Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
XXL ÍTT. 229. SZÁM karmester vezénylete alatt ott állanak készenlétben Boriséi, Maligrád, Halász, Darabos, Orbán Gergely és Bozsér muzsikások. Turzó Gergely köztük a „flig- lihomií prímás“. Mind jé muzsikások, mert katona- bandákbél kerültek ki nagyrészt. A strázsamester int és rázendítik a toborzót, Kun Dániel kiugrik a nép elé. Még jobban megbillenti a csákót. Előbb csak lehajtott feje fölött tapsolva, egyhelyben ringatja a taktust, majd módosán, gangosán belekezd a toborzé táncba. A másik két huszár is ott rúgja már gunárosan. Király káplár rakja a legszívesebben. ügy jár a lába, mint a motolla. Énekelnek: „Zászló lobog, muzsika zeng, verbunk üli Tele hordó jó vöröebor folydogál! Gyere pajtás, igyál egyet, adj kezet 1 üst kívánja tőled a kun nevezet!“ Nézik ám a táncot a halasi kunok. Legjobban a szép szál „gálánt, verekedős“ Kerekes-fiuknak csillog a szemük. Mikor szünetel a tánc, Kun Dániel nyomban oda is szól nekik: — No, szép öcséiml Nem vélitek, hogy nem a jószág faránál van a helye az ilyen fiuknak, mint ti vagytokf Ide közénk, fiuk! Olyan csizmát fogtok hordani, hogy a bajuszt ki lehet kötni a tükriben? Annyi lesz a pénz a zsebetekben, hogy számon se tudjátok venni. Hai a huszársarkantyutok végigpen- dül a köves uccán, nincsen olyan lánysziv, aki fel no dobogjon rá! Ez a szép élet! Ki parancsol az Uristennekí Mi, huszárok pedig a fiai vagyunk! No, parolát ide! A két Kerekes-fiu felcsap. Kun Dániel nagyot húz a csikóbőrös kulacsból,' markával megtörli * kulacs száját és kézreadja a fiuknak: — Adjisten, fiaim 1 A katona borban billegteti barna bajuszát, nem ótott „tarkóban“, a rézangyalát! Aztán kiveszi a bugyellárisát és a két Kerekes-,: nek 3—3 pengő forintot rak a markába. — Hogy a kutya házsaroknak ne nézzen benneteket, mert nincsen pénzetek. Mindenki ennyit kap. De ez csak előleg. Fizetni nem fizet itt senki emberfia! Van itt pénz, mint a pelyva. Azzal kirántja a nagy bőrtárcát és „kinyitja, hogy mindenki lássa. Csodálkozó zugás kerekedik a nép közt, „Kazal bankó“ van benn«» Mind kékhasu. — Vigadjunk hát, aki papja vau! — kiált a strázsamester. Mintha a földből bújtak volna ki, csak ott terem ám köztük a két hires táncos „szömély“: Gyu- ka Julis, meg Kovács Mári. Ünneplőben vannak. Bú- korra kötött ingváll alól buggyan ki telt karjuk. A testhezálló pruszlik alá „mellaljig“ érő halcsontmi- der fesziti a derekat. Vasalt, fodros, csipkés szoknya. Magakötötte, bokától térdig hímzéssel díszített, égszínkék harisnya. Fürge lábukon virágos cipellő, melyen a sarok talp alatti oldalán drótrafüzött, pici sárgarézcsengettyük vannak elbújtatva. Minden lépésnél édesen szólnak. Hát még a táncban! Mindegyiknél nyaláb élő virág. Már díszítik is a felcsapott ierekes-fiukat, kiknek fejébe Isten tudja, honnan, csákót nyomott a strázsamester, Király káplár pedig sarkantyút csatolt a lábukra. Kezdődik újra a tánc. Egyszer csak Pólya Zsófi is közéjük szökik teljes díszben. Fejedelmi látvány! Nincs annak párja. És hogy táncol! „Úgy ring a dereka, mint a íéderes hintó.“ — No madárkáim, szólal meg az újabb szünetben a strázsamester, most összeszedjük a kun vitézeket a többi vendéglőből is Gyerünk! A banda utánunk I (Közben hire terjed, hogy a Dalló, a Vörös, a i Mézes, a Békás, Pitkés, Űrgés kocsmákban, a Kis j pincében, meg a Bene Panna anyjánál, a' Máriánál is táncolnak. Mindenütt folyik a bor. A kun fiuk egyre- másra csapnak fel, különösen a „nyugtalanabb vérűje“.) Éppen indulni akarnak, mikor az ivó ajtajából megszólal „a hetediksátorbu való“ Modok fiú. — Mögálljanak! Strázsamester uram! Ha elfogadja a parolámat, itt van! — N* bomolj, András! *— kiált az öreg Csfhő Pétör juháss. Tudod-e, ha felcsapsz, „egvpár esztendeig nem eszi ám ki a kutya & kezedből a kenyeret“. — Eb aki bánja! — kiált András. A strázsamester örül a parolának. Sűrű kun legény az uj vitéz. Meg is ölelgeti. A nép közt nagy suttogás támad. Az egyetlen Modok-fiu felcsapott. Mi lesz a három ősi tanyával, a sok szép főddel, jószággal, no meg a szépséges Farkas Jutkával, ha odavész! Pedig sose vót „szertelen vérü“, Babos néni meg is jegyzii • A „KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete „Ablak előtt pislogó mécs hamvadez, Mellette szép barna leány szunnyadoz. Barna babám, ne szunnyadozz, gyere ki! Kedvesed vár régen reád ideki!“ De a portán nem mozdul semmi. Sötét marad. A rátartós kálvinista kun leányt nem lehet megbékíteni egykönnyen. Pedig mindent tud és ott sir a sötét szobában az asztalra boraivá. Mennek tovább táncolva. Modok András most már keservében táncol. Összeszedődnek lassan a1 felcsapott vitézek és az egész nép a városháza elé gyülekezik. Ott járja tovább a toborzó. Itt Torma Antal komiszáros szerez becsületet a kun névnek. Pólya Zsófival eljárja a tőzsgyökeres kun verbunkos táncot! Még Király káplár is megbámulja őket. A tánc, muzsika egy álló hétig meg sem szűnik. Mintegy hatvan felcsapott legény táncol, éneke! összekapaszkodvn állandóan. Minden költséget a strázsamester fizet. Végül hat szekérre rakják a legényeket és indulnak zászlókkal Jászberénybe, kiképzésre. Temérdek siró nőszemély, bámész nép ki-' 15 mhp i A halasi utolsó verbuválás vidáman végződik. Jászberényből három hónap múlva hazaengedik a fiukat. Nem kellenek Schleswig-Holstein elfoglalásához. A mundérját mind hazahozza. Ünnepnapon ab- bap feszelög a „köpködő piacon“, templomban, no meg a lány mellett. A mundér kávészinü barna posztóból készült. A zubbonyt három sor „bakfont gomb“ disziti. Egv egyenes, középen, a gombolásnál, kettő pedig válltól, az egyenes sor felé Ívelő félkörben. Modok András is ebben esküszik örök hűséget Farkas Jutkának. A lakzi azonban már csendesebben folyik, mint folyhatna. A politikai hangulat ez év vége felé már megint nyomott. Füstbe ment a szép remény, hogy újra szabad lesz a magyar. Ez igy tartott 67-ig. Éjfél után azonban, mielőtt a hetedik sátorba való ifjú férj pironkodó szépséges párját jogosan „elkábitaná“ a vendégkoszoruból, még egyszer erre az összehergelésre való emlékezésül, elénekli a bandával, azt a finomszövésü nótát, mely olyan, mint a halasi csipke: „Ha kihajtom Virág ökröm a rétre, A harmatot magam sírom elébe,.“ mm** I mm fc&BH s mennyiség * * e cross öl a egyesül a PHILIPS e 443 Ez lehetővé teszi a hangerős ét etefliü le* adást. Ha fontot: Önnek, hogy rádió-j vétele zavartalan és | tiszta legyen, ha a halkan kiejtett szavak* bőt egyetlenegyet sen^ akar elveszíteni, akkor, használjp' NAGYEREÜD VÉGERÖSÍTÖCSÖ >— Majd úgy jár, mint Czirok Sándor, akit Süljén verbuváltak el az olasz háborúba. Csak annyi gyütt rulla levélben, hogy ciprusfa alatt nyugszik. A férfiaknak tetszik ai Modok-fiu dolga. Meg is éljenzik. Andrást Pólya Zsófi virágozza fel. Aztán indul a menet. Elől Király káplár ragja a port egyedül. Nagyokat kurjant: Ujjuju! Ujjuju! „Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, Nem parancsol néköm senki!.. Utánai Kun Dániel és Modok András fogják közre Pólya Zsófit, aki két tele üveget kocogtat ösz- sze s igy táncol köztük. Aztán a többiek összekapaszkodva. Mikor Farkas Jutkáék portájához közelednek, Modok szól valamit a sírázsamesternek. Az leparancsolja' a menetet, elhallgattatja a zenét. A porta előtt megállnak. A banda igen halkan fújta, Modok András énekli: séri őket a város széléig. A fiuk mind virágosak. Ezt éneklik búcsúzóul; „Isten hozzád rózsám, szép leányka! Tűzz bokrétát csákóm oldalárai Hogyha Isten segít győzelemre, Más bokrétát tűzök én fejedre 1 Hogyha vérem elíoly a csatába, Vagy elesnék bajnokok sorába, Tűrd nyugodtan lányka szerelmedet Szép halálát kedves szeretődnek." Kendőlobogtatás. Búcsúszavak és a hat szekér belevesz a> porfelhőbe. Farkas Jutkát azóta nem látta senki kilépni a portáról.
