Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
fl kiábrándult ember eposza Irta: Ligeti Ernő. Kevés ember imponált ngy nékem, mint AJain Gerbault, egy vállalkozó francia, aki egy szép napon törékeny vitorlás csolnakán Európából átkelt az Óceánon keresztül Amerikába. Hetekig hánykódott a tengeren, ég és viz között, viharban, a tenger ezer veszélyének kitéve, egyedül, egymaga, minden társ nélkül, hétszámra. Mi ehhez a bátorsághoz képest Seegrawe ir őrnagy autórekordja, Lindberg ezredes repülőteljesitménye f Nem vitatom, hogy az emberiség nagyobb hasznát látja azoknak a teljesítményeknek, amelyek előreviszik a technikát, legyőzik a távolságokat, közelebb hozzák az embert az emberhez. Ba a rakéta repülés elméletileg helyes találmánya a gyakorlat hétköznapi tényévé válik, pár óra alatt keresztül lehet repülni sárgolyónkat és a Marsig meg sem áll az ember. Gerbault három hétig kínlódott, mig egyik szárazföldtől elérkezett a másikig — & technika szempontjából bizony ez nem nagy eredmény. De személyes bátorság tekintetében ez a modern robinsoniáda végtelenül meghat és valahányszor rágondolok, mindig foglalkoztatja az elmémet. Most egy franoia könyvkiadónál megjelentek a könyvei is, amelyben beszámol, nemcsak első óceáni útjáról, hanem a rákövetkezőről is, amely őt ugyancsak az Óceánon, ugyancsak egy lélekvesztőben a világ más exotikus helyeire vezette. Mindig valami ritka báj van azokban az Írásokban, amelyeket azok az emberek imák le, akiknek nem mestersége az írás, de az élmény adja kezükbe a tollat. A világirodalomban már csodálatos könyvek jelentek meg nők tollából, akik leírták hányattatásukat a nagyvárosok infemóiban és a prostitúció vad-vizein, még alig felcseperedett gyerkőcöktől, gimnázistáktól, akik a nemi élet tragikus kibontakozásának vették fel 'meteorológiai jelentését, egyszerű katonáktól, akik a világháború lövészárkait festették meg, a sponta- néitás lenyűgöző erejével, matrózoktól, akik rettenetes flottaküzdelmeket örökítettek meg, munkásoktól, akik keresetlen szavakban egy ivőszoba közvetlenségével tárták fel a munkásnyomort, egy rongykereskedőtől, aki nemrégiben vetette papirosra, hogy mit látott az Elefántcsontpark mentén... A Gerbault könyvei is ezeknek a megrendítő önvallomásoknak világából fakadnak. Hiába, az élet mindennél fontosabb, egy emberi mozdulat jelentősebb, mint a legszebb stilaris szófordulat. Gerbault könyvei hűvös objektivitással írják meg a tapasztalatokat, a polinéziai őslakók életét, a kókuszpálma gyümölcseit, írójuk hosszasan elidőzik a tengeri teknősbékák játékos megmozdulásánál, barátai vannak a feketék között, Matarangamanehát a boldogok szigetének tartja, ő maga is mosolyog, amikor a feketék kapitánya zöld frakkban és ugyanakkor köténybe utazik ki a tiszteletére, — a« ős-primitiv világ, a természet világa és az emberiség gyermekkorának világa kedvvel foglalkoztatja őt, szeret imi az elemek játékáról is, de titokzatosan hallgat, amikor azt várom, hogy legmélyebb érzéseiről számoljon be, a magányosságról és egyetlen egy mondatban sem magyarázza meg, hogy miért menekült el Európából, miért vetette le magát a civilizáció szird fokáról a mélységbe, miért igyekszik megtagadni a plátói princípiumot, a „zoon politikont”, miért vág magától el minden szociális kapcsolatot és miért lesi az alkalmat, hogy ismét egymagában törékeny ladikján nekivágjon a tengernek. Most azután Gerbault Parisban volt néhány napig, talán hogy kiadójának, Grassetnek átnyújtsa könyve uj kéziratát, talán, hogy a legközelebbi expedíciójához beszerezze az élelmiszereket és ellássa magát azokkal a kellékekkel, amelyek még egy vitorlái csolnak elindításánál is nélkülözhetetlenek. Természetesen körülfogták az újságírók, megjelentek a filmmágnások, ajánlatokat tettek a számára. Le- fegyverezni igyekeztek őt a párisi szép nők is,, minden hiaba, az újságíróknak ezeket mondotta: „khályok nem adnak interv jut", a filmmontőrnek: „az én árnyékomat csupán a tenger síkjáról lehet veti- teni" és a nőknek... a nőknek semmit sem mondott, csak egy lesújtó tekintetet vetett reájuk. Ahogyan könyveiben nem magyarázza meg a magányosságnak csodálatos érzését, akként most se adta oda magát az embereknek, hogy profanizálja a kimondhatatlan, nak az érzését. De talán éppen ezért lehet megérteni Gerbaultot. Ha ő odaáüott volna magyarázgatni, ba egy pillanatig is hizelgett volna a tudat, hogy amit mond, azt az újságírók azonnal megírják, akkor ő maga ütött volna rést a „magányosság" ladikján és elmerüléssel veszélyeztette volna élete egész járművét. Nem embergyiilölet és nem gőg a visszautasítás Gerbault ajakairól, csak ösztönös megérzése annak, hogy aki eljegyezte magát a tengerrel és a magányossággal, annak nincs mondanivalója a világ szár mára. ügy tudom, GerBattlí Bob mint piTófa, Eol mill szárazföldi közkatona csinálta végig a világháborút. Résztvett az emberiség legnagyobb szenvedéseiben. De nem erről irta a könyvet. Az a tény azonban, hogy a rettenetes háborús élmény után nem talált más kivezető utat, mint a teljes szakítást a világgal, oly harsogó vádirat ez. civilizációs berendezkedéseink, az emberiség uj korszaka ellen, mint maga a Remarque-könyv, Gerbault talán éppen azért, mert nem fedte fel előttünk ezeknek az esztelen óceáni vállalkozásoknak a lelki motívumát, nem csak a személye* bátorságnak vált a szememben nagyszerű típusává, de típusává annak az embernek is, aki a kollektivitás nagy századában, a technika nagy századában, az emberi együttműködés nagy századában, az optimizmus és a rekordok nagy századában, teljesen kiábrándultnak érzi magát és ez az ember any- nyira típus, mint az a másik. Gerbault óceáni útja az európai ember tragikus csalódottságának « hőskölteménye és magányos evezőcsapásai pedig oly ősiek, oly elemiek, mint Homeros egymást kiegészítő, egymásra lecsapó verssorai. ........................................................................................................................... Vereké/yZidor egyetemi tanár nyilatkozik a seÖészet prodlémáiról Nincs betegség-, csak beteg van — Előbb az ember, aztán a seb — Az ideális narkózis — A hipnotikus érzéstelenítés — Az összevarrt ideg — A tuber- kulotikus ízület — A Basedov-kor — Epekő, vesekő, gyomorfekély — A kozmetikai műtétek — Amikor a politika és a tőzsde szállítja a pácienseket a sebésznek — 35 kg zsír egy hölgyből — A mai divat, a női mell és láb — A belső elválasztó mirigyek — A fiatalítás— Öregség és halál — A teljes fertőtlenítés — A jövő embere es az uj élet (Budapest, október 5.) Több mint százezer operációra emlékeznek a rövidkörmü ujjak Verebély Tibor egyetemi tanár kezén. Több mint százezer megmentett emberélet: rémült és elszánt, könnyes és áléit emberfejek gyűrűznek az elképzelés felületén, műszerek, gézek, tükrök, kis lángok és vízcsapok között... — ... tehát legfőbb ideje volt, hogy a tudomány most fordítson egyet a dolgon, — mondja a profesz- szor — és legfőbb ideje volt, hogy a gyakorlatba tegye át Virconak a XVII. században még elméletben is elképzelhetetlen tételét, amely igy hangzott: nincs betegség, — csak beteg van. — Alig pár éve, hogy felvetődött Németországban a Persönliohkeitsfrage, az egyéniség érvényesülésének kérdése a test betegségeinek kezelésénél is. Virco elméleti tételét magáévá tette a gyakorlat, amely a maga számára igy fogalmazta meg a dolgot : előbb az ember, aztán a seb. A tudomány egyre pontosabban határozza meg, hogy a testi konstitució, a psziché, különböző átöröklések miként szabályoz— Az uj irány elsősorban a narkózisra terjed; ki. Ez az a pont, ahol ősidők óta mindig nagy volt a fantázia és a választék; ismeretes például, hogy a régi görögök füstölőket égettek az operálandó beteg körül, amelytől elkábult és nem érezte a fájdalmakat. Voltak bájitalaik, amelyektől elaludtak Asklepios páciensei s aki a« elaltatástól félt, annak tüzesitett késekkel mentek neki az orvosok, hogy a forrósággal csökkentsék az éles kés okozta fájdalmakat. Megvolt a fagyasztás is: jég között tartották egy ideig az operálandó testrészt. Mindebből lényegében majdnem minden, megmaradt; a füstölőket! az éter és a lisoform helyettesíti, a bájitalt a mor- fiuminjekció. - ... A hipnotikus érzesteleniíés iráni érdeklődtünk, amellyel Bécsben kísérleteztek legutóbb. A profesz- szor rázza a fejét: — A hipnotikus alvást azonnal megszünteti a festi fájdalom. Csak a dolog lelki részét, a. félelmet, a drukkot tudja legfeljebb megszüntetni a hipnotikus eljárás, de eltekintve attól, hogy a szervezetben kiszámíthatatlan bajokat idézhet elő, — depressziókat a szív, az agy működésében — egészséges idegrend- szerü embereknél erős testi fájdalom érzésekor azonnal megszűnik a hatása. — Nem; az ideális narkózis kérdése még mindig megoldatlan. Külföldön újabban a nitrogénoxi- dullal aarkoiizálnak.,, nagy drága gépekkel.., az eredmények jók. $ • zák a betegség lefolyását, mely irányban hatnak ki a seb gyógyulására. Ugyanaz a seb különböző konsti- tuciója embereken különböző eljárást igényel. Ma még csak egyéni tapasztalat után dolgozunk ebben a tekintetben, hivatalosan lefektetett eljárások nincsenek még, az ideális kartotékrendszer, amely any- nyit jelentene, hogy a beteget a legkimeritőbb részletességgel leirő, — szinte behelyettesitő ivekkel dolgozzon, számoljon,, kalkuláljon a sebész, — ma még mindenütt a jövő zenéje. A sebpsz ma még, hogy úgy mondjam, „blikkre“ állapitja meg, hogy a paciens azok közé az emberek közé tartozik-e, akiknek hamar heged a sebük, akik a lázra hajlamosak, akiknek erősebb ellenállóképességgel bir a bőrük, stb. Nehezen heged a seb például azoknál, akiknek valamelyik testrészük feltűnően „lóg“, mell, has például. Könnyebben heged ott, ahol az első pár szónál kiderül,, hogy remek kondícióban vannak az idegek... — De nemcsak itt, — narkózistól a kivirult egészség napjáig terjeszkednek ki a Persönlichkeitsfrage kívánalmai. A legelhatároltabb individualizmus felé megy a sebészet minden ága. A bájitaltól a nltrogén-oxidulig
