Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-13 / 34. szám

4 Till. ÉVF- 94. SZÁM,/ Tűz pusztított egy csikágói felhőkarcolóban (London, február 11.) Chicagóban nagy tűz pusztított egyik matrác- ás paplangyár üzemében és raktárában, amelyek egy bérpalota hetedik és magasabb emeletein voltak elhelyezve. A láugok a felhalmozott gyúlékony anyagok miatt gyorsan ter­jedtek s a vállalat kétszáz alkalmazottjának mene­külési ntját elvágták. Nem maradt részükre más lehetőség, minthogy az uccákon és ud­varon kifeszitett ponyvákba hét-nyolc emelet magasságból lengorjanak a láng- tengerből. Az alkalmazottak legtöbbje szerencsésen földre is jutott ilyen módon, de többen voltak köztük olya­nok is, akik a szédítő mélységbe ugrást nem merték (Kovászna, február 11.) Borzalmas bűntény tartja néhány nap óta izgalomban Kovászna lakos­ságát. Szőke Adám kovásznai községi rendőr revol­verrel lelőtte édesapját. Néhány nappal ezelőtt Szőke Ádám Kézdivft- sávhelyre szállította beteg öccsét, 'akin kezdődő el­mebaj tünetei jelentkeztek és elhelyezte az ottani elmegyógyintézetben. Miután elintézte a dolgát, gya­log indult vissza Kovásznára. Útközben hazafelé az országúton találkozott édesapjával, Szőke Jánossal, akivel, valamilyen örökösödési ügyből kifolyólag már régebben annyira összekülönbözött, hogy perbe is fogta. Édesapja szintén hazafelé igyekezett, la­kóhelyére, Haraly községbe. Apa és fia egymás mel­lett folytatták az utat s habár éles ellentét válasz­megkis'érelni. Ezek az egyre terjedő lángtengerben az ablakok külső párkányaiba kapaszkodva, jajve- székietvé kiáltoztak 'Segítségért. A tűzoltók létrái nem voltak rlécr magasaik kiszabadításukra, úgy, hogy pótlétvákról kellett gondoskodni. így aztán kimentették'a ? egész .személyzetet a halálos vesze­delemből. -3; h "0 • A magasból leugrottak közül egy fiatal leány életét vesztette. A ponyva ugyanis esésekor a leány testével együtt a földet súroltá s a leány eközben koponyaalapi tö­rést szenvedett, E, halálos áldozaton kivül csak könnyebb sebesültjei vannak a tüzkatasztrófának, amely az egész üzemet és a raktárai megsemmisí­tette s igy a kár óriási. tóttá el őket egymástól, eleinte csendesén Beszél­gettek s nem mutatta semmi, hogy rövidesen a leg­ijesztőbb bűntény, apagyilkosság fog történni. Mi­kor a keresztuthoz érkeztek, ahol útjaik elváltak — egyik Kovásznára tartott, a másik Haralyba — ed­dig még meg nem állapított okok miatt összevesz­tek s az egyenruhában levő Szőke előrántva ha­talmas szolgálati revolverét, úgy fejbe­ütötte annak agyával édesapját, hogy ájul- tan terült cl a földön, majd pedig, mikor látta, hogy még lélekzik az apja, egy lövést is beleengedett, amely azután teljessé tette cselekedetét, végzett is az öreg emberrel. Ezután nyugodtan tovább haladt, halott apját minden további nélkül otthagyva az árokban s be- menve Haraly községbe, jelentkezett a községházán, elmesélve tettét. A községházán nem hittek Szőke Ádám szavainak s tovább engedték. Csak Kovász- nán tartóztatták le, ahol a csendőrségen feljelen­tette magát. Azt hiszik, hogy tettét valószínűleg pillanatnyi elmezavarban követte el, amit azonkívül, hogy a család terhelt, az is bizonyít, hogy minden kihall­gatása alkalmával máskép adta elő, hogyan is vég­zett apjával. Egy Ízben úgy mondta el az esetet, hogy édesapja veszekedés közben ki akarta tépni kezéből a revolvert s az igy keletkezett dulakodás közben véletlenül megrántva a ravaszt, sült el a fegyver és oltotta ki apja életét. Egy másik vallo­másában azt mondta, azért ölte meg apját, mert az apja is meg­gyilkolta édesanyját s ő csak Isten akaratát teljesítette. A gyilkos rendőr négy gyerek apja, durva, mo­gorva, részeges ember. Bekísérték a kézdivásárhe­lyi ügyészségre, ahol tovább folytatják a vizsgála­tot ellene. A Mathuzsálemek országa ■5C* Általánosan tudott dolog, hogy a tudománynak sikerült az emberi életkor határát kitolni, vagy még precízebben: fiatalabbá tenni az öregedő szervezetet, a mullhoz képest. A mathuzsálemi kor természetesen még ma sem nagyon dívik, de van egy ország Euró­pában, Bulgária, ahol állítólag igen nagy százalékban élnek százéven feliül az emberek. A bolgár statisztikajt hivatal három évi adatgyűjtés után most tette közzé a jelentését, amelyből kiderült, hogy mennyi a való­ság a bolgárok hosszú életiiségéböl és mennyi a le­genda. Az 1926. évi népszámlálási eredményként meg­állapítást nyert, hogy öt és félmillió lakásból ezerhét- százhatvankét ember nevezte be magát száz éven fe­lülinek. Ez egy kicsit sok és még Bulgáriában is hi­hetetlen. A statisztikai hivatal azután ellenőrizte « bemondott adatokat és megállapította, hogy egész pontosan csak százötvennyolc emberről lehetett ki­deríteni, hogy tényleg száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A legenda azonban csak részben zsugorodik ösz- sze. Mert az viszont nem volt vitás, hogy az állítóla­gos száz éven felülieknek legalább is hetvenöt száza­léka kilencven éven felüli volt. Bulgária a legponto­sabb regisztrálások világításában is a Mathuzsálemek országa volt, van és lesz. Ennek egyszerű oka, hogy a hosszuéletüség, amennyiben az életkörülmények nem változnak meg, az átöröklésen nyugszik. Persze, erre azt lehetne mondani, hogy hiába vannak szívós, élotnedvekkel dús családok és nemzet­ségek, amelyek predesztinálva vannak a hosszuéletü- ségre, abban az esetben, ha nem éknek olyan életet, amely alkalmas az erők konzerválására, idő előtt pat­kóinak el. Meg azután a foglalkozás is számit vala­mit. Hiába kezdenek lemondani testi gyönyörökről, mondjuk a bankigazgatók, azok a legritkább esetben érik meg a száz évet. Nem valószínű, hogy például nehéz testi munkával foglalkozó gyári alkalmazottak is eljussanak a mathuzsálemi kor előcsarnokába. A százévesek rendszerint a paraszti rétegekből verbuvá­lódnak és Bulgáriában is ez a tanulság. Legfeljebb csak azt lehet még hozzátenni, hogy Bulgáriában a földnnves népnél még hosszabb életűek a juhászok, pásztorok, leondászok, akik az év nagy részét távol töltik a falutól, fönn vannak a hegyekben, együtt él­nek az állatokkal és szabadban tartózkodásuk meg­szoktatja őket minden ellenállásra a természettel szemben. .. íBir A bulgăr statisztikai hivatal megállapítása sze­rint a délszláv százévesek távolról sem élik azt az egész mérsékletes életet, amelyet fel lehetne ftételezni róluk. A százévesek nyolcvan százaléka, ha nem is zugivó, de még ma sem vetik meg a jó borocskát és álig tizenöt-husz százalék állítja csak magáról meg­győződéssel, hogy antialkoholista. Nem lehetetlen azonban, hogyha nem áldoznának a jó bor gyönyö­rűségének, tálán még egy deceniummal megajándé­kozná őket a végzetük. Mégis ha lehet magánvéleményt megkockáztatni e sorok szerény Írójának, akkor nem Bulgária a Ma­thuzsálemek országa, hanem Anglia. Ebben az or­szágban él ugyanis a legtöbb férfi és nő, akik hat­van esztendős korukban is megőrzik a maguk tempe­ramentumukat és fiatalságukat. A napokban olvas­tunk egy anekdotát a Westminster-hercegnőről, egy hatvanéves dámáról, aki még ma is elragadtatja tár­saságát fékezhetetlen ifjúságával. Vendégei közé tar­tozott a perzsa sah is, aki megpillantva ezt a hatvan esztendős bakfist, kijelentette a keleti ékesszólás nyel­vén, hogy hire már eljutott Teheránig is, mire a kö­vetkező választ kapta a hercegnőtől: Ön alighanem összetéveszt engem a Westminster-katedrálissal. Való­ban a női szépség és fiatalság a konzerválás minden tudománya dacára is múlandó és indokolatlanok azok a jelzők, amelyek örökbájt és maradandóságot emle­getnek, mert még az a köveknek sem jár ki. j Tény azonban, hogy nemcsak Angliában, de hova-tovább egész Európában éppen a városi lakósság körében az a törekvés, hogy egy bizonyos koron túl megálljon mindkét nembeli ifjúság és ne engedje át magát a hanyatló öregség prédájának. Bégente egy ötven esztendős hölgy vagy férfi már öregember számba ment, mi ellenben most olvassuk o Dame legújabb szá­mában egy festőművész tollából, hogy egy hölgy nem is lehet tulajdonképpen szép, csak ötvenedik életéve után. Ezt a bubifrizurás, táncra perdülő, az élet min­den gyönyörűségében még résztvenni akaró, gonddal, nyomorúsággal dacolni akaró fiatalságot csinálja utá­na Bulgária, ha tudja! A Steinach- és Woronoff-féle kísérletekről nem is beszélünk. Könnyű a bulgárnak ott fenn a Balkán hegységben gondtalanul a kecske­tej életelixérét sziircsölve, megöregedni. De mennyi­vel nagyobb művészet fiatalnak maradni a nyugati városi embernek. Ezért mondjuk hát, hogy a Mathu­zsálemek országa tulajdonképpen nem a Balkán, ha­nem a Nyugat, nem Bulgária, hanem Anglia. Dráma az országúton apa és fiú között A kovásznai rendőr leütötte édesapját, akivél véletlenül találkozott össze

Next

/
Oldalképek
Tartalom