Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-10 / 32. szám

tSesssmas XIII. ÉVF. 31 SZÁM. A Magyar Párt „zsidója“ véletlenül róm. katholikus plébános ízléstelen antiszemita plakátokkal kísérleteznek a bihari községi választások mozgalmaiban —A tenkei magyar lista története (Terik9, február 8.) A bihari választási mozgal­mak a község} tanáestagságok jelöléseivel uj hangu­latban uj lendületet kaptak. S az acélos erejű ma­gyar egység megbontására szánt eszközök közé tartozik az az Ízléstelen plakát és röpcédula, amely antiszemita gyűlöletet akar felkelteni, ebben a buz- góságban pedig zsidókként plaká'tiroz ki római katholikus plébánosokat és a római katholikus egy­ház világi tekintélyeit is. Tenkén, amely városka Bihar egyik legjelentéke­nyebb vidéki gócpontja és ahol még hivatalos román megállapítás szerint is, a lakósság 88 százaléka ma­gyar és csak 12 százaléka román, a pártvezetőség in­tencióinak megfelelően járt el dr. Tunyoghy Lajos, a Magyar Párt tenkei tagozatának elnöke. Mielőtt a tenkei magyarság a községi tanácsválasztásra megtette volna a jelölést, dr. Tunyoghy tárgyalásokat foly­tatott. Habár csak a román nemzeti párttal kívánt tár­gyalni, liberálisok, averescánusok, lupisták és más pártiak is felléptek. Azok követelték, hogy Tenké- nek román legyen a bírója, a helyettes biró lehet magyar, mig a 14 tanácstagsági helyre 7—7 arány­ban jelöljenek a magyarok és románok. Tunyoghy, mivel bölcsen tudta, hogy ilyen jelölést sem a párt Ifezetőség, somi pedig Tente magyarságának népgyü- lése nem hagyna jóvá, hallani sem akart róla, de előzékenységből négy helyet hajlandó lett volna át­engedni a románoknak. Másnapra a romtínság engedett és beleegyezett abba, hogy Tenke primárja magyar legyen, de a hét tanácstagsági helyhez még' mindig ragaszkodtak. Tunyoghy erre gyűlésre hívta össze Tenke magyar­ságát, amely impozáns tömegben jelent meg. A gyűlés napján Tenkén vörös szinü románnyel- vü plakátot osztogattak, amely kétségkívül liberális választási bomba akart lenni. dekes a harmadik kiadás. Mindez azt mutatja, hogy a közönség szereti, szívesen olvassa. Mik azok az irói vonások, értékek, amelyek a költő Gyallaynak a közönség előtt népszerűsé­get, a kritika és a legmagasabb irodalmi testüle­tek részéről is elismerést biztosítanak és biztosí­tottak? A Gyallay erényei: a kitűnően megválasz­tott tárgy, szabatosság és biztosság a szerkesz­tésben, éles megfigyelés és meleg képzelet a me­sevezetésben és a jellemek kialakulásában, gon­dos és tisztaságával lebilincselő magyar stilus s a mindezeket együttesen átható és összefoglaló lelkinemesség felfogásának és világnézetének emelkedett komolysága, nem egy helyt bölcs és derült humora. Müveinek tárgyát egyforma kedvvel keresi ki a múltból és a jelen társadalomból, a felsőbb, osztályok életéből és a nép köréből. Egy céllövő biztosságával talál rá a legjobb témákra és ala­kokra. Elbeszéléseiben a téma és személyei tüs­tént végleges keretet és jellemet kapnak s a szer­kezet és meseszövés is ehhez képest szabatosan, minden fárasztó, unalmas és modoros kitérő nél­kül halad tovább a megoldásig, a befejezettségig. Szűkszavúbb, mint Mikszáth, de adomaszerü el­beszéléseinek szerkezete, csattanója nem esik messze Mikszáthtól. Vaskenyéren c. regényének meséjét, jellemeit a történeti nyomok közeit kép­zeletének eleven gazdagságával kitöltve, logiku­san, a történeti és lélektani valószerüség termé­szetes érvényesítésével fokozatosan fejleszti ki. Csak sajnálni tudja minden olvasója, hogy Gyal­lay szinte kerülni látszik a romantikát, az idilli elemek széles mederben folyó előadását, holott számos divatos iró köteteket ir össze anélkül, hogy volna komoly története, mondanivalója, anélkül, hogy személyeit egyéniséggel felruházva elevenné tudná tenni, el tudná hitetni Pedig milyen szívesen olvassuk, hallgatjuk a Gyallay töretlenül ép, gyökeres magyarságból fakadó s Ez a plakát óva inti a magyarokat, hogy vigyáz­zanak, mert a Magyar Párt vezetői között a követke­zők vannak: „dr. Kotzó Jenő: országunknak magyar ellensége, aki nem akarta magát alávetni a román uralomnak. Hegedűs Nándor: a magyaroknak zsidó képvi­selője, aki lapjában naponta gúnyolja népünket és országunkat. Aztán következik a legérdekesebb: Dr. Markovits Manó: egy zsidó, aki a parasztok által kiizzadt megyei adókból sefteket akar csinálni. Dr. Tunyoghy Lajos: A román nép kérlelhetet­len ellensége, akit a saját magyar parasztjai is gyűlölnek. Dr. Kövér Gusztáv: Soviniszta magyar, aki a román uralom megszűnéséért harcol. Csomaházy Sándor: Halálos ellensége a romá­noknak. Baloghy Jenő: Ref. pap, aki agitált országunk ellen. (Bukarest, február 8.V Ä kamara és a szenátus pénteken kezdte meg újból működését. A kamarai szószéken első szónokként Hegedűs Nándor ma­gyarpárti képviselő jelent meg és az 1925 előtt nyugdíjazottak szomorú sorsára hivta fel a kor­mány figyelmét. A pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában feltette a kérdést, bogy valóban készül-e a nyugdíjtörvény módosítása, milyen stá­nemcsak patinás, de népies fordulataiban is tisz­tán csengő szavát, gondos, felsőbbrendü, valóban költői előadását. Műgond nélkül, léhán, heve­nyészve tán egyetlen szót sem irt le tolla. Világnézete is maradék nélkül komoly. Szent dolognak tartja a költészetet s felsőbbrendü hi­vatásnak az irói tevékenységet, melynek feladata a lélek, a szellemi kincsek áldott napfényének a megragyogtatása, ragyogásának felmutatása. Jól látja a salakot, a nemtelenséget is, mely ott ör­vénylik az emberben támasztva szenvedélyt, tör- peséget, hitványságokat. De a salakban is fel­keresi a nemes fémet, az emberi gyarlóságok és bűnök okozta romlást is a lelki nemesség irányá­ban fejleszti és oldja föl. Erős hittel hirdeti, hogy az egyest a jóság, a lelki nemesség, a nem­zeti és az emberi közösséget pedig a műveltség tarthatja meg és teheti megelégedetté. 3 ki kell emelnem végül, hogy Gyallay esz­közei, irói módszere rendkívül őszinte, egyszerű és mindig költői. Mesterkedésnek, nagyot mon­dani akarásnak, társadalmi bölcselkedésnek, fon­toskodó tudákosságnak, riportizü szellemeskedés­nek Írásaiban nyoma sincs. Nincs szüksége sem­miféle modern trükkre és fogásra az _elhitetés avagy hatás kedvéért. Ez a módszer Gyallav szá­mára ismeretlen, idegen. Az ő eljárása, eszközei természetesen adódnak mondanivalójának belső tartalmából, művészi és ethikai igazságából. Egész költészeti irodalmunknak nyeresége. A kontár, Jézus Maroskenden s nehány háborús novellája, továbbá Vaskenyéren c. regénye pedig irodalmunk maradandó értéke. Ne feledjük, hogy Gyallay ma még javako­rát élő, teljes munkabírású férfi, akinek tehetsé­gétől még sokat várunk, vár a magyar irodalom. Hisszük is, hogy a jól megérdemelt szép kitünte­tés Gyallay becsvágyát, plkotp kedvét, tehetségé- j nek szabadon teremtő erejét fokozni fogja úgy, I hogy irqi pályája további sikereknek s kiváló mü- ; alkotásoknak If®? állandó foryása. 3 1 Wallner Győző: ,JZvreul ungur al Magyar Páf* tului“ — a Magyar Párt magyar zsidója. Rém tudjuk, vájjon mit szólnak ehaz a leleple­zéshez a fugyivásárhelyi római katholikusok, mert tudniillik Wallner Győző a fugyivásárhelyi római katholikusok közszeretetben álló plébánosa és még eddig senki sem tudott róla, hogy a Magyur ^Párt magyar zsidója lenne. Markovits Manó dr. pedig* volt Csanádi főispán, tekintélyes bihari vezetőember, aki emellett a katholikus egyházban is tényező. A népgyülésen Tunyoghy ismertette ezt a per- sifflazst és amikor azt olvasta fel, hogy ő a román nép ellensége és a magyar parasztok is gyűlölik, a köztndomás szerint demokrata érzelmű Ţunyoghyt a bizalmi kérdés felvetése után olyan lelkes és spon­tán megnyilvánult ovációban részesítették, amíipt ez a magyarság érdekeiért áldozatkészséggel és önzetle­nül harcoló puritán ember valóban megérdemelt. A tenkei magyarok ezután megejtették a jelölést, a legteljesebb összhangban és hogy bizonyságát ad­ják annak, hogy megértés és együttműködés hívei, másnapig még fenntartottak négy helyet a nemzeti parasztpárt jelöltjei számára is. Mivel pedig ezek a terminus lejártáig nem jelentkeztek, a jelölőlistát be­nyújtották a járásbíróságnak. A magyar lista benyújtása után a nemzetipárti vezetők néhány magyar embert felhivattak a község­házára és kapacitálták őket, hogy jelöltessék magukat illetőleg közülük hetet a nemzetipárt listáján, azon­ban az öntudatos magyarok az ajánlatot határozot­tan visszautasították, mert senki előtt sem kétséges, hogy a túlnyomó többségben magyar lakósságu Tea­kén a magyarság jelöltjeit fogják megválasztani. Az ilyen Ízléstelen és minden megvetésre érde­mes kortesmunka nem azt a célt éri el, amit szeret­nének a boszorkánykonyhában, hanem ennek az el­lenkezőjét. diámban van ez a munka és hogy vájjon annak során végét vetik-e annak a lehetetlen különbség­nek, amely az 1925 október 1. előtt és ntán nyugdíjazottak nyugdijai között fennáll. Felemlítette, hogy Erdélyben táblabirók és profesz- szorok özvegyei élnek, akik havonta csak 1000—1500 lej nyugdijat kapnak. Megdöbbenéssel értesült ar­ról, hogy a jelenlegi költségvetésben a nyugdíjasok segélyezésépe szánt 45 millióból egy lej sem jut az 1925 október 1. előtt nyugdíjazot­taknak. Kéri a kormányt, hogy a nyugdíjtörvény módosítá­sából törölje a jelenlegi törvény 106. szakaszát, amely az 1925 október 1-je előtti nyugdíjügyek el­intézésének revízióját megtiltja, noha ismeretes, hogy ezek körül sok egyenlőtlen intézkedés történt. Kérte a szónok a felekezeti tanítók nyugdijának rendezését és azt, hogy a régi alapok ügyében a kormány kezdjen újra tárgyalásokat a magyar kor­mánnyal. Az 1929 augusztus 20-iki törvény úgy rendelkezik, hogy az 1925 október 1-je előtt a szol­gálatból eltávolitott tisztviselők nyugdíjazandó!*. Ezek között sok magyar tisztviselő is van, akikot a román nyelv nem tudása miatt bocsátottak el. Ugyancsak sok tisztviselőt bocsátott el a vasút is. Kéri ezek ügyének rendezését és azt, hogy a kor­mány amint azt megígérte, hívja össze az erdélyi nyugdíjasok kongresszusát. Vlad Pimitriu többségi képviselő felemlíti,-hogy egyik reggeli lap azt a hirt terjesztette, hogy a da­nái kikötői berendezések ellen merényletet köyqttelc cl. Kért, hogy az ilyen hamis híreket terjesztők«* áljits^k bíróság elé. Ezután Raducanu miniszter a Románia és Fran­ciaország közötti munkáseserére vonatkozó szerző­dést terjesztette be ratifikálás végett. A kamara ezután több kisebb hitelt szavazott ., meg­A szenátus ülésén Cihoszky hadügyminiszter beterjesztette az 1930-as kontingens behívásáról szóló törvényjavaslatot. 1 Mironescu külügyminisztert a szenátus nagy tapssal fogadta. A külügyminiszter megköszönte a szenátus üdvözlését és támogatását, kijelentette, hogy meg van elégedve a hágai eredményekkel, ami- lyeknek nagy fontossága van Európára pézve. A hágai munka tisztázta az államok pénzügyi hely­zetét és uj utat nyitott a világpolitikának. Eredmé­nyei úgy a gazdasági, mint a politikai téren csak­hamar érezhetők lesznek. A szenátus a külügymi­niszter részletes expozéjának megtartása napjául február 14-ét tűzte ki. ban forog közkézen. Ősi rögön c. kötetéből is ese­..... Â nyugdijak példátlan egyenlőtlenségeellen szólalt fel a kamarában Hegedűs Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom