Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-07 / 254. szám

9 XII. tvp. 254. SZÁM. I A nemi betegségek a háború után hihetel- en nagy mértékben elterjedlek és az emberiség erkölcsi színvonalét aláásták. Minden egyénnek elemi kötelessége nemcsak saját magét, hanem a hozzá közelállókat is e betegségek súlyos kö­vetkezményeitől megóvni. Önnek nem szabad várnia eddig, amíg ez az egész emberiséget sujló betegség Ont is ulóí- éri, hanem még idejében keresnie kell egy gyógy­szert. amelynek használata minden aggodalom és félelem nélkül lehetővé teszi fiatalságénak él­vezeteit. Az egyedüli megbízható, könnyen hor­dozható szert, a kórházak és orvosok által száz­szorosán kipróbált SEMOStB tablettákat minden gyógyszertárban és droguenában besze­rezheti. Ha nem kapható, forduljon a vezérk-p- viselőhöz: Droguerta Standard, Bucn- reştl, Str. Zorilor 2«ki szívesen megne­vezi a beszerzési forrásokat Az eredeti SP.MORI üveglubusokbs van cso­magolva. melyek a lenti rajz szerint .fekete fej­ben piros kereszt“ védjegy bélyeggel vannak el­látva. UdrzaS nagy-koalíciós alapon igyekszik kormányát létrehozni (Prága, november 5.) Politikai körökben, elterjedt hirek szerint Udrzall miniszterelnök a kormányalakítási megbízással kapcsolat­ban arra az álláspontra helyezkedik, hogy uj kabinetjének magva az eddigi koalíció lesz. Ha sikerül részvételre birni a szociáldemo­kratákat, ez a kormányzás kétségtelen stabi­lizációját fogja jelenteni, de a túlsúlyt a kor­mányban mindenesetre a polgári pártoknak akarja biztosítani. A cseh pártok körében a tót néppárttal szemben Tuka elejtése folytán lényegesen enyhült a hangulat. Primo de Rivera nem engedi ál hatalmát a parlamentnek (Madrid, november 5.) A spanyol kor­mány tagjainak hétfő esti minisztertanácsa után feltűnést keltő kommünikét adtak ki, amely azt bizonyítja, hogy Primo de Rivera megbánta azokat az előbbi nyilatkozatait, amelyeket a parlamentarizmus visszaállítá­sáról tett. A kommüniké szerint a kormány számotvetve önmagával megállapította, hogy tulgyorsan akarta végrehajtani azt az óhaj­tását, hogy a hatalom gyakorlását a parla­mentnek adja vissza s épen ezért nem jelöl­heti meg a kormány lemondásának időpont­ját és a nemzetgyűlés összehívásának idejét. Egy elvetemült bőröndös kéjgyilkossága (Olmütz, novéinber 5.) Az északmorvaor- szági Karlshof községben egy Matz Márton nevű 35 éves bőröndös kéj gyilkosságot köve­tett el szomszédnőjén, egy hatvannégy éves öreg asszonyon, egy másik öreg asszonyt pe­dig, aki erélyesen védekezett, súlyosan meg­sebesített. Amikor a rendőrség letartóztatta, Matzot otthon találta ágyában kedélyesen és nevetve cigarettázva. Az elvetemült ember cinikusan jelentette ki, nem tudja, hogy mi­ért csinálnak ilyen nagy hűhót két öreg asszonyért. Matzot közvetlenül az összeomlás előtt Németországban egy tiszt meggyilkolá­sáért halálra ítélték, később azonban kegyelmet kapott és sikerült megszöknie. Pop komiszárné, akit a liberálisok klubjában lelkesen ünnepeltek, el­mondja, hogy miért akarta Vaida belügyminisztert inzultálni ? ,,Miniszter Ur! Ezzel a cselekedetemmel önt akartam provokálni' — Ideg­feszitö kálvária az ártatlanul (Kolozsvár, november 5.) A vojnikok é3 liberá­lisok kolozsvári összecsapásának érdekes mozzanata volt, hogy Pop Sándor szatmári rendőrkomiszár fe­lesége, — aki az utóbbi időben primadonna-hiressé- güvé vált, nemcsak arró1, hogy az adóhivatalok ki­fosztásában speciálizálódott. betörőbanda hősnője- ként aposztrofálták, hanem, mint aki hírlapi nyilat­kozatokban és ahogy legutóbb történt tcttlegességek- ben is fórumot keres a maga igazának védelmére — alaposan felpofozott egy kolozsvári tisztviselőt és nyomban kijelentette azt is, hogy ez az inzultus csak képletesen illette a névtelen vojnikot, mert iga­zában a belügyminiszternek szólott, akit ő felelőssé tesz meghurcoltatásáért. Hogy mennyiben felelős Vajda belügyminiszter a komiszámé kálváriajáTá- sáért (a íordai betörőbanda vezérének beismerő vallomása ugyanis teljesen rehabilitálta Popnét az őt ért vádakkal szemben) azt maga Pop Sándorné mondja el abban a levélben, amelyet a Keleti Új­ság nyilvánossága révén akar eljuttatni az illetékes hatóságokhoz. Annyi bizonyos, hogy a harcias ko- miszárné — rendkívül jellemző a romániai politikai viszonyokra — ma már ott tart, hogy a liberálisok olyan Jeanne d’Arc-féle hősnőt látnak máris benne s mivel Romániában nagyon kevesen vannak, akik ilyen formában hajlandók kifejezni szimpátiájukat a liberális párttal szemben, tegnap értesülésünk sze­rint a helyi liberális korifeusok, élükön Lapedatu ez­meghurcolt asszony levelében miniszterrel, klubjukban valóságos ovációkban része­sítették pártjuk uj női oszlopát. Ez különben az ügynek csak mellékhajtása, ma­ga a levél annyira érdekes és egy bűnügyi regény vázlataként hat, hogy érdemesnek tartjuk az aláb­biakban közölni: Hogy lett Popné a liberálisok hősnője? — Vasárnap épen az uccai harc idejében érkez­tem a Bánffy-palota elé. Láttam a két pártot egy­mással szemben. Hallottam éltetni a kormányt és azokat, akik igazságtalanul engem tönkretettek és megsemmisítettek. Valami önkívületi állapot fogott el, mikor láttam, bogy meg akarták támadni a libe­rálisokat, akik alatt soha sem volt semmi bántó- dásom. Ekkor hirtelen indulat vett erőt rajtam és kétszer arcul ütöttem Suţin városi hivatal­nokot, aki arra heccelte a vojnikokat, hogy támadják meg a liberálisokat. Tagadhatatlan, hogy a pofok elcsattantak. Minisz­ter ur! Ezzel a cselekedetemmel provokáltam Önt. Hangos cselekedetemmel csak azt akartam elérni, hogy tessék reagálni arra. Mi lesz énvelem Vajda Miniszter Ur? Mi lesz Pap Sándornéval, a „bandita főnöknővel“, aki ki­rabolta a bányai kereskedőt és betört a szigeti pos­tára?... Aki a rabolt pénzeket eldorbézolta a betö­rőkkel. Csendőrök és rendőrök halálra hajszoltak ! Miniszter Ur! Ezek a legendák már értéküket veszítették, mert kiderült, hogy csak rágalmak vol­tak, elfakult mesék, mert az igazi tettesek a ható­ságok kezére jutottak. Beigazolást nyert, hogy nem voltam rablóvezér, nem voltam rablófőnök. Ügyész­ségi bizonyítványom van arról, hogy soha büntetve nem voltam, soha eljárás nem indult ellenem. Mi lesz ezek után velem ? Engem nem lehet ad acta tenni, mint a fel jelentéseimet, engem nem lehet el- hallgattatni! Sokan figyelik tragikus helyzetemet, mert tudják, hogy ami engem ért, holnap őket is ér­heti Az én sorsom a nép sorsa. Mi lesz velem? Ve­lem, akit veszedelmes vad módjára üldöztek végig az országon keresztül homlokomon a banditaság bé­lyegével. Mi lesz velem, akit körözőrendelet alapján a rendőrök és csendőrök halálra hajszoltak, akit vé­gig hurcoltak a sötét börtönökön és a kinzókamrák borzalmain?!­Mi lesz velem? Kinek ujjlenyomata és fényképe minden rendőrségen a betörők fotográfiái között dí­szeleg, akinek nevét, bűnösségét, szégyenét, becste­lenségét, gyalázatát, újságok légiói hirdették. Mi lesz velem, akit a vizsgálóbirák és ügyészek egymás kezére adtak és úgy voltam beállítva a közvélemény előtt, mint Európa legveszedelmesebb kalandomöje és gonosztevője? Velem, akit kiragadtak boldog csa­ládi otthonomból, kinek karjaiból kiszakították bárom ártat­lan, pici gyermekét és azóta az uccákat já­rom éhezve, fázva koldusszegényen. Először a miniszter úrhoz fordultam, mert ab­ban reménykedtem, hogy meg fog hallgatni, de nem engedtek magas szine elé. Esdekléseimre, kilincselé­seimre az volt .a válasz, hogy a férjem elten beve­zették a vizsgálatot. Férjem ellen, aki született ro­mán, végig küzdötte a világháborút és megkapta a három legnagyobb román kitüntetést. Vizsgálatot indítottak ellene, aki tiz évig szorgalmasan, tisztes­séges módon szolgálta az államot és akkor azt kö­vetelték tőle, hogy váljon el a feleségétől, három pici gyerme­ke anyjától. A férjemet, habár jogvégzettsége van, mellőzték az inkadrálások során és végül rendeletét adtak ki, hogy az ország másik sarkába helyezik át, meTt azt hitték, hogy akkor lemond állásáról. Nyolc hónapig tartó üldöztetés folytán tönkre­ment -a birtokunk, be kellett csuknom a fogászati rendelőmet, zálogba került az autóm, el kellett adni bútoraimat, feloszlattam a háztartásomat és drága gyermekeink idegenekhez kerültek kegyelemkenyér­re. ftn meg őrjöngő őrült módjára keresem az igazságot s mindenütt emlege­tem a Miniszter Ur nevét, aki engem nem hallgatott meg. Most már megdőltek a vádak, összeomlott a pogány- oltár, amelyen engemet égettek mint áldozatot, ösz- szedőlt olyan robajjal, hogy azt meghallották az ország minden sarkában.... Visszakövetelem a vagyonomat, er­kölcsi hírnevemet Most már nem kérek, hanem követelek Minisz­ter Ur! Követelem a meghurcolt, megtaposott becsületemet, el­vesztett vagyonomat, üzleti és erkölcsi hír­nevemet. Követelem kényelmes, meleg ott­honomat és lesoványodott, ártatlan gyerme­keim egészségét. Követelem a lelkinyngal- mamat, a bosszú, átsirt éjszakákat, tönkre­ment idegeimet. Vegye le Miniszter Ur rólam a sok gúnyos és szá­nalmas, megvető mosolyt, amikkel az uccákon kí­sértek. Követelem, hogy adja vissza a férjemnek a szerzett jogait és szolgáltasson mindkettőnknek igazságot. Eddig szól Pop Sándorné, nemeskottesói Gallo- vich Aranka levele, amely valóban megható doku­mentuma annak, hogy a hatósági üldözés és rossz­akarat milyen hátborzongató dolgokat művelhet. Pop Sándorné még egy utóiratban azt írja, hogy a lapok a múltban túlsók nyomdafestéket pazaroltak az ő viselt dolgaira, tehát engedjük meg egyszer, hogy ő is elmondhassa a nagy nyilvánosság előtt a maga igazságát. Nemcsak a levél érdekessége, hanem annak megható, emberi dokumentuma miatt is telje­sítettük Pop komiszárné kérését, olcsón csak a Cluj. Hote! Central vásárolhat C:m:m ri IC! O IC" □ wKMcmxmmm nádiét* villamos felszerelést Cl y Electrica nál li.,,.» D

Next

/
Oldalképek
Tartalom