Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-05 / 278. szám

2 XII. ÉVF. 278. SZÁM. 1 ni Uj vérhtallám borítja el Szó v j etoroszországfot Moszkvában nagy temetést rendeztek az alkoholnak — mesélnek a menekülő német telepesek ? Mit (Reval, december 3.) Mintha semmi sem törtéDt volna. Mintha az a tizenkét év, amióta Marx forradalmi bibliájával kormányozzák t\ végtelen türelmet, nyomtalanul telt volna el. Napról-napra tömegesebben érkeznek a környező államok határállomásaira a. mene­kültek: német s egyéb telepesek, üldözött val­lásos szekták apostolai s leleplezett politikai összeesküvők. A rettenetes hatalmú G. P. U. pedig nem fárad ki az üldözés eszközeinek alkalmazásában Két uj összeesküvés Szinte egyidőben ért el két újabb össze­esküvés, az orosz konspirációk elkerülhetet­len sorsa — a leleplezés. Az egyik európai ér­telemben nem is igen nevezhető Összeesküvés­nek: a Fedorovzy szekta üldözéséről van szó, mely a napokban érte el tetőpontját 13 vád­lott halálos Ítéletével. A bibliával a kezükben álmodoztak ezek a szerencsétlen emberek, kik­nek a 1legnagyobb vétkük az volt, hogy 62.000 aranyrubel segélyt kaptak Amerikából. A másik már komolyabb ügynek látszik, leg­alább is, ami az összeesküvők szándékát illeti- A hírhedt Petljura tábornok hivei akarták Szovjetoroszországot lengyel protektorátus alá helyezni. Ha számokról még nem is szól­nak a hirek, bizonyos, hogy a kérlelhetetlen megtorlás itt sem marad el. Az utóbbi időkben egyre szaporodtak Eu­rópa polgári köreiben az olyan nézetek, me­lyek hinni kezdtek a szovjetnralom komoly konszolidáltságában. Nyilvánvaló, hogy a legkomolyabb érv a hiedelem mellett a szov­jetnralom hosszú tartalma volt, melyet más­képen nem tudtak az európai gondolatmene­teket követő fejek elképzelni. Erőteljesen cá­fol reá erre a német telepesek tízezreinek megmozdulása s a példát most mindenki kö­vetni akarja Oroszországban, kinek a szár­mazása valamilyen kis reményt nyújt arra, hogy a világon valahol befogadják s valahon­nan segítséget kaphat erre a menekülésre. Mesél az öreg német paraszt 'A napokban Németország felé vezető Út­jukban átutazott itt a német telepesek egy kisebb szerencsés csoportja, mely még meg­kapta a szovjethatóságok kiutazási engedé­lyét Egy öreg német földmives, ki a szibériai Tomszlcból indult el kétségbeesett útjára, fur­csa tájszólásán beszél arról, ami menekülésre késztette: — Kilenc főből áll a családom, köztük öt gyermek. Szép házam volt., három lovam, há­rom tehenem s három telepes szomszédom­mal közösen volt aratógépem és cséplőgépem is. 50 hektárt hagytak meg birtokomban ha­szonélvezetre. Az elmúlt, nyáron elég jó volt az aratás: 500 métermázsa búzám termelt. Ebből mindjárt az aratás után 400 méterméi- zsát adóba le kellett szállítanom. Azt remél­tem, hogy a megmaradt százból s állataim termékéből megélhetek. Erre újabb adót kö­veteltek: 100 métermázsát, épen annyit, amennyim még megmaradt s megfenyegettek hogy ötszörös birsággal sújtanak, ha nem szállítom be 24 óra alatt. Nem szállítottam semmit, amire kiszállott házamba egy szov­jet bizottság s mindenemet elárverezték. Egész vagyonomat 100 rubelért, az egyik tisztviselő vette meg. Most itt vagyok. Ha nem is mindenki járt épen igy mint én, nagy­jában ugyanez a sorsa valamennyi telepes­nek. Bennünket a kulákokhoz számítottak. A nagyparasztokhoz, kiken úgy akarnak most kifogni, hogy a földjüket meghagyják, de a termésüket elveszik. Azt hiszem azonban, hogy egyetlen egy sem lesz, aki igy dolgozni és termelni akar...“ Qianfíi BT P A S Z 1 €?Ldv léezőszerx avm­TILL* fSv légzőszerveinek fertö- zéses megbetegedéseitől. A furcsa ,emeté$ Miközben folyik ez a páratlan népvám dorlás, melynek szörnyű nyomorán a német birodalmi kormány 3 millió márkával igyek­szik segíteni, — Moszkvában fantasztikusabb- nál fautasZtikusabb eszközöket eszelnek ki a világ megmentésére. A legújabb jelszó: a harc az alkohol ellen. Erre a hadüzenetre minden ok meg van. Szovjetoroszországban, az emberek egyetlen öröme és szórakozása immár csak az alkohol. Az eszközök azonban melyekkel ez a harc folyik, legalább is szo­katlan. Moszkva egyik' nagy ipari üzemében a minap ünnepélyes temetést rendeztek az al­koholnak. A fekete posztóval bevont teremi közepén magas katafalkon két méteres wutki fiaskót helyeztek el.. Az üveg előtt ünnepé­lyes temetési szónoklatokat mondtak. Majd végigvezették Moszkva uccáin a furcsa te­metési menetet; melyben 10.000 ember leg­alább résztvett. A koporsó mellett három pap lépdelt: egy orosz pópa, egy lutheránus lel­kész és egy rabbinus. A menet célja a temető volt, hol a hatalmas fiaskót egy megfelelően tágas sirgödörben szabályszerűen elföldelték. Arról, hogy a fiaskó csak jelképül szolgált, vagy pedig volt benne valóban pálinka is, nem szól a híradás. Valamint arról sem, hogy az alkohol elleni küzdelemnek ez a szertar­tásos módja milyen eredményekkel dicse­kedhetik. R. B. iiiiininiiiiiiiiiuiniiiiHMiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiHnininmimiinMiiiiMiiiiniiiiiiiiiiMnmiiiiiininiiiiimmirt^iinmininimiMiimniiimiimiciiinnmiiiaiimiiiimDiiMiimmniuinmmriimiiiiniiumimnini tlAtlYAB SZIJI C©rmior$*Ä Emil Jennings leghatalmasabb ff Imóriása 10 monumentális felvonásban i CSÜTÖRTÖKÖN u PÉNTEKEN SZOMBATON 1 ü VASÁRNAP (3. 5, 7 cs esle 9 órakor) (5, 7 és eMe 9 | órakor) 2, 4 íoJcsó helyái­rakhat; 6, 8 és 10 órakor (utói ára) B, 7 és 9 órakoi) fáklya gyűl az éjöen (6) Jrta: Seőesi Samu — Jól tudják kegyelmetek, hogy a Társaság felállítását nem elleneztem, sőt — megvallom — hallgatva is — örömmel értesültem róla. De most épen e miatt van baj és e mi altit jöttem magara is. A Magyarnyelvmivelő Társaság felállítása szemet szúrt as udvari kancelláriának, kitől a szebeni ka­tonai főparancsnok dorgálásban részesült, és most ntőlagos investigatió lesz belőle. A főparancs­nok-— holott neki módjában álloltt tudomást sze­rezni az országgyűlés határozatáról, már a bécsi cenzura előtt, — azt kérdezi, hogy miféle rebellis társaságot akarnak Erdélyben felállítani? — Ecce! — kiáltott közbe Kemény László — a zsarnokság a kulturális társaságot is rebellisnek nézi? — Mi a nyelv pallérozása által a szép litera­tura és a népmivelést akarjuk előbbre vinni, szólt Aranka György. — Mindezt jól tudom,, akarom és pártolom, — mondta a kormányzó. Ilyen értelemben adunk vá­laszt, de attól Itartok, hogy könyörgésünk süket fülekre talál. — Az meglehet, — mondta Teleki Ádám, — mert az elnyomó hatalom bűnös. A bűnös pedig az árnyékától is retteg. — Épen ezért — folytatta a Kormányzó, — a Társaság munkálkodását nem kell hangos dobra ütni, mert... — Mert Bécsben megvadulnak tőle, — szólt közbe Béldi Ferenc. — Mert igen. könnyen elmaradhat a határozat megerősítése. Ezeket akartam a kegyelmetek tu­domására hozni, végezte szavait a Kormányzó. Ezután búcsút vett a társaságtól, ahol most már uj fordulattal gazdagodott a megbeszélés (tár­gya. Végre is határozatba ment, hohgy Aranka csak folytassa fáradozásait a nyelvmivelő társaság felállításán és egyúttal valamennyien tartsák kö- teleségüknek, a magyar színjátszó társaság felállí­tásáról is gondoskodni. V. Wesselényiné nem feledkezett meg fogadalmá­ról: „Erős leszek Miklós és erőm börtöne ajtójáig visz, melyről letépem a lakatot, vagy meghalok“. Ezt mondta a búcsú pillanatában. Azután járta Bécsben a könyörgések kálvária-utját. Egyetlen egyszer megengedték, bogy találkozzék a férjével. Szomorú, tragikusan megrázó percek voltak azok. Az erős Wesselényi, akiit a börtön nem tudott megtörni, reszketett, mikor a feleségét karjaiba ölelte és csak nehezen tudta könnyeit visszatartani. Zokogó feleségét bátorító hangon vigasztalta, csüg- gedését elűzte szavaival és uj erőt öntött beléje a szenvedések elviselésére: — Most kell erősnek lennünk a megpróbáltatá­sok idején!! Nem fogsz többé zörgdtni a hatalma­sok ajtaján. Wesselényiné a férjének sem koldul kegyelmet, akit csak azért hurcoltak börtönbe, mert egy csalót megriasztott és azért nem ült áristomba, mint a hibázó gyermek. Légy erős Ilonám! Erős és büszke! Ne könyörögj az én szabadulásomért, ügy is elkövetkezik. Ilyen bűnért csak azt bünte­tik ilyen szigorral, aki undorodik az udvari tányér- nyaládtól s jobban szereti nemzetét, mint az elnyo­mó zsarnokot. Ne könyörögj értem. Sok kinós órát okozna nekem az a tudat, hogy egy hatalmas sen­kire, kérőlag emeled könnyes szemeidet. De nyu­godt leszek akkor, ha azt tudom, hogy az én Ilo­nám otthonunkban nyugodt önérzetes lélekkel várja szabadulásomat. Nem könyörög értem másnál, csak az Istennél, aki igazságos s aki meghallgat tégedet. Wesselényiné letörölte könnyeit. Arca sápadt voltt, de nyugalom ömlött el rajta. Férje szavaitól lelke megerősödött s csendes de szilárd hangon mondta: — Leltembe hatott édes uram a kigyelmed lel­ke. Szavaira emlékszem és engedelmeskedem. Dd felfogadtam, hogy szabadulása előtt, nem nyugszom s ha eddigi kérésemre, az emberek irgalmából nem nyílik meg börtöne ajtaja — azt Islten lesz nekünk irgalmas, az Ur megszabadítja azokat, akik ártatla­nul szenvednek. A Wesselényi erős lelke erőt kölcsönzött a gyengébb asszony lelkének is. Wesselényiné ab­ban is szót fogadott T ' ak, hogy Istenen kívül másnál nem könyörgöt'. jmélyesen, azonban atyja J Cserey Farkas azzal vigasztalta, hogy Bécsben pu­hatolózni fog a szabadni lehetőségéről, ami meg- nyugtatólag hatoltt. De mikor megtudta, hogy a lehetőségek közé tartozik az is, hogy vegye iá férjét: térjen a katholikus hitre és születendő gyer­mekei is a katholikus hiltben növekedjenek, a ha­ragtól kipirult arccal jelentette ki atyjának, hogy az ő urát a kálvinista hittől soha semmiféle hata­lom nem képes elltériteni. Hiszen rég kijelentette már Becsnek, ami a Császárnak is szólott, — hogy pápista nem lesz soha, senki kívánságára. — Mivel zaklatják, mivel keserítik még — fa­kadt ki panaszosan — az én árvaságra jutott éle­temet? — Meg kell gondolnunk — mondta az atyja, hogy ezzel szabadulását elősegítjük. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom