Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-29 / 273. szám

XII. ÉVF. 273. SZÁM. iSSS^ZSSffi) !2®5SaaB5SRS52 Hat napig volt a ravatalon egy buka­resti magyar mérnök holtteste A végrendelet szerint el kellet volna hamvasztani a holt­testet, de egy hétig tartó bonyodalom után mégis a teme­tőben pihent meg az öreg bukaresti magyar (Bukarest, november 27.) Tiz nappal ezelőtt meghalt Bukarestben Holup János, egy Erdélyből ideszármazott magyar mérnök, aki negyven évig ál­lott egy nagy bukaresti technikai cég szolgálatá­ban. Az egyedülálló öregur meghagyta végrendele­tében, hogy tetemét égessék el és a hamvait tartalmazó umárt küldjék el Bécsben élő rokonainak. A végrendelet olyan feladatot rótt barátaira, amely­nek megoldása egy heti igyekezet, utánjárás és munka után is lehetetlen maradt s ez idő alatt te- metetlenül feküdt a hatvanöt évet élt öregember holttesto a halottas-házban. A halott körüli bonyodalom első szálait a nagyvállalat bogozta, amelynek igazgatósága nagy megdöbbenéssel vette tudomásul elhunyt főmérnö­kének végakaratát. Holup János ugyanis szerződé­sileg kikötötte, hogy temetésének költségeit a vállalat köteles fedezni, illetőleg a vállalat temettesse el. E kötelezettsége elől nem is szándékozott a cég ki­térni, de a végakarat tiszteletbentaritása azzal a veszéllyel fenyegetett, bőgj7 a vállalat üzleti életé­ben nagy költségeket von maga után, mert Bukarest román köreiben, különösen az ortodoxok között oly ellenszenv uralkodik a balottégetéssel szemben, amely köny- nyen vezethetett volna az egész vállalat bojkottálására, ha nyilvánosságra kerül, bőgj7 alkalmazottja földi maradványait a Krematóriumnak adta át. Ez aggodalom ellenére is az elhalt főmérnök barátai, — fiatal, bukaresti magyar mérnökök, — megtették az első intézkedéseket a holttest elégeté­se iránt. Érintkezésbe léptek az egyre nagyobb for­galmat lebonyolító bukaresti Krematórium igazga­tóságával, de egjruttal bejelentették a halálesetet a székesegyházi plébániául is, ahol azonban újabb aka­dályba ütköztek. A plébános egyházi itilalomra hi­vatkozva kijelentette, hogy elégetés esetén szó sem lehet a katolikus vallás szertartása szerint való te­metésről. Holup János barátai most táviratilag fordul­tak az elhunyt mérnök hozzátartozóihoz Becsbe: mit cselekedjenek a halottal? Pap nélküli halott­égetés legyen-e vagy pedig a testamentum megsze­gésével egyházi temetés? Dringend sürgönyileg érkezett a válasz, hogy egyházi szertartásról lemondani nem szabad, bár­mely felekezet papja, de végezze el azt. Erre megindultak a tárgyalások a protestáns egyházak lelkészeivel. Mert a görög keletiekre gon­dolni sem lehetett. A protestánsok azonban egyér­telműen ezit válaszolták: — Vallásunk nem tiltja ugyan, a halottcgeíést, de a temetési szertartást csak abban az esetben vé­gezhetjük el, ha a halott egyházának illetékes lel- készi hivatala hozzájárul ehhez. Ezt megkívánja a í'elekczeiek közötti béke. A tárgyalások és az azok eredményének meg­beszélését szolgáló sürgönyváltások napokat vettek igénybe, ami viszont szükségessé teitte, hogy a holttestet injekciókkal és más különleges eljárásokkal konzerválják. Hat napon át fe­küdt felravatalozva Holup János főmér­nök. Végre már-már megoldás kínálkozott az egyházi szer­tartás ügyében, mikor a rendőrség lépett közbe olyan intézkedéssel, amely minden halottégetésnek természetes velejárója, de amelj7, nem lévén léggé köztudomású, uiabb dilemma elé állította a temető bizottságot. A krematórium martalékául szánt holt­testet előbb törvényszéki orvosnak kell felboncol- uia annak megállapítására, hogy természetes ha­lállal mult-e ki? Mert a liamvasztásná! elesik az a bizonyító lehetőség, amit utólagos bünügjú feljelen­tések esetén az exhumálás nj7ujt. A holttest felbon­colását pedig.» hozzátartozók .hevesen ellene/-i szokták s azt nein égy esetben minden-áldozat árán igyekeznek megakadályozni... És vájjon tudta -o ezt ' végrendelkező főmérnök, hogy a hamvasztásnak boncolás az előfeltétele?... IJjabb sürgönyváltás vált tehát szükségessé: Boncoljanak vagy ne boncolja­nak? Közben a holttesten minden beavatkozás ellené­re js mutatkozni kezdték a bomlás jeleie. Sürgősen dönteni kelleitt, És minthogy a krematórium felé vezető utón még. számos egészen, vagy csak rész­ben elhárított akadálj7 meredezett: égj- .n.iyoidás maradt: a temetés. A vállalat igazgatóságának a szivéről nagy kő esett lé ez£el, annak ‘ellenére, hogy' az • el földelés 10 Jub i r\9 J LL AT 5 7,t R GYÁR afapííafatt 9hpíj3a?% qjamjcL> OL r inom parfőmk W&üonatá6óf kéjzuff PUDERET ói j&Qfzfo) KÜLNIVIZ E T nem okozott anyagi megtakarítási a hamvasztással szembén. Mert az elsőosztályu halcttkamvasztás az urna árával együtt mindössze négyezer lejbe került volna, mig a temetési költségek 60.000 lejre rúgtak. ...Mindebből viszont megállapítható, hogy a ha- lottbamvasztás elég olcsó és praktikus, de horánt- sem olyan könnyen és akadályok nélkül folyó eljá­rás. mint gondolná az ember. Mégy hadosztály vesztesége van a megvert fiival csapatoknak kcirmâni? festékben ffordul a nagyhatalmakhoz, ho*sy a Bteţlog^-p&ktumnak felelően torolja meg as eresz inváziói (London, november 27.) Az oroszok a kcletki- nai vasútvonal mentén döntő vereséget mértek a kínaiakra. A kelét . felé visszaözö.niő kínai csapatok vesztesége .több mint négy hadosztályt tesz ki. A nankingi kprmánj7 jegyzékeket adott a Kel- log-egyezmény szigháfáfíus hatalmainak és a Nép­szövetségnek. , A kormány oltalmat és megtorlást kér az orosz invázió és á Kellős-egyezmény meg­sértése miatt. Ezzel egyidejűleg á mándzsuriai fők, -nányzót megbízták, hogy az: előnyomulás beszüntetése és a keletkinai vasutak ügyében folytatandó uj tárgya­lások-érdekében vegye fel az érintkezést az orosz csapatok főparancsnokságával. A Daily Express pekingi tudósítója jelenti, hogy a charbini kinai hatóságok felkérték a mand- zsuljii és chailari japán konzulokat a kiürített ki­nai területeken maradit kinai lakosság érdekeinek védelmére, akik a visszavonulás folytán most teljesen ki vannak szolgáltatva a szovjetcsapatok erő- « szakosodásainak. A Daily Telegraf közlése szerint a charbim feher-orosz telepesek körében az orosz előnyomulás miatt pánik uralkodik. A fehéroroszok családtag­jaikat délkeletre küldötték a tenger mellékére s ők maguk előkészületeket tesznek arra, hogy az elő- nyomuló oroszokkal szembeszálljanak. az a „várgr.ozáson felöli" adózás? A Icf^s^lpoa'iialsls csa:lî.©SDl»kc3 szorítfák adófizetésre a falut A községi elöljáróságok terhére küldésiek végrehajtókat (Kolozsvár, november 27.) Újabban egyre-másra latnak napvilágot á nyilatkozatok, amelyek arról számolnak be, hogy az adófizetés „várakozáson fe­lüli“ jól megy. Ügy* tüntetik fel a dolgot, mintha a közönség a maga jószántából sietne az adó befizeté­sével. Arról nem beszélnek ezek a nyilatkozatok, hogy a végrehajtások, árverezések egész tömege előzi meg az adóbehajtásokat. így természetesen nagy össze­gek kerülnek az állam pénztárába, de még mindig csak kicsi része ez a kivetett adónak. Más kérdés, hogy egy csomó embert valósággal exisztenciájában rendit meg a „várakozáson felüli“ adófizetés. A nagy Martfűm soké mert mór cfocemAtzr e/szjérr mindest rádió jzaUüzfáfbes? fcapftafó a /xgrrrod&rmsjhb 4-üóvcs hálózati vevőkészülék Gyár. UraKatTUNGSRAM S. A. CLUJ adóhátraléknak az oka az, hogy annak idején, mikor a Maniu-kormány uralomra jutott, hogy a népnek kedvezzenek, nem nagyon siettették és emlegették az adót. A nép természetesen örült neki, jószántukból keveset szoktak fizetni és igy beadósodtak az állam­nak. A kormány politika azonban célt ért, de a la­kosság egy napon arra ébredt, hogy a korábbi hang megváltozott és a legszigorúbban kezdik behajtani az adót. Elsősorban a városi lakosságra feküdtek rá, de yégül a falut sem lehet kihagyni az adófizetésből és igy most az év végével fizetésre szorították a parasz­tot. Egyre-másra jelennek meg a rendeletek, ame­lyek súlyos kötelességévé teszik a községi elöljáró­ságnak az adó behajtását. Legutóbb a kolozsmegyel prefektura pénzügyi osztálya küldött 21.062. szám alatt egy szigorú ukázt az eiöjáróságoknak a köz­munkaadók behajtása végett. Ez a rendelet sok ér­dekes szempontot tár föl. Kiderült, hogy a községi elöljáróságot eddig számba sem vették, a korábban megjelent intézkedések egész tömegét és a vármegye abba a helyzetbe jutott, hogy sem a személyzetet, sem a közmunkához szükséges anyagot nem tudja fi­zetni. Emiatt újból elrendeli, hogy a községi biró tiz napon keresztül minden nap doboltassa ki, hogy az adót be .kell fizetni. Szigorúan megparancsolja: az elöljáróságnak, hogy a biró, jegyző és az interimar­ii) zottság legnépszerűbb tagja járjon házról-házra, megértetve a lakossággal, hogy mennyire szükséges az adó befizetése s próbálják behajtani. Amennyi­ben a szelíd módszer nem használ, jöjjön a foglalás és árverezés. A büntető szankció az, hogy ha az elöl­járóságok nem tesznek ennek a rendeletnek eleget, a központból küldenek ki tisztviselőket, akik mind­addig tartózkodnak az elöljáróság költségén a köz­ségben, amig az adót be nem hajtják. így néz ki tehát a „várakozáson felüli" adózás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom