Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-29 / 273. szám
Til ÉVF. 273. SZÁMNlaniu-Mny - Mihalache nélhiil Ellenzékbe akar vonulni a kormány parasztpárti szárnya Egyre akuttabbá válik a kormánypárt palotaforradaima (Bukarest, november 27.) A belpolitikáról helyzetképet adni ma igen nehéz dolog. Kifelé látszólag egységes a kormány és pârtia s az ellenzéki pártok között sem tapasztalhatunk nagy nézeteltéréseket, akár a helyzet megítélése, akár a folytatandó taktika dolgában, befelé azonban a kulisszák mögött annál visszásabb a helyzet. Szinte fordítottja an nak, ami látható s, ami az első áttekintésre valószinünek tetszik. így például a kormányban még fennállanak, sőt hangsulyozottabb formát kaptak azok a régi torzsalkodások, melyek az uj régens megválasztása napjától datálódnak. A kormány egyre növekvő idegessége s a mind sűrűbben mutatkozó nézet- eltérések természetesen nyomot hagynak a párt belső életén is s ma az a helyzet, hogy a kormánypárt két szárnya között óriási lelki és világnézeti szakadékok tátonganak■ A kabinet újjáalakítása, mely a „nesze semmi, fogd meg jól“ elvének volt mesteri megnyilatkozása, még jobban felköltötte a kormány és a párt regáti, illetve paraszt-szárnyának bizalmatlanságát, mely oldalon állandóan azt hangoztatták, hogy a vezető állásokba való kinevezéseknek nem tartományi és nem érzelmi alapon kell megtörténniük, hanem a hozzáértés és a rátermettség szerint. Föltétlenül sok igazság van ebben az elvben. Itt van például a Vlad Aurel kinevezése. Ez a derék, jóravaló erdélyi fiskális a kultuszminisztériumból egyenesen az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium élére került. Talán nagy szakértelme predesztinálta erre az állásra? Nem hisszük. Maniunak bizonyára egy erdélyi ember kellett a parasztpártiak kormánybéli preponderenciájának ellensúlyozására és azt megtalálta Vlad Aurélban, alá mögött régi keletű bokros politikai érdemek állanak. Viszont a bokros politikai érdemekkel vajmi keveset halad előre az ipar- és kereskedelem ügye és itt megint igaza van a Mihalache féle szárnynak abban, hogy az ország kritikus helyzete nem engedi meg az ilyen személyi kultuszokat. Mert, ha Maniu annakidején visszautasitatta a nemzeti kormányt, azaz: az ország leghozzáértőbb és legtekintélyesebb embereinek egy kormányban való csoportosítását az ország szanálási műveletének végrehajtása céljából, magatartásával mintegy váltót adott saját pártkormányának jövendő munkájáról. Kivételes embereket és kivételes munkát vártunk tehát. Ma pedig, ha visszatekintünk a kormány egy éves működésére, mint rejtély meredezik felénk Mironescu, Alevra (igaz, őt korán ki is buktatták), Vlad és Dán Szever miniszteri tárcája. így értjük meg azokat a vérmes reményeket, melyeket a közvélemény és a párt a kabinet ujjáalakitásához fűzött. Valahogy tényleg úgy festett a dolog, mintha a hegyek vajúdtak volna, annyi terv, annyi pletyka, any- nyi szóbeszéd forgott közszájon, hogy az ember kénytelen-kelletlen valami nagy dolgot várt Maniutól. És sem a párt, sem a közvélemény nem kapott semmit. Mindössze Vlad hajókázott át az egyházak tömjénes atmoszférájából az ipar füstös birodalmába. Mihalacheék pedig valahogy jobban kiismerik magukat Bukarestben, mint Maniu és erdélyi vezérkara. Jobban ismerik az ellenfél erejét, semhogy belenyugodnának olyan hadmozdulatokba, melyek még inkább kiszélesítik a támadási felületet. S még minderre rá: Maniu hallgat- Hiába az elégedetlenek hangfogós zúgolódása, hiába a párttagozati üléseken mind sűrűbben felhangzó „elszólások“, a kormányelnök hallgat, talán ma jobban, mint valaha. Az elégedetlenek élén jelenleg Mihalache és Mirto állanak. Bennfentesek úgy tudják, hogy a romániai parasztmozgalomnak e két vezető embere még a pártszakadástól sem riad vissza abban az esetben, ha a legfelsőbb pártvezetés irányában és metódusában változás nem történikKettőjük közül Mirto az intranzigensebb, ő már most szeretné tisztázni a helyzetet. Mihalache ezzel szemben be akarja várni a büdzsé megszavazását, mindenekelőtt az ország érdekeit tartva szem előtt s majd azután térne rá a kormány és a párt helyzetének megvizsgálására. Minden valószinüség szerint a Mihalache álláspontja lesz irányadó és igy a jövő óv első hónapjában igen érdekes belpolitikai események fognak kibontakozni, melyek a kormány sorsára nézve döntő hatással lesznek. Nem biztos, hogy Miha- laehének s táborának kormánybuktató tendenciái lennének, sokkal valószínűbbnek látszik, hogy csupán ellenzékbe akarnak vonulni. Az ellentétek ugyanis még nem olyan nagyok, s nem olyan nagy önzetlenségük sem, hogy az államvezetést átjátsszák az averescá- nusek, vagy a liberálisok kezére. Elé" tekintélyes parlamenti táborukkal csupán ellenőrzést óhajtanak gyakorolni a már akkor tisztán erdélyi kormány ténykedései fölött, ugyanakkor felelevenítve a régi népszerűséget — italán Lupával karöltve — utat készítenének egy parasztpárti kormány számára. Ez a kombináció pedig nem épen észszerűben. Az- avereseánusok és a liberálisok ugyan még mosolyognak egymásra, céljuk is közös: a kormány megbuktatása. Romániá- oan azonban még nem volt ellenzéki párt, mely egy másiknak buktatott volna kormányt. A két párt tehát félelmetesen jó viszonyban van. De csak rendüljön meg kissé a kormány helyzete, micsoda összekapás lesz itt! S a latin közmondás úgy szól, hogy: inter duos litigantes... Érdekes, hogy az erdélyiek nyugalmát csöppet sem zavarják ezek a kulisszamögötti torzsalkodások. Itthagy bennünket Mihalache? jó, kormányozunk mi nélküle is. Nem Mihalache és nem a párt — mondják — hanem Maniu személye, az ő történelmi alakja és határtalan népszerűsége az, mely döntően esett latba a múlt év novemberében. Lehet, hogy nem kerül, kenyér törésre sor. Mi most csupán a párt jelenlegi hangulatát igyekeztünk felvázolni. Maniu igen óvatos és előre..dó politikusnak bizonyult az ellenzéken s nem hisszük, hogy hetedik érzéke épen most harisnyái viselek fogja cserbehagyni őt. Az országnak eminens érdeke, hogy Maniu kormányon maradjon, viszont Maniunak kötelessége aképpen dolgozni, hogy ne érje kiábrándulás azt az áramlatot, mely programmját kormányzási programmá emelte. Igen, mert nem személyekről, hanem egy programúiról van szó, melynek megvalósítását várja az ország. Maniunak fel kell hagynia ia személyi politikával és fel kell hagynia mindazokkal a manőverekkel, legyenek bár azok ártatlanok, melyek e Programm alkalmazását megnehezítenék. Vagy, ha szeméyi politikát csinál, annak legyen értelme. Mert hogy szive Erdély felé húz, azt megértjük. Ugyanakkor azonban vigyázni kell, hógy ne járassa le Erdélyt. Kakassy Endre• Aki csak teheti, menekül Oroszországból Ax oroszországi német kolonislák után a finn, lett és görög kolonislák is ott akarják hagyni az országot A szovjet attól tart, hogy a Volga-köztársaságra is átterjed a mozgalom és ezesetben százezrek lógják megostromolni a határokat (Moszkva, november 27.) Jelentettük, hogy Szibériából ezerszámra vonultak ki a német ajkú kolonisták, akiknek jelentékeny részét a szovjet Moszkvából erőszakkal visszaszállititatta. A német kormány intervenciójára ötezer oroszországi németnek a szovjet engedélyezte, hogy kivándorolhasson Kanadába. A kivándorlók már meg is érkeztek a kikötőbe, amikor a kanadai bevándorlási miniszter kijelentette, hogy a beutazást nem fogja engedélyezni, tekintette! arra, hogy a tél beállta előtt fokozódó munkahiány van Kanadában. A miniszter tavaszra nem tartja kizártnak, hogy a kormány a bevándorolni szándékozókkal szemben megváltoztatja álláspontját. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a kivándorlók soraiban katasztrofális nyomor és járványos betegség szedi áldozatait. A nemet kivándorlók e tragikus helyzete a német kormányt erőteljesebb elhatározásra bírta. A német kormány a jelenleg Moszkva körül táborozó 13 ezer oroszországi német parasztot hajlandó is átvállalni. Németországban már föl is állították a táborozásra alkalmas barakkokat és a kormány hatmillió márka segélyt meg is szavaztt az oroszországi németek anyagi támogatására. Jellemző külömben, hogy a német kolonisták megmozdulására Oroszország többi kolónistái is elhatározták, hogy ott hagyják az országot. így például Déloroszországból 50 ezer görög anyanyelvű paraszt óhajt visszavándorolni hazájába. Moszkvában úgy tudják, hogy a szovjet' elvileg nem akadályozza meg a görögök visszavándorlását, viszont Görögország nincsen abban a helyzetben, hogy 50 ezer menekültet el tudjon helyezni. Ugyancsak megkísérelték a lett anyanyelvű kolonisták is, akik a forradalom titán orosz területen maradtak vissza és orosz állampolgárságot szereztek, hogy kivonulhassanak az országból, de Oroszország őket másként kezeli, mint a déloroszországi görögöket, erőszakkal szállíttatta vissza és közülük sokat fogságba vetett. • Kivándorlási 'tervvel foglalkoznak a nyolcezer 16- lekszámot kitevő finnek is, jeléül annak, hogy Oroszországban nincsenek paradicsomi állapotok és akinek csak módjában van, sietve hagyja ott, még a legnagyobb nélkülözések és szenvedések árán is földjét, amelyet megnövelt.. A kivándorlók elkeseredésére mi sem mutat rá jobban, mint az a kijelentés, amelyet a németek tettek: „Ha nem mehetünk ki Oroszországból, inkább éhcnlialunk a fővárosban, vagy agyon hagyjuk lövetni magunkat, de vissza nem térünk.“ Az orosz kormány ugyanis elrekvirálta a parasztok összes gabonáját, elvette öszes ingatlanaikat. Az orosz sajtó attól «tart, hogy ez a mozgalom átterjed az „autonóm német volga-köztársaságra“ is, •mert már a gabonaszállitások körül ott is igen nagy nehézségek mutatkoznak. Ebben az esetben százezer számra fognak a németek kivándorolni Oroszországból. A termelő munka e területeken teljesen megakadt és az egyes 'termelőszövetkezeteket kor- mányfelügyelet alá helyezték, anélkül azonban, hógy ennek valami eredménye lőtt volna.
