Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-02 / 25. szám
— Azt, hogy simogatta és cirógatta. Még akkor este rendőrkomiszárral mentem a doktor úrhoz, hogy kérdőre vonjam. De a rendőrtiszt ur látleletet követelt. Látlelet kell? Hát lesz látlelet is. Este 11-kor elhívtam Lengyel doktor urat, ő meg is vizsgálta. — És kiállította a látleletet? — Nem. Azt mondotta, hogy nincs külerőszak. De a leányom becsülete az semmi? És el is kábította. Az orra alá dörzsölte a kezét. — De Ön természetesen — mondottam — mint jó anya, nem felejtette el az ügy anyagi részét sem a feljelentésből. Ötszázezer lejt követel azért, mert az orra alá dörzsölte a kezét. — A leányom becsületéért? Nem ötszázezret, öt milliót, tiz milliót, vagy semmit. — Azt mondotta a lányomnak, hogy milyen csinos és hogy artistanő lesz belőle. — Mondd csak el kislányom, most te, ne félj. Mindent mondjál el, mert az Istenke is hallja. — Az úgy volt bácsi kérem, hogy a doktor bácsi behívott a szobájába. Ott simogatott, megcsókolta az arcomat, aztán odament egy skatulyához, azt megfogta s a kezét -az orrom alatt végighuzta. — Megsimogatott ugye? — Igen, de a kezének olyan furcsa szaga volt. Azután adott száz lejt, azt mondotta, hogyha majd a régi takaritónőjével beszél, megadja a többi pénzt is. Még azt is mondta, hogy legyek színésznő. Tehát mégsem artistanőt mondott szegény Lő- rinczi Sándor. A leányka kapkodó, félénk beszédét minduntalan megzavarja az asszony közbeszólása. — De hiszen a szoknyádhoz is nyúlt. — Igaz ez? — Majd hozzáteszem: — Az Istenke mindent hall. A leányka hallgat, az anya biztatja: „No mondd!” — A leányka hallgat. — Ki irta a feljelentést? XIII. ÉVF. 25. SZÁM. ____ — Ez az ur, — s itt rámutatott az orvoshadnagyra. — Orvos? — kérdezem. — Nem, orvostanhallgató. — Ötödéves? — Nem, harmadéves. Jegyzem a papírra: „harmadéves.” — Még sem, ne tessék harmadévesnek imi, csak másodéves. — És miért vitte a feljelentést még a nyomozás és a vizsgálat előtt a Pátriához? Az asszony válaszol a kérdezett helyett: — Még az ajtóját sem tudjuk semmiféle újságnak, nem tudjuk, hogy került bele. Pedig szórul- szóra, semmi kihagyás nélkül a mi feljelentésünk. — És most nem bánják, hogy halálba kergettek egy embert? — Ő kereste magának, — csattant fel az asz- szony kegyetlen, hideg hangja. Émelyegve hagyom el a tanyát, ahol megszületett a rágalom diktálta komplott, amely megölte Lőrinczi Sándort. Lőrinczi Sándor menyasszonya remegő szívvel és aggódó lélekkel várhatta vőlegényétől a levelet. De nem sejthette, hogy lelkiismeretlen emberek széttépték jövő-váró reményeinek boldogságát. Lőrinczi Sándor itthagyott barátja telefonálta át a tragédiát Aradra a család egyik barátjának. Könnyes hangon hagyta meg: — Kíméletesen értesítsék. A készülő liliomfehér menyasszonyi ruha helyett varrják már a fekete gyászruhát. Az idő lesz hivatva, hogy bevarrja azt a sebet is, amelyet egy fiatal leány szivén ejtett a sors kíméletlen keze. Kinn a Tordai úti uj temetőben ássák már az uj lakását Lőrinczi Sándornak, most már a halál vőlegényének. Vasárnap délután három órakor helyezik örök otthonába. Kőmives Lajos. Román sajfóhang Lőrinczi Sándor tragédiájának megrázó előzményeiről A „Naţiunea” cimü lap irja szószerint a következőket : Tegnapelőtt a Patria cimü lap „szenzációs cikket“ közölt „Egy kolozsvári szatir cselekedete, Lőrinczi orvos erőszakot követett el egy nyolc éves leányon. A szatirt feljelentették az ügyészségen“ cimek alatt A Pátriában megjelent cikk nagy csodálkozást keltett mindenki előtt, mivel Lőrinczi dr., — akit a közönség jól ismert, főként Erdély közelebbi városaiban tartott szakelőadásaiból — románok között is megbecsülésnek és csaknem egyértelmű szimpátiának örvendett. A sors azonban úgy akarta, hogy még a cikk megjelenése napján diadalmaskodjék az igazság: Jelentkezett ugyanis önként Misu Stefa• nescu, a kolozsvári Nemzeti Szinkáz tagja, aki történetesen ott volt a ren'delőszobában és aki tanúsítja, hogy az illető leányka nem volt tovább Lőrinczi szobájában, csínján három percig. Ilyen körülmények között a lap támadásának nem lehetett semmi reális alapja. Nem lehet tudni, hogy ki a cikk inspirálója. Valószínűleg Lőrinczi valamelyik riválisa, aki az áltcda elfoglalt valamelyik helyre aspirált. Később megállapították azt is, hogy a lányka anyjának volt Lőrinczivel szemben valami igénye, amit az orvos nem ismert el s ezért az asszony nem egyszer fenyegette. Misu Stefanescu még ugyanazon nap megjelent a Patria szerkesztőségében, elmondotta az igazságot és cáfolatot kért. Szerencsétlenségre a Patria támadását nem lehetett már jóvá tenni. Ma éjjel Lőrinczi dr. — aki csak nehány hét óta vőlegény — egy revolverlövéssel ön- gyilkosságot követett el a Ratiu-utcai rendelőjében. A végzetes tett elkövetése előtt, nehány őt meglátogató és vigasztalni akaró barátja előtt kijelentette, hogy megválik az élettől még akkor is, ha a Patria rektifikálja a cikket. Az az egyszerű tény, hogy egy ilyen cikk róla megjelenhetett, arra kényszeríti, hogy életét megsemmisültnek tekintse. Lőrinczi dr. tragédiájának hire mindenütt nagy emóciót keltett. A hatóságoknak kötelességük megvizsgálni, hogy kicsoda és hogyan inszcenálta ezt az erkölcsi gyilkosságot, ki volt az a rendező, aki megtévesztette a cikk szerzőjét, akinek azonban tudnia kellett volna, hogy egy bűnügyi följelentés nem jogosít fel komoly lapot arra. hogy úgy járjon el, ahogyan a szerencsétlenség ügyében a Patria eljárt. Egx dévai építészre, akinek három év óta semmi munkája sincs, három év alatt összesen 150.000 lej adót róttak ki (Déva, január 31.) Az adókivetések labi- i rintusában a szakavatott ember is eljéved. I Az azonban mindenki élőit világos, hogy I akinek nincsen keresete, az nem is fizethet adót. Ezért abban az esetben, ha valakinek nincsen munkája, nem lehet kétség tárgya, hogy az illető eltitkolta-e az adó alapját jelentő jövedelmét. Az alábbi eset klasszikus példája annak, hogy a kivető bizottságok figyelmetlenül és körültekintés nélkül milyen baklövéseket csinálhatnak. Strucskó József öreg dévai építészt például 1927-ben 25.000 lej adóval, 1928-ban 45.000 lej adóval rótták mag. Jóllehet nem volt már akkor sem munkája, sem azután nem volt kilátása s ezt a hatóságoknak a tudomására adta, a bizottság ennek ellenére 1929-ben további 82.000 lej adót vetett ki rá. A három év alatt ez összesen 150.0'*0 lejt tesz ki s az építésznek a dévai polgármesteri hivataltól igazolványa van arról, hogy három év alatt semmi munkája nem v olt s hogy még az iparengedélyét is beszolgáltatta. A kirovás igazságtalanul és figyelmetlenül már megtörtént s az öreg coitésznek valósággal kilincselnie kell mindenütt, hogy igazát bebizonyítsa, a bürokrácia azonban egy kissé süketnek tetteti magát az iiyen szomorú alkalmakkor. Pedig jó volna, ha megvizsgálnák az ügyet, mert minden munka nélkül még egy öreg építésznek sem lehet a semmiből 150.000 lej adót kidobni az ablakon Nagyértékü menyasszonyi ajándékot kapott Ileana hercegnő Bukarestből jelentik: A kormány tagjai pénteken délelőtt, élükön Maniu miniszterelnökkel, megjelentek a cotroceni királyi palotában és szerenc3e- kivánataikat fejezték ki Ileana hercegnő eljegyzése alkalmából. Ugyancsak pénteken délelőtt gratulált a régenstanács is. Miklós régensherceg, Ileana hercegnőnek menyasszonyi ajándékul egy palotát ajándékozott, a cotroceni királyi kastély mellett. A hercegnő a vőlegényétől egy rendkívül nagy értékű drágaköves gyűrűt kapott. A hozományhoz, amelynek értéke körülbelül ötvenmillió lej lesz, az állam is hozzá fog járulni. Az errevonatkozó törvényjavaslatot a kormány közelebbről a parlament elé terjeszti. Az esküvő pünkösdkor lesz. Hochberg gróf most rövid időre az Angliában tartózkodó szüleihez utazik. Mária királyné és Ileana hercegnő február 20-án Kairóba utaznak s itt fognak találkozui az akkorra ugyancsak odaérkező vőlegénnyel. Háf^a után Paris Budapestről jelentik: A hágai egyezmény rendelkezéseinek szabatos megállapítása, a részletek leszögezése február 5-én kezdődik meg a párisi tárgyalásokon. A tárgyalásokra Magyarország részéről báró Korányi Frigyes és Gajzágó László a jövő hét szerdáján utaznak ki Parisba, Walkó külügyminiszter és Wekerle pénzügyminiszter pedig a tárgyalások egy későbbi időpont jában kapcsolódnak be azokba. A megbeszélések idejére a magyar parlamentet elnapolják. Az Grosz emigránsok titokzatos eltűnése körül kavarog az egész párisi sajtó Paris, január 31.) Kutpetoff orosz tábornok, az emigránsok vezérének titokzatos eltűnési ügyével kapcsolatban a párisi jobboldali sajtó felszólítja Tardieut, hogy ne tűrje tovább a francia fővárosban a párisi szovjetkövetség pestisfészkét, mert a lapok szerint kétségtelen, hogy a tábornokot az ő bérenceik tüntették el. Az orosz emigránsok egyik párisi lapja, a francia nyelven kiadott Renaissance, a tábornok baráti köréből azt az értesülést szerezte, hogy Kut- jetoff többször említette előttük, hogy állandóan őrzik előtte ismeretlen személyek s nem tehet egy lépést sem a nyilvánosság előtt anélkül, hogy gyanús árnyékok ne követnék a háta mögött. A baloldali párisi lapok viszont azt írják, hogy indokolatlan veszélyeztetni mindaddig a francia-orosz diplomáciai viszonyt, amig a rendőrség tiszta fényt nem dérit az ügyre. Aradoxi Is tárgyalások Indulnak a Magyar Párt és a szociáldemokraták között Aradi tudósítónk jelenti: Pénteken délelőtt Barabás Bélát, a Magyar Párt aradmegyei tagozatának elnökét a szociáldemokrata párt megbízottai keresték fel. Közölték a szociáldemokrata párt vezetőségének ajánlatát a választási megegyezésre. Közölték egyben azt is, hogy a maguk részére hét helyet kérnek a városi tanácsban. Barabás Béla dr. kijelentette, hogy a maga részéről érdemleges választ nem adhat, az elnöki tanács hivatott az ajánlat fölött dönteni, illetőleg a tárgyalások felvételéről intézkedni. így a tárgyalások a szociáldemokratákkal rövid időn belül megkezdődnek. Pénteken különben egy másik paktumos ajánlat is érkezett a Magyar Párthoz. Anghel István dr., volt polgármester is felkereste Barabás Béla dr.-t, azzal, hogy neki is van román pártja és ajánlatot tett együttműködésre. Egyébként a nemzeti parasztpártiak is, élükön Marsieu prefektussal, újabb kísérletet igyekeznek tenni arra, hogy a Magyar Párttal közös listára nézve megegyezést hozzanak létre. Pénteken délelőtt az aradi Magyar Párt helyiségében az aradmegyei községi helyi tagozatok vezetői megjelentek, előttük Barabás Béla dr., Purgly László, Takácsy Miklós, Korossy György részletes utasításokat adtak a megyei tanácsválasztások alatt követendő magatartás tekintetében.
