Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-05 / 278. szám
2 XII. ÉVF. 278. SZÁM. 1 ni Uj vérhtallám borítja el Szó v j etoroszországfot Moszkvában nagy temetést rendeztek az alkoholnak — mesélnek a menekülő német telepesek ? Mit (Reval, december 3.) Mintha semmi sem törtéDt volna. Mintha az a tizenkét év, amióta Marx forradalmi bibliájával kormányozzák t\ végtelen türelmet, nyomtalanul telt volna el. Napról-napra tömegesebben érkeznek a környező államok határállomásaira a. menekültek: német s egyéb telepesek, üldözött vallásos szekták apostolai s leleplezett politikai összeesküvők. A rettenetes hatalmú G. P. U. pedig nem fárad ki az üldözés eszközeinek alkalmazásában Két uj összeesküvés Szinte egyidőben ért el két újabb összeesküvés, az orosz konspirációk elkerülhetetlen sorsa — a leleplezés. Az egyik európai értelemben nem is igen nevezhető Összeesküvésnek: a Fedorovzy szekta üldözéséről van szó, mely a napokban érte el tetőpontját 13 vádlott halálos Ítéletével. A bibliával a kezükben álmodoztak ezek a szerencsétlen emberek, kiknek a 1legnagyobb vétkük az volt, hogy 62.000 aranyrubel segélyt kaptak Amerikából. A másik már komolyabb ügynek látszik, legalább is, ami az összeesküvők szándékát illeti- A hírhedt Petljura tábornok hivei akarták Szovjetoroszországot lengyel protektorátus alá helyezni. Ha számokról még nem is szólnak a hirek, bizonyos, hogy a kérlelhetetlen megtorlás itt sem marad el. Az utóbbi időkben egyre szaporodtak Európa polgári köreiben az olyan nézetek, melyek hinni kezdtek a szovjetnralom komoly konszolidáltságában. Nyilvánvaló, hogy a legkomolyabb érv a hiedelem mellett a szovjetnralom hosszú tartalma volt, melyet másképen nem tudtak az európai gondolatmeneteket követő fejek elképzelni. Erőteljesen cáfol reá erre a német telepesek tízezreinek megmozdulása s a példát most mindenki követni akarja Oroszországban, kinek a származása valamilyen kis reményt nyújt arra, hogy a világon valahol befogadják s valahonnan segítséget kaphat erre a menekülésre. Mesél az öreg német paraszt 'A napokban Németország felé vezető Útjukban átutazott itt a német telepesek egy kisebb szerencsés csoportja, mely még megkapta a szovjethatóságok kiutazási engedélyét Egy öreg német földmives, ki a szibériai Tomszlcból indult el kétségbeesett útjára, furcsa tájszólásán beszél arról, ami menekülésre késztette: — Kilenc főből áll a családom, köztük öt gyermek. Szép házam volt., három lovam, három tehenem s három telepes szomszédommal közösen volt aratógépem és cséplőgépem is. 50 hektárt hagytak meg birtokomban haszonélvezetre. Az elmúlt, nyáron elég jó volt az aratás: 500 métermázsa búzám termelt. Ebből mindjárt az aratás után 400 méterméi- zsát adóba le kellett szállítanom. Azt reméltem, hogy a megmaradt százból s állataim termékéből megélhetek. Erre újabb adót követeltek: 100 métermázsát, épen annyit, amennyim még megmaradt s megfenyegettek hogy ötszörös birsággal sújtanak, ha nem szállítom be 24 óra alatt. Nem szállítottam semmit, amire kiszállott házamba egy szovjet bizottság s mindenemet elárverezték. Egész vagyonomat 100 rubelért, az egyik tisztviselő vette meg. Most itt vagyok. Ha nem is mindenki járt épen igy mint én, nagyjában ugyanez a sorsa valamennyi telepesnek. Bennünket a kulákokhoz számítottak. A nagyparasztokhoz, kiken úgy akarnak most kifogni, hogy a földjüket meghagyják, de a termésüket elveszik. Azt hiszem azonban, hogy egyetlen egy sem lesz, aki igy dolgozni és termelni akar...“ Qianfíi BT P A S Z 1 €?Ldv léezőszerx avmTILL* fSv légzőszerveinek fertö- zéses megbetegedéseitől. A furcsa ,emeté$ Miközben folyik ez a páratlan népvám dorlás, melynek szörnyű nyomorán a német birodalmi kormány 3 millió márkával igyekszik segíteni, — Moszkvában fantasztikusabb- nál fautasZtikusabb eszközöket eszelnek ki a világ megmentésére. A legújabb jelszó: a harc az alkohol ellen. Erre a hadüzenetre minden ok meg van. Szovjetoroszországban, az emberek egyetlen öröme és szórakozása immár csak az alkohol. Az eszközök azonban melyekkel ez a harc folyik, legalább is szokatlan. Moszkva egyik' nagy ipari üzemében a minap ünnepélyes temetést rendeztek az alkoholnak. A fekete posztóval bevont teremi közepén magas katafalkon két méteres wutki fiaskót helyeztek el.. Az üveg előtt ünnepélyes temetési szónoklatokat mondtak. Majd végigvezették Moszkva uccáin a furcsa temetési menetet; melyben 10.000 ember legalább résztvett. A koporsó mellett három pap lépdelt: egy orosz pópa, egy lutheránus lelkész és egy rabbinus. A menet célja a temető volt, hol a hatalmas fiaskót egy megfelelően tágas sirgödörben szabályszerűen elföldelték. Arról, hogy a fiaskó csak jelképül szolgált, vagy pedig volt benne valóban pálinka is, nem szól a híradás. Valamint arról sem, hogy az alkohol elleni küzdelemnek ez a szertartásos módja milyen eredményekkel dicsekedhetik. R. B. iiiiininiiiiiiiiiuiniiiiHMiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiHnininmimiinMiiiiMiiiiniiiiiiiiiiMnmiiiiiininiiiiimmirt^iinmininimiMiimniiimiimiciiinnmiiiaiimiiiimDiiMiimmniuinmmriimiiiiniiumimnini tlAtlYAB SZIJI C©rmior$*Ä Emil Jennings leghatalmasabb ff Imóriása 10 monumentális felvonásban i CSÜTÖRTÖKÖN u PÉNTEKEN SZOMBATON 1 ü VASÁRNAP (3. 5, 7 cs esle 9 órakor) (5, 7 és eMe 9 | órakor) 2, 4 íoJcsó helyáirakhat; 6, 8 és 10 órakor (utói ára) B, 7 és 9 órakoi) fáklya gyűl az éjöen (6) Jrta: Seőesi Samu — Jól tudják kegyelmetek, hogy a Társaság felállítását nem elleneztem, sőt — megvallom — hallgatva is — örömmel értesültem róla. De most épen e miatt van baj és e mi altit jöttem magara is. A Magyarnyelvmivelő Társaság felállítása szemet szúrt as udvari kancelláriának, kitől a szebeni katonai főparancsnok dorgálásban részesült, és most ntőlagos investigatió lesz belőle. A főparancsnok-— holott neki módjában álloltt tudomást szerezni az országgyűlés határozatáról, már a bécsi cenzura előtt, — azt kérdezi, hogy miféle rebellis társaságot akarnak Erdélyben felállítani? — Ecce! — kiáltott közbe Kemény László — a zsarnokság a kulturális társaságot is rebellisnek nézi? — Mi a nyelv pallérozása által a szép literatura és a népmivelést akarjuk előbbre vinni, szólt Aranka György. — Mindezt jól tudom,, akarom és pártolom, — mondta a kormányzó. Ilyen értelemben adunk választ, de attól Itartok, hogy könyörgésünk süket fülekre talál. — Az meglehet, — mondta Teleki Ádám, — mert az elnyomó hatalom bűnös. A bűnös pedig az árnyékától is retteg. — Épen ezért — folytatta a Kormányzó, — a Társaság munkálkodását nem kell hangos dobra ütni, mert... — Mert Bécsben megvadulnak tőle, — szólt közbe Béldi Ferenc. — Mert igen. könnyen elmaradhat a határozat megerősítése. Ezeket akartam a kegyelmetek tudomására hozni, végezte szavait a Kormányzó. Ezután búcsút vett a társaságtól, ahol most már uj fordulattal gazdagodott a megbeszélés (tárgya. Végre is határozatba ment, hohgy Aranka csak folytassa fáradozásait a nyelvmivelő társaság felállításán és egyúttal valamennyien tartsák kö- teleségüknek, a magyar színjátszó társaság felállításáról is gondoskodni. V. Wesselényiné nem feledkezett meg fogadalmáról: „Erős leszek Miklós és erőm börtöne ajtójáig visz, melyről letépem a lakatot, vagy meghalok“. Ezt mondta a búcsú pillanatában. Azután járta Bécsben a könyörgések kálvária-utját. Egyetlen egyszer megengedték, bogy találkozzék a férjével. Szomorú, tragikusan megrázó percek voltak azok. Az erős Wesselényi, akiit a börtön nem tudott megtörni, reszketett, mikor a feleségét karjaiba ölelte és csak nehezen tudta könnyeit visszatartani. Zokogó feleségét bátorító hangon vigasztalta, csüg- gedését elűzte szavaival és uj erőt öntött beléje a szenvedések elviselésére: — Most kell erősnek lennünk a megpróbáltatások idején!! Nem fogsz többé zörgdtni a hatalmasok ajtaján. Wesselényiné a férjének sem koldul kegyelmet, akit csak azért hurcoltak börtönbe, mert egy csalót megriasztott és azért nem ült áristomba, mint a hibázó gyermek. Légy erős Ilonám! Erős és büszke! Ne könyörögj az én szabadulásomért, ügy is elkövetkezik. Ilyen bűnért csak azt büntetik ilyen szigorral, aki undorodik az udvari tányér- nyaládtól s jobban szereti nemzetét, mint az elnyomó zsarnokot. Ne könyörögj értem. Sok kinós órát okozna nekem az a tudat, hogy egy hatalmas senkire, kérőlag emeled könnyes szemeidet. De nyugodt leszek akkor, ha azt tudom, hogy az én Ilonám otthonunkban nyugodt önérzetes lélekkel várja szabadulásomat. Nem könyörög értem másnál, csak az Istennél, aki igazságos s aki meghallgat tégedet. Wesselényiné letörölte könnyeit. Arca sápadt voltt, de nyugalom ömlött el rajta. Férje szavaitól lelke megerősödött s csendes de szilárd hangon mondta: — Leltembe hatott édes uram a kigyelmed lelke. Szavaira emlékszem és engedelmeskedem. Dd felfogadtam, hogy szabadulása előtt, nem nyugszom s ha eddigi kérésemre, az emberek irgalmából nem nyílik meg börtöne ajtaja — azt Islten lesz nekünk irgalmas, az Ur megszabadítja azokat, akik ártatlanul szenvednek. A Wesselényi erős lelke erőt kölcsönzött a gyengébb asszony lelkének is. Wesselényiné abban is szót fogadott T ' ak, hogy Istenen kívül másnál nem könyörgöt'. jmélyesen, azonban atyja J Cserey Farkas azzal vigasztalta, hogy Bécsben puhatolózni fog a szabadni lehetőségéről, ami meg- nyugtatólag hatoltt. De mikor megtudta, hogy a lehetőségek közé tartozik az is, hogy vegye iá férjét: térjen a katholikus hitre és születendő gyermekei is a katholikus hiltben növekedjenek, a haragtól kipirult arccal jelentette ki atyjának, hogy az ő urát a kálvinista hittől soha semmiféle hatalom nem képes elltériteni. Hiszen rég kijelentette már Becsnek, ami a Császárnak is szólott, — hogy pápista nem lesz soha, senki kívánságára. — Mivel zaklatják, mivel keserítik még — fakadt ki panaszosan — az én árvaságra jutott életemet? — Meg kell gondolnunk — mondta az atyja, hogy ezzel szabadulását elősegítjük. (Folytatjuk.)
