Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-19 / 239. szám
4 XII EVF. 299. SZJM. lűscmlTjgafe 1. K MmmM') ■■■■■■MiawwBwwa Sehol a világon' nincs oly gyors igazságszolgáltatás, mént a biharmegyeí Székelyhídon 1 Nagykágya és Koly b bari községek furcsa esete Pop Ni colra széke iyh di ügyvéddel mm Ügyvédi rémregény Bíh j?országból (Nagykágya, október 17 Kiküldött tudósítónkból). Amit itt leírunk, két fő» szempontból különösen érdekes. Egyik szempont az, hogy nagyszerűen bevilágít a mai kor rákfenéjébe, a földreformnak nevezeff dzsungelbe. ^s ba ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor még azt sem mondhatjuk rá, hogy párját ritkítja, mert — fájdalom — nemcsak bogy nem ri .kitja párját, hanem megszámlálhatatlan hasonló eset van, de ha azt a énví vesszük figyelembe, hogy fl székelynidi járásbíróságon percek alatt elintéztek egy polgári keresetet, illetve a benyújtástól számiévá alig néhány percen belül már határnapot is tűztek ki benne, sőt ezt előre meg is jósolta a felperes az alperesnek, hát akkor meg kell állapiba» nunk, bogy nagyot fordult a világ sorja. Olyan esetet még nem jegyzett fel az uj idők krónikása, hogy — például az 1929 október 12-én a székelyhídi járásbírósághoz benyújtott és 2125—929 szám alatt regisztrált, kereset ügyében ugyanezen napon 2115—.929 szám alatt már szét is küldjék a citációkat 1929 évi október 22-re. Erre aztán senki sem mondhatja, hogy mindennapos eset. Csakúgy kívánkozik a nyilvánosság elé. De menjünk sorjába. Nagyon érdekes, mondhatnám izgalmas XX. századbeli rémregény bontakozik ki belőle. íme: Koly és Nagykágya : két szegény falu Az Ermellék lankás domboldalán, ut» talan utak labirintusa között, elhagyottan, elhanyagoltan fekszik két kis község; Koly és Nagykágya. A két falu tulajdonképpen egy. Annyira egymás mellé épültek, hogy csak egy utcaközép választja el őket egy« mástól. Ha az ember bemegy Kolyra, lehetetlen, hogy Nagykágyán is ne legyen. Úgy összenőtt a két színtiszta magyar lakosságú falu, hogy szinte nem is lehetne őket elválasztani. Az uj közigazgatási törvény alapján — amint halljuk — úgy tesznek igazságot a két község között, hogy egyszerűen egybeolvasztják, Koly megszűnik és csak Nagykágya marad, A két község ezidőszerint körülbelül 1500 lelket számlál. Mindmegannyi magyar. Nagykágya község jó régen áll fenn: 1443» ban létesült. Kitűnő bortermő vidék, borai messze földön híresek, a nagykágyai zamatos, fáin,tos delavere mindenütt csak öregbíti az Ermellék jóhirnevét. Ezen a tájon éppen most járja a szüret, utón, útfélen minduntalan öblös nagy kádakat hurcolnak szekereken, a domboldalakon fekvő apróbb- nagyobb présházakban serényen folyik a munka. Nagykágya és Koly környéke gazdagon termi ugyan a szöllőt, de a két községben nagyon szegény, zsellér emberek laknak, akik — leszámítva egykét jobbmódu kisgazdát — csak napszámos munkából tengetik életüket. Ezek a szegény emberek, dacára, hogy igényjogosultak, a földreform során úgyszólván semmit sem kaptak. Néhánynak adtak ugyan két-három hold földet a húsz kilométernyire fekvő feldarabolt jan- ka falvai Maló-féle mintagazdaságból, de ennek a főidnek, a nagy távolság miatt, úgyszólván semmi hasznát nem veszik. Érdekes amellett, hogy Nagykágyának, amely — — amint fentebb említettük — 1443 óta áll fenn, sohasem volt közlegelője. Erdeje még kevésbé, mert ami erdő a környéken van, az uradalmi kézben van. A földreform életbelépése óta sokszor sürgette a község, hogy kapjon legelőt, meg erdőt. Ahány prefektus csak volt Biharban (pedig 10 év óta volt jónéhány), mind meg is ígérte a jámbor kágvaiaknak, hogy lesz legelő, lesz erdő, de a legelő is, meg az erdő is csak ígéret maradt (ami nem is csoda, mert oly gyakran változtak a prefektusok, hogy nem maradt idejük az ígéret beváltására). Végre aztán néhány nappal ezelőtt, egy szép őszi napon, szeptember 24-én, a nagy- kágyaiakaí és a kolyiakat kellemes meglepetés érte. Koly és Nagykágya község főjegyzője, Miliők Aurél közölte Fod.or Sándor nagykágyai bíróval, hogy „erdő áll a házhoz“, FereilCZ Péter székelyhídi főjegyző telefonon értesítette, hogy Koly község 45, Nagykágya község pedig 32 hold erdőt, összesen tehát 77 hold erdőt kapnak a gróf Stubenberg székelyhídi határbeli erdejéből, az úgynevezett Vadaskertből. A jegyző felszólította a kéé község bíróját, hogy sürgősen menjenek le Székelyhidra a dolgot elintézni. A két községben elképzelhető örömet váltott ki a jó hir. Menten küldöttséget állítottak össze, hogy utazzék le Székelyhidra. Kolyról Marosi Gábor biró, H. Nagy József és Ács Sándor, Nagykágyáról Fodor Sándor biró, Erdei Ormos József és Szilágyi József kisgazdák keltek útra és még aznap felkeresték Székelybidon Ferencz Péter jegyzőt. A székelyhídi jegyző: „Itt van Pcp Miklós ügyvéd“ — Az egész járásban minden község kap erdőt, — mondta Ferencz főjegyző a küldöttségnek — Koly is kap 45 holdat, Kágya is 33-őt. De a grófi uradalom meg- felebbezte, tehát maguknak is meg kell feleb- bezniök. Mi, székelyhídiak is megfelebbez- éük, mert nekünk 96 holdat adtak, de mi nem elégszünk meg ennyivel, mi háromszáz holdat akarunk. Mi, székelyhídiak nyugodtak vagyunk -.Itt van Pop Miklós székelyhídi Ügyvéd, öt bíztuk meg. Az tud az ilyen dologban eljárni. Siessenek maguk is a feleb- bezéssel. 27-ig be kell adni. A derék emberek megköszönték a kegyes tanácsokat és persze, hogy siettek Pop Miklós ügyvéd úrhoz, aki nagy ur most: a székelyhídi nemzeti-parasztpárt elnöke. Pop ügyvéd : »Ugye, erdőügyben Jöttek?“ Fodor Sándor biró uramék a jáxásbiró- sági épületben találták meg Pop Miklóst. — Menjenek csak az irodámba, ott várjanak rám, — mondta nekik — negyedóra múlva ott leszek. Tényleg megjött gyorsan. Az ügyvéd urnák, mintha ördöge lett volna, menten kitalálta mi járatban van a hat magyar: — Ugge az etdőüggben jöttek ? — Igen, igen — örvendezett a küldöttség, mert az ügyvéd ur kérdéséből az tetszett ki, hogy már ismeri ügyüket. — ügy vagyunk informálva, — vette át a szót Fodor biró uram, hogy ügyvéd urnák módjában áll, hogy a két község által kapott 77 hold erdőt meg lehessen duplázni. Mit óbajt Pop ügyvéd ur — Erre nem tudok érdemleges választ adni — szólt a diplomatikus felvilágosítás — de mindent elkövetünk, hogy sikerüljön. De elörebocsájtóm,hogy eljárásom holdanként 1500 lej költséggel jár, ennyi honoráriumot óhajtok, még pedig úgy, hogy ahány holdat hapnak összesen, tehát a 77 holddal együtt (!), annyi 1500 lejt fizetnek. Fodor Sándor biró uram nem vesztette el a fejét: — Ebhez már — mondta szerényen onnan hazulról kell felhatalmazást kémünk. — Rendben van — hagyta helyben a székelyhídi fiskális — de siessenek, nehogy lekéssünk a felebezéssel. Föltételes ügyvédi meghatalmazás Hogy pedig a haza- és visszautazgatás- sal ne vesztegessék a kágyaiak és a kolyiak az időt, az ügyvéd azon melegében alá- íratott velük egy ügyvédi meghatalmazást, amit a küldöttség tagjai azzal Írták alá, hogy csak akkor érvényes - amint a törvény értelmében tényleg csak akkor érvényes és ezt az ügyvédnek is tudnia kell — ha a két község összehívott tanácsa jegyzőkönyvi határozattal megadja rá a felhatalmazást, mivet ingatlan szerzésről van SZÓ. Erről aztán másnap sürgősen értesíteni fogják az ügyvéd urat. A két község nem akar ügyvédet. Koly és Nagykágya községek tanácsa másnap, azaz szeptember 25-én délelőtt ülést tartott, amelyen azt határozták el nagyon helyesen, hogy nem veszik igyénybe az ügyvéd intervencióját, mert vagy kiutalták részükre az erdőt, vagy nem és ba igen, nincs szükség rá, hogy szép pénzen vásárolják meg az ügyvéd utján. A két község meghízottjai, élükön Fodor Sándor kágyai biróval, a tanácsülés befejezése után azonnal újból beutaztak Székelybidra Pop Nicolae ügyvéd úrhoz. Délután két órakor közölték vele, bogy a községtanácsok nem adták meg a felhatalmazást és kérik vissza az aláirt ügyvédi meghatalmazástAz ügyvéd urnák 83.000 lej jár (?) Ez a találkozás Pop ügyvéd lakásán történt. — Menjenek az irodámba mindjárt odajövök — volt az ügyvéd válasza. — A „mindjártból“ dálután négy óra lett, amikorra az ügyvéd bejött az irodájába : — Hát én már beadtam a felebbezést — volt az első szava. — Azért nekem jár. Mennyit ajánlanak fel ? Fodor biró uram egész „paff“ lett. — Na hát ígérjen, Ígérjen valamit — biztatta erősen az ügyvéd. Fodor biró uram nagy nehezen szóhoz jutott: — Ha felajánlanánk ezer lejt, el se fogadná az ügyvéd ur, de még ahhoz sincs jogunk. — Nem is elég ezer lej, nekem 83.000 fejj jár. A kágyai és a kolyi magyarok majd sóbálvánnyá váltak. Az ügyvéd levele önmagához — Hát akkor írják ezt alá — szólt az ügyvéd és megírta levelét a kővetkezőképpen, amint itt alább következik: Tek. Dr. Pop Nicolae ügyvéd urnák S&cueni Alulírottak, mint Coli Cadea-Mare községek birói ezennel visszavonjuk (1) ügyvéd urnák 1929. szeptember 14-én adott meghatalmazást, illetőleg képviseletet a gr. Stubenberg uradalom elleni erdőkisajátitási ügyben, így tehát a két község nem kívánja, hogy minket, illetőleg őket a kisajátítási eljárás során képviselje. Tudomásul vettük (\), hogy a feleb- bezés be van adva (1), de további képviseletről mi magunk fogunk gondoskodni, Sdcueni, 1929 IX. 25. A két községi bírónak azonban volt annyi sütnivalója, hogy nem irta alá a furfangos Írást: — Tessen ideadni, hazavisszük és a tanács elé terjesszük. Az ügyvéd átadta — most itt fekszik előttünk az asztalon az ügyvéd lila-tintával irt remekműve. Hogy milyen cifra következményei támadtak még a dolognak, arról holnapi cikkünkben. Ötvös Béla.
