Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-01 / 48. szám

I III. CVF. 48. SZÁM. ^ &: ■ iw Beváltotta ígéretét a Taskendbol megszökött hadifogoly Tizenegy évig hordta zsebében barátja levelét, most elküldte családjának '(Kassa, február 27.) A hadifoglyokról és a hadifogságról már sok furcsa és érdekes tör­ténet látott napvilágot. Romantikus históriák és emberi dokumentumok. Ilyen ez a mostani is, amit most hozott nyilvánosságra az egyik sze­replő: Fried Albert pásztói kereskedő. A furcsa, de nagyon érdekes történet a kö­vetkező: Taskendben a negyedik hadifogolyszázad­ban sínylődött Buda jános magyar hadifogoly. A tábort sokféle járvány pusztította. Buda Já­nos vérhast kapott és a szapőrkórházba került. Ide volt beosztva Fried Albert hadifogoly sza- nitéc. Fried pásztói kereskedő volt otthon, Bu­da egyszerű gyöngyösi munkás. Fried családos ember volt. átélte azt a szörnyű aggodalmat, ami a hadifoglyok százezreit kínozta az otthon­maradt feleség és gyermekek miatt. Ez fokozta szánalmát és buzgalmát társai iránt. Különös gonddal ápolta Buda Jánost, aki szegről-végre a földije volt és milyen nagy volt az öröme, ami­kor Buda János meggyógyult. Buda felgyógyulása után — elhatározta, hogy nem marad a járványok, a halál és a pusztulás országában, hanem megpró- bálja a lehetetlent és hazaszökik. Titokban tartotta elhatározását. Csak Friednek mondta meg. 1918 volt. Vörös és fehér hadse­regek harcoltak egymás ellen, a vasutakon a legnagyobb rendetlenség, Szibériában és európai Oroszországban szörnyű felfordulás. Nem sok kilátás volt rá. hogy a szegény munkás, akinek pénze sem volt, annyi tenger veszedelmen ke­resztül hazavergődik. Fried mégis irt egy pár sort egy taskendi betegigazolvány hátlapjára. Feleségének és gyermekeinek irta, közölve ben­ne, hogy egészséges és reméli, hogy két-három hónap múlva ő is útnak indulhat, ha Isten áldá­sát és oltalmát kéri reájuk — a többit majd el­mondja Buda, ha bekopogtat övéinél Pásztón. Buda János megszökött. A taskendiek nem hallottak többé hirt felöle. Senkisem tudta, mi lett vele, elfogták-e valahol, agyonlőtték-e, ami könnyen ment abban az idő­ben, vagy sikerült-e keresztüljutnia a határőrök vonalán. Az idő mult. Fried 1920-ban mint szanitéc hazakerült egy transzporttal. Érdeklődött itthon Buda Já­nos iránt, de nem hallott róla hirt. És most ti­zenegy év után, 1930 februárjában levelet ka­pott Gyöngyösről. Egy Márton Adolf nevű bá­dogos irta. A ?.t irta benne, hogy felkereste Bu­da János volt bajtársa, aki most jött haza ide­genből, a mellékelt levéllel. Elolvasta a levelet és mellékelten elküldi Friednek, illetve, ha nem jött volna haza, a hozzátartozóinak. A levél pe­dig nem más, mint az, amelyet Fried 1918 aug. 6-án a családjának irt és Budának átadott. Ez a derék ember tehát annyi országon keresztül tizenegy évig hordta zsebében az üze­netet. Azt is mondotta Mártonnak, hogy Indián ke­resztül jött haza. Indiából két ajánlott levelet is küldött Pásztora Fried hozzátartozóinak, közöl­ve velük, hogy Fried még él, Buda persze nem tudta, hogy Fried időközben hazajött és most is azért küldötte el ennek levelét, hogy Fried csa­ládtagjait ennek életbenlétéről értesítse. Budapesten kifütyülték Galii Cur cit, a vil ást hirü énekesnőt Megismétlődött Caruso esete — Partnere csak egy felvonást énekelt, azután Halmos János vette át szerepét (Budapest, február 27.) Budapesten megismét­lődött Caruso esete, akit tudvalevőleg kevés hijján kifütyültek. Most ez is megtörtént. A legnagyobb reklám előzte meg Galli-Curci budapesti vendégszereplését. A pesti közönség gra­mofonlemezekről jól ismerte a hangját és rajon­gott a művészetéért. A gramoíanfelvételek után méltán a legnagyobb énekesnők egyikének képzelte. Érthető tehát az óriási érdeklődés, amellyel első fel­lépését fogadták. A Rákóczi utón már hétóra után rendkívül élénk volt a forgalom. Magánautók és taxik tömege igyekezett a Városi Szinház felé, hogy valahogy senki le ne késsék és el ne veszítsen egy pillanatot sem a várható élvezetből. Élénk zsibongás ömlött el a szépen kivilágított nézőtéren. A nők a ruhák vizsgálatába és kritizálá- sába merültek el, a férfiak meg inkább a szép höl­gyeket vették szemügyre. Egyszerre megszólaltak az előadás kezdetét jelző csengők. A nézőtér elsötétült. Siri csend. Szinte visszafojtott léiekzettel várta mindenki a nagyhírű vendégénekesnőt. A függöny szétnyílik, a kar énekel, majd megjelenik Oalli- Curci. Fénykép után mindenki ráismer. Udvarias- sági taps fogadja. Amint elül a taps, már énekel is. Csak pár frázis az egész. Finoman és szépen csi­nálja, amivel még inkább fokozza a kíváncsiságot. Belép a tenorista is. Szép szál legény. A teno­rista belekezd. Sajnos, egészen gyenge. Hidegség és sziszegés árad el a nézőtéren. Következik Galli- Curci áriája. Finoman kezdi, kis hangon, de hang­jait némi fátyolozottság boriíja. Talán múló indisz- pozieió. A hang azonban egyszer csak megbicsak­lik. Kis baleset, amely a legjobb énekesnővel is meg­történhetik. Azután kissé,mélyebb lesz az érsek, mint a zenekar. Az ária végeztvel a különbség már több, mint negyedhangnyi. A közönség egy része fájdal­masan sziszeg, másik része tanácstalanul néz össze. "Egyetlenegy tányér próbál tapsolni, azt is nyomban elhailgattatja a barmino-uegyven helyről egyszerre felzuduló erélyes pisszegés. A kórus kimegy, Galli-Curci mint Traviata egye­dül marad színen, majd bejön Enzo de Muro Lo- manto, Alfréd személyesitője. Kezdődik a nagy duett. Ez még rosszabbul megy, mint az első. A ki­bicsaklások és a disztonálások sokkal gyakoribbak. Utána néma csend. Most már még az az egyetlenegy tenyérpár sem mer tapsolni. A tenorista eltávozik és kívül énekli áriáját, amibe belekapcsolódnak az énekesnő koloraturás fioriturái. A hamis hangok itt is elég gyakoriak. A közönség érzi, hogy nincs valami rendjén. Most már tisztán látja mindenki, hogy Galli-Curci művészete csak a múlté. Nagy technikájából, gördülékeny koloraturájából meg­őrzött valamit. Kulturált hangja azonban már nem mindig az az engedelmes eszköz, amely azelőtt volt. Éppen ezért történnek elég gyakran a sajnálatos kisiklások és disztonálások. Véget ért a felvonás, de bizony alig egynéhányan próbálnak tapsolni. A tapsolásba erős pisszegés vegyül, A vendégraüvész- nő mé^is kijön egyszer meghajolni, de másodszorra már ki sem jöhet, mert tapsoló nincs, mire a pisz- szegés is elmúlik. Szapulással, élcelődéssel telik el a szünet. Á közönség, ha már sokat fizetett, legalább rosszakat mond. Egyszerre megint elsötétül a nézőtér, mire mindenki elfoglalja helyét. Dalnoky Viktor dr. fő­rendező a függöny elé lép és bejelenti, hogy a ven- dégtenoristát már délután orrvérzés lepte meg 8 most ismét úgy eleredt az orra vére, hogy nem tudják elállitani. Ezért azután szerepét Halmos Já­nos fogja tovább énekelni. A bejelentést óriási taps fogadja. — Meglátjátok — mondja valaki —, hogy Hal­mos és Kovács Dezső kapják itt a legnagyobb tap­sokat ! S úgy látszik, jő jós volt. A második felvonás­ban Galli-Curci, bár szépen játszott és helyenként egy-egy frázist — de csupán csak egy-egy frázist — igen ízlésesen és finoman csinált meg, ismét nem tudta felmelegiteni a közönséget. Sőt. Akik az első felvonásban még nem mertek a fülüknek hinni, hogy a világhírű énekesnő nem veszi mindig tisztán a hangot, most már "látták, hogy hallóérzékük nem •sál 8 aa ének nem egyszer tényleg olyan hamis volt, mint aminőnek hallották. A szünet megint úgy telt el, mint a második felvonás előtt, azzal a különbséggel, hogy most már sokkal több anyag volt a szapulásra. A harmadik felvonásban szintén nem mutatott mást a vendég- énekesnő', mint eddig. A művésznő most is megje­lenhetett kétszer-háromszor Halmossal és Kovács Dezsővel együtt a függöny előtt. A tapsba azonban erélyes pisszegés, sőt füttyszó is keveredett. Mindez azonban nem zavarta meg túlságosan az előadást, amely minden különösebb incidens nélkül véget ért. A magyar hadirokkantai« kérése A budapesti hadirokkantak beadvánnyal fordultak a belügyi és népjóléti minisztériumokhoz. Kérik, hogy hadirokkantakat ne lehessen kiutasi- ttsni Magyarország területéről, igy számukra magá­tól értetődő legyen a magyar állampolgárság, vala­mint, hogy a hadi-rokkantaknak minden közható­ságnál elintézendő ügyüknél elsőbbségi jogaik le­gyen­Â magyar ezred®k történelmi nevei (Budapest, február 27.) Jelentettük, hogy Horthy kormányzó jubileuma alkalmából hadparan­csot fog kibocsátani s ebben a hadparancsban ma­gyar történelmi személyiségekről, bősökről és had­vezérekről nevezi el a honvédség ezredeit és más, önálló alakulatait. Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter már megtette erre vonatkozó előterjesztését a kormányzónak. Hunyadi János nevéről fogják el­nevezni a szegedi honvédgyalogezredet. Ugyanennek a gyalogezrednek a kormányzó Lesz a tulajdonosa. A budapesti 32. gyalogezredet Mária Teréziáról fog­ják elnevezni. A 2. gyalogezred József nádorról kapja uj nevét. Görgey Artúr tábornok nevét fogja viselni a miskolci ezred. A székesfehérvári ezredet Szent Istvánról, a debreceni ezredet Bocsfcay Ist­vánról, a soproni ezredet Béla királyról, a komáro­mi ezredet Árpádról, a győri ezredet Szent László­ról nevezik el. Ezenkívül Zirinyi Miklós, Kegy La­jos, Rákóczi Ferenc, Hadik András gráf nevéről is elneveznek ezredeket. A tüzérezredeket Bsrcsényi- ről, Bemről, Klapkáról, Jurisios Miklósról, Kinizsi Pálról, valamint az aradi vértanú-tábornokokról fogják elnevezni. A kerékpáros zászlóaljakat Béri- Balogh Ácíámról, Vak Bottyánról és Bamjanichról fogják elnevezni. A budapesti huszárezrednek jász- kun huszárezred lesz a neve. Az egyik utász-ezred Zotmund (Búvár Hund) elnevezést fog kapui. Az uj ezreduevaket katonai és polgári törtónettudórokból álló bizottság bevonásával állapították meg és a tör­ténelmi neveket 1849-ig bezárólag választották ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom