Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-06 / 4. szám

4 Xlll. ÉVF. 4. SZÁM. Jt a boldogság felé Az ősz pszihoana lit ileus tudósnak, Freud- :ak „Das Unbehagen, in der Kultur“ cimmel uj könyve jelenik meg a napokban Bécsbe Freud ezúttal tanulmánya tárgyává az em beri boldogság kérdését vetette fel. Vájjon az emberek a civilizáció társadalmi rendjében - ■ kérdi — lehetnek-e boldogok, vájjon az örök Erő« nem. kevésbé örök ellenfelével, az ösz­tönnel való harcában meg tudja-e tudni tar­tani a pozícióját? Az emberi élet célja tekin­tetében számtalanszor adták már föl a kél dést, de sohasem követte kielégítő felelet. Ne­hány kérdéstevő hozzá is tette: ha az életnek nem volna célja, úgy elvesztené minden ér­tékét. De ez a fenyegetés semmit sem változ­ta! Az állatok életcélját sohasem vetik fel, ha csak abban a vonatkozásban nem, hogy az emberek céljaiért vannak. Viszont megszám­lálhatatlan állattipus van, amelyekkel nem tudott mihez kezdeni az ember, legfeljebb le irta, osztályozta, tanulmányozta őket. — Nem tévedünk — mondja Freud — hogy az élet céljának eszméje kizárólagosan a vallá­sos rendszerrel áll és bukik. Helyesebben tesszük, ha igénytelenebb kérdést állítunk fői: minő céljuk vau az em bereknek maguknak magatartásukkal, az élettel szemben, mit remélnek, mit akarnak elérni? A felelet nyilvánvaló: a boldogság felé törekesznek, boldogok akarnak lenni. Ennek a törekvésnél: két oldala van, egy po­zitív és egy negatív oldala; egyik oldalon vé­dekezés a fájdalommal szemben, a másik ol­dalon erős örömérzések megélése. Szorosabb értelemben véve a boldogság csak ez utóbbira szoritkozhatik. A célok kettős beosztásának megfelelőleg az ember tevékenysége két irány ban oszlik meg, váltakozva, hol az egyik cél­nak, hol a másik célnak a meg valósítása ér­dekében. A pszihoanalizis szerint az úgynevezett „Lustprinzip“ programmja az, amely az élet­célt kiteszi. Ezt a princípiumot a lélek gé­pezetének teljesítménye uralja kezdettől fog­va. Célszerűsége tekintetében nem lehet két­ség, mert ez a programmja az egész világnak a miakrokozmosnak, épen úgy, mint a mikro- kozmosnak. A boldogságra törekvő embert három oldalról fenyegeti fájdalom: saját tes­te részéről, amely szétesésre van kárhoztat va, a külvilág részéről, amely hatalmas, kérlel­hetetlen pusztító erőivel ellenünk szegül, vé­gül az embernek más emberhez való vonat­kozásaitól. Az ebből a forrásból eredő fájdal­makat talán minden fájdalomnál súlyosabb nak ítélünk meg. Ami a fájdalom elkerülésének a módsze­reit illeti, nem csoda, ha & fájdalomlehetősé­gek nyomása alatt az emberek boldogsági igényeiket leszállítják, aminthogy a „Lust­prinzip“ a külvilág befolyása alatt szerényebb valóság-princípiummá alakul át. A fájdalom elkerülésének a legkülönbözőbb módszerek al­kalmaztatnak. Vannak extrém és mérsékelt eljárások, egyoldalúak és olyanok, amelyek egyizben több helyen is hatnak cselekvőleg. A szándékolt magányosság, a távoltartás má­soktól, a legkézenfekvőbb azzal ia fájdalom­mal szemben, amely az emberi kapcsolatok­ból fakad. Az így elért boldogságnak tulaj- donképeni neve: a nyugalom. A rettegek kül­világgal szemben a módszer: az elhárítás, de van egy másik módszer is, amely az elhárítás tényét nem az „egyetlen“ ember utján véli megvalósíthatónak, hanem az emberi közös­ség tagjaként, igénybe veszi a tudományos technikát, hogy megtámadja a természetet és az emberi akaratnak alákényszeritse. Ebben az esetben „mindenki, mindenkivel“ dolgozik a boldogságon. De a fájdalomtól való meg­menekülésnek módszerei azok, amikor az em­ber a saját organizmusát igyekszik befolyá­solni. Végtére is a fájdalom csak: érzés s csak szervezetünk bizonyos berendezkedései követ­keztében érezzük. A legdurvább, de egyben leghatásosabb módszere e befolyásolásnak a kémiai mód­szer, az intoxikáció. Vannak anyagok, ame­lyeknek jelenléte a vérben és a szövedékekben közvetlen kéj érzéseket támaszt, sőt érzelmi létünknek feltételeit annyira meg is változ­tatja ' hogy képtelenek vagyunk kéjnélküli impulzusok fölvételére. Viszont van a mi sa­ját chémizmusunkban is olyan anyag, amely hasonló állapotot idéz elő, ha mindjárt bete­ges állapotot is. a mánia, amelyben ugyanaz a mámorszerü magatartás jön létre, anélkül. Rouge et xsuou» mtadig na&sr ugyanaz a Rouge et Noir sohasem adja ugyanazt az illatot ha mAs-mAs emberek hasznéliAk. Maxién egyes esetben a bor és a hai természetes illatával utabb és újabb öaszhangszatokba egyesüL amelyek hasonlók ugyan, de csak annyiban, amennyiben két egyéniség hasonlíthat egymAshoz.-anélkül hogy egyenlő volna. de Coloqne -Pörfura-Poudre -Gcerae CroW eredeti cionsjogolósbcia Zlkeps^äßMi&a kellemes .rri£gle£t£sfcésbeoL nésgesül a “Rovină @1 Noir "i cUckdc vásddxás-óiajól. CrKieJclöd^ék aa Ö» üiats^ene&&a£Í aid készséggel sgoigxxl feW&á^ostááasaL _____ _ hogy narkotizáló szereket igény bevennénk. A mámoritó szerek szerepét a boldogságért való küzdelemben ezért beesülik annyira jó­téteménynek, nem törődve azzal, hogy a má­moritó szerek sajátossága veszélyt és kárt is jelent. Ezek sok tekintetben közrehatnak ab­ban. hogy ama nagy energiakészletek, ame­lyek az emberi sors megjavítására volnának fölhasználhatók, kárbavesznek. Ám lelki apparátusunk komplikált beren­dezése a más befolyások egész sorát teszi le­hetővé. Amint az ösztönök kielégítése: bol­dogság, szélsőséges módon ez úgy értelmez­hető, hogy amennyiben az ösztönök ki nem elégitlietöek, ki kell irtani az ösztönöket — erre tanít bennünket a keleti bölcsesség és a jogi prakszis. Hasonló utat fut be, de mérsé­keltebb célkitűzésekkel az a módszer, amely az ösztönélet uralmát tartja szem előtt A fáj­dalom elhárításának egy másik technikájára a „libidó“ eltolás vezet rá. Itt az a feiadat. hogy úgy változtassuk át az ösztöncélokat, hogy ne érjen bennünket a külvilág csalódás sa. Az ösztönök szublimálása kölcsönzi hozzá a segitő eszközt. Legkönnyebben úgy érhető el, ha a lelki és intellektuális munka forrá­saiból származó örömnyereség megfelelő emeléséhez értünk. E módszer gyengesége azonban az, hogy nem általánosan fölhasz­nálható, csupán kevés ember számára meg­közelíthető. Freud végül fölemlíti, hogy a külvilág­tól való független törekvésben jelentős sze­repet játszik a fantázia kielégitése. A kielé­gülés az illúzióból nyer tápot. A fantázia ki­elégülések közé tartozik a művészet termé­keiben való gyönyör. Hogy a művészet e te­kintetben milyen nagy befolyással bir, az szinte alig fölbecsülhető. Fájdalom azonban, hogy ez a szelíd narkózis, amelyet nekünk a művészet nyújt, nem elég ahhoz, hogy a ** reális nyomort végleg elfelejtesse. Speciális bélyegeket kell ragasztani a hivatalos küldeményekre, de ilyen bélyegekről elfeledtek gondoskodni (Kolozsvár, január 4) Megírtuk, hogy a közhivatalok által idáig élvezett portómentes­ség megszűnésével valósággal megbénult a hivatalos forgalom. Az errevonatkozó ren­delet határozottan előírja, hogy a hivatalos levelezés január elsején túl speciális bélyegekkel látandó el a szintén megküldött hivatalos tarifa szerint. Ez a hivatalos tarifa megegyezik a rendes hasonlóan január elsejével felieméit tarifá­val. A speciális bélyegek az illetékes posta- hivataloknál rendelhetők meg. Ezeknek a bé­lyegeknek beszerzését illetőleg a rendelt sze­rint utólag fognak az intézkedések megtör­ténni. A kormány elfeledkezett róla. hogy az egyes hivataloknak a milliós kiadást jelen­tő portózás céljaira nincsen fedezetük. A legtöbb hivatal tehát egyszerűen képtelen végezni a levelezését, okmányok, ügyiratok felterjesztését, továbbítását. A posta kényte­len ragaszkodni a törvényes intézkedéshez és nem továbbíthat ja a hivatalos levelezést. Vi­szont az egyes hivatalokat sem lehet felelős­sé tenni. Ha már egy ilyen sérelmes és nyu­gaton elképzelhetetlen rendelkezéssel meg­bénítottak minden életet, legalább arra lehe­tett volna gondjuk az illetékeseknek, hogy ezt az abszurd intézkedést előkészítsék. Nem ne­héz kitalálni, hogy a speciális bélyegekről ezidőszerint még senki sem gondoskodott. Vagy nem tudták, vagy elfeledték a kellő időre előkészíteni és rendelkezésre bocsátani ezeket. Az egész országban talán nincs is em­ber. aki egyetlen egyet is látott volna belő­lük. Speciális bélyeg tehát nincs és a jelek szerint hosszú ideig nem is lesz. Ha most ju tott eszébe az illetékes tényezőknek ezekről gondoskodni, jó pár hét beletelik, amíg eljuttatják az egyes postákhoz és ezek utján be­szerezhetik a hivatalok. A rendelet pedig határozottan előirja, hogy hivatalos 'levelezéseknél csak ezek használan­dók. így addig csak rendes bélyeggel, mond­hatni titokban levelezhetnek a hivatalok, föltéve, ha van rá pénzük. Mint már említet­tük pénz, fedezet rá nincsen, speciális bélyeg sincsen és mire ezek megérkeznek úgy fel­szaporodik az elküldésre váró posta, bogy be­tölti a szobákat és a hivatalnokok esetleg a folyosókon lesznek kénytelenek dolgozni. így néz ki a legújabb rendelet, amely mint lát­ható gyönyörűen kmmercializálta a postát. UGYAR afapíío/oft tfcápisfia rmom GL’ pQ/fomek vonafátófíéjiuft PÚDERÉT ó j^foíiÍQ) KÖLNIVIZÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom