000 mozdonya; 80.000 személykocsija; 700.000 vagonja. Romániában viszont mindössze: 2000 használható mozdony; 16.000 teherkocsi és 1.600 személykocsi van. Ennek a szembeszökő különbözetnek ellenére, Romániában 44,%-al több vasúti tisztviselő teljesít szolgálatot, min. Németországban, vagy bármely más kiterjedtebb vasúti összeköttetésű nyugati államban. Száshtnaeaer alkalmazottat foglalkoztat a 1 ' ' \ CFR. Azonban as indokolásul felsorakoztatott számok mögött egy kis hiba húzódik meg, mert a tisztviselők létszámának összehasonlításában nem számoltak azzal »[• körülménnyel, hogy mennyivel fejlettebb Németország, vagy Belgium vasúti berendezkedése. A villamosvasút, mely a technika legjobb vívmányaival van felszerelve, számtalan olyan mpnkşkort mentésit, ami Romániában nélkülözhetetlen. Hogy csak egy példát említsünk, a villamosvasútnál kevesebb váltókezelő nyer alkalmazást, mivel a vonatról kezelhető önműködő váltó működik. Fűtőkre sinşs szükség,' Belgiumban egy állomáson, hol 24 óra alatt 18 vonat közlekedik, 2 tisztviselő és 2 váltókezelő van beosztva, Romániában 3 tisztviselő és 4 váltókezelő, tehát majdnem kétannyi. Lehetetlen meg nem látni e kiilönbözetben Belgium és Románia összehasonlíthatatlan technikai differenciáját. A közlekedésügyi minisztérium eltekint e tények felett és a puszta számokkal akar nagyhorderejű tanulságokat kiolvastatni. Ezen az alapon elhatározta, hegy rendelkezési állományba f helyezi a vasúti személyzet 8%-át, ami 10 ezer embert kerget munkanélküliségbe. Ezzel kiegyensúlyozzák a román-néraet-belga vasúti személyzet feltűnő számbeli eltérését, de a bajon vajmi keveset segítenek. Sőt a pénzügyi zavarok körül sulycstermészetü szociális nehézségek is táFIGYELEM DREKER-H AG GENMACHER Rqpmmqp 1 Pilsen rövidesen forgalomba kerül! madnának; 10.000 embert, szakképzett vasutast fosztanának meg keresetétől, juttatnának kcnyértelen- ségre. Ez a meggondolás kevés szerepet játszik Yidrighin gazdasági programjában s igy már megindultak a „spórolás” előmunkálatai. Javarészben össze is Írták azokat, akik a B. listára kerülnek. Mivel a leépítésnek előre megbatározott összegig Leli terjednie, természetesen rengeteg sérelmes elbocsátás történik, nemcsak az egyéni jogok, hanem a hivatali szükség tekintetében. így Désen 45 felesleges tisztviselőt találtak, jóllehet, mindenki túlhajtott hivatali elfoglaltság miatt panaszkodik. Kolozsváron szintén kb. ennyi alkalmazott jut hasonló sorsra, amit itt egy speciális jogtalanság súlyosbított. Körülbelül két éve a nagyváradi kalauzok, kiknek legtöbbje csak fékezed képesítéssel bir, átjárnak a kolozsvári igazgatóság területére s emiatt majdnem 50 kolozsvári képesített kalauz kényszerül tétlenségre. Érthető, ha innen nagyon sokan kerülnek rendelkezési állományba. A szükséges megtakarításnak e módja ellen általános az elkeseredő*. A* a meggyőződésünk, hogy ugyanazt az összeget lehetne megspórolni a tisztviselők elbocsátása nélkül is. Egy magasabbrangu vasutas erre vonatkozólag az alábbi figyelemreméltó nyilatkozatot tette: — A vasutasok szívesen vállalnák, hogy egy gazdaságilag enyhébb hónapban vonjanak le 500 lejt az alkalmazottak fizetéséből, mely 60.000.000 lejjel segítené ki a CFR-t. Mindenki hozna egy kis áldozatot, de azt szívesen tennők, bár semmi jogi alapja nincs, csakhogy megmenthessük önmagunkat az azonnali elbocsátás bizonytalanságától. Ha a vasutasok 8%-át leépítik, a me gmaradtak ra szinte elviselhetetlen munka és elfoglaltság hárulna, tehát javaslatom mindkét kategóriának előnyére volna. Mondanunk sem kell, hogy a leépítésre kiszemelt alkalmazottak többnyire magyarok ás szegény kisemberek. Désen a magyarok majdnem valamennyien B. listára kerültek, ' mert az ország közvéleményét sokkal nehezebb miattuk megmozgatni és taktikus a leépítésnek kis nemzeti szint adni. Az alsófoku tisztviselők és munkások szintén pártfogás nélkül állanak, akárcsak a magyarok. A sok felesleges vezérigazgató, valamint inspektor, kik a szükséget fölülmúló számban élnek a vasutból, bizonyára nem kerülnek rendelkezési állományba, bár megmaradásukat nem technikai hiányaink, hanem inkább magas összeköttetéseik magyarázzák. Ha Vidrighin ur spórolni akar, próbálja azt meg koncepciózusabb vasutpolitikával, gazdálkodással és ne szerzett joggal biró, szükséges munkaerők tönkretáteliével. Demeter János. Hogyan számolta el Edelstein ügyvéd ügyfele 130.000 lejét ? Az ügyvéd fsmtsfiSusl bizonyítja* bogy teljeseik efszátsEolt megbízójával mamm (Kolozsvár, április 10.) Meglehetős feltűnést keltett nemrégiben Kolozsvár jogászi köreiben, hogy egyik eléggé ismert kolozsvári ügyvédet a törvényszék másfélévi börtönre ítélte, mert az ügyfele által rábízott pénzt hűtlenül kezelte. Ugyanezzel a váddal terhelten állott ma a kolozsvári törvényszék előtt dr. Edelstein Jem. kolozsvári ügyvéd, akit Zoltáni Vilmos, az Adria biztosítótársaság tisztviselője jelentett fel és aki 50.000 lejt bízott rá Edelstein ra. Az előzmények a következők: Zoltáni Vilmos megvette Fábián Ferenc kolozsvári lakos beépített telkének egyrészét 130.000 lejért. Zoltánival úgy egyeztek meg, hogy a. vételár egyrészét egyenesen az egyik hitelezőnek, az azóta felszámolt Közhasznú Takarékpénztárnak fizetik ki, a fennmaradó összeget pedig betétként helyezik el valamelyik kolozsvári bankban s a betétkönyvet rábízzák dr. Edelstein ügyvédre, aki egy másik hitelező, gróf Degen- feld követelésének kiegyenlítésére fogja felhasználni az összeget. így is cselekedtek, de az ügyvéd sem Fábián, sem pedig Zoltáni felszólítására nem egyenlítette ki gróf Degenfeld követelését, aki azután árverést foganatosított Fábián ingatlanára s az árverés alkalmával dob alá került az a rész is, melyet Zoltáni megvásárolt s melynek vételárát ki is fizette. Zoltáni tehát fizetett s a telek mégse lett az övé. A vádlott, dr. Edelstein azt állítja, hogy ő a reábizott összeggel semmi szabálytalanságot sem követett el. Amint mondja, tanuk jelenlétében adott át Fábiánnak húszezer lejt készpénzben, tízezer lejt váltóban, a fennmaradó összeget pedig költségeinek fedezéseként számolta cl. Edelstein szerint 1928 március 5-én történt ez az elszámolás közöttük, amikor is irodájában jelen voltak Fábián, Zoltáni, Fábián felesége, bátyja Edelstein Bemát, egy Fodor Viktor nevű nyugdíjas állami tisztviselő és gép- irókisasszonya. — Ezek szeme előtt — mondja Edelstein — adtam át Fábiánnak húsz darab ezrest és a tizezer- lejes váltót. A felsoroltak közül Edelstein Eernát és Fodor Viktor hasonlóképpen mondják el az esetet. Mindketten esküdni mernek arra, hogy látták a pénz és a váltó átadását. A törvényszék az esküt azonban hosszabb huza-vona után csak Fodor Viktortól veszi be. Zoltáni szerint Edelstein semmit sem fizetett ki Fábiánnak. Mikor Fodor elmondja ellenkező vallomását, Zoltáni kijelenti, hogy sohasem látta a tanút. . Ezután kerül sor a koronatanú, Fábián Ferenc kihallgatására, aki elmondja, hogy miért volt kénytelen birtokának egyrészét' eladni * hogyan Seröli Edelstein kezeibe a betétkönyv. — Többször kértem Edelstein dr.-t, hogy fizesse ki a grófot, de mindig huzta-halogatta á dolgot. így sohasem tndtam megkapni & pénzt. Az elnök megkérdi, hogy kapott-e valaha is valamit Edelsteintól a rábízott összegbőit v — Soha, egy krajcárt sem kaptam — feleli t — Igaz-e, kérdi tovább az elnök, — hogy kézhez kapott Edelsteintól húszezer lejt és egy tizczer- lejes váltót ? t — Nem igaz, — feleli Fábián. 1 — Március 5-én nem kötöttek semmi megállapodást ebben a tekintetben Î ■> — Semmit. — Hiszen itt van az irás, ami bizonyítja hogy akkor megállapodásra jutottak az összeg tekintetében — s mutatja az elnök a gépírásos lapot, melyen rajta van Fábiánnak és feleségének aláírása a azonkívül Fodor Viktor és Edelstein Bemát aláírása, mint tanuké. — Ön irta ezt alát — Ez az írás még hasonlít az enyémhez, de & feleségemé, hamis. — Hát hogy került ide akkor a nevet •— Valószínűiig egy üres papirt íratott alá velem valamilyen ürüggyel az ügyvéd ur a azután került rá a ţzovţg. Az is bizonyítja Fábián szerint, hogy Edelstein március 5-én nem intézte el a nála elhelyezett pénz dolgát, inert jóval azután, az év vége felé fizette csak ki Horváth Kolozsvári ügyvédnek egy hatezer lejes követelését, ebből a pénzből. Előadja még Fábián, hogy miután Zoltáni megtette feljelentését, Edelstein magához hivatta és nyilatkozatot akart aláíratni vele, amely szerint 'as ötvenezer lej ügyét elintézettnek tekinti. Ő ezt nem akarta aláírni. Ekkor az ügyvéd összegyűrte a fogalmazványt s be- •dobta a kályhába. Ezután izgalmas szembesítés következik. Fábiánt szembesítik Fodorral és Edelstein Bemáttal s a tanuk egymás szemébe mondják teljesen ellenkező állításaikat. Fodor és Edelstein Bernát kitartanak amellett, hogy látták, mikor az ügyvéd átadott Fábiánnak húszezer lejt és a váltót, Fábián pedig szintép nem hagyja a maga igazát. A törvényszék ezután a tárgyalást május 1-re halasztotta el, amikor újabb tanukat fognak kihallgatni és meg fogják idézni az igen fontos március 5-j tanácskozáson résztvetteket, hogy amennyire lehet világosságot derítsenek az ügy, az ellentmondó vallomások minit sötétté lett kérdésére, hogy megkapta-e Fábián a pénzét, vagy pedig nem. <
