Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-07 / 229. szám

m ivr. ne. szám

A volan mellett három országon keresztül

Irta; Dr. Buia Mária

A „KELETI ÚJSÁG1* Tagár napi melléklete

Ma már elismert dolog, hogy autóval is épp úgy neki indulhat az ember a nagyvilágnak, mint vonattad. Sőt gyakori utazásaimban arra jöttem rá, hogy bár utazni a Sleeping carban kényelmes» mégis a menetrend sok időt rabol el s az ember jobban kimerül, mintha saját maga kormányozza útját, az autó száguldó volánja mellett.

így határoztam hát el magamat, — férjemmel együtt, — hogy vasúttal egy már többszörösen megtett, de azért szépségeiben mégis mindig az újdonság varázsával biró útra autón induljak el. Különös kedvre hangolt még bennünket, egy kedves ismerős társaság, akik nagy Peage kocsijukkal velünk együtt jöttek el okt. 7-én.

A Királyhágón és az Alföldön át, mely bizony a nagy pipacsos buzatenger nélkül kissé unalmasan hatott, megérkeztünk első állomásunkra Budapestre.

Felséges beérkezés volt! Ez a gyönyörű város talán sohsem oly elragadó, mint este. A Bristol erkélyéről elnézve, olyan a/ kivilágított Gellérthegy, Halászbástya és Várhegy sok csillogó lámpása, mint hímzett sötét alapú palást, mely vetekedni látszik a reá boruló csillagmiriádokkal.

Harmadnap reggel folytattuk utunkat. Utunk következő célja egyetemi éveim kedves városa Grátz. Székesfehérváron keresztül a kis Lepsény után meg-’ pillantjuk a gyönyörű magyar tengert, a Balatont, melynek partjain haladunk a Tihanyi félszigetet is megkerülve. Autónk repül a széles és pormentes műúton s gyönyörködve szemléljük a dús szőlőkerteket és közülük kibukkanó uj villákat. Végig a Balaton partján mindenütt a fejlődés hatalmas nyomai. Almádiban remek fövényfürdőt létesítettek, elegáns kettős kabinsorokkal, sőt a fürdőközönség szórakoztatásáról gondoskodik még egy 700 személyes uj szinház, mely nagy táncterasszal is el van látva. Ide helyezték Zsófia főhercegnő nevét viselő első gyermekszanatóriumot, mely minden nyáron több száz gyermeket küld üdülésre. Balatonfüreden 3 órát időzünk. Itt áll Blah* Lujzának, a nemzet csalogányának „Legkedvesebb fészke”, ahol Jókai is gyakran volt vendégségben. Már a régebbi időben is látogatott hely Füred, melynek vendégei között olyan nagy nevek szerepelnek, mint: Széchenyi, Deák, Vörösmarty és Eötvös. Négyes fogaton jöttek ide a magyar urak a „Savanyu viz feredőbe“, meg a jókedvű Annabálokra s olvasom Füred történetében, hogy Gr. Fekete János már akkor igy irt e fürdőről:

„A forrásért ugyan nem szükség költeni,

Lehet abbul gyomrot ingyen megtölteni,

De a fördöt szokták pénzért készíteni, ^ Minthogy tűz által kell vizet hevíteni t Vagyon itt embernek szállás, tisztességes Három épületből álló, elégséges.“

Természetesen azóta több száz épület disziti Füredet és a „Savanyu vizetske“ pontosan analizált szénsavdus ásványforrássá lett.

Vámossy tanár egyik tanulmányában ezt Írja Füredről: „Speoiálitás a fürdőhelyek közt ez a gyönyörű hely, mert nemcsak hatalmas uszodályában és strandján folyik vidám nyári élet, hanem különösen szénsavas gyógyforrásai vonzanak oda tömérdek embert. Persze fent a nagy Erzsébet-szanató- riumban és a közvetlenül melléje épített Tibor fürdőben már csendesebb és decensebb az élet, mint a parton, ai Yacht klubban és a kávéházakban, hogy a szívbajosok is megtalálják a maguk teljes nyugalmát. Első sorbam a szívbetegek Mekkája Balatonfüred, de az érelmeszesedésben és vesebajban szenvedők továbbá a cukorbetegek nagy száma is odazarándokol évről-évre, hogy enyhülést, gyógyulást találjon.’ Gyönyörű időnk van, igy élvezhetjük a szép vidéket. Közben gyorsan haladunk, Tapolcát magunk után hagyva és Sümeget elérve. A hires sümegi vár impozánsan tűnik elő, a lenyugvó nap bíboros hátterében és pillanatra eszembe jut a történelem. A szintén történelmi Vasvár jön ezután, majd Körmend, estére pedig elérjük Szent Gotthárdot, a határt. Átesünk a formalitásokon, megnyílik mindkét

Torontáli utánzatu

Schezlongteritö

Lei 980-ért vásárolható a

Haas Lipót

Linóleum és szőnyegnagyáruházában Cluj, Calea Reg. Ferdinand 6.

sorompó és bemegyünk HeiligeT Kreutzba. A vizsgálatok két óránkat vették el, esti 11 óra. van s az egész falu alszik. Sehol semmi nesz, mintha elvarázsolt helyen járnánk olyan nagy a csend.

Pedig nekünk még a vámosra van szükségünk, hogy papírjaink illő rendben legyenek. De az sehol sincs. A vámhivatal is sötét. Mindegy. Törvénytisztelő emberek vagyunk, elindulunk hát megkeresni a vámtisztviselőt. Nehezen, de mégis megtaláljuk a lakását, felköltjük a szegény embert és örvendve, hogy végre iratainkban az összes szükséges bejegyzések meg vannak, neki vágunk Ausztriának.

Fürstenfelden és Gleisdorfon át hajnal felé beérkezünk Grátzba. Utunk éppen a Krankenhaus nagyméretű épületei mellett visz el. A régi emlékek eloszlatják az álmosságot és vigan hajtunk a hotelhez.

Itt kényelmetlen meglepetés vár bennünket. Sehol egyetlen szoba. No de nem azért vagyunk Styriá- ban, hogy búsulni engedjenek. A portás rögtön ösz- szetelefonálja a várost és még kísérőt is ad, hogy szállásunkat könnyebben megtaláljuk. A következő két napot arra használjuk fel, hogy a Muraparti főváros kedves ismerő helyeit végigjárjuk. Utunk az Urzulina templom mellett visz el, melynek kórusában hajdan oly szívesen és ájtatosan énekeltem én is. Felmegyünk siklón a 106 m. magas Schloss- bergre, mely teljesen uralkodik Grátz felett.

A Schlossberg eredetileg a Staier őrgrófoknak volt székhelye, de a XVI. század második felében mind erődítmény szerepelt a törökök ellen. 1809-ben Maior von Hacker innen verte vissza a franciákat, amelyre a felső platón lévő bronzoroszlános mű emlékeztet. Már 1839-ben parkírozták s azóta kedvenc sétahelye a városnak. Déli részén emelkedik a 28 m. magas jellegzetes Uhrturm, mely Grátz címerévé

BEJÁROM A KERÉKVILÁGOT

(I323-1S2BÍ

Irta: Balázs Ferenc

A másik Isten népe

Í5) Istennek föl nem kent papjai

Az ezer esztendőkig gyászba kötött Isten Most nyújtózkodik kedvére,

Hogy a régi rendből kiszabadított tagjait U jabb és igazabb elgondolás szerint Rendezhesse el kis vártáivá.

Az indiaiak nagyra tartott vallásáról olyan sötét képet festettem, hogy az már nem is le-i hét igaz. Úgy illenék, hogy a vászonra most némi enyhe színeket is fölrakjak. Ezt a fölada- tot szívesen vállalom, mert emlékeim palettáján, mag sok a felhasználatlan rózsaszín.

De nem nyúlok a mély barnával sötétlő földhöz. A haragos zöld erdőt is békén hagyom^ A remény fakadó, halvány pirosát inkább az égre mázolom, mint a jövőre, amely felé India, ifjúsága halad.

Ámbár itt-ott lehetne a mult képén is javi-. tani. Elmondhatnék egyet s mást a hindu val-. lás kiváló oldalairól is. Hangsúlyozhatnám pél-> dául, hogy a hindu sem hagyja az életet az er-, köles melegsége nélkül. Szeretet a legfőbb tör-, vénye, amellyel még az állatokat is magához öleli; ezért növényevő minden igaz hindu. Mi-, előtt a brahmin, a legfelsőbb kaszt embere el-, vonulna a világtól, hogy a valóság keresés meddő játékát megkezdje, élhet, ahogy az élet akarja. Az ifjúsága még csak készülődés. Önmegtartóztatás és tisztaság a legfőbb kötelessége. De az élvezeteknek, a boldogságnak is megjön az ideje a házasságban. A test gyönyöreit megizlelheti; a maga úri használatára tarthat feleséget, nevelhet családot. De azután a

munka következik: az örömök izét lassan el kell felejtenie. S mire a szakálla fehérbe fordul, zúgolódás nélkül kell kiszakítania magát megszokott életéből, hogy erdőkbe elvonulva, gyümölcsökkel táplálkozva, a világot levetkezhesse, a, végtelen valóságot felöltözhesse. Úgy következik be életének ez a negyedik, csendes korszaka, mint ahogy a kész házra fölrakják a tetőt. Élet, tevékenység, kielégülés előzi meg az elapadó erők magukba roskadását.

Azt is elmagyarázhatnám, hogy a kasztrendszer alapgondolata a legértékesebb emberi élet föltételeinek a megteremtése. Mert a társa-, dalom csak megalkuvások árán tartható fönn s kell, hogy a szükségszerű megbélyegzések mindenkit ne érjenek. Ha az ország megtámadói ellen kell fegyvert fogni, legyen ott a katonák kasztja. A nem kevésbé lealacsonyitó csereberéjét az áruknak s a munka robotját végezzék a kereskedők s a földmunkások. A legszennye- sebb, legkellemetlenebb föladatokra álljanak készen a páriák, az „érinthetetlenek“, a kasztokon kívüliek. így mentesül a brahmin, a pap, a lelke tisztaságát veszélyeztető kötelességektől s igy élheti az eszményien egyszerű és természetes életet, maga gondoskodván élelméről és ruházatáról. Mások kezéből még eleséget sem fogadhat el, mert sohasem lehet tisztában azzal, hogy vájjon azt megfelelő lelki odaadással ké- szitették-e. S a maga kiváltságos helyzetét nem tartja igazságtalannak, mert arra előző életeiben szerzett erényeivel szolgált reá s mert a fejletlenek és a gonoszok, akik most az alacsonyabb kasztokban szenvednek, valamikor szintén brahminokként születhetnek újra, ha karmájuk, életük erkölcsi egyenlege följavul.

Kifejthetném azt is, hogy az ujraszületés tana mennyi fogas kérdésnek veszi el az élét. A látszólag érdemieden jólét, vagy szenvedés magyarázata az előbbi élet jósága vagy bűne. A remény pedig, a boldogabb élet reménye, ha valakinek mostani élete elcsüggesztően szomorú, ( kivetitődik a jövendő ujrasziiletésekbe. S még

ennél is nagyobb fontosságú az a szerepe, amellyel a maga módján a világ élettörténetének Jfplytonosságát biztosítja. Rendszert visz be a látszólagos összevisszaságba; úgy fogja föl az élőlények közötti különbségeket, az értelmetlenül jövő halált, a megszűnés nélkül történő születéseket, mint pár millió lélek törekvését, hogy a legalacsonyabbrendü életformáktól a maga- sabbrendüekig vezető utón, az ujraszületések rengetegén keresztül megtisztuljon. Fölbecsül- hetetlenül megtágitja ez az elképzelés a rövid- életű ember látóhatárát. Átfogóbbá, nyűgöd- tabbá, kétségbeesés nélkülivé, tágabb lélekze- tüvé válik az élete lovát hamar halálra nyargaló ember világbakapaszkodása.

Arról is beszámolhatnék, hogy a hindu értelmiség napról-napra szabadabbelvüvé változik. Amikor a mult század utolsó harmadában a Brahmo Samaj föladta az utolsó kapcsolatot is a hindu szentiratokkal, rövidesen megalakult az Ar\ya Samaj, hogy a munkát a fölhagyott alapon tovább folytassa. Ma már százezrek tartoznak e mozgalomhoz, amelyik éppen ezért, mert többet tartott meg a múltból, nagyobb hatású, bár kisebb jelentőségű, mint a bráhmák egyesülete. — Ezekről mind szót ejthetnék (s ósdi ravaszsággal mi egyebet is cselekedtem?), de a nagyobb reményt, amit fölkelteni megígértem, én egyáltalán nem abban látom, hogy a hinduk ősi vallása értékes gyöngyszemekkel is meg van tűzdelve s hogy esetleg, valamilyen mértékben, megújulásra is hajlandóságot mutat, hanem abban, hogy most indult tágabb kibontakozásra az indiaiak nem vallásos, világi élete. Hogy már Indiában is akadnak sokan, akik nem elvek szerint élnek, akik nem látják annak jelentőségét, amit müveinek, de azért abba nem hagynák azt, akik nem tartják fontosnak, hogy cselekedeteik világnézeti hátterét-kimutassák; akik élnek szabadon, testük és lelkűk sürgetései szerint, egyik napról a másikra, egyetemes életcélok nélkül, visszatérvén oda. ahol a legtöbb boldogságot szüretelték és a szenvedések miatt föllázadva; akik engedik, hogy magukon keresztül a mindenekben ott lakozó, kifürkészhetetlen szándékú Isten gátlás