Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-18 / 238. szám

* Til. EVP. m. SZJM. 1 (Tudósítás eleje aa Isi oldalon.) Még mindig aktuális á kormány átszervezése A kormány átszervezési kérdése ugyancsak na­pirenden van. Egyes lapoknak azon jelentésével szemben, hogy a pénzügyi tárcát Manin miniszter-' elnök Véglegesen megtartaná, illetékes körökből úgy értesülünk, hogy a pénzügyminiszteri tárcát Mad- gerau veszi át, az ipar- és kereskedelemügyi mi­nisztérium élére pedig egy volt nemzetipárti poli­tikus kerül. P. Joanitescu jelenlegi kamarai alel- nök a közlekedésügyi minisztérium államtitkárságá­nak vezetését venné át, míg közoktatásügyi állam­titkárrá Pop Gbita képviselőt nevezik ki. Â kormány semmi okot nem lát a lemondásra Lapzártakat jelenti bukaresti tudósítónk: Este 10 órakor ért véget a minisztertanács, de politikai körök hiába várták nagy izgalommal a szokásos hivatalos kommünikét, ez általános meglepetésre el­maradt, Ezt a tényt azzal magyarázták, hogy Hiotn udvari miniszter, akit a kormány a Mária királynéval való tanácskozásra Bál- cicba küldött, nem adott felhatalmazást az intervju hitelességének megcáfolására. Ezt a felfogást megerősíteni látszik Gafencu ál­lamtitkár nyilatkozata, amely gondosan elkerüli a nyilatkozat hitelességére vonatkozó nyitott kér­dést 3 C3ak annyit mond, hogy a kormány nem polemizál. Ezzel szemben kormánykörökberi tndni vélik, hogy Hiotu miniszter, aki csütörtökön reggel ér- kazik Bukarestbe, magával hozza art a nyilatkozatot, amelyben Mária királyné ha­tározottan dezavuálja a nevében kiadott intervjut. Egyébként minden jel arra vall, hogy a kor­mány nem hajlandó az intervju kérdését olyan jel­legűnek elismerni, amely bárhogyan is végződjék a dolog, bukását előidézhetné. Ma este tartották meg a külügyminisztériumban a szokásos heti sajtóteát, amelynek keretében Gafencu államtitkár a külföldi sajtó számára a következőket jelentette ki: — A kormány a sokat emlegetett intervjuval kapcsolatom nem akar polémiát folytatni. A kor- mány megtette kötelességét négy nappal ezelőtt, amikor bejelentette lemondását és amikor a re. ganstanács biztosította bizalmáról. Ez a helyzet, amely négy nap alatt sem változott meg. Országszerte nagy izgalommal tárgyalják a rendőrtisztviselők uj szolgálati beosztásukat Kolozsváron tíz rendörfósztvíselőről teljesen megfeledkeztek (Kolozsvár, október 16.) A belügyminisztérium napok óta közli már a nyilvánossággal az egyes városok rendőrtiszti karának uj szolgálati beosztá­sát, amelyet az uj közigazgatási törvény értelmé­ben eszközöltek hosszas előkészítő munkálatok után. A szolgálati beosztást, amit hivatalos nyel­ven inkadrálásnak neveznek, mindenütt nagy izga­lom előzte meg és számos esetben lehangoltság kö­vette, mert részint a törvény által előirt magasabb kvalifikáció megkivánása miatt, részint pedig a rendőrség újjászervezésénél szem előtt tartott ta­karékossági elv következtében igen sok lefokozás és alacsonyabb szolgálati minőségben való áthelyezés történt. Érthető tehát, hogy a kolozsvári rendőr­ség tisztikara szintén izgatott várakozással nézett a szolgálati beosztások megjelenése elé s ma, hogy a bukaresti Adcverulban végre nyilvánosságra ke­rült a rendőrségi újjászervezés xltal Kolozsváron —-----•=----------------------- ,—,------— kreált helyzet, az egész rendőrprefektura és az ösz- szes kerületi komiszáriátusok a feldúlt hangyaboly képét mutatják. Mindenki az inkadrálások ügyét tárgyalja és a lefokozások, áthelyezések miatt álta­lánosságban igen elkeseredett a hangulat. Az uj szolgálati beosztás szerint Kolozsvár kvesztora Haţiegan Simon lett, aki eddig a prefek­tusi címet viselte. Kveszturai titkárok Clonţa Jenő Űr., volt rendőrinspektort nevezték ki. Rendőrkomi - szárök lettek Mihnea Pál volt rendőrfőnök, Dra- giciu Aurél volt rendőrigazgató, Ghiea Jenő volt szigurancakomiszár, Morariu Alexandra volt szigu- rancakomiszár, Pop Leontin, az elsőkerületi rendőr­ség fpnöke, Hagea Joan hatodik kerületi rendőrid nők, Mureşan Danila, a közlekedésügyi osztály ve­zetője, Almaşan Romulus, a negyedik kerület főnö­ke, Pop Vasilie, a katonai ügyosztály vezetője, P>o roş Teofil, az állomási rendőrség főnöke, Nemeş Joachim volt prefektusi titkár és Vertan Alexandra komiszár. Újonnan nevezték ki komiszárnak Uieş Victort. Segédkomiszároknak nevezték ki a következő volt komiszárokat és szubkomiszárokat: Serban Tlariu, Seleudeanu Gheorghe, Draghiciu Constantin, Marpozan lrimie, OrJescu Constantin, Resteman Ilié, Ghiarfaş Alexandru. Újonnan nevezték ki se- gédkomiszárnak: Itozvan Zénót és Serban Virgilt. Áthelyezések: Ursu Victor volt rendőrigazga- tót komiszári minőségben Marosvásárhelyre helyez­ték. Ugyancsak komiszári minőségben elhelyezték Mureşan Joan volt harmadik kerületi főnököt Szat- márra, Cozma Edmund volt ötödik kerületi kapi­tányt Besztercére, továbbá: Ilea Jőzsef segédkomi- szárt Besztercére, Bardoş Alexandru segédkomiszárt Csíkszeredára, Faragó Avromot, az állomási rend­őrség volt helyettes főnökét segédkomiszári minő­ségben Dragoij-Yodára Bessziráfeiába és Ilea Ro­mulus segédkomiszárt Zilahrá. A többi kolozsvári rendőrtisztek nem nyertek szolgálati beosztást a rendőrség uj szervezetének: tisztikarába. Ezek vagy mint rendőrségi tisztvise­lők, vagy pedig mint detektívek lesznek kénytelenek szolgálatot teijesiteni, ha nem adják be a lemondá­sukat. A be nem oszlott rendőrtisztek száma Ko­lozsváron meghaladja a tizet. Nagyváradi tudósitőnk jelenti: k nagyváradi rendőrségi tisztviselők inkadrálása rendjén rendőr­ségi titkárrá Fodor Líírincet nevezték ki, Costescn rendőrigazgatót pedik komiszári minőségben Belé- nyesbe helyezték át. »»♦♦»a Álarcos nők Az arcnak pudereitUel, festékekkel, mosószerekkel és krémekkel való álcázása taláa jó önámitásnaK. de nem téveszt meg senki mást A bőr sohasem szebb, mint természetes színében és a festett arcú oő sohasem lesz olyan vonzó, mint Sz, akinek a Siöre a Cadom kenőcs használata révén tökéletes állapotában van Kgv esti bedörzsölés a Cadom « cold cream » -mérth’ideg krém) és kenöccsél egyenlő arányban, kifogástalan külsőt biztosit a bőrnek. Ea a bedörzsölés azonnal megszünteti a vlszketegséget s megnyugtató és vérelosztó hatással van. A Cadum kenőcsnek pompás kihatása van az ekcémára, pattanásokra, foltokra, kipállásokra. kiütésekre, pörsenésekre, vágásokra rovarcsípésekre, slb. Ara... AZ ERDEI GYILKOSSÁG (38.) Irta: Csehov Antal — Nem tudom: sötét volt, nem láttám semmit... Az illető egészen rövid ideig maradt benn & zár­kámban, aztán kimenti... egészen úgy, mint ön mondta... Lehúzta a kulcsot a záramról S kinyi­totta a szomszédos cella ajtaját. Nemsokára moz­gást hallottam., aztán borgest... Azt hittem, ai őr volt, a hörgőit pedig horkolásnak hittem, mert kü­lönben zajt ütöttem volna. — Mesebeszéd! — mondottam. •— Kuzmát nem gyilkolhatta meg más, mint ön. Az őrök aludtak. Az égik őr felesége, ki egész éjszaka nem hunyta le szemét, elmondotta nekem, hogy mind a három Őr oly mélyen aludt, mint a halott s egy pillanatra sem kekek ki ágyukból; szegények nem tudták, hogy ily bestiák vannak ebben a házban. Húsz éve szol­gálnak itt, de ehhez hasonló eset még sohasem for­dult itt elő. Most elvesztik a kenyerüket, de én is meg fogom adni az árát, hogy engedtem szabadon járni-kelni magát a folyosón. Köszönöm! Utolsó beszélgetésem volt ez Urbeninnel. Azon a két vagy három szón kivül, melyet a végtárgya­láson, a vádlottak padjáról intézett hozzám, mint tanúhoz... Regényemet „bűnügyi regényének' mondottam; most, hogy „Olga meggyilkolásának“ pőre a hozzá­járult érthetetlen, titokszerü gyilkosság által még bonyolultabbá vált, az olvasónak joga van elvárni, bogy a regény legérdekesebb fordulójához ér. A bűnös fölfedezése s a lelki okok, melyek tettében Vezették, tág teret nyitnak az elmeél érvényesülésé­nek. A rosszakarat s a ravaszság szembeszáll a jogászi tudással; tusájuk minden tekintetben érde­ket.... Ért voltam, aki ellen ez a küzdelem folyt, s az olvasónak joga van megkövetelni, hogy feltárjam az eszközöket, mélyek győzelemre segítettek, s el­járásom egyéb finomságait... kész is vagyok kielé­gíteni az olvoső várakozását, de... most a szerep­lők cgjriké elhagyna a küzdőteret, nem várva be az események végét. Ezt a szereplőt nem teszik a győ­zelem részesévé; amit azelőtt tett, nem veszik fi­gyelembe, s ő leszáll a nézők sokaságába. Ez a sze­replő senki más, mint nr örök alázatos szolgája. Egy nappal azután, hogy megtörtént fönt leirt beszélgetésem Urbeninnel, felszólítást, igazabban parancsot kaptam, hogy nyújtsam be lemondásomat. A rossz nyelvek pletykái nem tévesztették el hatá­sukat... A börtönépületben történt gyilkosság, a kihallgatás,, melyet az államügyész végzett titokban a gróf cselédségével, azonkívül pedig, ha az olvasó még emlékezik reá, az a bizonyos evezőcsapás egy paraszt fejére, aki panaszt is tett ellenem... mindez hozzájárult elboesáttatásomhoz. Az államügyész minden második nap kiszállt a grófi birtokon s résztrett a kihallgatásokon... Orvosaink jegyző könyveit a kormányzóság székvárosában küldték, hire kelt, hogy a halottat exhumálni fogják, ami mellesleg szólva, nem magyarázott volna meg so­le at... Drbeniut két Ízben hurcolták az orvosszakértők elé; kik megvizsgálták elmeállapotát s mind a két isten épelméjönek nyilvánították. Az uj vizsgáló­meg bírák oly nagy buzgalmat fejtettek ki, bogy Polikárpomat is megidézték tanúnak. Egy év múlva, mikor már Moszkvában laktam, megidéztek, hogy jelenjek meg az Ürbenin-ügv vég­tárgyalásán. Örültem, hogy viszontláthatom az egykor megszokott helyeket, s tüstént utrá keltem, gróf, ki Pétervárott lakott, kimentette magát be­tegségével. A köz-vádat, Polugradov államügyész képviselte; egy bizonyos Sz-mirnaev nevű magas, so­vány, szentimentális képű, hosszú sima szőkehaju férfiú volt UrbeniB védője. Az esküdtek túlnyomó részben parasztok és kispolgárok voltak, irni-olvaani csak négyük tudott. Mikor beléptem a tárgyalóterembe, nem ismer­tem reá Urbeninre: egészen megőszült és húsz év­vel idősebbnek látszott. Azt hittem, érzéketlen, kö­zömbös arccal fdgja várni sorsát, de tévedtem; Űr­ben in egészen másképpen viselkedett: bosszú kije­lentéseket tett az esküdtek előtt s kérdéseket in­tézett a tenukhoz, kereken tagadta bűnösségét, s nagyon kikelt minden oly tanú ellen, aki terhére val­lott. Psechoeki tanú azt vallotta a tárgyalóteremben, hogy Olga kedvese voltam. — Hazugság! — kiáltott fel Urbenin, — Ha­zudik! A feleségemben nem bíztam, de benne bí­zom ! / A védő kikérdezett Gigához való viszonyom felől s elém tárta, mit vallott Psechoeki, aki annak idején tapsolt nekem. Megmondani az igazat, annyi lett volna, mint a vádlott javára vallani: mert minél romiottabb a nő, annál kedvezőbben esik az esküd­tek igazmondása az Otheiléról, a férjről. Jól tudtam. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom