Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
14 Ä „KELETI ÚJSÁG** Vasárnapi melléklete xn. ÉVP. 229. SZÁM. Ami a háborúnak köszönhető... — Háborús eredmények? — A mi frontmögötti „tömcgmészárlásadnk“ —* és elmosolyodik egy pillanatra a professzor — csakugyan nyújtottak uj területeket a sebészetben; olyan területeket, amelyekhez részint a „muszáj“ kulcsa, részint az óriási emberanyag segített. Háborús felfedezéseink között a legfontosabb volt az idegszálak összefüggésének felfedezése. Ezekről a sűrű telefondrótokról, amelyek behálózzák az egész testet s amelyeknél a telefon-hasonlat a tűinél még a kagylóval is tökéletesedik, nem tudtuk azelőtt, bogy egy pici elha.dás a varratoknál nemcsak a bénulást hozza vissza, de kihat a főlörzs-idegekre is. Hogy a telefonhasonlatnál maradjunk: rövidzárlat támad a testben, amely ha részleges is. Tassan épugy inficiálja a szellemi működést, min* a testiét. Különböző rostok a testben összeforrhatnak minden baj nélkül; de az idegszálaknál, amelyeket a szervezet kínos pontossággal tart nyilván a íőtörzs-idegekben, minden fonálnak megszabott helye van és idegén fonállal összekötve, teljesen beszünteti működését. — Egyre erősebb a tendencia arra; hogy egyes betegségeket átment a belgyógyászat a sebészettől. Nemrégen még a tuberkulotikus Ízületek a műtőasztalra kerültek, ma már napfénnyel. Déllel, befecskendezésekkel űzi ki az orvostudomány az ízületekbe fészkelődön Koch-bacillusokat-. Még operáljuk a bazedovost, de esryre gyakrabban küldjük őket műtőasztal helyett magaslati levegőre. A? epekő, a vesekő feloldására folynak a kísérletek; néhány év múlva talán itt is elkerülhető lesz'már az operáció, úgyszintén a gyomorfekélynél is. Ami nem menthető át a belgyógyászatba azok .között az .elsők a genyes sebek, a vakbéloperációk stb. és főképpen a mechanikus elváltozások, — újabban az egyre jobban szaporodó kozmetikai műtétek A hiúság sebei a kés alatt — Ezeket a kqzmetijţai műtéteket, nálunk,. Mat- gvarországon, különös módon nem a nők kezdték el, 1919-ben, 1920-ban a férfiak rohantak tömegesen, hogy az első kozmetikai műtéteknek vessék alá magukat. A baj ott volt z homlok és a száj között... erős ivelésü baj volt, horgas baj volt, görbe baj volt. Rengeteg orr-műtétet csináltunk akkoriban, — a körömtelen kezek egy „látja kérem“ gesztusba folynak — akkoriban, amikor még a politika szállított pácienst a klinikára... Aztán szállított a tőzsde is. De ezek komolyabb esetek voltak. És igen kevés kör zük volt a kozmetikához... — Nem sokkal ezután jöttek a hölgyek is. Mell- káí- has-, láb-műtétek; ez utóbbi annyira veszélyesnek bizonyult, hogy ma már nemcsak a sebészet, de a hölgyek is lemondtak róla. A többi esetek „komolyságát“ csak egy példával illusztrálom; volt rá eset, hogy harmincöt kiló zsirt is kivettünk egy-egy mo- lettebb hölgyből. Mellékesen megjegyzem, hogy némely szelidebb esetet e kozmetikai műtétet kívánó hölgyek közül karcsú és bájos teremtésnek tartott volna a régi divat, amellyel szemben a magam részéről nem tudok korlátlanul fejet hajtani a mai „egészséges“ női divat előtt. A fűző ugyan összepréselte a* derekat, de vigyázott a mellekre, amelyeknek ez a mai nagy szabadság nem tesz valami jót és főleg letakarta a nőkön a lábizmokat, amelyeknek minden lépésnél megújuló rángása unesztitikusan hat a rövid szoknya mellett. Ez a divat és a századnak egyik szélsőségéről a másikra eltolódott erkölcsi felfogása lehet a magyarázata annak is, hogy nőbetegeink az utolsó időkben kevesebb gátlás nélkül és határozottan rövidebb idő alatt vetkőznek le az orvos előtt, A megoldatlan belső szekréció — Első helyet foglal el a megoldatlan problémák között a belső szekréció kérdése: a pajzsmirigy, az ivarmirigy, az orr és homlok találkozásnál lévő hipofízis zavarai, amely utóbbi az akromegáliát, ezt a ma is felderíthetdtlen kéz, láb-, fülmegnagyobbo- dást, sőt óriásira növekedését idézi elő. Mindezek a mirigyek belevágnak ebbe a kérdésbe, amit úgy hívnak: belső szekréció. Itt azután sok a kísérlet külföldön, itthon, mindenütt. Félig-meddig, idevágnak. Steinach és Voronoff megcsappant érdeklődéssel kisért megfiatalitási kísérletei is. A tudomány haladhat és produkálhat csodákat is, de csak ott, ahol a természet vagy az élet rossz tréfáit, az egyénekre alkalmazott rossz tréfáit akarja helyrehozni. De a halállal és öregséggel csak rövid ideig tudnak kikezdeni a majommirigyek és az életelixirek. A halála percét minden ember magával hozza a világra és ez ellen küzdeni nem lehet. A steril jövő — Ami a meglévő egyezrelékes fertőzési lehetőséget illeti, ezt még mindig nem tudta teljesen kiküszöbölni a tudomány. A műszereknek a legkínosabb pontossággal véghezvitt sterilizálása, az orvos gummikesztyüje, az operációnak a végletekig vitt fertőtlenítő eljárásai mind kevésnek bizonyulnak a fertőzés elkerülésének szempontjából. Ezt az egy ezrelék fertőzési lehetőséget csak akkor lehet majd kiküszöbölni, ha a tudomány megtalálja az operálandó emberi test abszolút sterilizálásának eszközeit. Mert a hiba már csak itt lehet és erőszakos megfogalmazásban talán úgy lehetne mondani, ha majd az ember kerül a sterilizátorba, csak akkor fog eltűnni végképpen ez az egyezrelékes fertőzési lehetőség. — Egészségesebb lesz-e az uj generáció? — kérdezzük : — Szivósabb, erősebb, feltétlenül, — mondja a professzor — de itt is kikivánkozik a „de“, szemben az abszolút jó jövő fanatikusainak kategorikus kije- leütéseivel. Az uj generáció már a higiénia bölcsőjében született, sporţou nevelkedett és beleidegződ- tek az egészségügyi rendszabályok, de... de megnövekedett ellenállóképességével párhuzamosan aa élet is nehezebb lett és főleg — lesz körülötte. Szövöd, ményesebbek lesznek az életkörülményei, nehezebb viszonyokkal kerül szembe és kell is, hogy jobban birja fizikummal az uj élet embere az uj élet iramát. Kell, hogy jobban birja testtel, szellemmel, idegekkel... hiszen Németország példátlan talpraállásából is azt látjuk, hogy az a nemzet győz, amely idegekkel, testtel birja, — ha a győzelem szót ideális értelemben használom. Az uj generáció feljavult testi kondíciója szükségszerű volt tehát és a jövő megkönnyítését ez és csak ez nem tudja teljesen biztosítani számunkra. Ma, amikor a testiség kultusza már nemcsak a régi értelemben vett erköícsiség rovására megy, hanem — és ez a súlyosabb — a szellemiek rovására is, anni Per- sör.iichkeit-problémának át kellene vetítődül az egyes ember életének saját kartotékjára is. Az egészen uj fiataloknál már felcsillan ez a kérdés, amelynek ideális megoldása, — az igazi kollektívámba belesimult az igazi individuum — x-emélpm, már nem fog beletartozni az orvostudomány hatáskörébe. B. L. Modok András felcsapott Irta: Benke Tibor 1862-t írtak. Halason, a tabáni Nagy-uccán zsomhókon ültek a kunok és verték a kártyát kegyetlenül a pádon. A májusvégi alkonyaiban békés, nyugalmas vidámság terjedezett. Sok minden hozzájárult. A 49 utáni rettentő nyomás oszladozni kezdett a nép leikéről. Szabadabb szelek fujdogáltak. 59— 60-ban előkerültek a magyar ruhák is. Az is figyelemreméltó, hogy a varjú már neui látszik ki a rozsból, ami nyilván jó termést igér. Cseri Imre,/furcsán József búgna,ok, Török Gáspár Imre, Tomó Imre, Repcsák István kovácsok is derült orcával ballagnak a Pólya Zsófi ivója felé. Haij, két évvel ezelőtt még nagy titokban jövögettek össze, szűk családi körben egy kis ivogatásra, de ilyenkor aztán nem is ment végbe rivás nélkül a barátság. A cseh zsandár ott őgyelgett az uccán, azért csak félhalkan énekelgették a Lukács evangéliuma 16, részo alapján „Szerezz jó barátokat. Szeresd híven azokat- A barátság kebele Legyen örömmel tele, Ha megcsal ia egy, vagy kettő álnoksággal, Kipótolja a jó Isten igazsággal.“ Ma már szabad a nóta. 61-ben bevonták a cseh zsandárokat, mert hírmondó is alig maradt már belőlük. A lovasbetyárok irtották őket, a nép meg úgy tett, mintha nem látna. A német mintájú, árvalány- hajas, nagykarimáju kalapos perzekuturok barátságosabb legények. Ember az ivóba elruerészkedhetett már, meg a nóta is szólhatott. Hallani is Pólya Zsófi ivójából messzire. Modok András legény mulat ott bánatában egyhuszonnégy órája. Csehő Pétör öreg- juhász segít neki szívesen, mert a hetedik sátorbu való ősi kun ivadék Modok módos legény és futja bőven. András szivében úgy terjedez a bánat, mint a tavaszi áradás, mert „összehergelt“ a barnsszemü Farkas Jutkával. Rá is kezdi talán századszor, hogy: „Ha kihajtom Virág ökröm a rétre, A harmatot magam sírom elébe., A parázsszemü Pólya Zsófi serényen hordozza a eitronyos bort. Hol a Modok fiú, hol az öreg juhász ölébe ül és maga tőtöget. A viharedzett öreg ezt is csak tűri szívesen, de Andrásnak még veszet- tebb lesz a kedve tőle. Nem is csoda. Zsófi „a legszebb kun“-nak, a „dallos Pólya“ pandurhadnagy- nak a leánya. „Féltalpat elnyiihet az embör, ameddig hasonló kívánatos személyt talál.“ A hazafi iparosmesterek éppen be akarnak nyitni az ivóba, mikor a tabáni Nagy-uccán megszólal a dob. Szokatlan órában, szokatlan dolgot „publikál“« „Adatik tudtára mindeneknek, akiket illet, hogy ma estétől egy hétig verbuválni fognak. Aki önként be akar állni katonának, az jelentkezzen a verbuváló bizottság előtt a városházánál vagy a vendéglőkben, A* «»berek összeaózaek. A zsombókon ülő kunok is abbahagyják a kártyaverést. Néhány „süttülulii paraszt“ álmosan bámészkodik ki a kiskapun. Szines fejkendó’k villannak a kerítések mögül. Gyerkőcök, suttyó fiuk szaladnak elő, de alig végződik a publikáció és alig térnek magukhoz kissé az emberek, máris gyorsforspont robogása hallatszik. Nagy ostorpattogással, tormbitaszóval, vágtatva jön. Nemzeti- szinü lobogót csattogtat a szél a bakról. Öreg tarso- lyos huszár fogja a nyelét. Ha Beesnek kell valami a magyartól, mindig tűri a trikolórt. Most is. Schleswig-Holstein elfoglalására kell a magyar katona. Pedig néhány évvel ezelőtt ugyancsak tilos volt az a háromszin: a „Kossuth-kutyák“ színe! Halason is 59—60-ban tűzte ki először Bédi József becsületes földmives a Világosnál ránkszakadt éjszaka után. Szabadkáról hozta és mikor kitűzte a házára, sere- géstől tódult oda a halasi kun. A szélben pattogó zászló mögött Kun Dániel strázsamester trónol módosán. Marhavelővel kent hatalmas bajusza úgy áll, mint a pecek. Meg lehet számolni, hogy a kikötő madzagot tizenkétszer osa- varintotta meg rajta. A csákó legényesen ül „drat- , vahaiján“ s a balszemére van huzva. Mögötte hat tar- solyos huszár énekli tele tüdővel: „Állj be pajtás katonának, Jobb sorod lesz, mint apádnak! Se nem kaszálsz, se nem kapálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz!“ Amint a gyorsforspont a Pólya Zsófi ivója előtt megáll, már nagy sereg ember veszi körül. Legelébb Kun Dániel strázsamester zörren le. Utána még két huszár. A többi nyomban megy tovább a belváros felé zászlóval, meg énekszóval. A három huszár barátságosan köszönti a körül- állókat. Kulacsot kínál s oda-odavág a szemével egy- egy vászoncsélédre. A népnek rettentően tetszenek. Leginkább azonban a Kun Dániel nagy, fekete bajusza. Meg is jegyzi az egyik „szájtáti ember“. — Olyan, mintha vargyut nyelt vóna el. A strázsamester beszól a Pólya Zsófihoz: — Se gazda, se szívesség? De már hozza is ki a Zsófi az öreg juhásszal a kecskelábu asztalt, azután a székeket, meg a eitronyos bort. ügy megy ott minden, mintha előre meg lenne rendelve. A nép észre sem veszi, hogy a halasi 'fúvósbanda, a „magyar banda“ is előkerült. Ulrich ? gyorsan egyeztet Brasov Str. Perli! <Kapu*u!ca! 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyösen ismert. Iparigazolványos kereskedelmi
