Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-30 / 223. szám
2 XII. ßVP. 223. SZÁM. UÉxxfnWmjíG Becs ismét kritikus napok előtt Az új kormány megalakulása dacára is a jobboldaliak és a baloldaliak megtartják az egész országban tervbevett gyűléseiket (Becs, szeptember 28.) Az uj kormány kinevezése eddig nem változtatta meg a jobb és baloldali védő szervezetek gyülekezési, toborzási és felvonulási kedvét. Általános azonban az a vélemény, hogy a két ellentétes tábor szombati és vasárnapi nagygyűlései után egyelőre szünetelni fog a szenvedélyes politikai agitációk. Ez £t bizakodás azon alapszik, hogy a szombati és vasárnapi nep- gyüléseken nem fog incidensekre kerülni a sor. Ha ezek az ülések nem zajlanának le incidensek nélkül* úgy az rendkívül eimérgesitené a helyzetet. Egyelőre azonban az a szituáció, hogy a gyűlések nyugodt lefolyását a Heimwehr és a Schutzbund vezérei garantálták és a rendőrség is a legszélesebbkörü intézkedéseket tette meg a rend megzavarására irányuló kísérletek azonnali elfojtásara. A gyűlésekre Mödüngben, Stockerauban, Pehlarnban és Zwettlben tartják meg s ezenkívül vasárnap Alsóausztriában a szociáldemokraták mintegy 500 helyen rendeznek nép- gyűléseket. A rendőrség föképen Mödlingbe küldött ki nagy erősítéseket, mivel ez a hely van legközelebb Becshez és a zavargások innen csaphatnának át legkönnyebben a fővárosba. Illetékes körökből azt az információt adják, hogy előreláthatólag vér nélkül fog lefolyni a kritikus nap. Hamburgéban ismét polgárháborút rendeztek a nemzeti szocialisták és kommunisták (Hamburg, szeptember 28.) A nemzeti szocialisták gyűlésével kapcsolatban újabb összetűzések voltak a gyűlés résztvevői és a kommunisták között. A politikai ellenfelek az ülésterem előterében asztal és széklábakkal és késekkel támadtak egymásra. A verekedésnek a rendőrség vetett végei Több őrizetbe vétel történt. Ma éjjel a Lübecki kapu környékén a nemzeti szocialisták negyven tagú csoportja a járókelőket igazolásra szólította fel s azokat, akik kommunistáknak vallották magukat, az igazoltatók agyba- főbe vertek. Egy kommunista szenvedte ez alkalommal a legsúlyosabb sérüléseket, akit szódásüveggel úgyszólván agyonvertek. Életbenmaradásákoz kevés a remény. Két polgáriruhás rendőrt is alaposan helybenhagytak a rendbontók. Ezeket szintén kórházba kellett szállítani. A többi kommunista sebesültek elmenekültek. A nemzeti szocialisták csoportja később az egyenruhás rendőrosztagok megjelenésekor elszéledt úgy, hogy senkit sem tudtak a rendbontással kapcsolatban előállítani. Ma és holnap megerősített rendőri készültség látja el Hamburgban a közbiztonsági szolgálatot. § SELECT MQim i A VE m ARI A délelőtt V* 11 órakor matiné előadás kere- ^ tében bemutatóra kerül; Délutáni előadások kezdete y? 3, 5, 7 és 9 órakor @ ___________________35 Tiszta vajból kessiiít vegetáriánus ebéd és vacsora Tejtermékek „MODERN“ reggeli, habos kávé, vaj, jam, vagy méz, tojás, sütemény Lej 25 A Modern Tejcsarnokhan str. (v. Malom u.) i6. megnyugodni. Szorong, aggodalmaskodik. A nép gyermeke pedig, a magyar népé is, ott van, ott gomolyog a hadgyakorlaton. A magyar nép qyermeke is — a külföldi magyar ellen. Persze, hogy csak próbaháboru ez, de mégis valami olyan, mint mikor fegyverrel fenyegetünk. Pedig nem is lesz háború, még az egyszerű rendőr is csak „majd“ későbbre gondolja ezt a dolgot. Mi pedig ezt a későbbi elkövetkezést se hisszük, mert ilyen háború, amilyennel most gyakorlatoznak, ilyen sohase lesz. Hát akkor miért is van, hogy a halárszélekről, belföldi magyarok által lakott területekről, belföldi magyar fiukkal is megrázatjuk a mult háborús fegyvereit » külföldi magyarok ellen? Jól van ez? jól eshetik ez a belföldi magyarnak is, meg a külföldinek is? Ezt csak úgy fájdalommal kérdezzük és nem okvetetlenkedéssel. De meg kellett kérdeznünk, ha választ nem is várunk reá. Meg kellett kérdeznünk éppen abból az alkalomból folyólag. hogy Mironescu külügyminiszter ur a romániai magyar kisebbségnek Magyarország és Románia között az összekötő kapocs szerepét és hivatását szánta. így, fegyvert szegezve saját véreinkre, talán mégse lehetünk összekötő kapocs. Tragikus megtagadássá válhatunk, de éppen azért mi a legkevésbé leszünk alkalmasak két nép szeretetének és barátságának a szószólására. Démoni helyzet ez, mely agyunkba és szivünkbe markol, s irtózva kell befognunk a két szemünket, ha arra kell gondolnunk, hogy államunk iránti kötelességből még testvérgyilkolásba is bele kell mennünk. Nem, nem, az lehetetlen, ennyire nem próbálhatja meg a jó Isten a szegény népeket! Mironescu külügyminiszter urnák igaza van, igaza lesz; a magyar kisebbség összekötő kapocs fog lenni két szerencsétlenül élbeállitott nép között. És mégse lesz háború. Se régi módi, se uj módi. Lesz közös folyószabályozás, lesz közös erdérendezés, lesz közös szolgálat a lezuhanó esők és a felolvadó havak számontartására, hogy a két szomszédnép ne szenvedjen az egymás dolgairól való nem tudás miatt árvíz- veszedelmeket. Lesz közös útépítés, lesznek a természeti erőknek közös feltárásai, lesznek közös nagy építések, villamos müvek, vizduz- zasztók, vasutak, utak, légijáratok létesítésére, földmélységek kiaknázására és közös, kölcsönös, boldog termelésre. A katonaságok átalakulnak az elemi erőkkel viaskodó, azokat népek hasznára változtató óriási munkatáborokká, a tisztek jótevő mérnökökké és feltalálókká, kik a tökét elvezetik a munkához, s együtt a kettőt az alkotáshoz és a mélységekben dübörgő, rongyoskodó, éhező, siró és kétségbeeső munkanélküliség megszüntetéséhez. Ez lesz, de háború mégse lesz. Háború mégse lesz ... AZ ERDEI GYILKOSSÁG (27.) Irta: Csehov Antal — Uraim és hölgyeim! — hallottam Kalinin szavát. — Ezt a napot, melyen vala mennyien összegyülekeatünk itt, hogy egyesüljünk... ezt az együttlétet s ismeretségünket nem köszönhetjük senki másnak, mint világitó szövétnekünknek, kormányzóságunk csillagának... A hölgyek tudják, kiről beszélek... He-he-he! Minthogy mindezt a mi felvilágosult és ifjú... ifjú Karneev grófunknak köszönhetjük, ürítsük poharunkat... de valaki jön! Ugyan ki lehet? Ahhoz a helyhez, ahol ültünk, egy kocsi közeledett a grófi birtokról. — Ki lehet az? — kérdezte a gfróf és mesz- szelátójá a közelgő kocsira szegeze. — Hm... különös... valószinüleg átutazók... Oh nem! Kazimirovies Kajetán arcát látom... 'ugyan kivel jön? A gróf felugrott, mintha kigyó csípte volna meg... arcát halálos sápadtság borította el, a messze látó kiesett kezéből. A szeme es- dekelve nézett rám és Nadesdára... Nem mindenki vette észre ijedelmét, mert a többség figyelme a kocsi felé fordult. — Szaresa! Gyér ide egy pillanatra! — súgta nekem. — Galambom, kérve kérlek, mint barátomat, mint a legjobb embert, akit ismerek... Semmi kérdést, sémi kérdő pillanatot, semmi csodálkozást! Elmondok ajd neked mindent! Esküszöm, hogy semmit sem fogok eltitkolni előtted... Életenek oly nagy szerencsétlensége... Meg fogsz tudni mindent, csak most ne kérdezz semmit! Légy segítségemre! Eközben a kocsi mindjobban közeledett... .végre megáit s a gróf ostoba titka az egész társaság tulajdonává lett, A kocsiból szuszogva és kacagva, uj ruhában, Psechocki szállt ki- Utána egy ifjú hölgy pattant ügyesen a földre. Mintegy huszonhárom éves szőke nő volt, vonásai szabályosak, de nem rokonszenvesek, a szeme kék. Csak a kifejezéstelen kék szemére, a rizsporos orrára, iá nehéz drága ruhájára meg a két karján levő karperecéire emlékszem még... Eszembe jut, hogy az estei nyirkosságot és a konyak szagát tüstént elnyomta valami átható parfümillat. — Micsoda nagy társaság! — mondotta, tört oroszossággal, az ismeretlen no. — Nagyon jól mulathatnak! Jó estét, Alexej! Odatartotta arcát a grófnak, aki zavarodott pillantást vetve a társaságra, gyorsan megcsókolta. — A feleségem! Bemutatom önöknek a feleségemet! — iimmögte. — Ezek pedig itt, Zsófia, az én jó ismerőseim... Hm... erőltet a köhögés. — Én pedig most érkeztem meg Kajetán azt mondotta: Pihend ki magad! De én azt feleltem: Minek pihenjek, mikor aludtam egész éjjel? Inkább kimegyek a vadászatra. Felöltözködtem s ide hajtattam... Kajetán, hol van a cigarettám? Psechocki odaszaladt a szőke nőhöz s egy arany cigaretta-tárcát nyújtott út neki. — Ez pedig... a feleségem test vér bátyja, —- mondotta a gróf, a lengyelre mutatva. — Segíts már, — taszított oldalba a könyökével. — Az Isten szerelmére, segíts rajain! Utóbb elmondották nekem, hogy Kalinin közel volt az áruláshoz, hogy Nadenka, ki segítségére. akart sietni, nem volt kéi>es kimozdulni a helyéből. Hallottam, hogy a társaságból sokan kocsijukhoz mentek és iziben ciszéledtek. Én akkor már nem láttam semmit. Csuk arfra emlékszem, hogy bementem az erdőbe és ott eltűntem a fák között. Csupa szenny voltam és nagy sárkolon- cok tapadtak a lábamhoz, mikor elhagytam az erdőt. Valószinüleg átugrotam egy patáikon ; de nem emlékszem reá. Oly fáradt voltam s úgy meg voltam törve, mintha megvertek volna bottal. Visszatérhettem volna a gjrófi birtokra Dorkáért- s lóháton mehettem volna haza, de nem tettem meg, hanem gyalog mentem haza. Nem nézhettem többé a grófot és az átkozott birtokát. NYOLCADIK FEJEZET Utam a tóparton vitt. A szörnyeteg már megkezdte esteli danáját. Fehér taraju magas hullámok borították sikját. A levegő nyirkos volt és hideg szél hatott be egészen a csontomig. Balra volt a háborgó, haragos tó, jobbra az egyhangú, zord erdő- ügy éreztem, mintha mindez a harag, a bömbölcs és lárma csak ijekem szólna. Máskor talán félelem fogott volna el, de most alig vettem észre a körülöttem levő óriásokat. Mi volt a természet haragja ahhoz a viharhoz képest, mely belsőmben háborgott? KILENCEDIK FEJEZET Mikor haza érkeztem, ruhástul vetettem magam az ágyra. — Már megint ruhástul fűrödéi a tóban, te gyalázatos! — dörmegte Polikárp. — Te vagy az én büntetésem. Nemesember, müveit ur létedre úgy viseled magad, mint egy kéményseprő... Nem is tudom, mire tanítottak az egyetemen. (Folytatjuk.)
