Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-13 / 34. szám
4 Till. ÉVF- 94. SZÁM,/ Tűz pusztított egy csikágói felhőkarcolóban (London, február 11.) Chicagóban nagy tűz pusztított egyik matrác- ás paplangyár üzemében és raktárában, amelyek egy bérpalota hetedik és magasabb emeletein voltak elhelyezve. A láugok a felhalmozott gyúlékony anyagok miatt gyorsan terjedtek s a vállalat kétszáz alkalmazottjának menekülési ntját elvágták. Nem maradt részükre más lehetőség, minthogy az uccákon és udvaron kifeszitett ponyvákba hét-nyolc emelet magasságból lengorjanak a láng- tengerből. Az alkalmazottak legtöbbje szerencsésen földre is jutott ilyen módon, de többen voltak köztük olyanok is, akik a szédítő mélységbe ugrást nem merték (Kovászna, február 11.) Borzalmas bűntény tartja néhány nap óta izgalomban Kovászna lakosságát. Szőke Adám kovásznai községi rendőr revolverrel lelőtte édesapját. Néhány nappal ezelőtt Szőke Ádám Kézdivft- sávhelyre szállította beteg öccsét, 'akin kezdődő elmebaj tünetei jelentkeztek és elhelyezte az ottani elmegyógyintézetben. Miután elintézte a dolgát, gyalog indult vissza Kovásznára. Útközben hazafelé az országúton találkozott édesapjával, Szőke Jánossal, akivel, valamilyen örökösödési ügyből kifolyólag már régebben annyira összekülönbözött, hogy perbe is fogta. Édesapja szintén hazafelé igyekezett, lakóhelyére, Haraly községbe. Apa és fia egymás mellett folytatták az utat s habár éles ellentét válaszmegkis'érelni. Ezek az egyre terjedő lángtengerben az ablakok külső párkányaiba kapaszkodva, jajve- székietvé kiáltoztak 'Segítségért. A tűzoltók létrái nem voltak rlécr magasaik kiszabadításukra, úgy, hogy pótlétvákról kellett gondoskodni. így aztán kimentették'a ? egész .személyzetet a halálos veszedelemből. -3; h "0 • A magasból leugrottak közül egy fiatal leány életét vesztette. A ponyva ugyanis esésekor a leány testével együtt a földet súroltá s a leány eközben koponyaalapi törést szenvedett, E, halálos áldozaton kivül csak könnyebb sebesültjei vannak a tüzkatasztrófának, amely az egész üzemet és a raktárai megsemmisítette s igy a kár óriási. tóttá el őket egymástól, eleinte csendesén Beszélgettek s nem mutatta semmi, hogy rövidesen a legijesztőbb bűntény, apagyilkosság fog történni. Mikor a keresztuthoz érkeztek, ahol útjaik elváltak — egyik Kovásznára tartott, a másik Haralyba — eddig még meg nem állapított okok miatt összevesztek s az egyenruhában levő Szőke előrántva hatalmas szolgálati revolverét, úgy fejbeütötte annak agyával édesapját, hogy ájul- tan terült cl a földön, majd pedig, mikor látta, hogy még lélekzik az apja, egy lövést is beleengedett, amely azután teljessé tette cselekedetét, végzett is az öreg emberrel. Ezután nyugodtan tovább haladt, halott apját minden további nélkül otthagyva az árokban s be- menve Haraly községbe, jelentkezett a községházán, elmesélve tettét. A községházán nem hittek Szőke Ádám szavainak s tovább engedték. Csak Kovász- nán tartóztatták le, ahol a csendőrségen feljelentette magát. Azt hiszik, hogy tettét valószínűleg pillanatnyi elmezavarban követte el, amit azonkívül, hogy a család terhelt, az is bizonyít, hogy minden kihallgatása alkalmával máskép adta elő, hogyan is végzett apjával. Egy Ízben úgy mondta el az esetet, hogy édesapja veszekedés közben ki akarta tépni kezéből a revolvert s az igy keletkezett dulakodás közben véletlenül megrántva a ravaszt, sült el a fegyver és oltotta ki apja életét. Egy másik vallomásában azt mondta, azért ölte meg apját, mert az apja is meggyilkolta édesanyját s ő csak Isten akaratát teljesítette. A gyilkos rendőr négy gyerek apja, durva, mogorva, részeges ember. Bekísérték a kézdivásárhelyi ügyészségre, ahol tovább folytatják a vizsgálatot ellene. A Mathuzsálemek országa ■5C* Általánosan tudott dolog, hogy a tudománynak sikerült az emberi életkor határát kitolni, vagy még precízebben: fiatalabbá tenni az öregedő szervezetet, a mullhoz képest. A mathuzsálemi kor természetesen még ma sem nagyon dívik, de van egy ország Európában, Bulgária, ahol állítólag igen nagy százalékban élnek százéven feliül az emberek. A bolgár statisztikajt hivatal három évi adatgyűjtés után most tette közzé a jelentését, amelyből kiderült, hogy mennyi a valóság a bolgárok hosszú életiiségéböl és mennyi a legenda. Az 1926. évi népszámlálási eredményként megállapítást nyert, hogy öt és félmillió lakásból ezerhét- százhatvankét ember nevezte be magát száz éven felülinek. Ez egy kicsit sok és még Bulgáriában is hihetetlen. A statisztikai hivatal azután ellenőrizte « bemondott adatokat és megállapította, hogy egész pontosan csak százötvennyolc emberről lehetett kideríteni, hogy tényleg száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A legenda azonban csak részben zsugorodik ösz- sze. Mert az viszont nem volt vitás, hogy az állítólagos száz éven felülieknek legalább is hetvenöt százaléka kilencven éven felüli volt. Bulgária a legpontosabb regisztrálások világításában is a Mathuzsálemek országa volt, van és lesz. Ennek egyszerű oka, hogy a hosszuéletüség, amennyiben az életkörülmények nem változnak meg, az átöröklésen nyugszik. Persze, erre azt lehetne mondani, hogy hiába vannak szívós, élotnedvekkel dús családok és nemzetségek, amelyek predesztinálva vannak a hosszuéletü- ségre, abban az esetben, ha nem éknek olyan életet, amely alkalmas az erők konzerválására, idő előtt patkóinak el. Meg azután a foglalkozás is számit valamit. Hiába kezdenek lemondani testi gyönyörökről, mondjuk a bankigazgatók, azok a legritkább esetben érik meg a száz évet. Nem valószínű, hogy például nehéz testi munkával foglalkozó gyári alkalmazottak is eljussanak a mathuzsálemi kor előcsarnokába. A százévesek rendszerint a paraszti rétegekből verbuválódnak és Bulgáriában is ez a tanulság. Legfeljebb csak azt lehet még hozzátenni, hogy Bulgáriában a földnnves népnél még hosszabb életűek a juhászok, pásztorok, leondászok, akik az év nagy részét távol töltik a falutól, fönn vannak a hegyekben, együtt élnek az állatokkal és szabadban tartózkodásuk megszoktatja őket minden ellenállásra a természettel szemben. .. íBir A bulgăr statisztikai hivatal megállapítása szerint a délszláv százévesek távolról sem élik azt az egész mérsékletes életet, amelyet fel lehetne ftételezni róluk. A százévesek nyolcvan százaléka, ha nem is zugivó, de még ma sem vetik meg a jó borocskát és álig tizenöt-husz százalék állítja csak magáról meggyőződéssel, hogy antialkoholista. Nem lehetetlen azonban, hogyha nem áldoznának a jó bor gyönyörűségének, tálán még egy deceniummal megajándékozná őket a végzetük. Mégis ha lehet magánvéleményt megkockáztatni e sorok szerény Írójának, akkor nem Bulgária a Mathuzsálemek országa, hanem Anglia. Ebben az országban él ugyanis a legtöbb férfi és nő, akik hatvan esztendős korukban is megőrzik a maguk temperamentumukat és fiatalságukat. A napokban olvastunk egy anekdotát a Westminster-hercegnőről, egy hatvanéves dámáról, aki még ma is elragadtatja társaságát fékezhetetlen ifjúságával. Vendégei közé tartozott a perzsa sah is, aki megpillantva ezt a hatvan esztendős bakfist, kijelentette a keleti ékesszólás nyelvén, hogy hire már eljutott Teheránig is, mire a következő választ kapta a hercegnőtől: Ön alighanem összetéveszt engem a Westminster-katedrálissal. Valóban a női szépség és fiatalság a konzerválás minden tudománya dacára is múlandó és indokolatlanok azok a jelzők, amelyek örökbájt és maradandóságot emlegetnek, mert még az a köveknek sem jár ki. j Tény azonban, hogy nemcsak Angliában, de hova-tovább egész Európában éppen a városi lakósság körében az a törekvés, hogy egy bizonyos koron túl megálljon mindkét nembeli ifjúság és ne engedje át magát a hanyatló öregség prédájának. Bégente egy ötven esztendős hölgy vagy férfi már öregember számba ment, mi ellenben most olvassuk o Dame legújabb számában egy festőművész tollából, hogy egy hölgy nem is lehet tulajdonképpen szép, csak ötvenedik életéve után. Ezt a bubifrizurás, táncra perdülő, az élet minden gyönyörűségében még résztvenni akaró, gonddal, nyomorúsággal dacolni akaró fiatalságot csinálja utána Bulgária, ha tudja! A Steinach- és Woronoff-féle kísérletekről nem is beszélünk. Könnyű a bulgárnak ott fenn a Balkán hegységben gondtalanul a kecsketej életelixérét sziircsölve, megöregedni. De mennyivel nagyobb művészet fiatalnak maradni a nyugati városi embernek. Ezért mondjuk hát, hogy a Mathuzsálemek országa tulajdonképpen nem a Balkán, hanem a Nyugat, nem Bulgária, hanem Anglia. Dráma az országúton apa és fiú között A kovásznai rendőr leütötte édesapját, akivél véletlenül találkozott össze
