Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-15 / 60. szám
XUL BVF. 60 SZÁM. Magyardécse, az elsodort falu Több millió lejt csalt ki váltóhamisításokkal és más manipulációkkal egy bevándorolt cipész több ssamos- megye* falu magyar népétől — Csak fóagyardécsén ötszázezer lej a rászedett magyarok "kára (Magyardécse, március 13. A Ke]?ti Újság ki- küldött munkatársától.) Magyardécse életretermett, jómódú község Szamosmegyében. Értelmes magyar emberek lakják, akik különösen az agrárkrízis óta kizárólag gyümölcstermelésből élnek. [Specializálták magukat a eseresznyetermelésben s a szüretek nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendenek. Bő termés idején: állandóan négy kolozsvári autó szállítja a cseresznyét. Két-háromszáz vagon almát is értékesítenek Erdélyben és külföldön. Az országon végig vonuló leszegényedés azonban ezt az eldugott, sártengerrel elbástyázott falút' sem ikerülte el. A föld ma már csak gondot és fáradságot okoz a föddmives embernek, jövedelme a kamatot sem fedezi, a gyümölcs pedig csak kétévenként szokott bővebben teremni. A mult évben azonban a fagy a létminimumhoz szükséges mennyiséget is tönkretette. — Ilyen pénztelenség nem volt meg Décsében, csak negyvennyolcban, annyira lesújtott a sors bennünket, — mondotta egy őszbehajió magyar ember reszkető hangon. A pénztelenség megindította a népvándorlást az ország minden irányába s a décsei legények bejárták Erdély városait, hogy legalább annyit tudjanak keresni, amivel a szükreszabott megélhetést megszerezzék. De a munkanélküliség a városokban már annyira kiterjedt, hogy többnapos érdeklődés és kétségbeesett lótás-futás után haza kellett vin- niök tétlenségre kárhoztatott fnss erejüket és munkakedvüket. Voltak sokan, panaszolta Daróczi Péter, — akik kölcsönpénzen mentek munkát keresni s miután 1500—2000 lejt elköltötték, a kilátástalan jövendő elől Amerikába menekültök, újabban azonban az útlevélszerzés és kivándorlás nehézségei miatt ez a végső remény is megszűnt számúkra. A falu természetesen majd az adósságba fulladt, mindenki olyan mértékben terhelte meg földjét, hogy a reménnyel várt cseresznyetermes jövedelmével alig fogják kamatját is kifizethetni. Magyardécse gazdagfalvából nyomorfalvává zuhant, most pedig a kulturális érzékéről nevezetes, józan, értelmes néppel lakott községre olyan csapást mért egy könnyelmű cipész garázdálkodása, hogy azt külső támogatás nélkül, a végsőkig feszített áldozattal sem tudná kiheverni. Ausztriából megérkezik a cipész Décsére..» A háború alatt költözött Déesére egy Stern Móric nevezetű cipészmester. Múltjáról keveset tudtak, csupán mende-mondák keringtek róla, melyek szerint Ausztriából költözött ide állítólag a körözés elől. A faluban fölállította műhelyét s finom, diplomatikus modorával, kifürkészhetetlen ravaszsággal, színlelt jóságával behízelegte magát a jóhiszemű décsei emberek bizalmába.’ — Olyan tiszta, ártatlan szemei voltak, — adta elő egy károsult. Egy-kétszáz lejjel ki is segítette az embereket, hitelbe dolgozott és adósait nagyon kíméletesen kezelte. A tisztességes bemutatkozás után azonban pár évre megkezdte szörnyű üzelmeit, melynek következtében egy tönkrement falu és egy adósságba rántott vidék áll a kétségbeesés szélén. Stern Móric vagyontalan, egyszerű és mégis nagylábon élő ember volt, aki az összes környékbeli bankoknál, bőrkereskedőknél, hihetetlen személyi hitelt élvezett, egyre hordta a váltókat leszámítolás végett. Hitelezőitől készpénz helyett váltókat kért, amiket a gyanútlan emberek kitöltetlenül Írtak all A cipész a váltók értékét bélyegekkel, az összeget kellő száma nullákkal megtoldotta és vidéki bankokban leszá- mitoltatta. A bank pedig, mely másokkal szemben egészen kellemetlenül skrupulózus, a leszámítolás esetén külön felhivatja a giránsokat, Stern esetében elmulasztotta értesíteni őket, annyira bizalommal volt a cipész iránt. így történhetett meg, hogy csak Décséből több, mint 60 család nevét hamisította, váltóinak értékét kijavította, nevükben súlyos összegű kölcsönöket vett fel. Tizenegyezer lej egy csizma Daróczi Bálint egy pár csizmát csináltatott Sternnél, melynek árában 3 lejes váltót adott feleségének és saját magának névaláírásával s most meglepődéssel értesült arról, hogy a bankban 11 ezer lejes váltója lejárt. Lukács János, Lázár Ferenc és Csire János né- hányszáz lejre szóló váltóival megfelelő hamisítás után 32 ezer lejes kölcsönt vett fel. Lukács Márton a Mihályé 10 ezer lej, Lukács János szintén 10 ezer lejig károsodott. Márton P. Ferenc 3 ezer lejjel tartózott Stern- nek, a lejáratkor pontosan ki is fizette és most a bethleni banktól 10 ezer lej haladéktalan kifizetésére kapott felszólítást. Bállá Márton a Danié és Székely István kezességet vállaltak 5 ezer lejért, mégis 10 ezer lejjel tartoznak. Felházy Elek, Nagy Dani 5 ezer lejes kezessége szintén IS ezer lejként jelentkezik. Csak a Décseieknek ötszázezer lef a káruk Do Stern nemcsak váltókat, hanem névaláírásokat is hamisított, ha az emberek már bizonyos vonakodással adták oda nevüket. így Máthé János csutak aláírásával 9 ezer lejes váltó van a dési Banca Tiblesană birtokában, pedig Máté tagadja, hogy valaha is váltót irt volna alá. Hasonlóképpen nagyon sokan megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy több 10 ezer lejes váltóadósságuk áll bankokban rendezetlenül, bár soha Sternnel semmi összeköttetést sem tartottak fenn. Berki Dániel 9 gyermekes kiskereskedőnek 23 ezer lej vagyonát köl- csönképpen elvitte, ami az asszonyt annyira leverte, hogy már súlyos betegként, hetek óta nyomja az ágyat. Dániel Amerikából hazahozott keresetét kölcsönözte. — ő is kisegített engem, — mondotta végtelen elkeseredéssel s én egyszer akartam viszonozni, akkor is becsapott. És igy tovább lehetne a becsapott emberek, kereskedők százait felsorakoztatni, akik kis gyümölcsükkel vagy egy-két hold földjükkel felelnek Stern ur szélhámosságai miatt. Több, mint félmillióra tehető a décsei eladósodott, pénztelen kisgazdák kára, emellett Árpástó 4—500 ezer lejig, Omlásalja, Váralja, Bethlen és Dés többszázezer lejig úszik. Megszökik a szélhámos Stern, amig lehetett, rendezte adósságait. Egyik bankból vitte a pénzt a másikba. Kereskedőktől, földmivfisektől, kölcsönt vett fel s ezekkel türelmetlenebb hitelezőit lecsillapította. De midőn már já- 'téka veszedelmes arányúvá fejlődött, egy napon eltűnt Décséből. Senki sem tudja, hova, merre, csupán feltevések szólnak amellett, hogy fiához, Amerikába szökhetett. Mielőtt a décseiek eszmélni kezdtek volna a jóhiszeműség mámorából, megérkeztek a bankok fizetési felszólításai, melyek sürgős végrehajtással fenyegetőztek. Most már megijedtek az emberek és lesiettek Bethlenbe, Désre, az adósság rendezése végett. Hogy azután mi történt, azt az egyik adós a következő- képen adta elő: — Felhivatott az igazgató ur és azt mondta, maguk Sternnek aláírtak, most fizetni! — De uram, nincs pénzünk! — mondtuk mi. — Akkor el kell vállalni s fizetnek, amikor van, különben megyünk és három nap alatt mindnyájukat elárverezzük. A décseiekre hatott az árverezés fenyegetőzése, elvállalták az adósságokat, kifizették a kamatot, a váltót megújították s igy olyan nyomorba ugrottak, melyet hosszú évek fáradságos munkájával sem fognak kiheverni. Mit csinált Stern a milliókkal? Mit csinált Stern a milliókkal, hiszen nem folytatott kockázatos üzleteket, nem voltak nagy befektetései? m falu egyöntetű megállapítása szerint Bethlenben és Désen mindig előkelő úri társaságban lehetett látni, ahol, mint szenvedélyes kártyás 5 (jveffe tartós mosható finomszálu puhán omló fogása Ságy, esése elsőrangú, tehát az idei saison legfőbb ruhaanyaga CSAK „iVETTE-TRAViS“ SZEGÉLYNYOM ÁSSÁL VALÓDI!! volt közismert. Hacsak módját ejtette, a kártyában kereste szórakozását és ez lassan, észrevétlenül felemésztette készpénzét, keresetét, a kölcsönazerzett összegeket. Férjhez adta leányát s azzal dicsekedett, hogy több, mint 100 ezer lej hozományai látta el és elégedetten dörzsölte kezeit, midőn az alábbiakat jelentette ki egy falubeli bizalmas emberének: — Vettem a fiatal párnak Apahidán egy 250 ezer lejes házat, telket s hál-Istennek, mind kifizettem. Az egész vidéken nagy a Stem-ügy körül az izgalom és az elkeseredés nem ismer határt. Mindenki csodálkozik azon, hogy a károsultak közül senki sem tett mindezideig bűnügyi feljelentést a cipész ellen és könnyelműen szökni engedték. Érthetetlen a hatóságok hallgatása és tétlensége is. De a Décseieknek, valamint a környékbeli kereskedőknek felháborodása leginkább azok ellen a bankok ellen irányul, akik nem vették fontolóra egy földtelen, kártyás, nagylábon élő falusi cipész hitelképességét, sőt gyermekes bizalommal voltak vele szemben. A Keleti Újság munkatársa kérdést intézett egy .bankigazgatóhoz és magyarázatot kért a dologról. Elhárító mozdulattal, idegesen válaszolta: — Kérem, én nem ismerek semmiféle Stern- ügyet. Semmi közöm az egészhez, nálam egy nehány décsei ember tartozik és nem Stern Móric. A décseiek most kisirt szemekkel, a kétségbeesés töprengéseivel szaladgálnak mindenfelé: Désre, Bethlenbe, Kolozsvárra tanácsért, segítségért, ügyvédi támogatásért s akik viszont lelki egyensúlyukat is odadobták áldozatul, Amerikába akarnak vándorolni. Vissza lehet-e erről az útról tartani őket? Kétséges, mert otthon a nyomor, az éhség várja őket s földjük már elveszett. Stern Móric országos csalásai kiütötték a birtokukat kezükből. Az egész falu és vjdék gyászban néz a jövendő felé. Olyan most Décse, mint egy elsodort falu., Demeter János.
