Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-31 / 73. szám
XIII. ÉVF. 73. SZÁM 13 'Reprezentativ színtársulatot Crőély magyarságának! — 71 % eteti Újság ankétet rendez az eröéíyí magyar szintérsu/atok válságának kapcsoíatosan — Minapi cikkünkre, amelyben az erdélyi magyar színházak válságának tüneteire mutattunk rá, élénk visszhang érkezett az olvasóközönség részéről. A problémát mindenesetre olyan jelentőségesnek tartjuk, hogy helyet kell majd engednünk azoknak a hozzászólásoknak, amelyek alkalmasak a válságot több oldalról is megvilágítani. Helyes diagnózis — ez már a megfelelő terapia lehetőségét is önmagában rejti. A legtöbb nézet szerint minden baj kut- forrása ott kezdődik, hogy a koncessziók szétosztásánál nincs rendszer és nincs koncepció. Régebben a koncessziók kiadásánál nem volt szükség óvadékra. Később úgy rendszeresítették, hogy minden színigazgató százezer lej óvadékot köteles letenni. Az anyagiaknál azonban úgy a múltban, mint a jelenben, sokkal fontosabb az erkölcsi garancia. Az erdélyi magyarságnak, mint nemzeti kisebbségnek, még ma' sincs meg az intézményes véleményező szerve, amely meghallgattatásra találna a minisztérium részéről a koncessziók kiadása tekintetében. A sajtó állásfoglalása egymagában véve még nem elegendő, mert egyik-másik színigazgató bizonyos lapokat a kezében tart és azokat ki tudja játszani a más álláspontot elfoglaló laporganu- mokkal szemben. Ameddig a kisebbségi magyar színészeknek meg volt a saját egyesületük, mint véleményező testület, kellő mértékben ! gyakorolhatott valamelyes erkölcsi ingerenciát. De az egyesület beleolvadt a többségi szinész- egyesületbe és hivatásának több más hasznos momentumával együtt ezt a funkcióját is elveszítette. Fájdalom, arról a máról-holnapra nem lehet szó, hogy a magyar színészet ügyének rendezését a magyarság ép úgy maga vehesse kezébe, mint iskoláinak vagy egyházainak az ügyét. De előbb-utóbb ki kell építeni egy olyan magyar intézményt, amely a magyar kisebbségi álláspontot a színjátszás kérdésében egységesen juttatja kifejezésre a bukaresti intézőkoröknél és az összmagyarságot megtestesitö tekintélye révén ott meghallgatásra talál. R célkitűzés Mindenekelőtt az erdélyi magyar színtársulatok megszervezésénél a magyarság szempontjából tisztázandó a célkitűzés. Nem lehet cél semmiesetre sem, hogy mert valaki egy magyar nyelvű tingl-tangl műsorának összeállítására vállalkozik, azonnal az összmagyarság kebelét használja fel kalkulációinak vánkosául. Az újjászervezésnek kardinális kiindulópontja: legyenek ..reprezentativ” társulatai a magyarságnak. Ha a faluzó kis staggionék mellett legalább egy , esetleg két olyan színtársulatot tudunk megteremteni, amelyek az erdélyi magyarságnak központi, olyan értelemben vett „nemzeti” színházai, amilyen „nemzeti’’ (állami) színtársulattal rendelkezik minden valamirevaló ország, ha ezek a társulatok a leggondosabban összeválogatott műsorral olyan prózai teljesítményekre vállalkoznak, mint amilyen magas erkölcsű, abszolút irodalmi, egy nemzet színházi kultúráját minden távlatában reprezentáló színházi kultúrát jelképeznek egy Hevesi Sándor vezetése alatt álló budapesti Nemzeti Szinház, vagy a Viktor Eftimiu vezetése alatt álló bukaresti Nemzeti Szinház, akkor lényegesebben vittük előre szinházi kultúránk ügyét mi is. Az erdélyi magyarságnak el kell követni mindent, hogy a magánvállalkozókkal szemben legyen meg a saját, hogy úgy mondjuk, hivatalos szinházintézmánye is. amelyet különösképen erősít, amellyel szemben fokozottabban érzi a felelősségét, amelyet ha másként nem megy. saját áldozatkészségének megfeszítésével támogat oly irányban, hogy a színház ne legyen kénytelen malacsorsolásokkal. bűvész-mutatványokkal. •azz-zenekarokkal és más selejtes szinházi kultúrába nem vágó ötletekkel megszerezni a pénzt, a fennmaradás lehetőségét. Tűit jelent a „reprezentaţia” szinfjáz? Olyan reprezentativ színházról álmodozunk. amely két próba helyett húsz próba alatt hoz ki egy előadást, amelynek technikai kiállítása az erdélyi képzőművészeket is foglalkoztatni fogja, amely megengedheti magának a luxust, hogy eredeti darabokat vagy darab- forditásokat minden magyar nyelvterületet megelőzve elsőnek mutathasson be. egyszóval: amely függetleníteni tudja magát a budapesti szinházi repertoároktól. Külön fejezet, amelynek megírására is talán sor fog kerülni e helyen, hogy mennyire fontos a komoly és egyéni színekre törekvő szinház szempontjából az, hogy a darabokat a saját tagjainak a tehetségéhez, teherbírásához, százszázalékos kihasználhatóságához mérje. Amikor egy budapesti színigazgató előad egy darabot, első meggondolása, hogy az előadandó mű vájjon vezető tagjai egyéniségéhez simul-e. Az a szinigazgató. akinek például van egy Gaál Franciskája, ebből a szempontból nézi az jj.t kontinens darabterme- iését és olyan darabokat-irat. fordittat, amelyekben a Gaál Franciskák kifuthatják a formáikat. Már most, azoknál a Vidéki társulatoknál, ahol nincsenek stárok, jobb hijján kénytelenek végigjátszani azokat a darabokat, amelyek sikere egy stár egyéni teljesitményéhez van kötve és amelyeknek náluk szükségszerűen meg kell bukniok. Lehet, hogy helyes ez, lehet, hogy nem, vitatkozásra érdemes téma. de egy erdélyi reprezentativ társulatnak már azért is önállóan kell repertoárját összeállítani saját tagjainak színéhez, kvalitásához mérten, hogy maximálisra fokozza a siker lehetőségét — és ha ezt nem teszi, repertoárjának összeállítása ebben a szinházválságos világban fokozottabb mértékben válik a szelek játékává. 7lz anyagi nehézségek Már most nézzük anyagi oldaláról a problémát. Tudunk mi ilyen „reprezentativ” színtársulatot összehozni vagy sem? Az állami színházak abból a célból, hogy többet, értékesebbet nyújtsanak a magánszínházaknál, szubvenciókat élveznek. Ha azt akarjuk, hogy egyik-másik magyar szinház kiemelkedjék a többi közül, fölszabaduljon a létfenntartás nem egyszer alantos eszközei alól. úgy a magyar társadalom részéről is külön támogatásban kell részesíteni őket. Ennek egyik módja, hogy a jelenlegi szin- pártcló egyesületeket közös nevezőre hozzuk és ezek utján teremtsük meg a támogatás anyagi alapját, a másik módja, hogy egyesületbe tö- möritsük a színházak barátait, de ezúttal mindazokat is, akik színházlátogatók, akik tagsági dijuk fejében bizonyos szinházi jegyeket kap-, nának, tehát a mecénásokat, bérlőket és a szórványosan szinházjárókat egyaránt. Ilyen mü- pártoló egyesületek külföldön nagyban működnek s mindenütt beváltak. Mindenesetre ez egy olyan újítás volna, amelynek részletei kinőnek e cikk általános jellegű tapogatózásából és külön közleménybe kívánkoznak a külföldhöz hasonló célú intézmények ismertetésével együtt. Eggyel azonban föltétlenül tisztában kell lennünk. Egy „reprezentativ” színtársulat, amely nem mutathat be minden héten két, vagy három darabot, mert egy bemutató előkészítéséhez idő kell s a darabot eddigi szokványos módnak megfelelően nem lehet gyorsforralón fölme- legiteni, csak úgy képes majd beváltani a hozzáfűzött reményeket, ha az év bizonyos hónapjaiban, vagy heteiben Erdély minden színjátszás szempontjából számbavehető városába bemehet. Az már a vállalkozó színigazgatónak a dolga. '— akinek egyébként teljesen privát ügye, hogy egy ilyen, mondjuk „kamara” társulat mellett fönntart-e még egy állandó jellegű operett-társulatot is. Abban az esetben, ha megtudjuk teremteni a kis színházak mellett a nagyobb korszerű színtársulatokat is. úgy az erdélyi magyar színjátszás mégis csak kikerül eddigi morális fertőjéből, anyagi ingoványából. Ha majd a szinigazgató ellenértékét ad a közönségnek a támogatásért. Ez az „ellenérték” csak úgy válik azzá, ha reális, nem pedig jelszavakba foglalt pátosz, vagy pátoszba foglalt . selejtes fércmunka. Természetesen mindez csak e cikk írójának magánötlete, amelyet kiformálni, megkonstruálni. .vagy esetleg egy más mederbe terelni, már a Keleti Újság szinházi ankétjának lesz a hivatása. Ligeti Ernő JUsért a nap A sik vaspárja csillogott. Vadlúd legelt a réteken. Rohant a gép. az este jött, de még az Alpesek fölött kisért a nap. S éreztem ezt: — a gép rohan* »w ez a nap lát most meg engemet. Ez a nap látta holt apám s barlangos, véres ősömet. Fejük felett ragyogva járt — Balassát látta. Gringoiret — 5 kisért a nap. S gondoltam ezt: lélek leszek virágtalan. vad réteken. Már nem tudom, ki volt anyám, nem tudom, volt-e gyermekem. és nem lesz bennem semmi más, csak egy vörös, nagy látomás, mely átsült még a nagy ködön: Kisért a nap. Áprily Lajos önmaga és cs ba nyomban nem siet a legközelebbi üzletbe, fodrászterembe, tőzsdébe, Diana fürdőbe és meg nem vásárolja 100 leiért Ziidékérhái sorsjegyét* amelynek az 1930 május 20-i határnapját és a 2,700.CQ0 lei készpénz nyereményeit, közötte az 1,©89.090 leies főnyereményt az „Albina“ Bank garantálja. Sorsjegyeket árusít a Központi sorsjegyiroda is. Piaţa Unirii (Főtér) 20 szám, ahol postai rendelések is eszközöltetnek utánvéttel is. kezlk.
