Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-28 / 272. szám
Claj-KoJoxavár, 1929. november 28 Csütörtök ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: t évre 1290 lej, félévre 600 lej, aegyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP e—Voa^tőíég és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér),4 Telefon: 6-08, 6-94 4a 3-04. XII. évfolyam 272-ik mám A Magyar Párt szónokai visszautasították a kamarában a kormány felirati javaslatát Wilier József taktikázásnak minősiti az eljárást, amely a külföld felé ígéri a kisebbségi törvényt, a trónbeszéd pedig nem tud róla Hegedűs Nándor a gyulafehérvári határozatok szellemét idézi a kormányra 4 (Bukarest, november 26.) A trónbeszédre felirattal válaszol a parlament és ennek a feliratnak a vitája kapcsán a Magyar Párt parlamenti képviselete kötelességszerüen szóvátetjte, hogy a beigért kisebbségi törvény sehol sem szerepel a programm- ban. Ami Ígéret újabban elhangzott, mindaz alkalmas arra, hogy a külföld felé beszéljen, de komoly jele nincsen a felkcszüló'désnek. A pártnak két képviselője kapott megbízást arra, hogy feltárja a kisebbségek elégedetlenségét, a kormány végletekig halogató taktikázásával szemben. Wilier Jó zsef dr. és Hegedűs Nándor képviselők elmondó,tűk tiltakozó beszédeiket, amiket kczbeszólásokkal igyekeztek magszaggatni. Wilier József a felirati javaslat ellen A kamara keddi ülésén először Lnpescu képviselőd kvesztorrá választották. A választás után Wilier József dr. magyarpárti képviselő emelkedett szólásra és a trónbeszéd és a reáadandó válaszfelirat vitájában a Magyar Párt nevében mondott; beszédet. Nem javult a helyset — Kisebbségi párt nem vállalhatja a mindenáron való ellenzékieskedés szerepét — mondotta. — Hatalmi törekvések nem fütenek bennünket1 és legfőbb hivatásunk az általunk képviselt etnikai kisebbség nemzeti, kulturális és gazdasági érdekeinek szolgálása. Nekünk természetes kötelességünk, hogy népünk panaszait és törvényes kívánságait a rendelkezésünkre álló legnagyobb energiával szólalté s- *ok meg. őszintén meg kell ugyanis mondanunk azt, bogy udvariasságban a jelenlegi kormányzat kör'il sincs baj és egy-két részletkérdés igen tisztességes szándékú adminisztrátorra talált, az általános problémájú dolgokban azonban olyan kevés haladást találunk, amely a semminél semmivel se több. — Hogy osak egyetlen példát említsek fel, több ceikvánnegyei közbirtokosság a folyó évben nem használhatja azokaít a legelőket, amelyeket a legfőbb törvényes fórum számára véglegesen odaítélt, mert a szomszédos község lakói fegyveresen ellenszegülnek. A földmivelésügyi minisztérium elégtételt szolgáltatott a székelyeknek és Írásos rendelkezésben elismerte igazságukat. Rendkívül jó hallást váltott ki ez az erkölcsi elégtétel egész Csivármegyé- ben. De kivánbatja-e valaki, hogy ez a jó hatás állandósuljon akkor, amikor azt kellett tapasztalni, hogy senki sem akadt, aki az Írásnak érvényt akart volna szerezni. — Az erkölcsi elégtételt ott hordozzák szegény székelyeink a zsebükben, állatjaikat azonban egyetlen napig sem hajthatták ki a kérdéses területre, mert a megyei hatalmasságok nem szereztek érvényt a miniszteri rendelkezéseknek, avagy mert a központ nem is adott ki olyan erélyes rendeletet, Muzsikus? Zenebarát Szereti a zenét « m a m A legszebb karácsonyi ajándék az vj Moravetz-album. Kapható és megtekinthető minden könyvkereskedésben. amelyből ki lehetőit volna érezni az erkölcsi elégtétel valóra válásának komoly akarását? A tények beszélnek — Mihelyt figyelmen kívül hagyjuk a részletkérdéseket és csak magát az elvet, a kisebbségi kérdés likvidálását vizsgáljuk, mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy e tekin'tetben semmiféle konkrét körülmény nem áll rendelkezésünkre, amely megnyugtathatná egyre izgatolttabb közvéle- menyünket. ' tţtţj Iskolai sérelmeink ma is orvosolatlanők. Ami a minisztérium magánoktatási szakosztálya vezetőjének jóindulatából kitelik, vagyis az egyéni sérelmek és szórványos esetek kedvező elintézése. az megtörténik, de a nagy kérdések, a névelemzés, a magyarul nem tudó tankók szinmagyar vidékekről való eltávolítása, nyilvánossági jog, a knltnrzóna eltörlése, érdemleges államsegély stb. még ép olyan rendezetlenek,, mint amilyenek eddig voltak. A régi magyar községi jegyzőknek . és vas-, úti alkalmazottaknak elbocsátása minden intervenciónk és kéréseink ellenére Í3 tovább tart. A kisebbségi népek életébe mélyen beleszámtó kérdéseknek törvények, vagy rendeletek utján történő szabályozásánál a kisebbségi pántokat soha előzőleg meg nem hallgatják, pedig ezt már elemi és, gyakorlati szempontok is megkövetelnék. — A tisztelt kormány első nagyobbszabásu politikai ténykedése a közigazgatási törvény megszavazása volt. E törvény nemcsak Gvulafebérral áll szöges ellentétben, hanem mindenféle kisebbségi joggal, mert egyszerűen tudomást sem vett arról, hogy ebben az országban kisebbségek is élnek. — Ugyan minő' eredménnyel járt az, hogy a közigazgatási albizottságban két nap és két éjjel iparkodtunk rámutatni a javaslat kisebbségellenes tendenciáira és kértük legalább minimális kívánalmaink figyelembevételét. Erőlködésünknek bizony nem volt semmi eredménye, ha csak szomorú eredményként, el nem könyvelhetjük a legexponáltabb kormányférfiaknak bennünk mély sebeket ütött széljegyzeteit. Ahogy a belügyminiszter beszél — Már a miniszterelnök ur türelmetlen és nem épen igazságos kijelentései sem voltak alkalmasak ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM* 1 évre 56 pengő, félévre 29 pangţ negyedévre 16 pengi, Egyes szám ára 20 fillér aggodalmaink eloszlatására, de a belügyminiszter árnak tudatosan sérltő támadásait csak annak megfontolásával viselhettük el, hogy nem kellett (álságosán komolyan venni. P. Joaniţescn: Hogy mondhat ilyet egy belügyminiszterről 1 Wilier József: De mennyire. Az ő jellegzetes megnyilatkzásai nála temperamentumnak neveztetnek, engem azonban ugyanezért a viselkedésért egészen biztosan durvának minősítettek volna. Voicn Niţescu: Tényeket állapított meg a belügyminiszter ur és nem volt állításainak támadó jellege. Wilier József: Yoicu Niţescu urat szellemességéről az egész országban ismerik (nagy derültség). Ön elfeledte, de mi nem felejtettük el, miket mondott a belügyminiszter ur és nekünk is meg kell mondanunk véleményünket. Hol marad a kisebbségi törvény? — És vájjon a genreális rendezést hozó kisebbségi (törvénnyel hogy állunk — folytatja beszédét Wilier. — Újságokban olvastuk, [természetesen számos külföldi orgánumban is, sőt a Népszövetség előtt hivatalosan bejelentették, hogy a kormány feltett szándéka a rég óhajtott kisebbségi törvény megalkotása. Az idei trón beszéd szinte szokatlanul részletes programmot ad. Van ebben a programúiban mindenféléről szó, csupán a kisebbségi kérdésről feledkezett meg a felelős szerkesztő. — Ismerjük a miniszterelnök ur érzékenységét. És a világéit sincs szándékunkban sem őt, sem a kormányt megbántani, de el kell viselnie az őszinte kritikát — amely elvégre hivatali kötelessége — s ezért kénytelenek vagyunk fölhívni a figyelmét arra, hogy a trónbeszédnek ez a megdöbbentő hiánya igen szomorú következtetésekre hangol bennünket. A külföld számára taktikáznak —- Alig vagyunk képesek ugyanis elhessegetni magunktól a gyanút, hogy ama bizonyos kormány- kiküldöttnek külföldi szellőztetése és ugyanakkor idehaza a trónbesaédben és a válaszféliratban az egész probléma agyonhallgatása, taktikázásnál nem egyéb. — A külföldet, élén a Népszövetséggel, elbájolják a jó hírek, miközben idehaza ez a bölcs hallgatás lehiggasztja a hevülékenyebb soviniszta le'kekct és megérteti velük, hogy nincs veszélyben a haza és marad minden a régiben. A taktikázás lehet; ügyes és lehet elhibázott, de minden tekintetben átlátszó és a lényeget egy percig sem takarja el. A lényeg pedig ezúttal az, hogy a mi ügyünk megint megtalálta a maga csöndes temetőjét. A speciális bizottságot, a trónbeszéd harsonája sem óhajtotta megbolygatná mivel pedig a válaszfelirati javaslat sem említi az ország kisebbségi népeit egyetlen árva szóval sem, csak természetesnek fogja venni a tisztelt kamara, ha azt a Magyar Párt nevében visszautasítom. (Taps a kisebbségi oldalon és az ellenzéki padsorokban.) Hegedűs Nándor szántónkén Gyulafehérvárt Hegedűs Nándor dr. magyarpárti képviselő közel két és félórás beszédben szólt hozzá a felirati javaslathoz. Beszédét a kamara mindvégig nagy figyelemmel hallgatta. Hegedűs képviselő különösen a gyulafehérvári pontok jelentőségét és kötelező erejét fejtegette. — Eelmerült a kérdés — mondotta. — hogy a gyulafehérvári határozatok erkölcsi, politikai kötelezettséget jelentenek-e vagy sem. Erre a kérdésre határozott igennel felelhetünk. Gyulafehérvár nem volt az akkori közhangulat könnyelmű fellobbanása, hanem az idők szüleménye egyfelől, másfelől pedig diplomáciai szükségesség is és mint ilyen- feltétlenül hozzájárult a román egység megteremtéséhez.- Hivatkozik a szónok Maniu és Vaida gyulafehérvári beszédeire, amelyek a gyulafehérvári pontok me'ghozatála előtt hangoztatták, hogy wilsonl szellemben kell eljárni. l'amfil Seicaru: Miért hivatkoznak mindig Gyulafehérvárra? Miért nem hivatkoznak az alkotmányra? Mirescu szocialista: Ne feledje Seicaru ur, hogy ezek a határozatok a pártprogramul igen fontos részét alkotják. Mirtó belügyi államtitkár: Ne vágjon elébe Seicaru, ne akarjon előbb felvilágosítást kapni, mint mi. (Derültség.) Mai számunk 12 oldal
