Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-07 / 254. szám
9 XII. tvp. 254. SZÁM. I A nemi betegségek a háború után hihetel- en nagy mértékben elterjedlek és az emberiség erkölcsi színvonalét aláásták. Minden egyénnek elemi kötelessége nemcsak saját magét, hanem a hozzá közelállókat is e betegségek súlyos következményeitől megóvni. Önnek nem szabad várnia eddig, amíg ez az egész emberiséget sujló betegség Ont is ulóí- éri, hanem még idejében keresnie kell egy gyógyszert. amelynek használata minden aggodalom és félelem nélkül lehetővé teszi fiatalságénak élvezeteit. Az egyedüli megbízható, könnyen hordozható szert, a kórházak és orvosok által százszorosán kipróbált SEMOStB tablettákat minden gyógyszertárban és droguenában beszerezheti. Ha nem kapható, forduljon a vezérk-p- viselőhöz: Droguerta Standard, Bucn- reştl, Str. Zorilor 2«ki szívesen megnevezi a beszerzési forrásokat Az eredeti SP.MORI üveglubusokbs van csomagolva. melyek a lenti rajz szerint .fekete fejben piros kereszt“ védjegy bélyeggel vannak ellátva. UdrzaS nagy-koalíciós alapon igyekszik kormányát létrehozni (Prága, november 5.) Politikai körökben, elterjedt hirek szerint Udrzall miniszterelnök a kormányalakítási megbízással kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedik, hogy uj kabinetjének magva az eddigi koalíció lesz. Ha sikerül részvételre birni a szociáldemokratákat, ez a kormányzás kétségtelen stabilizációját fogja jelenteni, de a túlsúlyt a kormányban mindenesetre a polgári pártoknak akarja biztosítani. A cseh pártok körében a tót néppárttal szemben Tuka elejtése folytán lényegesen enyhült a hangulat. Primo de Rivera nem engedi ál hatalmát a parlamentnek (Madrid, november 5.) A spanyol kormány tagjainak hétfő esti minisztertanácsa után feltűnést keltő kommünikét adtak ki, amely azt bizonyítja, hogy Primo de Rivera megbánta azokat az előbbi nyilatkozatait, amelyeket a parlamentarizmus visszaállításáról tett. A kommüniké szerint a kormány számotvetve önmagával megállapította, hogy tulgyorsan akarta végrehajtani azt az óhajtását, hogy a hatalom gyakorlását a parlamentnek adja vissza s épen ezért nem jelölheti meg a kormány lemondásának időpontját és a nemzetgyűlés összehívásának idejét. Egy elvetemült bőröndös kéjgyilkossága (Olmütz, novéinber 5.) Az északmorvaor- szági Karlshof községben egy Matz Márton nevű 35 éves bőröndös kéj gyilkosságot követett el szomszédnőjén, egy hatvannégy éves öreg asszonyon, egy másik öreg asszonyt pedig, aki erélyesen védekezett, súlyosan megsebesített. Amikor a rendőrség letartóztatta, Matzot otthon találta ágyában kedélyesen és nevetve cigarettázva. Az elvetemült ember cinikusan jelentette ki, nem tudja, hogy miért csinálnak ilyen nagy hűhót két öreg asszonyért. Matzot közvetlenül az összeomlás előtt Németországban egy tiszt meggyilkolásáért halálra ítélték, később azonban kegyelmet kapott és sikerült megszöknie. Pop komiszárné, akit a liberálisok klubjában lelkesen ünnepeltek, elmondja, hogy miért akarta Vaida belügyminisztert inzultálni ? ,,Miniszter Ur! Ezzel a cselekedetemmel önt akartam provokálni' — Idegfeszitö kálvária az ártatlanul (Kolozsvár, november 5.) A vojnikok é3 liberálisok kolozsvári összecsapásának érdekes mozzanata volt, hogy Pop Sándor szatmári rendőrkomiszár felesége, — aki az utóbbi időben primadonna-hiressé- güvé vált, nemcsak arró1, hogy az adóhivatalok kifosztásában speciálizálódott. betörőbanda hősnője- ként aposztrofálták, hanem, mint aki hírlapi nyilatkozatokban és ahogy legutóbb történt tcttlegességek- ben is fórumot keres a maga igazának védelmére — alaposan felpofozott egy kolozsvári tisztviselőt és nyomban kijelentette azt is, hogy ez az inzultus csak képletesen illette a névtelen vojnikot, mert igazában a belügyminiszternek szólott, akit ő felelőssé tesz meghurcoltatásáért. Hogy mennyiben felelős Vajda belügyminiszter a komiszámé kálváriajáTá- sáért (a íordai betörőbanda vezérének beismerő vallomása ugyanis teljesen rehabilitálta Popnét az őt ért vádakkal szemben) azt maga Pop Sándorné mondja el abban a levélben, amelyet a Keleti Újság nyilvánossága révén akar eljuttatni az illetékes hatóságokhoz. Annyi bizonyos, hogy a harcias ko- miszárné — rendkívül jellemző a romániai politikai viszonyokra — ma már ott tart, hogy a liberálisok olyan Jeanne d’Arc-féle hősnőt látnak máris benne s mivel Romániában nagyon kevesen vannak, akik ilyen formában hajlandók kifejezni szimpátiájukat a liberális párttal szemben, tegnap értesülésünk szerint a helyi liberális korifeusok, élükön Lapedatu ezmeghurcolt asszony levelében miniszterrel, klubjukban valóságos ovációkban részesítették pártjuk uj női oszlopát. Ez különben az ügynek csak mellékhajtása, maga a levél annyira érdekes és egy bűnügyi regény vázlataként hat, hogy érdemesnek tartjuk az alábbiakban közölni: Hogy lett Popné a liberálisok hősnője? — Vasárnap épen az uccai harc idejében érkeztem a Bánffy-palota elé. Láttam a két pártot egymással szemben. Hallottam éltetni a kormányt és azokat, akik igazságtalanul engem tönkretettek és megsemmisítettek. Valami önkívületi állapot fogott el, mikor láttam, bogy meg akarták támadni a liberálisokat, akik alatt soha sem volt semmi bántó- dásom. Ekkor hirtelen indulat vett erőt rajtam és kétszer arcul ütöttem Suţin városi hivatalnokot, aki arra heccelte a vojnikokat, hogy támadják meg a liberálisokat. Tagadhatatlan, hogy a pofok elcsattantak. Miniszter ur! Ezzel a cselekedetemmel provokáltam Önt. Hangos cselekedetemmel csak azt akartam elérni, hogy tessék reagálni arra. Mi lesz énvelem Vajda Miniszter Ur? Mi lesz Pap Sándornéval, a „bandita főnöknővel“, aki kirabolta a bányai kereskedőt és betört a szigeti postára?... Aki a rabolt pénzeket eldorbézolta a betörőkkel. Csendőrök és rendőrök halálra hajszoltak ! Miniszter Ur! Ezek a legendák már értéküket veszítették, mert kiderült, hogy csak rágalmak voltak, elfakult mesék, mert az igazi tettesek a hatóságok kezére jutottak. Beigazolást nyert, hogy nem voltam rablóvezér, nem voltam rablófőnök. Ügyészségi bizonyítványom van arról, hogy soha büntetve nem voltam, soha eljárás nem indult ellenem. Mi lesz ezek után velem ? Engem nem lehet ad acta tenni, mint a fel jelentéseimet, engem nem lehet el- hallgattatni! Sokan figyelik tragikus helyzetemet, mert tudják, hogy ami engem ért, holnap őket is érheti Az én sorsom a nép sorsa. Mi lesz velem? Velem, akit veszedelmes vad módjára üldöztek végig az országon keresztül homlokomon a banditaság bélyegével. Mi lesz velem, akit körözőrendelet alapján a rendőrök és csendőrök halálra hajszoltak, akit végig hurcoltak a sötét börtönökön és a kinzókamrák borzalmain?!Mi lesz velem? Kinek ujjlenyomata és fényképe minden rendőrségen a betörők fotográfiái között díszeleg, akinek nevét, bűnösségét, szégyenét, becstelenségét, gyalázatát, újságok légiói hirdették. Mi lesz velem, akit a vizsgálóbirák és ügyészek egymás kezére adtak és úgy voltam beállítva a közvélemény előtt, mint Európa legveszedelmesebb kalandomöje és gonosztevője? Velem, akit kiragadtak boldog családi otthonomból, kinek karjaiból kiszakították bárom ártatlan, pici gyermekét és azóta az uccákat járom éhezve, fázva koldusszegényen. Először a miniszter úrhoz fordultam, mert abban reménykedtem, hogy meg fog hallgatni, de nem engedtek magas szine elé. Esdekléseimre, kilincseléseimre az volt .a válasz, hogy a férjem elten bevezették a vizsgálatot. Férjem ellen, aki született román, végig küzdötte a világháborút és megkapta a három legnagyobb román kitüntetést. Vizsgálatot indítottak ellene, aki tiz évig szorgalmasan, tisztességes módon szolgálta az államot és akkor azt követelték tőle, hogy váljon el a feleségétől, három pici gyermeke anyjától. A férjemet, habár jogvégzettsége van, mellőzték az inkadrálások során és végül rendeletét adtak ki, hogy az ország másik sarkába helyezik át, meTt azt hitték, hogy akkor lemond állásáról. Nyolc hónapig tartó üldöztetés folytán tönkrement -a birtokunk, be kellett csuknom a fogászati rendelőmet, zálogba került az autóm, el kellett adni bútoraimat, feloszlattam a háztartásomat és drága gyermekeink idegenekhez kerültek kegyelemkenyérre. ftn meg őrjöngő őrült módjára keresem az igazságot s mindenütt emlegetem a Miniszter Ur nevét, aki engem nem hallgatott meg. Most már megdőltek a vádak, összeomlott a pogány- oltár, amelyen engemet égettek mint áldozatot, ösz- szedőlt olyan robajjal, hogy azt meghallották az ország minden sarkában.... Visszakövetelem a vagyonomat, erkölcsi hírnevemet Most már nem kérek, hanem követelek Miniszter Ur! Követelem a meghurcolt, megtaposott becsületemet, elvesztett vagyonomat, üzleti és erkölcsi hírnevemet. Követelem kényelmes, meleg otthonomat és lesoványodott, ártatlan gyermekeim egészségét. Követelem a lelkinyngal- mamat, a bosszú, átsirt éjszakákat, tönkrement idegeimet. Vegye le Miniszter Ur rólam a sok gúnyos és szánalmas, megvető mosolyt, amikkel az uccákon kísértek. Követelem, hogy adja vissza a férjemnek a szerzett jogait és szolgáltasson mindkettőnknek igazságot. Eddig szól Pop Sándorné, nemeskottesói Gallo- vich Aranka levele, amely valóban megható dokumentuma annak, hogy a hatósági üldözés és rosszakarat milyen hátborzongató dolgokat művelhet. Pop Sándorné még egy utóiratban azt írja, hogy a lapok a múltban túlsók nyomdafestéket pazaroltak az ő viselt dolgaira, tehát engedjük meg egyszer, hogy ő is elmondhassa a nagy nyilvánosság előtt a maga igazságát. Nemcsak a levél érdekessége, hanem annak megható, emberi dokumentuma miatt is teljesítettük Pop komiszárné kérését, olcsón csak a Cluj. Hote! Central vásárolhat C:m:m ri IC! O IC" □ wKMcmxmmm nádiét* villamos felszerelést Cl y Electrica nál li.,,.» D
