Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-02 / 25. szám
Kcammsjfo XIII. ÉVF. 25. SZÁM. Q természetes arcsztne van? 'nne Minden hölgynek fel kell tennie ezt « kérdést magában és válaszolnia reá, mi' vei a társaság lekritizálja Önt. ha természetellenes arcszinnel rendelkezik. Ezen lesujtóvéleményt azonban nem fogják közölni Önnel. A világ elvárja öntől azt. hogy egy társaságbeli hölgy arca kellemes ésvonzó legyen. Az ügyes hölgyek különleges szépítő- szere a "Khasana Superb". A"Khasana Superb" nem közönséges pirositó. A bőrfelületen elosztva, először eredeti narancssárgaszinben jelentkezik és az Ön személyével, egyéniségével teljes összhangban lévő rozsás árnyalattá pirul. a szükséghez képest világosabb avagy sötétebb árnyalatban A “Khasana Superb ajakir“ ajkainak természetes üdeséget kölcsönöz, de a legkevésbé sem feltűnő formában - A “Khasana Superb arc és ajakir“ használata oly diserét módon történik, hogy azt senki fel nem ismerheti.Naponta egyszer használandó. Ellenáll esőnek, zivatarnak, csóknak egyaránt, szappanos vízzel mosható le. Egyetlen kísérletnél az Ön kézi tükre fogja igazolni, hogy a "Khasana Superb" nél jobb szer az Ön számára sem létezik. KHASANA RN^,8UPER.B KHASANA-Superb ajakir cizeláli hüvely Lei 7c.-, Elegáns csavaros hüvely, fémkupakkal, kettős tartalommal Lei 110.-, Hozzávaló betét gelatin hüvelyben Lei 70.-, Superb- arcpirositó tégelyben Lei 70.-. Az igazság a mi fegyverünk/ Mindenütt kapható/ CDr.Qi i.miu sheitn, (Uranicfurl a. 7ll. - cJdondt on 6 ezélgetés után Lőrinczi Sándor barátai felé fordult: — Milyen jó volt, hogy telefonon felszólítottuk, hogy még beszélhettem vele. Az est folyamán, éjjel fél kettőig a baráti társaság mindent elkövetett, hogy Lőrinczi nyomott hangulatát elűzze. De levert volt midvégig. Bár nyugodtabbnak látszott, mosolygott is, de a mosoly gálvániknsan jelent meg az arcán. A beszélgetés során szó fordult a házvétel tervéről is. Az Unio-utca 12. számú házra alkudozott. A végzetes éjszaka előtti nap déli óráiban szintén az adásvételi ügylet ügyében futkosott. — És beköltözhető lesz a házban a lakás! — kérdezte a ház asszonya. — Igen május elsején, — válaszolta Lőrinczi. — Akkor együtt költözködünk ki a házból. — Nem, — felelte halkan — én sokkal rö- videbb idő alatt költözködöm ki. Barátainak arra a kérésére, hogy forduljon ügyvédi jogvédelemhez, fáradt helyesléssel bólogatott. Majd rapszodikusan mást határozott el. — Minek az, teljesen felesleges. Majd ismét újabb meggyőzefés és Darvasnak arra az indítványára, hogy a reggeli órákban együtt mennek el Lőrinczivel az ügyvédhez, nem néott igenlő választ, sem tagadót sem. A reménynek egy kis csíkja volt ez, hogyha saját maga nem is, de engedi barátait cselekedni. Mikor a hangulat még nyomottabbá vált, ő inditványozta, hogy indítsák meg a rádiót. Atanasiu énekelt a Rigolettoban. — Gyönyörű hang, legutoljára a Bajaz- zók Tolio szerepében hallottam, — jegyezte meg láthatóan átadva magát a zene hatalmának. Félkettő tájban kijelentette, hogy fáradt. Pihenőre tér s még egy levelet is meg kell Írnia. Vendéglátója azzal búcsúzott el tőle, hogy másnap együtt mennek el az ügyvédhez. E sorok írójának és egy ujságiró kollegának a társaságában hagyta el a lakást. Ugyanabban a házban lakott. A lépcsőházban egy pillanatig az ajtaja előtt gondolkozott, majd ezeket mondotta: — Fáradt vagyok, jól fog esni nekem is egy kis séta. Amikor a friss levegő megcsapta az utcán, újra erőt vett rajta a teljes levertség és pesszimizmus. Vitatta, hogy nincs célja semmi herce-hurcának. őt hibátlan szobornak nézték, amelyet gonosz kezek ledöntötték. Az Egyetem-utcába fordultunk, megállt és fájdalmasan ezeket mondotta: — Úgy jártam, mint Mózes. Eljutottam az ígéret földjéig, megláthattam, de be nem léphettem. A logika bonckésével igyekeztünk helyzetének egyszerűségét bizonyítani. De ő folyton csak azt a romantikus relációt hangoztatta, amely őt menyasszonyához fűzi. Ezt a patyolattiszta ideált érezte megsértettnek. — Hálátlan vagy a sorssal szemben, — mondottam. A sorssal szemben, amely e'ddig csak kegyelt téged. Beszéltem tehetségéről, jellemének hozzáférhetetlenségéről, mosolyogva szakított félbe: — Talán már irod a nekrológot. Éjjel háromig ődöngtünk az utcán. Azzal az ürüggyel, hogy messze lakom, késő is van, a reggeli órákig elbeszélgethetnénk, kértem, engedje meg, hogy nála aludjam. Azzal tért ki, hogy nincs semmi ágyneműje, vagy takarója. — Majd takarózom a télikabátommal, — nyugtattam meg. —- Van ugyan egy üveg pezsgőm otthon, azt megihatnánk, de még se. Nekem még levelet kell írnom. A Mester-utca sarkán még egyszer kapacitásuk, hogy nála alhasson valamelyikünk. Hasztalan. Ideges lett. Ingerülten válaszolta: — Nem lehet, zavarnátok. Azzal kezetrázott, befordult a sarkon és visszakiáltotta: — Nyugodjatok meg, nem lesz semmi. És Lőrinczi Sándor az orvosi megállapítás szerint reggel hat-hét óra tájban semmi let*, az élő testből kiröppent a lélek. A tragikus reggel Reggel fél nyolckor az ajtaján zörgetett a takarítónő. Semmi válasz. Nem akarta zavarni álma- kan, elment. Kilenc Arakor ismét megkísérelte be- boesáttatását. Sikertelenül. Az első pillanatban arra gondolt, begy Aradra utazott, majd gyanút fogva, lakatosért ment. De ezt megelőzően Darvas Simon kért kopogtatással az ajtón bebocsáttatást. A szobából semmi nesz. Dörömbölni kezdett, de vissz- hangtalanul. Rémülten futott egyik segédmunkásért, aki az ajtót betaszitottn. Szétnézett a fogadó szobában, ahol az alkovenben Lőrinczi aludni szokott. Senki. Már fellélegzett, hogy rossz sejtelme nem vált valóra. Benyitott a rendelőbe. A pillanatnyi ölöm és remény hiúnak bizonyult. Lőrinczi Sándor ott feküdt meredten, egy fotelben. Egész pongyolára vetkőzötten, harisnyával a lábán a fotelben hanyatdülve, oldalra billent fejjel, sáppadtan aludta örök álmát. Vállára panyóká- ra vetve a bundája. A sarokban., amely előtt ült, egy asztalkán a menyasszonya fényképe. Előtte a félig kiürített üveg pezsgő. Szembe vele a falon egy halálfej rajza berámázva. Balfüle tájékán alKiszáll a rendőri bizottság Drágici rendőrkapitánnyal és Hosszú József dr. tiszti főorvossal. A halott láttára Hosszú főorvos kétségbeesetten kiált fel: — Halálba kergették. Ma délelőtt csináltam meg a vádló asszony lányának látleletét. A leányka teljesen érintetlen. így pusztítottak el egy derék embert. Megjelennek a siró, könnyező barátok. De nincs olyan szeretet és részvét a földön, amely a halottat feltámaszthatná. Bent a szobában folyik a jegyzőkönyvezés rideg munkája. Halottszállító kocsi gördül a kapu elé. A kihűlő testet lepedőbe és pokrócba csavarják és pár perc múlva már baktat is Szent Mihály lova a Tordai úti temető halottas kápolnája felé. A szobákat lepeesételik, Lőrinczi Sándor rendelője és földi rendeltetése megszűnt. Még egy szivbemarkoló kép. A déli órákban autó robog be a Kötő uceába. Az áldozat öccse, Lőrinczi Béla dr. ügyvéd ül rajta. Sáppadt arccal leszáll a kocsiból. Egy idegen ember áll eléje: — Kérem a számla.-— Miféle számla! A halettszállitásért, vadt vércsomó. A golyó a jobb halántéknál hatolt a koponyába a balfül környékén jött ki. A földön egy kis hatlövetű browning. Levelek Az asztalon három zárt levél. Kettő menyasz- szonyának, Lengyel Vera urhölgynek címezve. A harmadik testvéröccsének, Lőrinczi Béla dr. maros- újvári ügyvédnek. A nyitott levélen nincs megszólítás. Energikus kézvonással írva ez áll benne: „Ép lélekkel és éles logikával határoztam el magam erre a tettre. Végakaratom, hogy ne boncoljanak fel, éjjel 12 órakor tartsák meg a temetésemet s a templomban Beethoven gyászindulóját játszák. Erre a célra 5000 lejt hagyományozok. Finita la comedia. Dr. Lőrinczi Sándor.” A levélre még ráütötte név jelző pecsétjét is. Egy szivethasitó orditás, a testvér ilyen szörnyű hivatalos keretek között tudta meg a valót. Hogy nőtt ki a rágalom hínárja! Erre a kérdésre adja meg a választ maga a feljelentő. Belépünk Király ucca 6. szám alatti lakásába. Rendetlen butorzatu lakás, az asztalnál a kislány ül és feladványt ir. Az anya az ágyon hever. A díványon orvoshadnagyi uniformisban egy fiatal férfi. Az anya felugrik az ágyból. Közöljük vele látogatásunk célját. — Mondj el mindent a bácsinak, — fordul démoni ösztönzéssel a lányka felé. Ijedt hangocska felel. — Én nem mondok semmit. Mondja a mama, a mama jobban tudja. Az anya hisztérikus hanghordozással, kusza előadásban beszél a leánykája „megtámadott ” becsületéről. — Dehát mi történt! — Májusban hagytunk fel az üzlettel, de ez a 2G0 lej még régebbi adósság, azért küldtem a lánykámat. Két mázsa fa ára. Igaz, hogy a takarítónő rendelte, de a doktor urnák kell kifizetni. A leányka támolyogva lépett a szobába. — Mit mondott élt „Halálba, kergették!“
