Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-26 / 245. szám
A fekete autó Irta: Dózsa Endre Mikoi Herceeg Ferenc Mikszáthot jellemezte, » ujaágirást igy irta körül: „Az újságírás nem irodalom, nem is művészet, még csak nem is mesterség, annál több, vagy kevesebb — maga az élet.“ Az élet pedig feltarthatatlanul folyik az ő árjában. Ebben az áradatban mos olykor aranyport is, de gyakran vet fel szennyes hullámokat. Az aranykort a hivatás lelkesültségével kihalászni, a szennyes hullámokat az elhivatás erejével letörni, megfékezni, ez a napi sajtó feladata. Ez az újságírás, Az újságíró legéberebb őre a társadalomnak. Az újságíró lelkében ott kell lennie annak az érzékeny műszernek, amely jelezni tudja a jót is, a rosszat is egyaránt. Elismerést követelve amannak és megvetést, sőt büntetést követelve ennek. Ha fontos a hírlapíró szerepe a normális viszonyok között, hatványozottan fontos a szemmelláthatólag felkavart társadalmi rendben. Hatványozottan fontos volt ahol a bűn mái kikezdette a fölsőbb, sőt olykor legfelsőbb társadalmi rétegeket. Egyik kolozsvári hírlapíró hónapokkal ezelőtt saját tapasztalata alapján cikket irt cgv fekete autóról, amelynek olasai ill is, nil is fontolgani jártak. „Hírlapírói kaosis, fantázia“ Inroklla In a rendőrség. Ma mái megérdemelt rabláncokat hordanak, ha nem is maga», de mégis intelligenciával bitó bűnösök. A fokele hűtős itiblóbuiida megkerült, de hány ilyen fekotelelkii gazember kóvályog még szerteszét az országban. A betöréses rablások, milliós sikkasztások egymást érik. A békés polgárok védelmére a fegyvcrvisel bélést ezer tort urán keresztül,, nagynehozen lehet kikunyorálni, a gazembereknek csaknem kivétel nélkül lőfegyver van a kezükben. Honnan szerzikT Hol rejtegetik? Hiszen perefktu- rát, ügyészséget, rendőrséget mind keresztül-kasul kell járni a fegyvereugedélyért, patronokat csak engedély felmutatása mellett adnak Házmotozás gyakori u rejtett fegyverek után. Miért n«m tud senki a biin elkövetéséig ezekről a fegyverekről? Mi az oka annak a fásult közönynek, amellyel ezek a rablólovagok visszaélnek é3 terrorizálják az ország lakosságát? Hol van a nagy tömegekben az a tudat, amelyik a ina neked, holnap nekem felismerésével sorompóba állítaná a polgárságot. Hol »an as az egész népei, átfogó kötelesség érzet, amely üldözi a bűnt férfias délivel és lankadatlan kitartással T Kétségtelen, hogy a legkiválóbb rendőrség, a legtöbb csendőrszsrvezat is a nép támogatása nélkül a tömeges bűnözéssel megküzdeni képtel«n. Vagy talán a ránk szakadt nehéz életküz- deluwbon úgy volnánk mi is, mint Turgenyev mondja Oroszországról: „Szálfáddá lett a nép, lmuem a szabad had most sem cselekszik még szabad akarattal. Mert sehol és solia o kerek világou nem oly mély, mint nálunk mélységes álom. Alszik minden mélyen faluban, városban éjjel, nappal ülő, álló állapotban... Kupeo, hivatalnok, őr az állomáson, hidegben, meleg- bsn alszik mind rakáson. Szundikál a bíró, aluszik a vádlott, aluszik a paraszt, ha munkába látott. Apa, anya, gyermek mind álomba dermed, alszik aki bátor^ alszik akit vernek. Az állami korcsma csak amely van ébren, forognak az iccék anuak kebelében. A Kaukázustól, az északisarkig a szent Oroszország elterülve alszik!“ Valami itt nincsen rendjén. Ez a háborús nemzedék, amelyik a lövészárkokban megszokta kevésre beoeülni az életet, szinte kiképződött a munka kerülésére. Ez a nemzedék, amelyik a világháborúban a folytonos rombolás és pusztulás vak eszköze volt, amelyiknek az idegen tulajdon szentsége iránti érzéket elveszíteni bőséges alkalma volt, -- lecsigáz- vs„ kifáradva érkezett baza sokszor a nagy vihartól elpuaztult vagy lehűlt tűzhelyéhez, nagy általánosságban a fásultságnak, a jövővel nem törődésnek mikrobáit hozva magával. Fájdalmas dolog ugyan, de nem ocoda, hogy unottan fog egy egészségesebb társadalmi rend kiépítéséhez. De hogy is építsen? Miből is épitsen? Az, amit a kőkormányzat ez idő szerint a népnek juttatott, szemben azokkal a terhekkel, amelyek folyton szaporodnak, élni kevés, meg halni sok. Az előbbi gazdasági rend, amely a népnek mégis a mostaninál jobb ellátást biztosított, romokban hever, fel sem támasztható. Az nj gazdasági rend még ki nem alakult és aligha válthatja be a hozzáfűzött reményeket. A nincstelenség mind nagyobb mérveket ölt. Ijeeztően fejlődik a városi pro- letáriátus malié a falusi proletiriutás. Hegyibe jön sónak as intelligens nyomor és együtt jár vele a mind nagyobb mérvű kétségbeesés, vagy — a fekete autósok. Fel kell verni a polgárságnak közönyét, hogy * rend őrére várjon minden ember, papok, tanítók, vidéki és városi tekintélyek nap-nap után kell, hogy foglalkozzanak a néppel, hogy ne aludjunk mi Bem a Kaukázusitól az Északi sarkig. Maguknak egy jobb Jövőt építenek azzal, amit a népnek vezetőként építeni égető és mulaszthatatlan kötelesség. A hírlapírónak pedig, aki ebben az álmos világbon folyton ébren van, meg kell adni azt az elismerést, amit agyán nehéz munkájában nem keresett, de amit éppen örök éberségével kiérdemel. KÉjütYtUrsXG XII. tVF. U5. SZÁM. m NIVEA-CREME nappali és éjjeli krém egyben. Nappal megóvja bőrét a zord idő káros behatásaitól. Ellentétben a zsíros Coldkrémekkel, teljesen behatol a bőrbe, anélkül azonban hogy a legkisebb fényt hagyná maga után. Ezenfelül igen alkalmas púder alá, amennyiben megakadályozza a pórusuk eltömését a púder által; a púder jobban tapad a bőrön és általa könnyebben eltávolítható. Éjjelen át működik a bőróvó eucerit, amely csakis a Nivea- Cremeben van meg, táplálja a bőrt, megfiatalítva, erősítve és ápolva a szöveteket. / A Nivea- Creme intensiven behatol a bőrbe, anélkül, hogy fényt hagyna maga után Dobozok Lei 10.-. 16.-. 34.-. 72.- I Tubusok Lei 30— és4S.- F.mil Ziegler, Broyov-Brossó, Vasui-ucco 43 W4HH IHKH moziból ment a vonat kerekei alá a kis kolozsvári ixrankásleány (Kolozsvár, október 24.) A Renner-bőr- «yái közelében húzódó vasúti sinen, ahol már annyi öngyilkosság történt, ismét, a vonal elé dobta magát egy szerelmes kolozsvári ímmkásleány: Tamás Rozália. A szerencsétlen fiatal teremtés ridikiiljében a ma délelőtt lefolytatott vizsgálat során néhány soros búcsúlevelet találtak, amely világot vet az öngyilkosság okaira. — Nyugodtan halok meg, — igy szól a levél egy mondata, — inert tudom, hogy nyomot hagyok valakinek a szivében. Egy kolozsvári banktisztviselőbe volt szerelmes, akivel hosszabb ideig volt jóba- rátságban Legutóbb azonban a fiatalember egyre hidegebbnek mutatkozott a leánnyal szemben s végre teljesen megszakította vele a kapcsolatot- A leány a napokban levelet irt szerelmesének, hogy megtudja tőle viselkedésének okát, de a levelet tegnap felbontatlanul hozta vissza a posta. Tamás Rozáliát nagyon elkeserítette ez. De nem mutatta senkinek bánatát. Tegnap este nyugodtan felöltözködött otthon s ázni án barátnőjével a moziba ment. Valami szerelmes filmet pergettek éppen. A kis munkásleány szomorúan nézte a darabot egészen addig, amikor a hősnő öngyilkosságot követett el. Ekkor felállt helyéről s azt mondta barátnőjének: rosszul érzi magát, hazamegy. S aztán a boldogtalan szerelem drámájában látott tragikus megoldás hatasa alatt egyenesen a Renner-bőrgyár melletti halálsorompó felé tartott, ott megvárta a legközelebbi vonatot, amelynek kerekei alatt megtalálta szerelmi csalódásának fájdalmában ugyanazt a megnyugvást, amelyet a mozidarab hősnője megtalált. Darabokra tépte a mozdony. A fogsagröl-foisapra hurcolt ártatlannak [bizonyult zsil??5l?iri munkásokat súlyos retorzió fogadta otthon Csak mint uj munkásokat vette vissza őket a lupényi bányatársaság — Újabb verések a Zsilvölgyében - aHiol a községi választások előjeleként ismét megindult a politikai hajsza (Déva, október 24.) Amint azt több Ízben is megírtuk, a dévai vizsgál óbiróság összesen 45 munkást tartóztatott le a lupényi vérfürdő gyanúsítottjaiként. Ezek közül csupán 13 bizonyult látszatra annyira bűnösnek, hogy fogvatartásukat legutóbb a kolozsvári tábla is helyben hagyta. Harminchármán, mivel ártatlanságuk már az első vizsgálatnál bebizonyosodott, szinte két hónapnál tovább vizsgálati fogság után ha- »tértek. Szegény embert azonban még az ág is huzza s különösen áll ez a zsilvölgyi szegény bányászokra, akiknek annyi bajuk vau, hogy azokat leimi mind szinte lehetetlen is. A hazatérő munkásokat ugyanis az a meglepetés fogadta, hogy a társaság őket csak mint uj munkásokat vette vissza, nem számítva be az addig eltöltött munkaidőt, ami egyeseknél minimálisan négy évet tett ki. Vannak még olyanok is, akiknél ilyenformán 15 évi munkaidő ment teljesen kárba. Nem kell hangoztatnunk, hogy a társaságnak ez az eljárása mennyire igazságtalan s ezért hisszük is, hogy később ezt korrigálni fogják. Tme, ez is egyike azóknak az eseteknek, amikor az ezután megszervezendő bányakapitányság volna hivatva dönteni, illetve a munkásságnak az érdekeit megvédeni. Épp úgy, mint — ahogy azt a Keleti Újság jelentette — a félórás sztrájk ügyében is, amikor a társaság a munkafelváltást nem a napvilágon, hanem benn a bánya mélyében kivánta. Ezek mind olyan esetek, amiknek nem volna szabad előfordulniok, vagy ha már meg vannak, feltétlenül harmadik független és hatalommal biró közeg kell hogy azokban döntsön. Verés és politizálás A Zsil völgyében a verést már nagyon megszokták az emberek. Népi újság, ha valakit jól elagya- bugyálnak minden ok nélkül. Sőt a sziguranea embereitől sem újság ez a mesterség, arai a törvény szerint nem más, mint hivatalos hatalommal való visszaélés. Egyik zsilvölgyi kijelentése szerint, a közönség nem lehet meglepetve a zsilvölgyi hírektől, mert ott minden megtörténhetik. Legutóbb Za- pádi és Gálya asztalosmestereket verték meg, amiről a szenvedő emberek látleletet is kaptak. Ez bizonyítja, hogy sérüléseik nyolc napon túl gyógyulnak csupán. A politizálás ismét megindult. iA közs4gi választások talán sehol sem fognak olyan nagy emócióval lezajlani, mint éppen a Zsil völgyében. Állítólag a kormánypárton kívül a liberálisok, a szociálisták, az egységesek s a lupisták is külön-külön listával indulnak a harcba. A választások a liberális társulatok részéről ismét jó alkalom annak megállapítására, hogy kik tartanak velük és arra, hogy szép Ígéretekkel magukhoz édesgessék a munkásságot. Hasznos levonás és lekenyerezés Mert a társulat édesgetni is tud. Azok ismerik ezt leginkább, akik a munkásság élén állanak. S ez a lekenyerezés nem is úgy megy, hogy megvesztegetik a vezetőket. Ilyent a társulat nem tesz, hiszen azt erkölcsi presztízse sem engedi. De viszont kiadja általányban a bányasalak lerakodó helyeit. Ezeknél a kedvezményezettek bizonyos bért fizetnek, a szenet kiveszik és eladják. Nem nagyon sok szenet találnak, az bizonyos, de elég ahhoz, hogy valaki mégis megélhessen belőle. A társulat sem vészit, hiszen ott a szene mégis elveszne s a munkás is nyer, mert van egy kis mellékese, azonban az összmunkásság vészit,, mert az ilyen munkások a társulattal szemben teljesen elvesztik függetlenségüket. A levonás a levonóra valóban mindig hasznos. Azonban itt túl nagy haszonról van szó. A társulatnak jogában van szerszámhasználat címen levonást eszközölni. Igen ám, de ezt olyan nagy mértékben teszi, hogy havonta százezreket takarít meg a munkásság bőrén ami nem nagy győzelem, de nagyon hasznos. Itt említjük meg, hogy a munkásságnak a Casss Cercuala tei’mészetes lassúságával is sok baja és sérelme van. Ott vannak továbbá az egyes pártok, amelyek ismét és ismét ketté és ketté oszlanak. Ezek is nyugtalanságot keltenek. Minden sérelem valósággal várja a megszabaditót. a bányakormánybiztost, aki egyszer már tisztességes életet vihetne a Zsilvölgyébe. ahol most valóban a legnagyobb erkölcsi és anyag: romlás uralkodik. S a kormány még mindig tétlenül nézi ezeket a machinációkat? S ha igen: még meddig? És miért vár vagy mire vár tulajdonképpen?
