Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-09 / 205. szám
14 Ä „KELETI ÚJSÁG“ vasárnapi melléklete «wmwaaM min ..millió XII. ÉVF., 205. SZÁM wssmmmmm A milliomosleányok sem nagyon válogatósak a párválasztásban, egészen sablonos dolog már, hogy a soffőrjükkel szöknek meg, vagy pedig beleszeretnek az apjuk kertjében dolgozó kertészlegénybe, de ezek a „romantikus“ házasságok többnyire válással végződnek. Több newyorki rendőr is szerencsét csinált gazdag házasság által. Bendőröknek csak délceg férfiakat alkalmaznak. Egy rendőr-Adonisznak már három milliomos felesége is volt, de mind elpártoltak tőle, végül kenyér nélkül maradt, legutolsó feleségétől nagyösszegii kártérítést követel. A Piffth-avenuei uj gazdagok leányai még mindig vadásznak külföldi mágnásokra, hercegekre, s a rangért hajlandók vagyont áldozni. Szirmay Ödön Tílegfjaít a szer dem... Jrta: Vass Poránb kívülről a nagy gazdagságot. Ezekben a parkokban a füvet gondosabban nyírják, mint némelyik hölgy bubifrizuráját. Egy ilyen palotában nagyszámú cselédséget tartanak, a személyzet csupa megbízható emberből áll, azok nagyrésze a gazdával együtt öregszik meg, ahhoz hogy valaki ilyen alkalmazásba bejusson, alapos jellempróba, tiszta mult szükséges, többnyire egyik milliomos ajánlja a másiknak a felvételre alkalmas inast, vagy szobalányt és az újoncoknak több ajánlásra is szükségük van. A gazdagok Newporton, South Hamptonban, Palm Beachen és más divatos, drága fürdőhelyeken nyaralnak, a kastélyokhoz közeleső tengerparton külön fürdőjük van. . Hiába zárkóznak el a nyilvánosság elől, egyes botrányaik, szerelmi ügyeik mégis csak kiszivárognak, mert az ő társadalmukban is megvan a „gossip“ (pletyka), az ujságriporterek a hét lakat alatt őrzött titkokat is kipattantják. Utazásaik alkalmával a nagyszállók külön lakosztályaiban álnév alatt szerepelnek, hogy inkognitójukat megőrizzék, titkárok és testőrök állanak rendelkezésükre. A női aranyásók. A dollármilliomosoknak, a nagy vagyont öröklő férifaknak gyakran meggyűlik a bajuk a nőj aranyásókkal. Ismeretségeik megkötésében ügyelniük kell, mert folytonosan ki vannak téve a zsarolóknak. A házassági igéretmegszegési, szerelemelidegenitési perekben a milliomosok rendszerint olyan nőknek a prédái, akik fut.ó kalandból nagy öszegeket akarnak kipréselni, vagy pedig egyszerűen „publicityre“ (nyilvánosságra) akarnak szert tenni. A botránypereknek, amelyeket többnyire fiatal színésznők, vagy kóristaleányok tesznek folyamatba, sokszor csak néhány ártatlannak látszó szerelmes levél, vagy távirat az alapja, de az ügyvédek és a boulevard- ujságok nagy társadalmi botrányt kavarnak fel, különösen olyan esetben, ha az áldozat újdonsült férj és egy házasságelőtti viszony elrendezéséről van szó. A milliomosok néha a legfantasztikusabb házasságokat kötik. A multimillomos Stillman bankár fia feleségül vette anyja szobaleányát, a család a nászt nem ellenezte, sőt Stillmanné a nyilvánosság számára tett nyilatkozatában csodálkozásának adott kifejezést, bogy a fia a szobaleányát, ezt a csillogó ékszert csak olyan sokára fedezte fel. Stilman mama megértésének az alapja pedig az volt, hogy éveken át ő maga is botrányos válóperi tárgyalás központjában állott. BEJÁROM A KEREK VILÁGOT (t&ta—t&zft) Irta: Balázs Ferenc A Sárga tengertől a Barna-Óceánig 3* Csilingelő fatemplomok. A legalsó lépcsőfoknál Le kellett húznom cipőmet s harisnyámat. Ezeket azonban itt már nem mertem Az istenek gondjára bízni, mint Japánban, Hanem magammal cipeltem mindvégig. A „Kasado Maru" födélzetén, 1928 március 9. Amióta a lábomat erre a nem is túlságosan nagy, nem is túlságosan kényelmes s pazar bőkezűséggel be nem rendezett japáni hajóra tettem, meg tudom érteni azt a kifejezést, amit én, hajóvégi III. osztályok utasa, eddig csak szelíd gúnnyal tudtam kiejteni: kéjutazás. Hát igen, ha az ember a hajó közepén kap kabint, ahol sem a himbálózást, sem a konyha szagát nem érzi, ha egész napját az árnyékos födélzetén töltheti kényelmesen kinyujtózkod- ván valami heverő székben, vagy különleges játékokat játsszván utastársaival, akkor lehet a tengeri utazáshoz az élvezetnek is valami köze. A naplementék legalább is felejthetetlenek. Az első és a második osztályon nem utaznak sokan. Egy angol kereskedőről azt szeretném hinni, hogy nem képviseli a faját. Hihetetlen ostobasággal ragaszkodik ahhoz a meggyőződéséhez, (ha ezt a szépen hangzó szót szabad rá alkalmaznom), hogy az indiaiak „niggerek" (ami által lehetőleg az összes színes fajokon ütni akart egyet); büszkélkedve emlegeti, hogy soha egyetlen templomot, múzeumot, keleti érdekességet meg nem tekintett s amikor egyszer a fürdőszobából kihallatszott a rokonszenves fiatal japáni nászutas pár boldog kacagása, ő. aki soha életében a tiszta szerelmet nem ismerte, felháborodással döngette meg az ajtit. A japániak kedvesek és udvariasak, A ná) D'Annunzio rávág az asztalra és azé mondja: Meghalt a szerelem. Mort id Amo* re . .. Es szegény szerelem, ha akar, ha nem, meg kell halnia. Annyié beszélnek róla, annyira „kikezelték", hogy ha akar, ha nem meg kell halnia. D’Annunzio is rávágoté az asztalra, hogy meghalt a szerelem, s a föld nagyot zökkent és öreges mozdulatokkal el kezdett visszafelé forogni. Mert nem komikus és nem valószínűtlen a szerelemről ily módon vitázni? Mintha meghalhatna valami ami a természet lényege! Mert ki merné azt állítani, hogy legyen az bár testi szerelem is, — ha az természetes vágyakon alapszik —, nem mindig ugyan- azt, a más érzelmektől megkülnbözéeéhető é/rzésú váltja ki, amit szerelemnek nevezünk? L-s amennyiben az nem az. és minden alkalommal apaikor az nem az, az ember saját magát játsza ki, saját maga által. Ez olyan mint az evés étvágy nélkül. Vagy a íulevés, amikor eltompulnak az érzőidegek, az anyagcsere, a friss élés. De ezeket már patalogi-. kus tüneteknek lehet nevezni, amelyek nem ide tartoznak. A szerelem ezzel szemben megmarad az ős-vonzás és taszítás nagyszerű játékának. Magával ragadja és kiszámíéaélanul dobálja az útjába kerülőket pompás, tragikus mélyü színjátszást alkotva, mint a többi szenvedély. A szerelem a vonzás körén belül mindig él. Hogy azonban ez a vonzás mennyire és milyen irányban van nagyítva, vagy el- lanyhifva. arról lebet vitatkozni. Semmiesetre sem lebet azonban ilyen allűrökkel kirohanni, hogy: meghalt a szerelem. A vilám évekkel fiatalabb rádiótiszt megmutatta a felesége fényképét s amikor illő meghatódottsá- got árultam el, azt is bevallotta, hogy valaki mást szeret. Erre már könnyen jött a meglepődésem. Bizony, ma már nem helyénvaló gyermekül megházasodni, mert a szerelem a japáni szivekben is ébredezik s a bonyodalom egy-kettőre bekövetkezik. Tanácsot kért tőlem, hogy mitévő legyen. Én egy pillanatra arra az Amerikába szakadt örmény fiatalemberre gondoltam, aki egyszer nagy pirulások között arra kért, hogy tanítanám meg azon eljárásra, hogy ne mondja módszerre, amelynek segítségével egy valódi amerikai születésű amerikai lányt sikerült meghódítanom. De a másik pillanatban már nem találtam a rádiótiszt esetét alkalmasnak arra, hogy tréfás kedvemet csiklandozzam vele. Beavattam őt a titokba, ami ilyen esetekben a megáldáshcz egyedül elvezethet. — Próbáljon őszintén föltárni mindent a felesége előtt; esetleg attól se riadjon vissza, hogy vele mindent apróra meghányjon-vessen, ajánlottam neki. Egy pár indiai is utazik a hajón. Gandhi- sapkát visel az egyik. (Különös, hogy egyes nagy emberek mennyire befolyásolják a tanítványaik ruházkodását. A legtöbb Kagawa követő fekete bársony ruhában jár. Angel katonasárga szinü, altisztesen kihajtásnélküli kabátot s megfelelő nadrágot húz föl a Sun Yat Sen hive. Fehér huszársapkp különbözteti meg a Gandhiistát. Európában a nagy emberek hatása inkább a bajusz és szakállviseletben nyilvánul meg; v. ö. a Vilmos császár és Hinden- burg-féle bajuszokat s a Kossuth szakáliát.) Az egyik indiaival tűrhetően összebarátkoztam. Hindiül tanulok tőle. Nem nehéz nyelv, hasonlít a cigányhoz. Legsajátságosabb a más- > sallhangzók után határozottan kimprţdotţ h hangzó, ami nagyon ismerősen hangzik a fülemnek. Bharat -Yubak Sangha példáéi igy ejtendő ki; Nacshágos és ţhekinthetes szholgabhiró ur. A hasonlóság magyarázata egyszerű; a cigány lágon minden változik a maga körén belül, a korok szokásai, érzései, tartalma más formát vesz fel. Ez magának a változásoknak a lényege, de az ősjelentések tisztán állanak. S ha a szerelem is, — mióta az emberiség történetét ismerjük —, különböző formában jelent meg, ez csak természetes kísérőjelensége az emberiség történetének. Ugyanazt a lényeget más és más formában éli ki, mintabogy nagy a különbség az egyesek szerelmi kiélésében is. D’Annunzio különben is képtelen naiv» ságokat mond. Hogy; „meglátunk egy nőt és beleszeretünk! Hogyne, megkívánjuk. A testét. A hangját. A lelkét is talá,n —, ba van neki. De ez nem szerelem,“. Es a szerelmi házasság sem szerelem. Es már kezdjük nem is érteni. Hogy a szerelem sem szerelem. Nem igy volt a fából vaskarika? Mert ha amikor meg is van a szerelem, az akkor sem szerelem, akkor igazán nem érthetjük mi az a szerelem. Azaz nagyon is értjük. D’Annunzio ur és még sokan arra a könyvekben olvasott, a múltból átmenekitett szerelmi-lendületre gondolnak, ahol minden fény, illat, égi va* lóság, Ahol az asszonyok bársony cipellőben járnak deli lovagok tenyerén s ahol isteni mámorral lehet megcsókolni a csipkés fodru ruhák szegélyét. 5 ahol a szerelem örökös és ki nem alvó s ahol parányi lények angyali magasságokig magasztalíatnak. Ki keresi ma az ilyen szerelmet? Es akik simák, tényleg ezt a szerelmet keresik? Vagy inkább higyjük el. hogy azok simák, indiai eredetű nép. Ennek a rokonságnak a tudata még valami egyébnek a megértéséhez is hozzásegített. Az indiai zene a legnagyobb mértékben cikornyás, ékitményes. A cigányosan húzott magyar nóta tehát ezért jut hasonló sorsra. A különbség éppen csak az, hogy mig a cigány csak a hegedűn, az indiai éneklés közben is kicifrázza, megtekergeti az egyszerű dallamot. Rangoon, március 11. A föld és néprajzi kutatás egy újfajta módjával kísérleteztem: a két napot, ameddig a hajó ebben a forgalmas hurmai kikötő városban vesztegelt (éjjel-nappal dolgoztak a daruk, hogy a zsákokat és a ládákat ki- és berakják) anélkül töltöttem el, hogy a címek közül, amelyek, a jegyzetkönyvemben elfogyhatatlanul sorakoztak egymás után, egyet is fölkerestem volna. Eredmény; bizonyos tájékozatlanság mindannak a sok mozgásnak, já- rásnak-kelésnek, nagy fontoskodással gyakorlott szokásnak a belső értelme felől, amelvet lépten- nyomon megfigyelhettem. A furcsaságok keltették föl az érdeklődésemet, holott a furcsaságok gyakran jelentőségnélküliek egy nemzet lelkének megismerésénél. Állandóan ingerelt például az a körülmény, hogy a hajdanában valószinü- leg szokásos térdig érő vászonköntös helyett a járó-kelők ®agyrésze közönséges európai szabású inget viselt anélkül, hogy szükségesnek találta volna a megfelelő helyre gallért alkalmazni s a megfelelő helyen azt begyürni. Még férjemuram esetében is válópkul szerepelhet az, hogyha az ingét, a reggeli készülődés óráiban, csak úgy hanyagul a nyakába vetve viseli, hát amikor pgy egész város és hozzá még a legnagyobb nyilvánosság előtt jár így! Mentségül persze sok minden fölhozható. Ha például egy angol cég Afrikába habverésre alkalmas bádogtálakat szălîiţ s azokat a törzs fér fiai egyetemes elhatározással kalapként használják, az a törzs férfiai és aşszonyai előtt megbotránkoztaíónak semmiesetrfe föl nem tűnhetik. Ugyanakkor azonban az európai látogatót is meg kell értenünk, aki az orrát gyengéden elfintorítja. Az
