Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-13 / 259. szám
4 Politika és egészségügy A napokban történt: Ismert temesvári orvos, a legtekintélyesebb külföldi klinikák egyikétől levelet és kis mintacsomagot kapott■ A fiatal temesvári orvos a bécsi klinikán végezte tanulmányait és ott bizonyára kiérdemelte azt a figyelmet, amiben — most immár világhírűvé vált tanára — részesítette■ A bécsi professzor \arra kérte romániai fiatal kollégáját, hogy egyik uj találmánya szérumát próbálja ki praxisa körében és megfigyeléseiről értesítse. Nota• bene: Nem holmi közönséges kisér- létezésről lett volna szó, sem olyan természetű tanulmányról, amelyről feltételezhető volna, hogy veszélyes vagy mondjuk nem százszázalékosan biztos szer. Épen ellenkezőleg: a gyógyszer külföldön nemcsak bevált már, hanem világhírű is lett és felfedezőjét orvosi körökben egycsa- pásra világhírűvé tette. Az a bécsi professzor, aki a temesvári orvost felkérte a kísérletezésre, maga volt a világiirü felfedező és bizonyára érdeklődéssel várakozott, mit fog írni Románia egy eldugott városából egy kolléga, találmánya használatáról. 4 kolléga pedig sajnos, — szomorú dologról számolhatott be. ' Elment a szerrel a temesvári kóház igazgatóságához, ahol, — úgy vélte — már ismerik a külföldi szaklapokban bőven ismertetett uj orvosságot. A temesvári uózkórházban azonban nem kellet a nyugati tudomány. Az orvosnak tudtára adták, hogy nem engedik meg a kísérletezési, sőt nemcsak azt nem engedik meg, hogy bennt folytassa a szérum tanulmányozását, hanem minden más segédeszközt is megtagadtak tőle s a betegeket sem bocsátották rendelkezésbe. Pont. Csak ennyi történt■ A többit el kell képzelni. Képzeljük azt, — ami nem biztos, de valószínű, — hogy a bécsi professzor a térképről nézte ki merre van az a Temesvár és a térképből megtanulta, hogy Romániában van. Azt aztán, hogy Romániában hogy és mint vannak a dolgok, azt abból a levélből következtethette, amelyben a temesvári . orvos — nyilván — -mentegette magát, hogy a világhíres bécsi kolléga kérését nem tudta teljesíteni, mert a kórházban, — sajnos — el- utasitarták. A professzor nyilván megcsóválta a fejét és elővette a bolíviai kolléga levelét, aki már a kísérletek eredményéről... Pedig azt bizonyára nem is tudja, miért utasították el a temesvári kólégát a közkórházban. Valószínűleg még nagyobb lenne a meglepetése, ha valaki ezt a feleletet adná: — Azért, mert kisebbségi- * Még egy eset: Egyik kisebbségi orvosunk, aki történetesen speciálista, elhatározta, hogy kört kér magánakAzt hiszem, nem kell túlságosan nagy lumennek lennie annak, aki kitalálja, hogy ha egy városban élő speciálista „körbe megy“ — nem azért teszi, mert a városokban eldorá- dója van az orvosi rendelőknek■ Nem, 'az orvosok és főleg a kisebbségi orvosok, a legsúlyosabb mindennapi kény ér gondokkal küzdenek. Oh, arról szó sincsen, hogy az állam bármikép is segélyezze a kisebbségi orvosokat. Ezt kérni sem akarjuk már, erről régen leszoktunk. Igaz ugyan, hogy a betegek (akik között románok is akadhatnák) érdeké az, hogy az orvosok, a túlságos anyagi bajoktól men tesít ve legyenek s ecélból adták régebben a fiatal orvosoknak a betegsegélyző és más ilyen állásokat. Hát erről ne is beszéljünk- A kisebbségi orvosok elég tanultak, elég képzettek ahoz, hogy ne maradjanak még igy sem alul az egyenlőtlen küzdelemben. Csak a rossz gazdasági viszonyok az oka annak, hogy g, mi orvosunk is vidékre akart menni. Mielőtt kiment volna, fel akarta frissíteni tudását, amennyiben Temesváron specialista volt. Szeretett volna a közkórház belgyógyászatán asszisztálni. Értsék meg jól: nem állást keresett, — hogy is jusson ez eszébe kisebbségi orvosnak, — hanem lehetőségét arra, hogy tanuljonA közkórházból a kerületi egészségügyi wáwKggDeSWJBWMMMMB XII. ÉVF. 259. SZÁMrnr r.*s.r cä • —1 • r i inspektorátushoz küldték, oda kell fordulni, ha be akar jutni. Kérvényt adott be, utánajárt, a vége pedig az lett, hogy a kérvény visszajött — elutasították. Amilyen jelentéktelennek látszik ez az eset, olyan felháborító, ha közelebbről vesz- sziik szemügyre. Az élet úgyis elég nehéz. A nehéz viszonyok mellett még politikai és kulturális elnyomásban is részesülünk■ Hanem, hogy az orvosok tanulmányaiban úgy érvényesüljön a sovinizmus, hogy a körbe készülő orvost ne engedjék tanulmányait felfrissíteni, vagy, hogy egy külföldi professzor szerét ne engedjék tanulmány tárgyává tenni, ez olyan buta alkalmazása a jó románságnak, hogy hisszük, hogy minden jóérzésü emberben, —- akár román, akár nem, — tiltakozást vált ki. Azt hisszük, illetékes kormány faktorok megteszik a megértő intézkedést, ha ezekről értesülnek• Mert itt nincs mit meg nem érteni, ez nem politika, nem gazdasági kérdés, — de az ország konszolidációjában a legfontosabb szerepet játszaGyárfás Endre. Thorma Jánost és a nagybányai festőkoloniát ünnepelték Nagybányán szimelőadás kereten >n (Nagybánya, november 11.) A nagybányai festökolónia fennállásának s Thorma János művészi pályafutásának jubileuma alkalmából a Nagybányám állomásozó Róna-szin- társulat jubileumi díszelőadást rendezett. Az előadáson nemcsak Nagybányáról, de a mesa- szi környékről nagy számmal jelentek meg az érdeklődők, akik a színház nézőterét zsúfolásig megtöltötték. Az előadás keretében lyamán Krlzsán nagybányai lapszerkesztő hatalmas beszédben vázolta fel az erdélyi képzőművészet történetében oly nagy szerepet játszó kolónia évtizedes múltját és Thorma Jánossal az élén rámutatott azokra a jelesekre, akik az iskolát átmentették a jelenbe. A díszelőadáson, amelynek óriási sikere volt, viharosan ünnepelték Thorma Jánost, az orszáigoshirü festőművészt, a kolóniának évtizedek óta fáradthatatlan vezetőjét. az öt alapitó festőművész reprezentativ képeit mutatták be élőképben. Az előadás foFélmilliárdos adóhátraléka van Kolozsvár városának és Kolozsmegyének a szizlejss rés letehet is szívesen veszem, csak jó* indulatát lássak“ — mondja a pénzű, yl adminisztrátor* (Kolozsvár, november 11.) A Keleti Újság olvasói még emlékeztetnek arra a pénzügyminiszteri rendeletre,' amely hónapokkal ezelőtt az ország ösz- szes pénzügyigazgatóságait felszólította, hogy az adóhátralékok behajtásánál szigorúan, de emberségesen járjanak el. Ugyanez a miniszteri rendelet értesítette az adminisztrátorokat arról, hogy a rendkívül nagy adóhátrlékokra való tekintettel a jövőben részletfizetési haladékot csak a pénzügyminisztérium adhat. A mai nap folyamán a Keleti Újság munkatársa dr. Tárcza adminisztrátornál érdeklődött az adóbefizetések iránt, mire Tárcza dr. az alábbiak közlésére kérte fel lapunk munkatársát: —- Az utolsó hónapokban Kolozsváron és Ko- lczsmegyében az adófizetési kedv semmivel sem növekedett, sőt ki kell jelentenem, hogy Kolozsvár és Kolozsmegye adófizetőinek hátralékos tartozása nem hogy apadt volna, hanem még emelkedett. A kerületemben lévő adóhivatalok nagy fizetési zavarokkal küzdenek, üresek- n kasszáink és hogyha az adófizetési kedv nem növekedik, Kolozsváron és Kolozs- rpegyében az államháztartás a legnagyobb fizetési zavarokkal fog küzdeni. Arra a kérdésünkre, hogy mennyi lehet az adóhátralék, .Tárcza adminisztrátor azonnal válaszolt: — Nem kell sokáig törjem a fejem, mert Kolozsvárnak és Kolozsmegyének a késedelmi kamatokkal együtt Ötszázmillió, illetve kerek összegben félmiiliárd adóhátraléka van, tehát olyan horribilis összeg, amelynek a behajtása a legnagyobb gondot okozza.- Eddig az adóhátralék befizetésére a haladékot a pénzügyminisztérium adta, de ha az adófizetők a jövőben is olyan kedvetlenséget mutatnak, mint az utolsó hónapokban, akkor a pénzügyigazgatóság nem javasolhat több részletfizetési kedvezményt. Ké rém megírni, hogy felelőségteljes állásomban óriási nehézségekkel küzdők és arra kérem az adófizető polgárságot, hogy az állami adótartozásait rendezze, az adóhivatalok még a legkisebb részleteket, a száz lejes részleteket is elfogadják, csak az adózók több fizetési kedvet mutassanak. Tudatában vagyok annak, hogy súlyos gazdasági válság napjait éljük, de ez nem lehet elegendő ok arra, hogy az adózók teljesen megfeledkeznek adóhátralékaik fizetéséről, illetve törlesztéséről. A magam részéről a legmesszebbmenő határig elmentem a méltányosságban, de ha a jövőben a horribilis adóhátralékok törlesztése nem fog gyorsabb tempóban történni, akkor kénytelen leszek a legszigorúbb eszközökhöz fordulni, aminek első etapeja az lesz, hogy a pénzügyigazgatósághoz benyújtott részletfizetési és haladékot kérő kéréseket a minisztériumhoz nemleges javaslattal terjesztem fel. Bucsuzáskor még kijelentette az adminisztrátor, hogy senki se irigyelje az adminisztrátori állását, mert ő Kolozsváron a legnehezebb anyagi viszonyokkal küzdő ember. Mindenesetre az idők jele, hogy még az adminisztrátorok is panaszkodnak. A nap krónikása nem térhet ki az érdekes panasz közlése elől, amelyhez csak annyit fűz hozzá, hogy milyeen rettentő lehet a nyomor, nélkülözés, nincstelenség, milyen irtózatos lehet a gazdasági válság, ha még az adminisztrá. toroknak is ilyen rosszul megy.
