Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-09 / 205. szám
Xll. ÉVF., m. SZÁM fi ..KELETI ÚJSÁG1* vasárnapi melléklete 15 akik jóllakottak, akik soha ki nem elégithe* tők, a profánok, a képzelődő bolondok. De mi szüksége van ezek siralmára a nagyvi* Iágnak ? Lehet és kell is a szerelemmel fog= Ialkozni, de csak valósági alapon és tiszta megértéssel. Mert csak a tiszta megértés az ami egyedül megvilágitja a szerelem vonzás* lényegét. Ez a vonzás a fő, amiben a sze* relemnek mind a fajfenntartási, mind az emberi lényege egyesül. A vonzás, amiben tragikus és magasztossági mélységek vannak s az ember, aki ennek a vonzásnak a kettős útvesztőjébe került. A természetes vonzás akadályai kiseb* bek, csak fizikai akadályokra szorítkoznak, az ember azonban ezt a legkülönbféle lelki* qs társadalmi-akadályokkal bonyolítja össze. És ha ma sirnak, nagyrészt ezekre a lelki momentumokra gondolnak, amelyek a szerelemben nem találnak szabad utat, vagy nincsenek, mert nincsenek. Az ember nagy bolond. De legjobban sajátmagát tudja bolonditani. Elindítja hü, de csalfa kísérőjét, a képzeletet és ezer meg ezer képzelgést szövet vele. Ezzel hajhássza a szerelmet is. Az állandó, nagy szerelmes lendületet, szenvedélyt, a lelki boldogság oázisát, s ha nem találja meg, képzelgésének ezer kishitűségével veri le magát. Ilyen felkészültséggel végeredményben nemcsak le- bütni és megakadályozni, de meg is lehet ölni a készülő szerelmet. Az ember szuggeszíiv lény, saját maga befolyása alatt is átalakulhat s a legkülönbözőbb túlzásokra, sőt valószínűtlenségekre képes. Az a szuggessziv hatás is, amit a szerelemmel szemben felállít, képessé teszi arra a hitetlenségen alapuló lelki-elleníál- lásra, ami a szerelem lelki fényezővé való átalakulázát meggátolja. A htt szabad menete és kiszélesedése itt éppen olyan fontos, mint más lelki alakulatoknál. Mert ha a kellő szabad menet biztosítva van, lehetetlen, hogy a rendes természetes vágyaktól keltett vonzás ne váltsa ki a maga lelki hatásait is. A hatás minemüsége és nagysága természetesen az illető lelki-alkatától függ, mintahogy a testi hatás a testi alkattól. Es ebben nem lehetett különbség semmiképen az idők legkülönbözőbb szakain belül sem, Ez a szabad szerelmi kiélés formája. Fokozni vagy kisebbíteni, tehát difformálni mind testileg, mind, lelkileg az ember mindig képes volt. Es ha D’Annunzio sir, meg is akarjuk őt érteni, Azután a képzelettel kiszélesített lelki-szerelem után, ami az elmúlt századokat jellemezte, ez a lelkiellenállással elszegényített és fizikailag kiélezett szerelmi-élet tényleg ellentétesnek látszik. De ma keresni azt és megtagadni a szerelmet azért ma! Nevetséges. A normális, szabad utat kell vele szemben megtalálni s a helyes mértékek tisztaságával megélni. Akkor nem lehet majd ilyen képtelen felállításokat fenni: „mi hát a szerelem ? Az igazi 1 ? A lelkek egyesülése minden testiségre vonatkozó utógondolat nélkül. (Józan ez az ember? miről beszél?)“ Ha a nő közpréda lenne. Ha megyek az utcán, látok egy nőt. megtetszik és ő azonnal köteles követni. Ellenkezés és ellenszolgálat nélkül. Ha ilyen törvény mellett mondaná nekem valaki, hogy szerelmes egy férfi, akkor elhinném: Ma ha egy nő szeret, ez azt jelenti, hogy feleség akar lenni. Szegény D’Annunzio és szegény férfiak, akik rénjképekfől és saját önzésüktől kergetettek. Es szegény nők, akik szintén saját rémképeiktől és önzéseiktől kergetettek! De nehéz dolga van itt a szerelemnek. Csak titokban, csak lopva és akkor is megcsufol- tan szövögeti a bűvös mesefáfylát. Fürdő ruha modern, kényelmes, higiénikus. Selyem férfi zokni, kiváló minőséRÜ, a legpazarabb divatszi- nekben, 53 iQi. WEISZ SZIGFRID árulásában Cinj, Cal. Reg. Férd. 10 Női selyem flór harisnya, minden divatszinben, 51 lei. Szalmakalapok, már saison utáni olcsó árban árusitlatnak. indiai ingköntösök esetében' pedig a gyári civilizációt kell legfőképpen hibáztatnunk. Mert a gyárosok kötelessége volna a piacot azzal látni el, amire valóban szükség van; tehát India esetében nem inggel, hanem vászon köntössel. Ennek a kötelességnek azonban a modern civilizáció apostolai csak abban az esetben felelnek meg, ha arra a saját hasznuk érdekében rá vannak kényszerítve. Mindaddig tehát a gyártási módszerben kívánatos átalakítás költségeit vállalni nem fogják, amíg igy érvelhetnek: Ezek a jó bolondok az inget is úgy veszik, minthogyha az köntös volna; minek hát azzal kínlódni, hogy köntöst adjunk nekik?- Arra azonban a gyárosok sem voltak képesek, hogy az indiai ruházkodás divatját (mert amint később meggyőzdtem, Elő- és Hátsóindiá- ban az öltözködés egy mintát követ) megváltoztassák derékon alul. Az indiainak ugyanis alsóteste elfödésére semmiféle szabósága segédletre szüksége nincsen. Egyszerűen megvesz akármelyik áruházból pár méter hosszúságú vásznat (annál hosszabbat, minél nagyobb ur) s azt ügyesen a dereka köré csavarja. Esetleg csak úgy szoknyaszerüen (ez különösen a mohamedánok között szokásos, akik erre a célra leginkább kockás mintájú színes vásznat használnak); de a ruha igy nélkülöz minden szint, mert sem nem ráncos, sem nem harangalaku s a vékony lábak úgy kalimpálnak benne, mint valami zsákban. A valódi hindu végtelen művészettel csavargatja, tekergeti, ráncolgatja szabatlan vászonruháját, amíg az olyanná nem alakul a testén. hogy ránézni is gyönyörűség. Meg sem kisérelem elmagyarázni az eljárása nyitját, én is csak közvetlen bemutatás után tudtam megtanulni. A burmai templomok, ha lehet, még a ja- pániaknál is különlegesebbek. Fából készülnek s az ők érdekességük is a tetőzet. Négy oldalra nyíló, fokozatosan kisebbedő fedelek halmozódnak egymás fölé, amíg az egész hasonlóvá nem válik egy piramishoz, amelynek vízszintes vonalai helyett egyenlő szárú háromszögek szárai állanak. Az ereszeket lefelécsüngő lombfürész faragványok díszítik, mint sok erdélyi román házét. (Aki ezt nem érti meg s lerajzolni sem tudja, az üssön föl egy lexikont s azt addig böngéssze, amíg egy burmai templom rajzát meg nem találja.) A fatemplomoknál még szokatlanabb alakúak az úgynevezett dagobák, amelyekből egyet minden magasabb hegy tetején látni lehet Burmában. Magas tégla vagy kőtornyok ezek; hasonlatosaik egy aránytalanul megnyujtott nyakú, óriási, füleden korsóhoz. A Shwe Dagon dagobához, amelyik a városon kívül a Victoria park közelében fekszik, jobban mondva: ágaskodik, villamoson mentem ki. Négy oldalról négy hosszú, meredékesen fölfelé vezető födött folyosón lehet a dombot megközelíteni. A legalsó lépcsőfoknál le kellett húznom a cipőmet s a harisnyámat, amelyeket azonban itt már nem mertem az istenek gondjára bízni, mint Japánban, hanem mindvégig magammal cipeltem. Kezdetben csúnya mulatság volt a kőlépcsőkön mezitlábalni. Megtiltottam a talpamnak, hogy finnyáskodjék s nézés nélkül léptem oda, ahova a többiek. Szentképárusok foglalták el a folyosó két oldalát s én láttam Buddhát ezer és egy alakban. De egyszer csak felértem a lapos tetőre, kijutottam a napfényre s akkor már, ha a cipő nem is, de a harisnya rettenetesen kezdett hiányozni. A forró kő égette a lábamat. Ott emelkedett előttem az óriási dagoba s én ahelyett, hogy elmerültem volna a .nézésbe, a lábaimat kapdostam s az árnyékos helyeket vigyáztam. No de lassan csak megbarátkoztam az alulról belém harapó forrósággal (aminek az árát pár hónappal később fizettem meg, amikor nehány hasonló barátkozás következtében a két talpam annyira eldaganatosodott, hogy le kellett mondanom az Ifjúsági Békekonferenciára való utazásról.) Akkor kinyithattam a két szemem s magamba ihattam az egyik legnagyobb- szerü látványosságot, amivel az utamban valahol is találkoztam. Középen állott a legalább száz méter magasságba emelkedő dagoba, amelynek korsó- talpa akkora kiterjedésű volt, mint egy székes- egyház alapzata. Díszítést nem fedeztem föl rajta, a tömegével s az alakjával hatott, nem pedig a kidolgozásával, mint a legtöbb délindiai kőtemplom. Annál díszesebbek voltak azok a fia-kápolnák, amelyek a lábánál százszámra húzódtak meg. Cseppnek maradt dagobák, csengettyűkkel teleaggatott s üveggyöngyökkel, sok színű üveglaskákkal ragyogóvá tett fatemplo- mok sorakoztak tömötten a kerek domb szélén, mint alsó papság a főpap körül. Azokban árulták a buddhista üdvösséget azok, akik azt maguknak megtartani nem látták szükségesnek vagy lehetőnek. Még egy darabig figyeltem, amint egy szögletes kontyu asszonyság az ujjaival ügyesen tésztát sodort égy megéhezett hivő ebédje számára (aki azt szintén az ujjaival fogyasztotta el); aztán búcsút intettem a csilingelő templomkertnek. A födött folyosó lépcsőin leballagtam. A Victoria-park felé vettem az utamat. Oh rettenetes két óra, amit ott szomjan eltöltöttem! A tó vizéből inni nem akartam, a jeges limonádé árusok kevertjétől undorodtam. S mégis csak tőlük kellett az életemet megvásárolnom. Behunytam a szememet s úgy ittam ki két óriási pohárral. Calcutta, március 15. Amikor ma korán reggel föltűntek az alacsony bengáü partok, hiába kerestem a kikötőt a látóhatáron. Bizony, mielőtt India keleti kapuját elértük volna, még hosszú órákig kellett a Gangesz folyó egyik torkolati ágán fölfelé hajóznunk. Egy helyen óvatosan kerültünk ki egy elsülyedt hollandus hajót, a három árboc szomorúan ütötte ki a fejét a vízből. A túlsó, sekély diaion gyakran jelentek meg barnabőrü asszonyok; belegázoltak a vízbe derékig, megmentették a korsóikat s testhez tapadó, nedves ruhában lassan elsétáltak. Mire a pálmák közé rejtett házukhoz érkeztek, a nap már meg is szárította őket. Egy kanyarodon túl előtűnt Calcutta. Megérkeztünk Indiába.
