Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-21 / 292. szám
tu BEJÁROM A KERÉKVILÁGOT SÍS23—Í928) Irta: Balázs Ferenc Országjárás Indiában (4) Igazsághoz való bátor hűség Mint az orgonán egg újjal játszó kontár, Aki hamis összhangot sohasem üt: Olyanok a magukat Gépiesen megrendszabályozó lelkek. Hadd hibázzunk néha a billentyűkön, De zúgassuk az orgonát mind a tiz újjal, A látogatásé India politikai életének legjellegzetesebb keverőjénél, Gandhinál, el nem mulasztottam volna. Szerencsém volt vele is: otthon találtam. A Sabarmati folyó partján, cAhmedabad város vászongyáraival s vízmüvével átellenben építette kis házát s nagyszabású iskoláját ez a törpe szent, mintegy elfogadva a gyárkéményekből fölfelé szálló füst, a gépcivilizáció kihívásáé. Indiai bőrre vetkeztem én is arra a három napra, amig a vendég í voltam s a telepén font és szőtt khadart a derekam köré csavarva, csu- pasz mellel és meztelen lábakkal próbáltam magamat abba az ősi egyszerűségbe visszaképzelni, amelyben ha kevesebb is a kényelem, több az embervolt öntudatossága. A tágas ebédlőteremben melléje kerültem mindjárt az első napon. Fogatlan, csúnya öregemberként mutatkozott be legelőször, aki még a szakácsok dolgába is minduntalan beleszólt. Minden apró-cseprő tanácsért hozzá kellett a tanítványainak for» dulniok s ő, amikor nem az egyetemesség jegyében fogant politikájáról adott felvilágosítást a kérdéseimre, a legjelentékíele- nebb, legszükebbkűrü ügyekkel foglalkozott. Háboritaílanabbul válthattunk szót később a dolgozó szobájában, amikor ő a charkát, a kis fonókerekeí zümmögtette, én pedig keresztbefont lábakkal a földön ültem előtte. — Ez India. — mutatott a munkájára s nekem akkor vissza kellett emlékeznem, hogy őt hiábavaló kérdésekkel ne zavarjam, a tanitványaival folytatott beszélgetésekre. A gyorsan pergő orsó jelképezte India fölszabadításának az Ígéretét az angol uralom alól. Készakarva használtam ezt a két homályos kifejezést, jelkép és Ígéret, mert a valódi fölszabaduláshoz a Gandhi egyszerű útmutatása alapján az indiaiak bizony még nşia sem érkeztek el. Egy kis tévedés volt a mester elmeszámitásában : a lélektani té=1 pyező kifelejtődöít. — Ha India minden falujában a régi házi fonást és szövést felelevenítjük, hirdette Gandhi, Anglia hiába küldi ide a vásznát, az eladatlan fog maradni ; utóbb tehát azt is belátja, hogy velünk foglalkozni nem fizeti ki magát s így jobb, ha faképnél hagy. — Hát az eszmemenetben hiba nincsen, csak éppen azt az egyet nem akarja Gandhi tudomásul venni, hogy a logikai lehetőség nem vág mindig egybe a tényleges lehetőséggel. Hét esztendő fáradozása után is csak minden négy- százhafvanhetedik falu követi a tanácsát s ez az eredmény mindennél világosabban bizonyítja, hogy egy országot nem lehet csakúgy könnyűszerrel egy elmélet követelményei szerint átalakítani. De Gandhi nem ismeri el a tévedését, ő csökönyösen ragaszkodik ahhoz az állításához, hogy őt az ország hagyta cserben. Talán egy ember sincsen a jelenkor nagyjai között, akit a logikája, gondolkozásának rendszere és következménye olyan kérlelhetetlenül, annyira maradék nélkül határozna meg, mint Gandhit. A legtöbb kiválósággal nagyon nehéz tisztába jönnünk, annyira szétágazó, sokfelé tekintő, váltakozó egybefüggésü a lelke. Külön kell tanulmányoznunk a vallását, társadalmi elveit, művészi hajlamait, szerelmeit és házasságát, mintha nem is ugyanarról a személyről lenne szó. Gandhinál világosabban áttekinthető, könnyebben megérthető emberrel még nem találkoztam. Az ő élete nehány sarkalatos tételen nyugszik, amelyek minden cselekedetének, gondolatának és hajlandóságának mozgató rugói. Kisebb mértékben fontos, de tevékenységének fölületét politikai célja határozza meg: Indiának független, felelős kormányt vivni ki. Tervezgetései tovább nem terjednek; az ország tulajdonképpen való föllen» difését olyan részletkérdésnek tekinti, amelyet majd a kormány szakértő tagjai a hatalom birtokában minden nehézség nélkül oldanak meg. Olyan tulajdonságai is erre a politikai meggondolásra vezethetők vissza, amelyek látszólag lelkének mélyebb rétegeiből erednek. Az ő ellenszenve a gépek használata iránt, például nem jelenti, hogy ő a faekét a természetes és egyszerű élet nevében elfogadja, de a traktort, amely pedig hasonlóképpen eszköz, csak éppen valamivel fejlettebb és használhatóbb, visszautasítja. — En nem látok különbséget a charka, az ökrök által forgatott malom és a gépszövőszék között, ismerte el Gandhi. Itt csak azt kell megfontolnunk, hogy vájjon száz, vagy csak öt embernek nyújtsunk munkaalkal mat. Mi szükség van gépekre ott, ahol a nép a száraz évszak tartóssága miatt minden esztendőben nehány hónapig tétlenségre van kárhoztatva ? — Ezt a kényszerű munkaszünetet azonban a nép iskolázására, művelésére is föl lehetne használni s hogy Gandhi nem ezt javasolja, annak oka abban keresendő, hogy ő minden lehetőséget az angoloktól való függetlenné tevés eszközéül akar kiaknázni, amelynek a bázifonás és szövés fölélesztése egyik alapföltétele. Japán azáltal vivía ki gazdasági önállóságát, hogy maga is gyárakat állított föl; Gandhi nem azért nem lelkesedik gyárak építéséért Indiában, mert eszménye a kézimunka, hanem mert az tőkebefektetést s más olyan körülményeket igényel, amelyeknél India könnyebben tudja megteremteni a kézi-ipar föltételeit. Ugyancsak az ő erőszakmentessége, háborúellenessége is az ő politikai céljára vezethető vissza. Emlékezetünkbe kell idézni, hogy a világháború elején Gandhi önként jelentkezett katonai szolgálatra s honfitársait is arra buzdította, hogy hasonlóképpen cselekedjenek. 0 tehát sohasem vette nagyon lelkére a tökéletes emberszeretet parancsát, hogy: Ne, ölj! bár természetesen sem ő, sem az emberiség óriás többsége nem tartja a háborút valami kellemes és fölemelő foglalkozásnak. Neki nem volt kifogása angol urai mellett harcolni, ő csak az ellen tiltakozik, hogy nemzete az angol ellen fogjon fegyvert, mert tudja, bogy a forradalom biztos bukást jelent, hogy tehát India a függetlenségét csakis békés utón nyerheti meg. Eleiének mélyebb értelmét azonban mégsem az ő politikai célja, hanem az önéletrajzának adott cim fejezi ki : Az Igaz- i sággal való kísérletezések. Gandhi életből- j csessége hindu; ő minden cselekedetén és J lelki vívódásán keresztül a maga megtisztulásáért dolgozik. Az ő elképzelése szerint őt nem fajának szerefete indította nemzet- megváltói munkára, ő ebben és minden más tevékenységében a lelke megnyugvásáért, az igazság megtalálásáért munkálkodott. Gandhinak ebben áll a nagysága. A látszat akármennyire is szól amellett, hogy aki a lelke megnyugvása érdekében mindent eszközül használ, az voltaképpen önző, a valóságban ennek az ellenkezője igaz, mert végleges megelégedést csakis a kicsinyes, önérdekü én feladása és a léleknek valami nagyon egyetemes, nagyon állandó, mindent magába foglaló, a személyes én határain túlterjedő valósághoz való kapcsolása szerezhet. Gandhiban szemernyi sem maradt a tömegek közönséges önzéséből; ő hátsó- gondolat nélkül állította magát az igazság odaadó szolgálatába. Mint minden igaz hindu, ő is áhítattal kezdi a napot. Még hajnalodás előtt megfürdik a folyóban, miután abból ivásra vizet merítettek; azután odaíelepedik tanítványai seregével a partra és a kelő napot imával üdvözli. Az orthodox hindu-szertartás énekeit nem ő, hanem egy brahmin vezeti, mivel Gandhi a kereskedők kasztjából származott, (Mint ügyvéd, lélekkereskede- lemmel kezdette pályafutását.) Ahogy ott a félhomálvban az Tstent az ő nézésében 1 kerestem, engem is elragadott valami egyetemesség, ami az ismert dolgok határain túl a végtelenbe vezetett. Gandhi, hogy az én útvesztőjéből az igazság tágas, szabad mezejére kijuthasson, nagyon kurtán bánt el magával. Arra túl sok időt nem vesztegetett, hogy kívánságai és ösztönei esetleges összhangját egymással s egy magasabb eszménnyel megteremteni próbálja. Nem ismerte el belső sürgetéseinek jogát a viszonylagosan korlátlan érvényesüléshez. Bizonyos észszerű rendszert alakított ki magában arról, hogy mi jó és mi rossz. Legyőzni magában a helytelent, ez volt az ő eljárása. Gyakorolta magát önmegtartóztatásban, mint a barát a cellájában. Az érzéki vágyakat, mert alacsonyabb rendűek, halálra Ítélte. Annak megértése, hogy ezek az úgynevezett alantas ösztönök a szellemiségnek, ha az áthatja és a maga vezető gondolatával egységbe foglalja őket, szerves részei lehetnek, hogy az igaz szerelmet például a testi érintkezés nemhogy lealacsonyítaná, sőt teljessé teszi, túlságosan bonyolulttá tette volna az ő erkölcsi rendszerét, következőleg számításon kívül kellett, hogy maradjon. Amit pedig ez a merev és egyszerűségében kegyetlenül szűk fölfogás még szabadon hagyott volna, arra a fogadalmak bilincseit rakta. Mint gyümölcsevő megfogadta például, hogy soha sem tehén, sem bivaly tejet nem iszik. Később, amikor a fáradalmak következtében a szervezete legyengült s a doktora tejivást parancsolt, nagy megkönnyebbüléssel fedezte föl, hogy a kecsketejet a fogadalmából kifelejtette s most azzal nagymértékben táplálkozik. Előadó kőrútjai alatt sajnálkozással tapasztalta, hogy vendéglátó házigazdái rendesen nagy költségbe verik magukat estehédje elkészítésével. Erre megfogadta, hogy naplemente után sohasem eszik. Persze kitartó, állhatatos „gyakorlásira volt szüksége, hogy halálra ítélt kívánságainak támadásait botlás nélkül mindig képes legyen visszaverni. Gyakorolta hát magát hűségesen. De, ha lelkének egységét azáltal érte is el, hogy ami a mérőzsinóron kívül eseté, azt kiirtotta, annyié mégis el kell ismernünk, hogy ami megmaradt az önzetlen, egyenes, igazságszerető, félelmet nem ismerő, tántoríthatatlan, teljes mértékben becsületes. India tudja, hogy Gandhiban minden körülmények között föltétlenül megbizhatik. Ha ehhez még hozzávesszük az önkéntesen vállalt szegénység romantikáját, Indiát jelképező egyszerűségét, megérthetjük, hogy miért fogadja ezt az embert talán kivétel nélkül minden indiai oly annyira a szivébe. A világnak azonban, sőt Indiának is, nem a Gandhi fajtájából való prófétákra van szüksége. Automata-emberek, magukat gépiesen megrendszabályozó lelkek olyanok, mint az orgonán egy ujjal játszó kontár, aki gyermekesen örvend, hogy hamis összhangot sohasem üt. Az ők következetességük a gazdag élet elhullasztott morzsáival való megelégedés. Be könnyű hibátlanul számolni a kis egyszeregyen ! De az élet mélysége zug, onnan titokzatos erők törnek a fölszinre ; — azoktól nem szabad elborzadni, a barlangjuk szája elé nem szabad követ hengeriteni, mert onnan Isten uj igazságai jelentődhetnek ki. A teljes élet virágzó pompáját engedni kell teljes kinyílásra. Hadd hibázzunk néha a billentyűkön, de zugassuk az orgonát mind a tiz ujjal ! Hiszen még az erőszakkal leegyszerűsített élet egyensúlyát is megbontja néha egy váratlanul erőre kapott indulat. Gandhi, a pacifista, önként állott az angol katonai kormány szolgálatába s most kínos még hallgatni is, ahogy ő ennek a botlásnak logikáját a maga védelmére kiverejtékezi. — Mint adófizető, így is, úgy is felelős részem volt a háborúban s mintsem másokat engedjek, hogy helyettem a rettenetes munkát végezzék, magam jelentkeztem. — Hát okoskodásnak ez is hibátlan, de én nem tartanám kötelességemnek, hogy holnap egy tehenet vágjak lé, mert ma kénytelen voltam egy darazsat agyoncsapni ! Az ő egvetemességével is perbe kell
