Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-20 / 15. szám

14 Eljegyzés hír ói beavatkozással Az Északamerikai Egyesült Államok szi­gorú, erkölcsrendészeti törvényei sok furcsa helyzetet teremtenek. Legutóbb Newyorkban tárgyaltak le 75 érdekes „f/örf"-ügyet. Az ilyen természetű pereket külön osztály intézi a bíró­ságokon. A newyorki gavallérok nagy szomorúsá­gára Newyorkban egy Wallis nevű bíróhoz tar­toznak a flört-ügyek, aki nemcsak szigorú és rideg bírája az ártatlan kalandoknak, hanem emellett a nők érdekeit képviseli — legalább is az alperes gavallérok azt állítják róla. A legutóbbi tárgyalás kétségtelenül a fér­fiak vereségével végződött, viszont a nők győ­zelme is a jövőben problematikussá válhatik. A nyereség ugyanis a házasság bilincseit rakta a nők egyrészére. De lehet éppen ezt akarták! Különben az eset a következő. A newyorki bíróság előtt hetvenöt tiszteletre méltó férfiú ál­lott azzal vádolva, hogy az utcán leányokra mosolyogtak, vagy megszólították őket. A vádat természetesen hetvenöt leány kép­viselte. A bíró a tárgyalás elején felszóllitotta e pereskedő feleket, hogy béküljenek ki. A békét a bíró úgy képzelte, hogy alperes férfiak a felperes nőket vegyék feleségül. A béke — mondanom sem kell — a férfiak oldalán ütközött nehézségbe, mert a tiszteletre­méltó orvos, ügyvéd, tanár, kereskedő ' mű­vész urak közül némelyek már családot alapítot­tak s az Unióban fennálló törvények értelmében több feleséget nem tarthat senki sem. A biró külömben figyelmeztette az alperes férfiakat, hogy amennyiben békésen nem tud­ják a dolgot rendezni, több hónapi elzárás vár reájuk. A házas férfiak természetesen még erre a súlyos fenyegetésre sem tehettek másképpen, mint bölcsen hallgattak. Azonban a legényem­berek közül sem állott mindenik kötélnek! Ti- zenketten azonnal kijelentették, hogy inkább bezáratják magukat, semhogy feláldozzák élet­fogytig tartó szabadságukat. Akadt azonban negyvennyolc fiatalember, akik hajlandóknak mutatkoztak a házasság rab­láncainak felvételére. Talán ez enyhítette meg a zordon biró szi­vét annyira, hogy a házasemberek a pereske­dést egy hatalmas erkölcsi prédikációval meg­úszták. Elvégre negyvennyolc jegyespár még New­yorkban is számottevő tétel! Különben a tárgyaláson egy Bessey Clark nevű hölgyről érdekes dolgok derültek ki. Több vádlott kijelentette, hogy a.szép Bessey min­denkivel flörtöl és ha valamelyik férfi erre rea­gál, azonnal a bírósághoz szalad. Maga a biró is kénytelen vök beismerni, hogy az elragadó Bessey igen gyakran Szerepel feljelentőként. Mire természetesen a meggya­núsított szabályszerű sírással felelt, kijelentve, hogy a férfiak az ő gúnyos mosolyát kokettá- lásnak minősitik. Sőt hajlandó volt megesküdni arra. hogy férfi gyűlölő és eszeágában sincs a férjhezmenetel MégaHapitnatjuK, hogy az amerikai stüusu tárgyalás igazán jól végződött! — De talán a legmegnyugtatóbb mégis csak az, hogy Bessey Clark kisasszony ezúttal is pártában maradt, hiszen férfigyülölő: Mi lett volna, ha őt is felesé­gül kéri valaki? S.— Z,.—• 1&A WM montanjg '^HCfEMYÖOt^jjf KITŰNŐ fURDŐPÓTLŐVU INtiALAClőK-RA ALKALMAS ELSŐRENDŰ LEVEGŐ ffftTŐTLENlTŐ 4 OZONT ff JTESZT yizeew oldható Ktonemxjm*. a & vrÄ Ezt a kedves „leleplezést” Szász Fe­renc irta a „Pásztortüz ’ ’ ezévi naptárá­nak. Onnan vesszük át az alábbi részt: Némi kárörömmel állapítom meg. hogy az egészen nyilvánvaló tévedéseken kívül, amelye­ket a laikus is észrevesz, a sorok között csak­nem minden írónál sok tévedés húzódik meg. Ezekből szedtem össze egy színes csokorra va­lót. Ez a csokor nem azt jelenti, hogy mások nem tévednek, (majd sorját kerítem a többinek is)! Azonban ez alkalommal nem juthat min­denki a fekete listára. Kezdjük egy névtelen hősön! Egyik kolozs­vári lapban a következő hiríejet találtam: „Tűz a világűrben”, (borzasztó!). Sok jóizü hiba mel­lett. többek között ez olvasható az említett cikk­ben: ,,az Űrben nemcsak szilárd csillagok ke­ringenek. hanem nagy gáztömegek is úsznak, amelyek néha a saját keringési sebességüktől ki- gyuinak és elégnek.” Hát ez igazán rettenetes nagy baj. hogy saját sebességüktől meggyuladnak! Eszembe jutnak erről egy kedves barátom vadászkutyái. Barátom azzal szeretett dicsekedni, hogy neki vannak az egész vidéken a leggyorsabb agarai. Erre aztán egy vadász-lakomán meg is erősítet­ték ezt az állítását azzal, hogy: N. N. agarai olyan gyorsan futnak, hogy mire utolérik a nyu- lat, meggyulnak. Finta Zoltán, a „Pásztortüz” 1928. évi. 11. számában ezeket írja („Ballada egy régi ősz­ről”): „A kertben sokszor láttam zöldhátu, hi­deg kígyókat.” Ilyen kígyók nálunk csak gyik alakban futkároznak! Ugyancsak ő állítja, hogy: „tavasszal mindég hozott szamócát”. A szamó­cák hava még az indián regényekben is junius. Ez a hónap pedig nem nevezhető tavasznak! Tavasszal nem igen lehet az erdőben szamócát szedni. Ligeti Ernő szép regényében, a „Kék bar­langiban, néhány igen kedves, de ártalmatlan tévedés van. Például: „Leheveredtek a bük­köny árnyékába", vagy: „Virágzó csalamádé- bokrok.' Körülbelül igy is írhatta volna: ..Lchc- veredtek az ugorka árnyékába.” A bükköny ugyanis csak névrokona a bükkfának! A csala- mádé pedig nem bokrot jelent, hanem sűrűn vetett, takarmánynak való kukoricát. A kukorica virágai — mondanom sem kell — igen kétes módon fokozzák egy' regény dekorativ hátterét, különösen, ha csalamádé bokron nyilának! Érthetetlen az Írók és költők ragaszkodása a sarjuhoz. A széna sohasem felel meg céljaik­nak, csak a sarju! így Jánossy Béla „Mister Nemere” cimü regényében a júliusi éjszakán sarju illatozik. Én azt hiszem, széna volt az a sarju! Sarjunak ugyanis csak a másod- és har­mad kaszálásu füvet nevezik, ennek ideje pe­dig julius végére, augusztusra esik. Nyirő József regényének, „A sibói bölény”- nek egyik helyén (I. köt. 81. old.) ezt mondja Nemcss Zsuzsa: „— Hozzuk csak te vagy méltó. Miklós, ki nem Bécsben két méteres tró­non, hanem itt uralkodói a magasságokban ...” Bizony akkor még a méterről, — a Föld délkör­negyedének tizmilliomod részéről, — Nemess Zsuzsa nem igen tudhatott. Valószínűleg 1 ölet ' mondott, mert az közel két méteres, pontosan 1896 miliméternyi távolságnak felel meg. Re­mélem az uj kiadásban igy lesz! Mécs László a „Pásztortüz” 1928. évi. J-ik számában ezt irja (Vitatkozás a hirharanggal): „bennök gyökerezik, mint a fagyöngy a tölgy­ben”. Mit nem adna a British Muzeum ilyen fa­gyöngyért. A fagyöngy ugyanis minden fán megtelepszik, csak éppen a tölgyön nem! A töl­gyön a fakin élősködik. Dernői Kocsis László örökre hálás lehet az egeknek, hogy a „Pásztortüz" 1929. évi szárát véletlenül én korrigáltam. „A borvásár” cimü kedves novellájának mindjárt eleje táján „ha­talmas” gönci hordóról beszélt. Én a hatalmas szót töröltem, mert a gönci hordó, kis 136 lite­res hordó, magassága 50 centiméter körül van. Szentimrei Jenő „Azért tavasz van” cimü versében ez áll: „a gébicsek úgy dolgoznak teli tüdővel a fagyos mint más tavasszal. [házereszen. Szürke verébraj vigan csatarázik párzó élet- mint más tavasszal. [örömben, A Szinkör mellett a szamosparti füzek valami sárgahullámu fátyolt leheltek ágaik köré.” Itt a gébicsek körül van baj, de a verebek jó kedve sem egészen érthető. Márciusban nálunk csak az őrgébics tartózkodik, a többi gé­bicsek vonuló madarak. Ezt a gébicset bábaszar­kának hívják. Jó rigó nagyságú madár, eresze­ken nem szokott tartózkodni. Ha pedig az ere­szek körül settenkedik — és mindig magányosan — úgy a verebek nem vigadnak, mert a bába- szarka kedvenc csemegéje éppen a verébpecse­nye. A Szentimrei festette kép körülbelül any- nyira torz, mintha ezt mondanám: „A virágzó almafán a gólyák teli tüdővel dolgoznak és a zöldbékák vigan ugrándoznak az ágakon.” Szentimrei Jenő még egy helyen bemutat­kozik, mint zoológus. „Jó estét Bartalis János!” cimü versében (Pásztortüz 1927. 25. 26. sz.) kantigríst emleget. A him tigris azonban kan­dúr-tigris. Nem mondhatom ménló helyett, hogy „kandurló”. Végezetül egy nagyobb tévedésről: Teres- csényi György: „A cseresznyefa" cimü novellá­ja tele van valószínűtlenségekkel. Az esemény a cseresznyefa virágzásának idején játszik le, tehát áprilisban. Ugyanakkor a főszereplő kuko­ricát töltöget. Ez a művelet azonban júniusra, esetleg júliusra esik. Az egész képhez méltó ke­retet a „Fiastyuk” csillagzat ad, amelyik tud­valevőleg ősszel és télen látható s igy tavasztól őszig semmiesetre sem ragyog az égen. De ennyi legyen elég. Megmondtam: miért írtam le ezeket? — bosszúból. Honni soit qui mal y pense! MARAÍDÉKVÁSÁR Egy teljes öltönyre való szövet összes Rt élésáruval 800 Lili SCHWaHC LU30S Hfl Z p>©ss!é áruház »8 0® OBOR r.-l. cégnél, Cluj-Kolozsvár, SSifSda UR2^©FS8£c3$ 3. (volt Egyelem-u-) Hel- és K lföldí szövetek, pnpVn. zellr Etó^iS és MCStnybfinl és ní)i keSKiéfc! Összes bélésáraiSí. a legnagyobb választékban! Y^S^Sf^Fö 7=*?8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom