Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-20 / 15. szám
Xin. ÉVP. 15. SZÁM. mu&nmsrto 13 Kulturdelegáció Irta: Nyitó fórszí Ma délután ülnek össze Nagyváradon az erdélyi irodalmi társaságok, egyesületek és más irodalmi alakulatok képviselői, hogy megbeszéljék az irodalmi szemináriumok ügyét, amelyeknek az volna a hivatása, hogy mindazt pótolják előadások tartásával, amit a jelenlegi viszonyok között iskoláink a legjobb akarat mellett sem nyújthatnak és úgy az ifjúságnak, mint a magyar közönségnek lehetővé tegyék azt a magyar intellektuális magaslatot, amely sajnos, év- ről-évre csak egyeseknek lesz a kiváltsága és amelynek hiánya egy kisebbségi népnél saját kultúrájának a veszedelmét is jelenti. A kétségtelenül szép, mély átgondolás és jövőbelátás su- galta eszme megvalósítását a városok ilyenirányú beszervezésével kívánják elérni a terv fölvetői és az értekezlet összehivói és a magunk részéről is nemcsak megvalósíthatónak, hanem szükségesnek is tartjuk a gondolat teljes diadalát, ami a majdnem minden városban meglévő és működő irodalmi társaságok szoros együttműködésével sikerülni is fog. Az alapgondolat nem uj, csak a megnyilatkozási formája. Hasonlót tervezett pár évvel ezelőtt a Helikon is és legutóbb az Erdélyi Irodalmi Társaság vette programmjába az összes meglevő irodalmi alakulatok állandó együttműködésének megteremtését. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a zárt körben működő irodalmi alakulatok alig tartanak fenn kapcsolatai egymás közt és mindenik a maga szervezetén belül igyekszik végezni kulturmunkáját a lehetőségek szerint. Egyik több. másik kevesebb sikert tud felmutatni, de az eredmény távol áll attól, amit az erdélyi magyarságnak nemzeti és kulturális szükséglete megkíván. Mindenképpen szükség van tehát egy olyan szervre, amely egységes célkitűzés, egységes programm alapján vállalni tudja az összmagyarság és az egységes erdélyi kultúra irodalmi frontján reáváró feladatot. Ennek a szükségességét egyébként külön is érezték az egyes Társaságok és tudtommal több megkeresés is érkezett az Erdélyi Irodalmi Társasághoz ebben az irányban. Az E. I. T. átérezve a gondolat nagyságát és szükségességét, a legnagyobb megértéssel karolta fel a kérdést és hitünk szerint meg is találta a megvalósítás helyes formáját egy kulturdelegáció formájában, amely állandó szerv volna és ebbe megválasztana, illetve kiküldene minden magyar irodalmi társaság két tagot a maga kebeléből és az E. 1. T. égisze alatt Kolozsvár székhellyel időnkínt összeülne, irányítaná, szervezné egységesen az összmagyarság kulturszükséglctének megfelelő munkát. Azt hisszük, a gondolat any- nyira kézen fekvő és világos, hogy fölösleges külön indokokkal alátámasztani. Pozitiv munkáját mindjárt kezdhetné a nagyváradi Szigligeti Társaság tervének megvalósitásával. lAz uj alakulat semmiben sem érintené a már meglevő és működő irodalmi alakulatok autonómiáját, szervezetét és hatáskörét. A ,,kulturdelegáció" név azonban többet mond, mint amennyi — ha mindjárt az összes irodalmi Társaságokból is alakult uj szerv összetételében bennfoglaltatik. Szándékosan nem korlátoztam az „irodalmi" megjelöléssel, bár addig amíg ez a megszületendő alakulat irodalmi csoportosulások képviselőiből áll, a precíz elnevezés ez volna: „irodalmi kulturdelegáció". Ennél azonban többre gondolunk, de csak a munkaprogramm kitűzésénél. Az erdélyi magyarság már tovább nem nélkülözheti a magyar „Kulturamt"-ot, helyesebben — mivel ez bizonyos tekintetben megvan. hiszen az EMKE annak tekinthető; — annak minél intenzivebb működését. Természetesen nem az EMKE-n múlik, hogy tiz esztendő óta évről-évre mind sürgősebb, akutabb, nélkülözhetetlenebb annak a munkának érvényesülése. amelynek végzése az EMKE-re vár. Az erdélyi magyar kulturmunka harmadik pillére volna az Erdélyi Muzeum Egyesület, amelynek nehéz helyzete nem ismeretlen a magyarság előtt sem. A lekötött, vagy részben megbénított erők mellett, ha nem teljes mértékben is, de még mindig annyi szellemi és gazdasági energia áll a magyarság rendelkezésére, ami szerencsés találkozás és egységes felhasználás esetén megfizethetetlen jótétemény lehetne. Arra is gondolunk tehát a kulturdelegáció megalakításával, hogy egy ilyen mozgó azerv mindezeket a külön-külön kevés, de együtt nagy erőket fogná össze és reális, valóban a nép szellemi szükségleteinek megfelelő akciók révén érvényesítené. Mindez csak a gondolat felvetése. Az uj alakulatra várna a részletekig menő kidolgozás. Nagyváradon amúgy is együtt lesznek :z Erdélyben lévő irodalmi társaságok megbízottai és munkájukat teljessé tehetnék a kulturdelegáció megvalósitásával. ami ha egyelőre nehéz feladatnak is látszik, hivatott és méltó volna a mát halaszthatatlan kötelesség vállalására. Meg vagyunk győződve, hogy egy ilyen koncepció végrehajtásában minden öntudatos magyart maga mellett találna, hiszen mindenki érzi, hogy részleges, vagy csak egy-egy problémánkat yyó- gyitgató kezdeményezés nem nyújthatja mindazt. amire kulturális jövőnk, a meglevő értékek megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából egy egész nemzetnek szüksége van. Tiz esztendő meg kellett hogy tanítson ennek a szükségletnek felismerésére és szomorú tapasztalatai fel kell hogy nyissák szemeinket. Senki sem becsüli jobban mint mi az irtóztató erőfeszítések között, nagy áldozatok árán végzett eddigi munkát és tudjuk, hogy sok tekintetben elértünk teljesítő képességünk végső határáig. Amikor azonban veszedelmek fenyegetnek és a legfőbb jó népünk fennmaradása, kultúrájának védelme — és ez a kettő lényegében függ össze — újabb, és még nagyobb, még több áldozatot és munkát kiván; — ez a szó nem hangozhatik el, hogy „nem lehet“. Nincs, mert nem lehet semmi lehetetlen azok előtt, kik a szentséges anyanyelv őreiként kiválasztva, tehát a legnagyobb felelősség súlyával a lelkiismeretükön, ott állanak az élén, hogy ha kell egy élet árán is megvédjék egy évezredes mult kincseit éí uj kaput nyissanak a legnagyobb és legszentebb népi jognak: az erdélyi magyar kultúrának ... Bárd Oszkár versei bői Erő A föld alól is kitörök és döngetem az ércfalat, mert minden könnyes hit örök a csillagkupola alatt. Bennt szent, parázsló tűz lobog, szivem mögött egy fenyves ég. hiába dőlnek oszlopok s visitnak bomlott rémmesék. Ki értékben itt kevesebb, de nálam többnek látszana, ügyeljen, lelkem tele seb s ez itt halálos játszma mai Mindenhez van jussom, közön: mert nem szeszély ez: akarat, hiába rontás, vízözön, magam vagyok az Akarat. A lét peremén állva itt megdöngetem az ércfalat s beváltom sorsom álmait a csillagkupola alatti Daimonion Itt fullaszt, űz és kinpadokra vonszol s harsogva fújja őrült riadóit, és bús erővel messzeségbe lódít a Daimonion. Ki ő? Én felelős nem vagyok érte, a vér s az idegek, jaj, sokszor óva intik, és mégis ő von számadásra mindig: a Daimonion. Testvér és mégse az. Csaták füzében egymást keressük: ellenséges támaszt, s a sebeimből új életre támaszt a Daimonion. (Sokrates, nézd. mint kullancs lóg a szíven és vérem szívja s gúnnyal fintorogva beönti mind e kábult verssorokba a Daimonion!) Fogózzunk meg ! Ne keresd, én sem keresem, fogózzunk meg e kevesen: életi Tolongjon más a többért, mi ne veszítsünk több vért Legyen uj hit, vagy ódon, de szivünk ne~csalódjon Ám gőgöt eltakarva ne bújjunk rőt avarba Itt kell lenni, de óva Lelkünk a dáridóba S ha nem adódik semmi, nem kell dacosan menni Harcolni kell, de távol a harc indulatától Harcolni kell, de messze, utóbb nem elemezve A hir s győzelmi ének maradjon hig mesének Mi tudjuk, nagy csodákhoz ki-ki sok álmot áldoz S lelkünk meleg hevével egy koszorú se ér fel S annak, ki büszkén hordja, bágyadt szive akkordja Nagy percek dicső hőse? sors érte felelős-e? Mindenért szörnyű árat adott; csoda, ha fáradt? Ne keresd, én sem keresem, fogózzunk meg e kevesen: élet . . . Höter baby-krém kipállás ellen csak tubusban!
