Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-02 / 25. szám
4 a XIII. EVF. 25. SZÁM. Gyújtogatással szanálta zilált pénzügyeit egy méraígazda, aki 340*000 lejt csati ki egy biztositó intézettől (Kolozsvár, január 31.) Fiatal, jóképű mérai parasztgazda a vádlott, aki nem is egyszer, hanem két alkalommal adta rá magát a gyújtogatás által való pénzszerzésre. Még 1927-ben történt, hogy felkereste Fülöp János mérai lakost, aki abban az időben éppen pénzszűkében volt s kecsegtető ajánlattal állt elő: — Nézze bátyám, ha akar ezer lejt keresni, minden különösebb munka nélkül, hát éjszaka gyújtsa fel a szénakazlamat. Ne féljen, nem lesz semmi baja. Fülöp János ebben az időben nem volt éppen bővében az élethez mindenképpen szükséges dolognak, a pénznek, s elég könnyen ráállt erre az üzletre. Egy nép télén éjszakán felgyújtotta a megjelölt szénakazlat, amely a fizikai törvények értelmében, mivel segítség nem érkezett, szabályosan porráégett. A széna biztosítva volt, a biztosító társaság nem látott gyanús körülményt fennforogni a tűz körül, s kifizette a biztosítási összeget, kereken húszezer lejt. Fülöp megkapta a maga ezer lejét s ráadásul Sándor István még meg is veregette a vállát: — Na, nem megmondtam, hogy semmi baj se lesz? A pénz hamar elúszott s Sándor, mondjuk a nehéz gazdasági viszonyok következtében, (ezt mindenre rá lehet fogni) újból gyenge pénzügyi állapotba jutott. Gondolkozott az önszanálás módjain s ezúttal eltekintett az oly mellékkiadásoktól, mint előző alkalommal a Fülöp közreműködéséért fizetett ezer lej volt, s egymagában akarta előidézni a „tűzvészt”. Az üzletből lelkiismeretesen kiszálliBerenguer tábornok, Spanyolország uj miniszterelnöke ismeretlen az európai közvélemény előtt. Legalább is a mi közönségünk számára e nevet ki kell ásni valahonnan a múltból. Ám valljuk be, a legtöbb szereplő spanyol politikai névvel igy vagyunk. Spanyolország meglehetősen messzire fekszik tőlünk. Primo de Riverat sem ismerték külföldön, mig diktátor nem lett, magában Spanyolországban is csak az utóbbi évtized vetette föl ezt a káplárból lett, állandó szerencsével dolgozó tábornokot. Berenguer lehet, hogy diktátor lesz, de karrierjének eddigi útja nem diktátorok hirtelen felemelkedő pályafutása, hanem szabályos polgári, vagy még helyesebben katonai karrier. Lépésről-lépésre halad ez az 57 éves katona, aki 1921-ben vált híressé, nem hadseregének győzelme, sőt ellenkezőleg, hadseregének döntő veresége folytán. A riffkabilok ugyanis Annualnál valósággal megsemmisítették a spanyol haderőt és a közvélemény akkor Berenguert, mint vezénylő tábornokot tette felelőssé a spanyol hadsereg e marnei csatájáért. A hadvezért bíróság elé állították és akkor kiderült, hogy nem mindig a hadvezérek okai egy hadsereg összeomlásának — a kudarc háttere sokkal komplikáltabb és messzeágazóbb. Az annuali ütközet bűnöse a hadügyminiszter volt, a felmentett Berenguer azonban mégis levonta a konzekvenciát és visszavonult a polgári életbe. Három évig nyugodtan viselkedett, de Primo de Rivera, aki neki már akkor ellensége volt, felelevenítette perét és Berenguernek most már akkor is távoznia kellett volna a hadseregből, ha nem is akart volna. Az ítélet ezúttal megszégyenítő volt, bár mint említettük, börtönbüntetés nélkül úszta meg a nagy kudarcot. De ha történetesen kiszolgáltatott volna bizonyos okiratokat, akkor elő is lépett volna. Ezt azonban nem tette meg... Primo de Rivera kissé meglepődött, amikor egy év múlva Berenguert akarata ellenére reaktiválták, és magas pozícióba helyezték. Ez az a korszak, amikor Primo de Rivera példáján föllelkesedve az egész spanyol hadsereg politizálni kezdett, Berenguer nemkülönben. ö azonban ellenkező vizeken evezett, kapott is érte egy félesztendei várfogságot. Kaphatott volna többet is, hiszen a diktatúra idejében nagyhirü monarchists minisztereket vetettek börtönbe évekre, avagy küldtek száműzetésbe, de Berenguernek kitűnő protekciója volt: a király. Primo de Rivera kellemetlenül konstatálta, hogy tott mindent, amit csak lehetett, a házból elküldte a lakókat — nehogy valami bajuk legyen — s azután irigylésreméltó szakismerettel és egy pár liter petróleum felhasználóval fellobbantotta a tüzet háza különböző részein. A tűz elvégezte kötelességét. A biztositó, az Adria Társaság kifizette a há- romszászhuszezer lejnyi összeget s mivel most már némi gyanút fogtak, hogy mégis csak szokatlan ennyi tűzvész egyetlen embernél, nem tették ad acta az ügyet, egy kicsit vizsgálódtak s azután már az ügyészség vizsgálódott. így került Sándor István s Fülöp János a törvényszék elé. Sándor István mindenért csak a véletlent okolta s más hiányában azt nevezte meg a tűzvészek okozójául is, s megmaradt állítása mellett akkor is, midőn Fülöp János ellene vallott, jóindulatúan elmondva a tiszta igazgságot.. De nemcsak Fülöp János, hanem Méra község több lakója is erősen befeketítő vallomást tett ellene, bizonyítván, hogy üzletéből az árukat kiszállította, a terepet megtisztította az alkalmatlankodóktól s hogy a tűz — nagy csodára — nem egy helyt, hanem, mintha a ház minden sarka összebeszélt volna, mindenütt egyszerre lobbant fel. Ennél nem is kellett már több bizonyíték. A törvényszék is hamar döntött és Sándor János, aki reggel mint büntetlen előéletű lépett be a törvényszék kapuján, mint két és félévi börtönnel sújtott hagyta el a biróság épületét. Fülöp János hat hónappal úszta meg a' dolgot. Mindkét vádlott szabadkozva felebbezett az ítélet ellen. tulajdonképen nein ő a király tanácsadója, hanem Berenguer, aki már a katonai kabinetirodának a főnöke és tanácsadója azokban a kérdésekben az uralkodónak, amelyekben már Primo de Rivera megadta a tanácsokat. Ám semmiesetre sem lehet az állítani, hogy Berenguer kitúrta volna fokozatos hangyamunkával riválisát a diktátori székből. Primo de Riverát nem Berenguer cselszövései buktatták meg, hanem sokkal nyomosabb okok : a pezeta elromlása, a monar- chista intellektuellek elégedetlenkedése, de talán főképpen az a katonai politizálás, amelynek zárt palackját Primo de Rivera nyitotta föl és amely ellen most Berenguer testestül-lelkestül küzdeni akar. A hadsereg ne politizáljon — ez volt az első mondat, amely megfogamzott az ajkán, kérdéses azonban, hogy a nekünk, ebben az annyira sajátságos életberendezkedésü országban — fog-e sikerülni e terve, vagy sem? Berenguer, mint Homo regius vállalta az uj spanyol kormány megalakítását, tehát izig-vérig monarchista ott, ahol az utóbbi esztendőkben nemcsak a diktatúra, de a monarchista eszme ellen is óriási álló harc indult meg. Még élénken emlékezhetik az olvasó Blasco Ibanes hires röpiratára, „a leálcázott XIII. Alfonz ”-ra, amelyben a spanyol demokrácia bukásáért a dinasztiát teszi felelőssé és csak úgy lát megoldást, ha a diktatúrával együtt a dinasztia is távozik. A republikánus eszméknek nemcsak a hevülékeny szin- dikalisták körében van talaja, de a diákság körében is, amely Spanyolországban szakítva a Junta és Liga Patriotica hagyományaival, szélsőbali radikális eszmékkel kacérkodik. Az uj miniszterelnöknek első feladata nem az alkotmányosság visszaállítása, hanem a monarchizmus konzerválása lesz és ezért kabinetjének inkább katonai alászinezést kell adnia, mint polgárit. Egy olyan kormányt, amely elvileg monarchista, de lemond a nyers erőszak kérlelhetetlen alkalmazásáról, Romanones is megalakíthatott valna, de Spanyolországban olyan feldúltak és zavarosak az állapotok, hogy egy erős- kezü katonára van szükség, aki ugyan azt meri mondani magáról, hogy nem diktátor, de mégis a diktatúra rekvizitumait fogja felvonultatni. Ezért esett a király választása arra a tábornokra, akinek múltját nem ékesítik kiváló haditények, de uralkodója megbízik benne. A természettudomány furcsaságaiból A legdrágább elem. A rádiumot mind kiterjedtebben kezdik alkalmazni a kémiában, orvostudományban és technikában. Maholnap a „bölcsek köve” lesz! A kereslet tehát a rádium iránt növekedőben van, úgy hogy a termelés alig tudja a szükségletet kielégíteni. Egy gramm rádium ára ma köi'ülbelül 10 millió lej. Ezt a hihetetlenül magas árat az indokolja, hogy a rádiumot rádium tartalmú ásványokból, óriási befektetésekkel és rendkívül bonyolult eljárással állítják elő. Érdekes azonban, hogy a termelési verseny a rádium áránál is érezteti hatását. A ma érvényben levő árak már „olcsóknak” mondhatók, Rádium termelésével a belgák, csehek és az Amerikai Egyesült-Államokban foglalkoznak. A belgák újabban mind erősebb konkurrensei lesznek a cseheknek és az amerikaiaknak. Csehország és az Egyesült-Államok eddig évente 16—20 gramm rádiumot termeltek. A belga Union Miniére du Haut Watanga vállalat évente egymaga 78—82 gramm rádiumot termel, igy természetesen a rádiumárakat is olcsóbban szabja meg, mint az amerikai és cseh vállalatok. Az amerikaiak és csehek attól tartanak, hogy az ausztráliai rádiumtermelők sorsára jutnak, akik a versenyben teljesen elbuktak és abba kellett hagy- niok a termelést. Ez az aggodalmuk meglehetősen indokolt, ha tekintetbe vesszük, hogy a belgák jobb viszonyok között és nagyobb technikai felkészültséggel termelnek, mint konkurrenseik. Hir szerint a belga rádiumtermelő vállalat máris 100 grammon felül fokozta az évi termelés mennyiségét. Nehány gramm rádium milyen felfordulást idéz elő! Egészségügyi rendőrök a növény és állatvilágban A. legyek elleni védekezésben sok mindennel megpróbálkoztak. A légyellenes háborúban újabban érdekes kísérleteket végeztek természetes ellenségek bevonásával. Pagliano tuniszi mezőgazdasági tanár a szagosbükkönnyel végzett sikerült próbákat. Pagliano kimutatta, hegy a legyek a szagos-bükköny virágának illatát szeretik. Az illat odacsalogatja a legyeket a bükköny virágára és azok a virág váladékából nya- lakodnak. Ez a váladék azonban a legyekre nézve halálos méreg. A legyek annyira érzékenyek a bükköny mérge iránt, hogy amint csápjaikkal érintik a bükkönyvirágot, azonnal bódult állapotban lehullanak. Pagliano tanár kísérleteinek eredménye alapján azt ajánlja, hogy nyáron állítsunk a szobába szagos-bükköny bokrétákat. Az ilyen virágcsokor éppen úgy irtja a legyeket, mint a használatban levő arzénes, vagy más méreggel átitatott légypapirok, az pedig kétségtelenül megállapítható, hogy a virágbokréta hatása mégis csak esztétikusabb, mint a légypapir! Faluhelyen a diólevélről is azt tartják, hogy elűzi a legyeket. Ezért falun szokásban van, hogy a szobába leveles diófaágakat visznek be. A tudományos kutatások bizonyos fokig megerősítik a diólevél légyüző hatásában vetett hitet. A diófa levelében ugyanis olyan kesernyés anyag van, amit a legyek nem szeretnek. A poloskának érdekes, természetes ellenségét fedezték fel a Thanatos flavidus Simon nevű pókban. A kisázsiai görög menekülteket 1922-ben fából készült barakkokban helyezték el Athén környékén. Az ott uralkodó meleg éghajlat alatt a szükséglakásokban töméntelen módon elszaporodtak a poloskák. A menekültek inkább a szabadban táboroztak, mert a kellemetlen vérszipók csípését nem lehetett kibírni. A poloskák száma 2 esztendeig állandóan gyarapodott. 1924-ben azonban azt vették észre, hogy a poloskák ritkulni kezdettek. Egy esztendő leforgása alatt pedig, tehát 1925-re, teljesen kipusztultak. Kezdetben nem tudták kideríteni, hogy mi okozta a poloskák pusztulását? Végül is rájöttek, hogy a poloskákat egy másfél centiméter hosszúságú, barna szinü pókocska irtotta ki, a Panathos flavidus Simon. A poloskaevő pókkal ezután laboratóriumi kísérleteket végeztek és a következő érdekes megállapításokat tették. A pókocska naponta 30—40 darab poloskát fal fel, legyet csak szükségből eszik. A pók csípése az emberre nézve teljesen ártalmatlan. A Balkáni félsziget kaszárnyáiban, szállodáiban és házaiban nagy szerep vár a poloskaevő pó: kokra, de az sem lehetetlen, hogy nálunk is sikerülni fog meghonosítani. Mindenesetre a legolcsóbb és legbiztosabb poloskairtó szer volna! Dr. Z. Z. Berenguer, az aj spanyol miniszferolnöli *
