Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-06 / 202. szám

XII. ÉFF. 202. SZÁM. r KÉumWwfú 3 Macdonald hatalmas beszédben mutatott rá, hogy a kisebbségi kérdés megoldásától függ a béke fenntartása Bejelentette Anglia csatlakozását a döntőbíráskodáshoz és ismer­tette a palesztinai eseményeket Kottát ~üi bármilyen hangszerre gyorsan, pontosan és legolcsóbban Temesvárról, az ország zenemüközpontjától kaphat: Móra ve tz-tőt (Genf, szeptember 4.) A népszövetségi közgyű­lés nagy feszültséggel várt első meglepetése Ramsay Macdonaldnak, az angol miniszterelnöknek beszéde volt. Az óriási reformációs terem utolsó helyig zsú­folva volt. Délután fél öt órakor nyitotta meg a gyűlést. Guerrero elnök és közli, hogy az uj népszö­vetségi palota ünnepélyes alapkőletétele szombaton délután Lsz. A következő percben Macdonald lép a szónoki emelvényre, hatalmas tapsvihar mellett. Úgy a delegátusok, mint a közönség hangosan ün­nepük az angol miniszterelnököt. Majd néma csend lesz és Macdonald beszélni kezd. Halk hangon kezdi, de később egyre nagyobb tűzzel robbannak ki mon­danivalói. Igazabb és őszintébb szó alig hangzott el a Népszövetség előtt. , Macdonald beszél Az angol miniszterelnök Németországnak a Népszövetségbe való belépéséből indul ki és rámutat, hogy ettől a pillanattól kezdve változás állott be a világpolitikában. Majd ismerteti a mnnkáskormány alapelveit. Leszerelés és kötelező döntőbíráskodás, ez beszédének két vezérmotivuma. A fegyverkezések helyett most a leszerelésnek kell jönnie. Az álla­mok biztonságát nem a fegyverkezés és nem a ka­tonaság adja meg. A biztonságot csak a leszerelésre vonatkozó államszerződések önkéntes elfogadásával lehet garantálni. Midőn bejelenti, hogy Anglia hajlandó még a népszövetség folyó ülésszakán aláimi a hágai jegyzőkönyv kö­telező döntőbiráskodá3Í záradékát, a közgyűlés mint egy ember, kitörő' lelkesedéssel ünnepli az angol miniszterelnököt. Bejelenti, hogy a jövő héten visszavonják a megszállott rajnai terü­letről az angol megszálló csapatok első részét. Az angol csapatok elhagyják a német területet, hogy sohase térjenek többé oda vissza. A kisebbségi kérdés Ezzel kapcsolatban a kisebbségi kérdésre is rátért. A kisebbségi jogvédelemmel a népszövetség súlyos kötelezettséget vállalt. Európa nemzeteinek szellemi fokát az fogja mérni, hogyan oldják meg ezt a problémát. A kisebbségi probléma sohasem fog eltűnni, mert a nemzetiségek rétegeződését nem lehet eltün­tetni. Macdonaldnak ez a kijelentése nyilvánvalóan annak az elméletnek cáfolata volt, hogy a kisebbsége­ket be lehet olvasztani az uralkodó több­ségbe. — A kisebbségi probléma megoldásától függ a béke fenntartása és a többségi nemzetek helyzetének biztosítása is, — folytatta Macdonald. A nemzetek amelyeknek kisebbségi jogokat kell biztositaniok, nemzetközi felelősséget vettek magukra. A palesztinai események Ezután a palesztinai eseményekről beszélt. Saj­nálkozással állapította meg, hogy & palesztinai vé­rengzéseknek rengeteg áldozatuk volt. Palesztiná­ban nem arról van szó, hogy konfliktus tört ki a mohamedánok és a zsidók között, hanem egyszerűen arról, hogy bizonyos elemek mindenáron zavargá­sokat szítanak. Az angol hatóságok nem tesznek különbséget keresztények, zsidók vagy mohamedá­nok között. Feladatuk az, hogy fentartsák a rendet és gondoskodjanak arról, hogy ilyen események ne ismétlődjenek meg. A falu népe felháborodásában felakasztotta az el­fogott rablógyilkost, aki borzalmas kegyetlenséggel megölte és kirabolta kenyéradó gazdáit (Kaposvár, szeptember 4.) A somogyine­gyei Zieh községben Häslingen János koreai márosnál körülbelül egy éve szolgált Lang Ferenc föld’mives, aki Jászberényből került) Zichre. Szerda reggel Häslingen a korcsmá­ban foglalatoskodott, amikor Lang nekironi tott a a nála levő kalapáccsal fejbe vágta, azután pedig, noha a kalapácsütés már meg­ölte a hatvanegy éves embert kétszer késsel is hátbaszurta a föld- rebukott testet. A bestiális gyilkos ezután bement a Haslin- gen-házaspár szobájába e az ott még a» ágyban fekvő asszonyt is fejbe­vágása a kalapáccsal. Az asszony elvesztette eszméletét, közben azonban, amíg Lang a szobában kutatott ► ► ► ► ► ► ► magához tért és kiabálni kezdett. Lang ek­kor egy kötéllel megfojtotta, majd pedig összeszedte a szerencsétlen korcs­mámé minden értékét és menekülni próbált. A szomszédok azonban már figyelmessé let­tek az asszony kiabálására s Lángot mene­külése közben elfogták. Elhatározták, hogv népitéletet hajtanak rajta végre és fel is akaisztották az egyik fára, ahonnan azonban, még mielőtt meghalt Tol­na, az öregebbek tanácsára levágták és át­adták a csendőrségnek. A gyilkos kihallgatá­sa alkalmával elmondotta, hogy már régóta készült erre a tettére. Nagyon nyomorúságos helyzetben élt és az volt a szándéka, hogy a vérrel szerzett pénzen jobb sorsot biztosit magának. A MAGYAR SZÍNHÁZBAN csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn NÓTA VÉGE Zerkovitz Bélának, a Csókos asszony, Muzsikus Ferkő, Árvácska, _______Eltörött a hegedűm szerzőjének legújabb operettje. ◄ ◄ < ◄ ◄ ◄ AZ ERDEI GYILKOSSÁG (12.) Irta: Csehov Antal — Mi lesz ott holnap? — Búcsú! Ott lesz mindenki s magának is el kell jönnie! Feltétlenül! Szavamat adtam, hogy eljön. Ne hagyjon hazugságban. Ha szavát adta, fölösleges volt kérdezős­ködnöm. Értettük egymást. A doktor, elbúcsúz­va. felhúzta az elnyűtt köpenyegét és elhajta­tott. Magamra maradtam. Hogy elűzzem kelle­metlen gondolataimat, melyek már megmozdul­tak fejemben, az íróasztalhoz mentem s olvas­gatni kezdtem a beérkezett Írásokat. Az első borítékban, melyet felbontottam, a következő levél volt: — Kedves Szeresa! Bocsáss meg, hogy zavarlak, de úgy el vagyok bámulva s nem tudom, kihez fordul­jak Hallatlan! Mikor te már elmentél, fel­ébredtem a kanapén és sok dolgom hiány­zott. Nem találtam a függőmet, az egyik karperecemet, meg egy táskámat, melyben száz rubelem volt. Panaszt akartam tenni a grófnál, de aludt, azért hát elutaztam. Hallatlan. Egy grófi ház, ahol úgy meglopják az embert, mint egy csapszékben. Mondd meg a gróf­nak. Csókollak. Szerető Tinád. Azt, hogy a grófi háznál tolvajok vannak, tudtam már régebben. Eltettem Tina levelét, hogy később majd előmutatom a többi bizonyí­tékkal együtt. Ismertem a tolvajokat. HARMADIK FEJEZET. Másnap reggel hat órakor vigan fütyö- részve és sétapálcámmal a fák leveleit csapkod­va tartottam Tenevóba, a búcsúra, melyre meg­hívott Ivánovics Pável barátom. A reggel fenséges volt. Az erdő, a virra­dat fényében állva, csöndes, mozdulatlan volt, mintha lépteimre s a madarak énekére figyelne... A levegő tele volt a gyönge tavaszi zöldnek fi­nom párázatával. Tele tüdővel szívtam magam­ba ezt a levegőt s elragadtatott pillantással nézve a messzeséget, éreztem a tavaszt, az if­júságomat s úgy tűnt fel, mintha az ut szélén álló fiatal nyárfák s a szüntelenül zugó csere­bogarak osztoznának ebben az érzelmemben. Urasági és parasztkocsik robogtak el mel­lettem. Mindannyiszor meg kellett emelni kala­pomat s fogadni a köszöntést. Mindegyik fel akart venni, de jobbnak láttam gyalog menni és visszautasítottam minden meghívást. A ko­csin járók közt volt Ferenc, a grófi kertész is, kék zakójában és jockey-sapkájában. Lustán nézet ueám álmos szemével és szalutált. Kocsi­jára egy kis vasabroncsos hordó, nyilván pá­linkáshordó volt reákötve. Ferenc utálatos po­fája s a hordó kissé megrontották a hangulato­mat, de kedvem visszatért, mikor a hátam mö­gött egy nehéz kocsi dübörgését hallottam s megpillantottam benne uj ismerősömet, a vörös­ruhás leányt, ki két nap előtt a villámcsapásról beszélt velem, mely megölte az anyját. A csi­nos, a mosdástól még üde, mégis kissé álmos arc felderült s elpirult, mikor reámismert. Vi­gan intett felém s oly nyájasan mosolygott ream, mint csak nagyon régi ismerősökre szok­tak mosolyogni. — Jó reggelt! — kiáltottam Olenkának. Egy mozdulatot tett a kezével s eltűnt a nehéz kocsijával, annyi időt sem engedve, hogy gyönyörködhessem kis arcában. Ezúttal nem volt vörösben. Nagygombos sötétzöld ruha és széles karimáju szalmakalap volt rajta, de nekem azért nem tetszett ke- vésbbé, mint első Ízben. Örömest beszélgettem volna vele hangosabban és hallgattam volna hangját. Szerettem volna a nap világánál nézni mély szemébe, mint akkor a villám fényénél. Kedvem lett volna kiemelni a nehéz kocsijából s megkérni, hogy tartson velem. Nem tudom, miért, úgy rémlett nekem, hogy szívesen meg­tette volna. Hét órakor a parasztszekerek és a deszka­bódék közt a templomba tartottam. Bár korán volt s a mise még javában tartott, a levegő nagy lármával volt tele. A szekerek nyikorgása, a lovak nyerítése, a tehenek bőgése s a paraszt­gyerekek tülkölése összevegyült a lócsiszárok, cigányok kiabálásaival s a részeg parasztok kurjantásával. Mennyi tipus, mennyi sok vidám, elégedett arc! A nép özönlött a templomba, A kupola ormán levő aranykereszt csillogott a napfényben. Én is beléptem a templomba. A nép áhitatosan figyelt. A falusi szokás tiltja az istentisztelet bárminő megzavarását. Mindig röstelkedtem, valahányszor kénytelen voltam mosolyogni vagy beszélni a templomban. Saj­nos, mindig ott találtam sok ismerősömet, kik mindjárt megszólítottak. Csak igennel vagy nemmel szoktam felelni nekik s nem volt bá­torságom, tudomást sem venni a beszélőkről. Az ajtó közelében megpillantottam Olen- kát, ki rákvörösen állt a tömegben és tehetet­lenül nézegetett jobbra és balra. Nem mehetett se előre, se vissza s olyan volt, mint egy csap­dába esett kis madár. Mikor megpillantott,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom