Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-18 / 212. szám

2 TU. UVF. 212. SZÍV. „Kincses Kolozsvár“ címmel Orbók Attila darabot irt, amelyet a szezon elején mutat be egyik budapesti színház Erdélyi szerzők lassanként meghódítják a budapesti, színpadokat — Milyen programmal indulnak a budapesti színházak ? — Érdekes beszélgetés Orbók Attilával, akinek a szezonban 3 darabját is bemutatják — Budapesti munkatársunktól — — „Budapesten október 15-éig nem megy ren­des ember a színházba“ — mondja mellettem egy öreg ur, aki szintén ott szorong Karinthy és Len­gyel közös darabjának, a Földnélküli Jánosnak a főpróbáján. íme elvét, hogy a színházi főszezon­nak egy bizonyos dátum bekövetkezése után kell megindulnia, ő is a szögre akasztja, mintahogy a többi pestiek, mert a great season immár fikció nemcsak Budapesten, hanem egész Európában. Más kérdés azután az, hogy a főszezon már kezdeti stádiumban főszezon-e vagy várni kell, amig befut az a darab, amely egyik, vagy másik színházban zenitjére emeli a színházi lendületet. Mert valljuk be, tavaly gyöngén szuperáltak a budapesti szinházak, mutatja a tömérdek átcsopor­tosítás, üzembeszüntetés, leépítés és átépités, ame­lyek a maguk nem éppen kellemes mellékzöngéjük- kel berekesztették az elmúlt színházi esztendőt. Vájjon az idén jobb lesz-e? Minden színház bizako­dik, erőlteti magát a bizakodásra. A helyzet ugyanis az, hogy a pesti ember zsúfolásig megtölti a fő- próbás előadást, de meggondolja, hogy akkor is el­menjen, amikor fizetni kell,, mert pénz, az bizony nincs a mai nyomorúságos Budapesten. Bées még segíthet magán, mert idegenekre számíthat. De a magyar színházak látogatói csak azok­ból kerülhetnek ki, akik magyarul beszélnek. A Budapestre felránduló magyar vidéknek pedig nem elsőrendű szükséglet a színház, az utódállamok magyar közönsége pedig nem fordul meg oly gyak­ran a magyar fővárosban, hogy ezt, mint gazdasági tényezőt bekalkulálja a színházi vállalat. A start A budapesti színházakon csak az segít, ha egyik­másik darab az egész szezont betöltő kasszasikerrel prezentálja meg az iigybuzgó igazgatóságot. De előre kalkulálni nem lehet: nem a szinház csinálja meg a sikert, ha­nem a siker csinálja meg a színházat. Egy bukott darab kihat az egész idényre, éppen ezért a pesti szinházak most óvatosak, sőt tul- óvatosak. Innen magyarázható meg az. hogy olyan darabokat is visszautasítanak, amelyek különben sikerre vezetnének. Tgy volt ez tavaly is és ugylát- szik igy lesz az idén is. AZ ERDEI GYILKOSSÁG (20.) Irta: Csehov Antal — Várj, Szeresa, összenyomod a ruhá­mat ... bocsáss el... csak egy pillanatra jöt­tem hozzád! Otthon azt mondottam, hogy a mosónőhöz vitetem magam; az három házzal odább lakik, mint te... Eressz el, galambom. Miért nem jöttél hozzánk oly sokáig? Feleltem valamit; leültem szemközt vele és elmerültem szépségének szemléletébe... egy pillanatig egymás szemébe néztünk és hallgattunk ... — Szép vagy Olga! — mondottam sóhajt­va — Kár, hogy oly szép vagy! — Miért kár? — Mert az ördög tudja, kinek áldoztad fel a szépségedet. — De mit akarsz? Hiszen a tied vagyok! Nem jöttem ma is ide? Hallod-e, Szeresa, inond'meg nekem az igazat. — Mit akarsz tudni? — Feleségül vettél volna-e, ha nem men­tem volna Urbeninhez? — Nem! — akartam felelni, de mást gon­dosam. — Természetesen! — feléltem. Olga felsóhajtott és lesütötte a szemét. — Oh. miért is siettem úgy? Mi leányok oly ostobák, oly ingatagok vagyunk; de hát ami megtörtént, megtörtént. Ma egész éjsza­ka sirtarn, Szeresa. Ö mellettem fekszik s reád gondolok és nem alhatom; sokkal jobb volt az őrült apám mellett élnem, mint mel­lette. — Most már késő tépelődni azon.' Magamhoz vontam Olgát és csókokkal bo­ntottam el, mintha kárpótlást akartam vol­na szerezni az elvesztett három napért, ö hoz­zám simult és égetett a leheletével. Csöndes- -ség lett. — Megölte a feleségét! — kiáltotta a pa­A színházi év elején vagyunk, de már a premie­rek vígan zajlanak. A most bemutatott darabok kö­zül, kétségtelenül egyik legnagyobb sikere a Víg­színház újdonságának, „Két lány az utcán“ volt. Ernőd Tamás és Török Rezső megtanulták a buda­pesti közönség nyelvét, a Vígszínház együttese ki­tűnő. A Magyar Szinház Móricz Zsigmond „Szép­asszony kocsisa“ cimii darabjával kísérletezik, de ha a jelek nem csalnak, Móricz Zsigmond e darab­jával nem fogja elérni az ezt megelőző rekordját. A Nemzeti Szinház még nem mutatott be eredeti magyar darabot, de amint hallom, kész van az nj Zilahi Lajos-darab és ugyancsak, szakítva bizonyos konzervatív hagyományokkal, a Nemzeti Szinház Fodor László egy uj darabjának bemutatójára ké­szül. A Nemzeti Szinház lekötött magának egy Her- czeg Ferenc-darabot is, de erre csak a szezon dere- (tán; kerül sor. Az írók színháza a Belvárosi Szinház egész héten a Földnélküli János-t játsza. A szatirikus vígjáték újszerű felépítési módja, becsületes irodal- misága letagadhatatlanul tiszteletreméltó, de azt hisszük, a darab nem lesz tartós életű, mert nem az a darab, amely közelebbi kontaktust találna a nagy- közönséggel. Az Uj Szinház legközelebbi premierje Benami Sándor kolozsvári hírlapíró „Kajiit“ cimii darabja lesz. Beszélgettem a darab főrendezőjével, dr. Bár- bóczy Dezsővel, aki kijelentette, hogy Amit tennünk kell Ha légzésünk sípoló, ha krónikus bron- chitisünk van, vagy nehéz és görcsös köhö­gésünk, ba fulladozunk, használjuk a Poudre Louis Legras port. Ennek a kiliinő gyógy­szernek csodálatos eredményei vannak Pil­lanatok alatt enyhíti a leghevesebb'asztma­tikus rohamot is, a katarust, a régi bronchi- tiszből származó köhögéseket s mindezeket gyorsan gyógyítja. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Képviselő 1 Lieuze. Bucureşti, Calea Moşilor 137 pagály hirtelen. Olga megrázkódott, kibontakozott ölelé­semből és kérdőteg nézett reám. — A papagály az, szivem. — nyugtattam meg. — Megölte a feleségét ! — ismételte Dem- janics Iván. Olga felállt, szótlanul feltette a kalapját és kezét nyújtotta; az arcán ijedelem lát­szott. — Mi lesz, ha Urhenin megtud valamit? — kérdezte reszkető hangon. — Megöl. — TTgyan... — kacagtam. Nem enged­ném ára! Nem képes az olyanra .. Már mégy? Isten hozzád, gyermekem... Holnap ott leszek a kis erdei háznál, ahol laktál... Jer oda! Mikor kikisértem Olgát, visszatértem a szobámba. Ott találtam Polikárpot a szoba közepén. Barátságtalanul nézett a szemem­be és megvetően csóválta fejét. — Ne lássam azt többet, Bettrovics Szer- gej! — mondotta a szigorú apa arckifejezé­sével. — Nem engedem! — Vájjon mire gondolsz? — kérdeztem. — Tudja már, hogy mire gondolok... Azt hiszi, hogy semmit se láttam?... Ne merjen az többé idejönni... Máshol vian annak a he­lye Pompás kedvemben voltam s nem vettem tudomásul azokat az orcátlanságokat, melye­ket még mondott. Kacagtam és kiküldöttem a szobából. Alghogy Olga elhajtatott, uj vendég ér­kezett: a gróf lépett be. Bátortalanul és szem rehányóan rázta a fejét.-r- Elfordulsz...? — mondotta s könny fojtogatta a hangját. — Beszélni sem akarsz velem? — Nem fordulok el, — mondottam. — ügy szerettelek. Szeresa, te pedig... egy csekélység miatt! Miért sértesz, miért I bántasz meg? Miért? feltétlenül bizik a „Kajüt“ nagy »ikerében és ez a siker nem fog mögötte maradni a tavaly felfedezett Boros Elemér „Vakablak“ oimü darabja sikerének. Boros Elemér ép oly idegen név volt Budapesten, mint Benami és ime Amerika hatalmas dollárelőlegukkol teszi gazdaggá a szerencsés fiatal Írót. Ma már megszűnt budapesti színházi körökben az az előitélet, hogy a szerzőnek feltétlenül ismert- nevű embernek kell lennie. Az ismert színpadi em­berek az utóbbi években nagy csalódásokat okoztak és most már a szinházak egyenesen arra utaznak, bogy nj tehetségeket fedezzenek fel. Benamiról lévén szó, megemlítjük, hogy az idén az Erdélyben elszármazott irók fokozottabb mértékben szólalnak meg a budapesti 9zinpadokon. Beszéltem a kolozs­vári Orbok Attilával, aki ebben a szezonban három darabbal is szerepel. Egyik darabjának a címe: „Sárkány és a szűz“ vígjáték, amelyet az Uj Szin­ház mutatja be. Másik darabja „Kineses Kolozsvár“, amely távolról sem irredenta darab — legalább is a szerző állítása szerint — amit mutat az a körülmény is, hogy a darab cselekménye az Dnió idejében ját­szik és az esemény két szerelmes pár körül fordul meg. E darabot a Városi Szinház fogja bemutatni. A darab társszerzője különben Kulinyi Ernő. Orbok Attila egyenesen világszenzációnak tartja harma­dik darabját, amelynek a címe ,,A népbiztos“. A darab tulajdon­képpen színpadra adoptálása Vladimir Osipovich Smestitow Párisban álnév alatt élő egyik orosz nagyherceg müvének, aki egy antibolsevista tünténe- tet állított össze, de képtelen volt a darabot szin- padszeriileg megcsinálni. Henri Rotschild, a hires Theatre Pigalle igazgatója Orbok Attilát, akinek már szép sikerrel több darabja ment Párisban, bízta meg, hogy e darabot francia nyelven Írja meg njból színházának. Ezek szerint a Népbiztost elsőnek a Theatre Pigalleban fogják előadni. Ez a szinház, amely az idén nyílik meg, egyike a legérdekesebb színházi vállalkozásoknak. Forgószinpad helyett három emeletes lift­rendszerrel dolgozik és a szinház technikai felkészlütsége alkalmas arra, hogy 26 méter mélybe eressze le a szinteret. Ez az uj szinház egyenesen látványossága Párisnak, sőt egész Európának. Hunyadi Sándornak két elfogadott darabja is fekszik a Vígszínháznál, értesülésünk szerint egyik darabja még a színházi szezon első felében is fog jönni. Nóti Károly is elkészült uj vigjátékával, amely ugyancsak első nagy színpadi sikerének szín­helyén, a Vig-ben fog napvilágot látni. / A legközelebbi napok kiemelkedő eseménye két­ségtelenül Molnár Fereno „Én, te, ő“ cimü darabja lesz, amelyet már szorgalmasan próbálnak is. A próbákat Molnár személyesen vezeti, aki karlsbadi kúrája után lefogyva és megfiatalodva, fáradhatat­lan ambícióval veszi ki részét a rendezés munká­jából. (—1.) A gróf sóhajtva ült le a kanapéra. — Jól van, jól, — mondottam. — Elég. Oly nagy Lefolyásom volt reá, hogy első Léküléken y szavamra felugrott és melegen megölelt. — Elhoztam magammal... odalenn ül a kocsiban ... Akarod, hogy bocsánatot kérjen tőled? — Ismered a bűnét? — Nem ismerem. — Hát jól van; nincs szükségem a bocsá­natkérésére, de mondd meg neki, hogy ne merjen többé kémkedni utánam, mert meg­gyűlik velém a baja. — Tebát szent a béke, Szeresa? Legjobb úgy! Minek veszekedni? Jaj, galambom, nincs... egy fél pohár pálinkád? Egészen ki­száradt a torkom! Megparancsoltam, hogy hozzanak pálin­kát; a gróf ivott két pohárral, végignyujtóz- kodott a kanapén és megoldódott a nyelve. — Éppen most találkoztam Olenkával... remek asszony! Tudod, kezdem gyűlölni Ur- benint... Ami azt jelenti, hogy kezd nekem tetszeni Olenka ... Pokoli módon csinos! El­határozott szándékom, hogy udvarolni fogok neki — Férjes asszonyt nem kellene bántani! — mondottam oktató hangon. — Oh. egy öreg ember feleségét. . Áz. nem bűn... Nem való hozzá. A gróf megivott egy harmadik pohárral és igy folytatta: — Tudod-e. ki tetszik még nekem az ide­valók közül? Nadenka; annak a szamár Ka- lininnak a leánya... Tüzes, barna, halovány, nagy szemű... Szeretném reá is kivetni a há­lót... Pünkösdre estélyt adok, csak azért, bogy meghívhassam... Tudod, testvér, egé­szen vig élet van itt! Az embernek van tár­sasága és vannak asszonyok... Nem alhat­nák nálad egy sznnditáett

Next

/
Oldalképek
Tartalom