Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-01 / 275. szám
a XU. XVF. 275. SZÁM. ■ Januárban megnyílik az uj tüdőbeteggondozó Kolozsváron Torda szenilászlc n az áílatu 200 á^yas uş szanaiéríusno! épií Egyesületi bélyegeket bocsátanak ki — Intenzív karc kezdődik a tuberkulózis ellen (Kolozsvár, november 29.) A még megoldásra váró problémák között első helyvn ált a tüdővés-z elleni küzdelem megszervezése. Romániában egy évben átlag félszázezer embert ragad el áldozatul a Koeh-féle kórokozó és az ország védelmi felszerelése; a klinikák, szanatóriumok megközelítőleg sem elégségesek, hogy a veszedelmesen terjedő betegséget méreteiben redukálhassák. — A helyzet megfontolása arra vezetett, — mondotta Hatieganu professzor munkatársunknak, — hogy külön egészségügyi szervezet megteremtése utján igyekezzünk gyakorlatilag komolyan szembenézni a tuberkulózis problémájával. így alakult meg Bukarestben az elmúlt évben a „ Tuberkulózis elleni Védő-egyesület.“ Ez az uj egészségügyi és egyben társadalmi szervezet, — rneyne* élén Cantacuzino professzor, a világhirü patholo- gus áll, — kettős utón törekszik eredményesen szembeszállani a tüdővész terjedő rombolásával: egyfelől nj egészségügyi intézményeket, tüdőbeteg-gondozókat, diszpenzereket lé tesit az ország minden jelentősebb városában, — másfelől pedig magát a társadalmat szervezi meg A Védő-egyesület eddigi, alig egy évi munkáját az ókirályságban (nyolc nj tüdőszanatórium és 15—20 diszpenzer) jelzi. A helyzet megérett, hogy Erdélyben és a Bánságban is megkezdhesse a maga propagandáját. Az uj tüdőbeteg-gondozó már a jövő évben megnyílik — Az erdélyi tüdőbeteg-védelmi szervezet megalkotására történt felkéreté <ern után rövidesen sikerült is a legteljesebb mértékben megnyernem orvostársaim támogatása;. Természetes, nem kell külön hangsúlyoznom: kisebbségi orvostársaimat is, akik ugyancsak a legmesszebbmenő módon jöttek segítségemre. Az erdélyi végrehajtóbizottság megalakulása után, — melynek tagjai dr. Filep, dr. Szigeti, dr. Gane és dr. T)a- nielo kívülem, — összeállítottuk azt a negy- ventagu nagy bizottságot is, amelynek tagjai sorában valamennyi szociális célú, jótékony ) egyesület képviselve van, ?á£lya gyúl az éjöeti (4) 3rta: SeŐesí Samu Wesselényi kitárta karjait, mintha valamennyit a ízivére akarná ölelni. Az/tán esküre emelte kezét, amikor mondta j — Veletek leszek! Mindenütt elől ha kell. Nem kímélem sem az életem, sem a vagyonom a szent ügy érdekében. Isten engem úgy segéljen! Szent volt a kimondott sző. Wesselényi ettől kezdve mind sűrűbben érintkezett a hazafias főurakkal. De az elelnségei is résen voltak. Tudták, hogy vasakaratu ember és ezt a vasat akarták megtörni. Besúgták Bécsben az udvari kancelláriának, hogy a báró fütyöl a házifogságra. Szabadon jár kel és agitál a magyar nyelv és magyar színészet érdekében. Azt sem átallották hiresztelni, hogy a császár ellen is lázzadoz. Erre jött a parancs, hogy el kell fogni és börtönbe kell zárni mindaddig, mig sorsa felett határoznak. Zsibón volt, amikor a katonai főparancsnok rendeletével egy szakasz katonaság élén a ve- zetőtiszlt meglepetésszerűen a szobájába lépett és fogolynak nyilvánította. A felesége akkor Kolozsvárt tartózkodott és Wesselényi hálát adott a Gondviselésnek, amely az ő férfias erejét is próbára tevő — elszakadásitól megkímélte. Annyit megengedett a német tiszt, hogy Sas Mihálynak megbízásokat adjon, de aztán — bár nem ellenkezett, — mégis megkötözték és saját fogatán vitték Maros- vásárhelyre. A rövid szóváltás Wesselényi és a tiszt között németül folyt s bár a szuronyos szakasz készenléthiszen csakis ezen az utón tudunk a társadalom legszélesebb rétegei között is eredményes munkát kifejteni. — Elsősorban is a gyakorlati szükségletek megvalósításához láttunk tehát: mindenekelőtt egy kolozsvári diszpenzer felállításához. Az állam 100-000, Kolozsvár városa 600000 lejjel járult hozzá, hogy megvásárolhassuk a Trefort-ucca 6. szám alatti telket, a rajtalevő épülettel együtt, melynek átalakítási munkálatai most vannak folyamatban. Itt lesz a tüdőbeteg-gondozó, melyet 1930. év januárjában már át is adhatunk rendeltetésének. Ügy a város, mirt az állam és az egyesület bukaresti központja biztosítottak, hogy támogatásukra a jö' ő költ ségvetési évben is számíthatunk. Mindazonáltal számítunk annak a társadalomnak a támogatására is, melynek érdekében tu’aj- donkép az egész akció folyik és ennek érdekéA Savon Cadum a leg eményebb szappan, ezért a legkisebb darabja is használható. Francia gyártmány ben állt az ajtó előitt, Sas Mihály mégis halkan megkérdezte az urától: — Kapitány urnák alásan jelentem, nekik menjünk ! f — Was sagt ért! — kérdezte a tiszt Wesselényitől. A báró nem felelt a kérdésre. Mihály vitézre emelte szemeit és lemondólag intett: — Úgyse használtok vele! Mikor a szomorú menet megindult, Sas Mihály addig nézett utánuk, amig csak látta és aztán síráshoz nem szokott szemeiből megeredtek a köny- nyek... Vásárhelyről Kolozsváron keresztül vitték Becs felé, hogy onnan Kufstein várába szállítsák. Itt találkozott a feleségével és vett búcsút tőle. — Honám, drága hitvesem! Nézz rám és tanulj meg erősnek lenni. Nem lehetsz többé gyönge asz- szony, a te erőd meg fogja tartani az én erőmet is, a te bátorságod megszilárditja az én akaratomat. Nem tör meg a börtön, ha szerelmed velem lesz és gondoskodásod el nem feled. Wesselényiné, ki ezalatt a férjét ölelte, kiegyenesedett, könnyeit letörölte. Arca halvány volt és szavai kissé remegtek, de kiérzett belőlük a szilárd elhatározás, amikor mondta: — Megfogadom minden szavát édes uram. Egy pillanatra meg nem feledkezem Akármit gondolok, mondok, vagy teszek, mindazt az én uramért, az én férjemért gondolom, mondom, és (teszem. Erős leszek Miklós és erőm börtöne ajtajáig visz, melyről letépem a lakatot, vagy meghalok. III. Wesselényi erős lelkét, tettekre kész energiáját kiszakították Erdély közéleltéből. Tevékenysége elé egy időre, gátat emeltek Kufstein falai, de a többen, — a külföldön jól bevált mintára, — az Egyesület Ízléses kis bélyegeket bocsájt ki, a tuberkulózis elleni liga bélyegét, amelynek ára két lej■ E bélyegek árából te- méljük megszerezni a még szükséges összo. geket. Fel kell ébresztenünk a társadalmi öntudatot! — Erdély társadalmának bizonyságot kell szolgáltatnia arról, hogy teljes tudatában van az akció nagy egészségügyi jelentőségének* Nagy szükség van arra, hogy a társadalom lelkiismerete a legfőbb idején felébredjen: minden állampolgárnak egyformán lelkiismereti kötelessége ily módon venni ki aktivi részét közös érdeket szolgáló munkánkból. Meg vagyok győződve róla, — mondotta elgondolkozva a professzor, — hogy a társadalmi öntudat felébredésének ez a kollektiv megnyilatkozása olyan példa lesz, mely jelentőségében, ha csak pszihologiailag is, társadalmi életünk közös területein minden bi< zonnyal továbra is éreztetni fogja hatását... Az uj intézmény tehát januárban megkezdi működését. Tevékenysége tulajdonképen hármas lesz- Egyfelől megvizsgálja a jelentkező betegeket és azokat a klinikán, vagy szanatóriumokban elhelyezi, megszültLetvén a szerencsétlen tüdőbetegek jelenlegi, szánalmat keltő, reménytelen vándorlásait az elég hely- lyel nem rendelkező klinikák és szanatóriumok között. Másodsorban az egészségügyi szervei révén ankétokat rendez és missziós nővérei á]tal, — melyeket az állam fizet, — gyakorlati módon a társadalom szegényebb rétegeiben felvilágosító propagandát vezet, mely egyben preventiv intézkedéseket is programúiba vesz. Harmadsorban pedig minden rendelkezésére álló módon megkezdi nevelő tevékenységét, melynek célja az, hogy már előre meggátolja a tuberkulózis terjedési lehetőségeinek további kialakulását a társadalom területein. Működése, — melyet párhuzamosan egy román és egy kisebbségi (magyar) vezető-orvos fog gyakorlatilag irányítani, — szoros kapcsolatban lesz tehát nemcsak a szanatóriumokkal, az egyetemi tüdőbeteg- klinikával, hanem azzal az uj, kétszáz ágyat magába foglaló, nagyarányú tüdőszanaté- riummal is, melynek építkezési munkálatait Tordaszentlászlón már a tavasszal megkezdi az állam. Jakab Géza. biek, akiknek szivén feküdt Erdély magyarságának megerősítése, nyelve és kulturális életének fejlődése, — buzgón folytatták a nagy munkát. Aranka György fáradhatatlanul dolgozott az „Erdélyi nyelv- mivelő társulat“ megalakításán. A „Magyar Hírmondó“ szerkesztőségében, ahol Aranka üres idejében tartózkodott, — gyakran összetalálkozott Bethlen Elekkel, Teleki Adámmal, Kemény Sámuellel és Bánffy Lászlóval, akikkel hosszas tanácskozásokat folytatnak. — Nagy baj van érdemes uraim — mondta Aranka. Az udvari kancellária a császár akaratáéból, nemcsak vagyonát prevarikálja nemzetünknek, de nyelvétől is fosztogatja. De ehez csak akkor van joga, ha Erdélyt Ausztriához csatolta. Ha ez többé nem Erdélyország, hanem osztrák tartomány. Ausztria nekünk idegen. A császár közös ugyan, de ez nem elég jogcím arra, hogy idegen állam létéreí belső ügyeinkbe avatkozzék és institúcióinkat felforgassa. Éppen ezért legalább a kulturális fórumokon fel kell vennünk a harcot. Az Erdélyi nyelv- mivelő társulat megalakítása után, meg kell teremtenünk a Magyar színjátszó társaságolt is, mint a nyelvmivelés legfontosabb eszközét. Nyelvünket már legelőkelőbb köreinkben is szégyelik beszélni ami annyit tesz, hogy magyar mivoltukat is szégyellt. — Gyalázatos dolognak tartom, — kiáltotta Bethlen Elek. — Már pedig — mondta Bánffy László, — egyik eszköze nyelvünk megmaradásának az lenné ha az a legbecsesebb nyelv lenne az úri gyülekezz teliben és társaságokban! Aranka folytatta: (Folytatjuk.),
