Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-01 / 1. szám
cs ■â CSKSu. ŰR-- »>S»aSäBE$* *iaiSeBB5a X//. JSFF. 2P5. SZ^JU. llll!l||l j |||l fill >ßem alcji srzXnpöl ■«ein ts- oz ümcri ST^renc^ejaXekr^^ "baaem cv goiadazott .szépség uj ápolászepeiröl volt szó. amidőn a napokban egy los rejtvényt adtunk fel Önnek megfejtésre. A Rouge et Noir, hölgyeim, a kozmetika legújabb vívmánya. sőt még több is ennél; Rouge et Noir az illatélmény lélektanának az eredményein alapszik. Életünk, hölgyeim, már nem olyan egyszerű többé. Régente egyedül érzés után székesegyházakat építettek ma azonban az illatszereket az orvos, a vegyész és a pszihológus segítségével komponál; k Ennek ellenére a Rouge et Noir illatának álommeséjében, senki sem sejti annak a munkának a nagyságát és nehézségét, amely megalkotását megelőzte. üau-cLe Cologne -Partion- derűdre-G^erne Csalás eredek cjoraaqdlcusbán llkepqelhdettea kdieroßs .rn^gkiajetésbeia nésgesül a ••Raugé ei Noir»" cikkek, vdsaNás-áuxil. frni&klöd^ék Öra Uiate^er^eséíaél aki készséggel s^oigéil feivU<igositássai. HÁROM MEGNYILATKOZÁS Karácsony hetében három megnyilatkozást is i olvastunk, amelyek megérdemlik, hogy szélesebb I körben is visszhangra találjanak. E három nyilatkozat valahogyan egymáshoz tartozik, egymást egészíti ki. Tabéry Géza a „Nagyvárad“ cimü lapban fölvetette a kérdést, hogy nem volna-e helyes az Erdélyben működő hét irodalmi társaságot közös kongresszusra összehívni és e kongresszuson megállapítani azokat az irányelveket, amelyek hathatósabbá teszik az irodalmi társaságok célkitűzéseinek a meg- lósitását? Örömmel kell megállapítani, hogy ezek az iro- umi társaságok, majdnem kivétel nélkül, vissza- orvé az aktiv mozgási szabadság lehetőségét, nd megértőbben simulnak a kor és a mi kisebbéi helyzetünk követelményeihez. A múltban lehe- • tt talán kritizálni e társaságokat és talán leher ini a kritika jogával ma is, de letagadhatatlan * ény, hogy ezekre az irodalmi társaságokra szükség on, ezek, éppen azáltal, hogy fiatal, tetterös tago- ..it vontak maguk köré, még mindig a legkönnyebben megtalálják az utat a közönséghez. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a birodalmi társaságoknak nem az a főcélja, hogy Írókat fémjelezzenek, vagy hogy irodalmi kotériákat alkossanak, de hogy a magyar közműveltségnek minél messzebbre való kiterjesztésében részt vegyenek, népszerűsítsék az Írót, szempontokat adjanak a hallgatóknak, akciókat Indítsanak és hogy szünetlenül ébren tartsák a nemzetben a kulturális öntudatot. Az irodalmi társaságokban helyet foglaló irók nem lesznek termékenyebbek azáltal, hogy ölt irodalmi társaságnak a tagjai, ez a tény müveik jóságán, avagy középszerűségén sem változtat, de viszont e társaságok a maguk kiegyensúlyozott kollektivitásukban és kihangsúlyozott felelősségteljességükben olyan feladatokat oldhatnak meg, amelyekre az irók önmaguktól képtelenek. Ma már tisztázódott az irodalmi társaságok szerepe Erdélyben; nyilvánvalóvá vált, hogy az iró és a közönség egyformán hasznát látja az irodalmi társaságok lelkes közvetítői tevékenységének. Mindezt szem előtt tartva, Tabéry Géza ötlete, amely küU BI ÍV) JLLATSZEUOáaU afap//o/oft ffiárisfia 4?98a y&I ajánfjcp cL Snorri parfómek ] YoonaléSóf kéj/űff PUDERET új jTăeY&Q) KÖLNIVIZET lönben már rég csírázik az erdélyi közvéleményben, elsőrendű távlatot nyer épen a Tabéry Géza kimondása által. Az irodalmi társaságok kongresszusának összehívása nem ütközik semminemű akadályba — azt meg kell csinálni, még pedig melegében. Móricz Zsigmond, a Nyugat újjászervezésével kapcsolatosan úgy a magyarországi nagy lapokban, ir.int egyes utódállambeli magyar lapokban nyilatkozott, hangoztatva, hogy a Nyugat csak úgy érheti el másodvirágzásának korszakát, ha megteremti a magyar irodalom egységét és nemcsak Magyarországon, de az összes magyar nyelvterületek irodalmának értelmezésében. A Nyugat ezek szerint megszűnik egy kis, nevezzük igy: „világnézeti" csoportnak a revüje lenni, ebbe a folyóiratba a jövőben épp oly joggal Írnak majd a tehetséges erdélyi irók is, mint a tehetséges magyarországi irók. Igaz ugyan, hogy a Nyugat uj programmját részben az tette szükségessé, hogy a folyóiratnak életre galvanizálása kizárólagosan magyarországi iról nevekkel ma már nem lehetséges, az újabb magyarországi Írói gárda frissességet önmagában véve nem nyújthat elevenebb vérkeringés előmozdítását, akarva nem akarva, a magyar határon tuli Írói nevek bekapcsoi lására van szükség. Es az is igaz, hogy a Nyugat az Írói egység megteremtésére irányuló tiszteletreméltó törekvésénél tulajdonképen az erdélyi irók munKu- programmját másolja, a Helikon folyóirat munkaévének beköszöntőjét ülteti át és hogy ami most Budapesten történik, azzal kisebb-nagyobb szerencsével Kolozsváron már évek óta próbálkoznak — ám mindez semmit sem von le a Nyugat vállalkozásának horderejéböl, sőt megismételve azt, amit a mi Íróink hangoztatnak, erősíti a tételnek igazságát. Ez a tétel más változatban: dinamikussá tenné az irodalmi életet, kiemelni tehetetlenségi nyomatékéből es » kritikus eddigi elvont kritikai tevékenységét egy nemzet szolgálatában, organizáló munkává is avatni, Es hogy ebbe a mondatba belekapcsoljuk a harmadik megnyilatkozást is; Krenner Miklós cikket irt a ,,leajzódá.s“-ról, amelyben fájdalmasan hangoztatja: „végre ki kell építeni a pontos idegrendszert és ezen végighajtani az állandóan, folytonosan töltött lelki battériákból előállítható legtöbb villamosáramot. Az emberi gépek állandó kattogását kellene hallanunk, az élet vakmerő száguldozását. Folytonos íellobbanásokat és cikázásokat.“ Valóban szellemi életünknek egyik főbaja, hogy hiányzik belőle a kollektiv erőfeszítés. A politika még leköti a nagy tömegek érdeklődését — mert minden kérdése bőrére megy az erdélyi magyarnak, — de a kulturális problémákkal szemben megdöbbentő a közöny. Krenner Miklósnak igazat kell adnunk akkor is, hogy az erdélyi szellemiségek munkája egyre színtelenebb és gépiesebb, hogy íróink fáradtak, hogy az önsegély, öd adóztatás egyre gyöngébb, hogy a társadalmi mozgalmak is halkulnak és a visszavonulás a közélet te-, rén járványos kezd lenni. Nos ezen segíteni kell. A Tabéry Géza által proponált eszme csak egy kis részlete az elvégzendő kulturális nagy feladatoknak. Halaszthatatlanul sürgősen lábra kell állítani az erdélyi magyar tudományosságot, segiteni keli az EME- nek kibontakozásában, többet kellene foglalkoznunk a magyar színészet problémáival is, (amelyek talán, minden művészeti kérdés között a legelszomoritób- bak nálunk) le kell építeni a tizéves „kiméleti időt“, azokat, a magukat kultúrintézményeknek valló vállalkozásoknál, amelyek azonban képtelenek beváltani a hozzáfűzött reményeket, gondolkodni azon, hogy egyes intézményeket szaporitsunk-e még számban, vagy összevonva őket, mélyítsük el a hatékonyság intenzivitásában és hogy bátrabban alkalmazzuk a kritika szavát azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek látszólag a magyarság kulturlombjait ékesítik, de valójában az eleven fa gyökereit sebzik meg. Egyszóval: több mozgást szellemi téren, több érdeklődést, több fantáziát, több lendületet! Amikor Móricz Zsigmond az erdélyi szellemiség erőivel akarja felduzzasztani az egységes magyar irodalom orgánumát, amikor a határontuli irók hisznek bennünk, adjuk bizonyságát annak, hogy önmagunk is tudunk bízni és hinni magunkban. (1. e.) Kommunista botrányba fulladt egy olasz-francia futball mérkőzés (Becs, december 30.) A Sóim und Montagszeitung párisi tudósitójának jelentése szerint egy olasz és egy francia klubcsapat között tegnap lefolyt futballmérkőzésen a kommunisták nagy botrányokat inszcenáltak, úgyhogy •a verekedés megakadályozására a rendőrségnek is közbe kellett lépnie. Az olasz futballistáknak a pályán való megjelenésekor a közönség soraiban megjelent kommunisták hangos kiáltozásban törtek ki, ami még fokozódott, amikor az olasz csávát fascista kézfelemeléssel üdvözölte a közönséget. A kommunisták egy része a pályára rohant be, a többiek az Internacionálét into- nálták. A kommunista himnuszt a közönség füttykoncerttel élénkítette s teljesen felbomlott a rend. A zavargás elfajulással és súlyos tettlegessé- gekkel fenyegetett s ezért a rendőrség közbe vetette magát s mintegy kétszáz kommunistát a közönség szitkai közepette a pályáról kihurcoltak. A mérkőzést ezután megtarthatták. Gkandi győzelme nagy megrökönyödést keltett Angliában (London, december 30.) Amint ismeretes, iaiz indiai nemzeti kongresszus plenáris ülésén 121 szavazattal 89 ellenében a Ghandi javaslatát fogadta el, amely szerint a kongresszus elutasítja & londoni tanácskozáson való részvétel javaslatát. A sajtó igen komolynak Ítéli az indiai helyzetet. Egyetlen remény, hogy a mérsékeltebb elemek a kongresszusban mégsen fogják követni a szélsőségeseket, egyre jobban halványodik. A Times tudósítójának közlése szerint mintegy tízezer főnyi sheik-harcos jelent meg Laboréban, akiket Ghandi igyekszik megnyerni a kongresszus céljainak. A sheik-harcosok magatartása még bizonytalan, mert bizonyára nem egyhamar felejtik el, hogy a kongresszus nemrégen megvetően bánt velük. A sajtó más része úgy véli, hogy Ghandi programúiba rengeteg hasonlóságot mutat a Leninével és Angliának csirájában kell megfojtani az ázsiai bolsevizmust. (London, december 30.) Lord Irwin indiai alkirály vonata ellen elkövetett bombamerénylet ügyében a pewdelhii rendőrség eddig nyolc letartóztatást eszközölt. Az őrizetbe vettek között van Dasnak, az éhségsztrájk következtében nemrégen kiszenvedett hindu nacionalista vezérnek fivére is.
