Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-29 / 222. szám

3 Xll. EVP. 222. SZÁM. A székelyföldi erőszakos névelemezések ügyében a magyar parlamenti csoport interveniált rfBukarest, szeptember 27.) Az utóbbi na­pokban több számon keresztül is beszámolt a Keleti Újság azokról a remélhetőleg helyi ér­dekű akciókról, amelyeket a Székelyföldön iskolaigazgatók és iskolarevizorok folytatnák á névelemzések körül és amelyek során nyilván­valóan magyar nemzetiségű tanulókat szüleik akarata ellenére kényszerítenek az állami iskolákba. A székelyföldi esetekkel kapcsolatban Wilier József dr. és Szentkereszthy Béla báró magyarpárti parlamenti tagok, pénteken meg­jelentek Costachesiou közoktatásügyi minisz­ternél és tiltakoztak a székelyföldi állami iskolai tanítók és revizorok ilyen névvegyelemzö eljárása ellen. A közoktatásügyi miniszter meg­ígérte. hogy a kérdéses vidékekre kiküldi köze­geit és azok utján fog a tényállásról meggyőző­dést szerezni. Ha a panaszok igazaknak bizo­nyulnak, úgy azokat határozott Ígérete szerint feltétlenül orvosolni fogja. A magyar parlamenti tagok arra a lehetet­len helyzetre is felhívták a miniszter figyelmét, hogy a minisztérium rendelkezése alá tartozó alantasabb közegek nem respektálják a minisz­teri rendeleteket. Például felemlítették a mikó- ujfalusi esetet. A közoktatásügyi miniszter ki­jelentette, hogy az ügyben szigorú vizsgálatot indít. Egy urileány titokzatos regénye foglalkoztatja a budapesti és párisi rendőrségeket (Budapest, szeptember 27.) Izgalma« és rejtélyes ügyben kezdte meg a napokban a nyomozást a budapesti rendőrség, amely az ügyben a párisi defektivekkel együttesen igyekszik kideríteni a rejtélyt, amelynek kö­rülményei és eseményei a rémdrámákra és detektív regényekre emlékeztetnek. özvegy Hunok Ferencné budapesti túri- asszony néhány héttel ezelőtt Kaposvárra utazott, budapesti lakását 18 éves Ilonka ne­vű feltűnő szépségű leányára bizta. Hunok- né Kaposváron súlyosan megbetegedett s nem tudott hazautazni arra az időre, amely­ben leányával megegyeztek. Pár nap mnlva levele érkezett Budapestről leánya kezeirásá- val s ebben Hunok Ilonka arról értesítette édesanyját, hogy kissé meghűlt, különben elég jól érzi magát és a lakásban minden a legnagyobb rendben van. Az asszony aggó­dott leányáért s elképzelhető, hogy meny­nyire kétségbeesett, amikor a levél vétele után, három napra egyik szomszédja kíméletesen érte­síti- bogy Ilonka hirtelen meghalt és már el is temették. Hnnokné. azonnal pakkolt és visszauta­zod Budapestre. Otthon a szomszédok fogad­ták, akik elmondották, hogy a leány valami­lyen gyors lefolyású betegséget kapott, ami rövid két nap alatt végzett vele és mivel édesanyja nem volt otthon, hozzátartozói tá- vollélóben gyorsan el is temették. Az öz­vegyasszony elment leánya sírjához és már- már kezdett belenyugodni a változbatatlan- ba, amikor öt nappal ezelőtt ojabb meglepe- tésszerű levelet hozott • posta számára. A levél ezúttal Párisból volt keltezve s el le­het képzelni az anya meglepetését, amikor már a címzésben kétségtelenül felismerte a szomszédok tanúsága szerint Budapesten el­halt és eltemetett leánya kezeirását, Á párisi levélben Honok Ilonka közölte édesanyjával, bogy él, egészséges, Párlsban van, esze igában sem volt meghalni, a koporsóban mást temettek el, köze­lebbi részleteket azonban az esetről nem irhát. özvegy Hnnokné azonnal a rendőrségre sza­ladt, ahol elmondotta a rejtélyes esetet, fel­mutatta a leveleket, bemondotta az adato­kat és kérve kérte a hatóságokat, kutassák fel leányát, aki valószínűleg leánykeres­kedők karmaiba került. A rendőrség azonnal megkezdte a legszéiesebbkörü nyomozást. Angkeiescu Székelyföldöai feledeti kulturexponensei (Kézdiv&sárhely, szeptember 27.) Még ma is nyögik Erdély községei Anghelescu volt közokta­tásügyi miniszternek tiizön-vizen állami iskolákat építő akcióját, amely súlyos százmilliókkal terhelte meg minden különösebb szükség és indok nélkül a lakosságot. Többször kijelentette, hogy addig nem nyugszik, amig minden faluban fel nem épül az ál­lami iskola. Ezt az Ígéretét jórészben be íb váltotta. Nem törődve azzal, hogy igen sok helyen valóságos anyagi katasztrófába sodorta a népet. Egyetlen szempont vezette: megszüntetni a kisebbségi okta­tást és lehetőleg elrománositani a magyarságot. Ez a mindenek fölött való cél minden más meggondo­lást háttérbe szorított. Nem törődött sem nemzet­közi joggal, sem az alkotmánytörvény idevonatkozó intézkedéseivel, sem a lehetetlennel. A pedagógiai szempontok sem akadályozták. így történt, hogy amig tömegesen záratta be az olyan egyébként hi­giénikus és pedagógiai szempontokból teljesen hasz­nálható kisebbségi iskolákat, ha csak nem voltak palotákban elhelyezve; addig nem volt fontos, hogy az állami iskola milyen épületben van elhelyezve, a lényeges csak az volt, hogy. legyen ahova beterelni a kisebbségi tanulókat. Ilyen körülmények között érthető, hogy sem megfelelő tanerővel, sem a szükséges épületekkel "nem rendelkező miniszter kénytelen volt falusi bá­bákat, állomásfőnököket és egész tömeg megfelelő képesítéssel nem rendelkező egyént beállítani az is­kolákba, amint ezt a Keleti Újság már megírta. Szé­kelyföldön külön kulturzónát szervezett és eltöltötte duplafizetéssel ellátott regáti tanítókkal. Ez sem új­ság Erdély előtt. Székelyföldnek legtöbb vármegyé­jében tömegével vannak olyan állami iskolák, ame­lyek nemcsak hogy teljesen fölöslegesek, hanem semmiféle tekintetben nem felelnek meg a megkí­vánt pedagógiai előírásoknak. Különösen Három­székre feküdt rá annak idején a közoktatásügyi mi­niszter, ahol pompás végrehajtó közege volt neki Cateva revizor, akinek későbben távoznia kellett s tanügy éléről. Aughelescu és hü revízórja ugyan el­mentek, de a szélién megmaradt. így történt, hogy például a háromszékmegyei Imecsfalva, Petőfálva, Szentkatolna és Hatolyka tiszta székely községekre szintén ráerőszakolt olyan állami iskolákat, amelyek mindenike a tanügyi törvények rendelkezéseibe üt­közik. Ezeket az iskolákat a falu legíongyosabb há­zaiba rendezték el, ahol sem megfelelő padok, se le­vegő, se világítás, se az előirt iskolai felszerelések és tanítási eszközök nem állanak rendelkezésre és valóságos szégyenei az államnak. Fenntartják azon­ban úgy látszik csak azért, hogy a Regátból impor­tált tanítók megkapják azt a nehány százezer lejt, amit nyugodtan meg lehetne spórolni, hiszen ezek­nek az iskoláknak minden terror ellenére sem sike­rült növendékeket szerezni. így Petőfalván mind­össze 1 magántanuló, Imecsfalván 6, Hatolykán 8 és Szentkatolnán 10 gyermek járt az állami iskolába. Az is már régi történet, hogy ezek a gyermekek a regáti tanítóktól semmit sem tanulhatnak. Ez csak egy példa, de számtalant lehetne fel­hozni. Be kell látnia a kormánynak, hogy végleg el kell tüntetni az Anghelescu-féle szellemet, ami csald hátráltatja a konszolidációt és anyagilag is súlyos károkat okoz az országnak. Ma, amikor a takarékos­ság elvét szeretné megvalósítani a Maniu-kormány és elég súlyos helyzetben van az ország, semmi szük­ség sincs arra, hogy Angheleseu „kulturexponensei" milliókat tegyenek zsebre olyan községekben, ahol semmi szükség rájuk nincsen. Gyorsütemü árverés a csődbejutott Egyesült Közgazdaság1! és Jelzálogbank ügyében« amelyről a csődtömeggondnok megelégedetten távozik Kinek a kezébe jutott a Heinrich-Séle szappangyár részvény majo­ritása ? — Titokzatos csődeljárás, amely mindenre jő, csak éppen a hitelezői érdekek védelmére nem (Kolozsvár, szeptember 27.) A Keleti Újság an­nak idején több zbein foglalkozott a kolozsvári Egyesült Közgazdasági és Jelzálog Bank csődjének figyelemreméltó mozzanataival. Most ismét újabb esemény gazdagítja ennek a csődnek a krónikáját, ami újabb tanulság a hitelezőkre nézve, hogy állja­nak idején több ízben foglalkozott a kolozsvári ééső. Nemrégen irtuk meg, hogy a kolozsvári Hein- rich-féle szappangyár hitelezőivel egyezkedési tár­gyalásokat folytat, sőt a bukaresti törvényszék már a tárgyalás megtartására határnapot is tűzött ki. As sem kerülte el figyelmünket, hogy a szappan­gyár részvénymajoritását a osődbejutott bank vá­lasztmánya el árverezi ette és igy a nagymultu válla­lat nemrégen gazdát cserélt. Az egyezkedési tárgya­lások teljesen időszerűvé teszik azt az érdeklődést, amellyel a vállalat sorsa iránt nemcsak gazdasági körökben, hanem az Egyesült Bank hitelezői köré­ben is tekintenek. Vitán felül áll, hogy a gyárnak a léte és a jövője az Egyesült Bank csődjével teljesen összeforrt. A Heinrich-féle szappangyár feltámasz­tása és életrehivása kinek állhat másnak az érdeké­ben, mint a részvénytöbbség birtokosának? Ez egy­magában mindent megmagyaráz. Nem rejtettük vé­ka alá azokat az okokat, melyek a szappangyár részvénymajoritásának az elárverezését vonták ma­guk után. Ma pedig az árverezés lefolyását és an­nak a körülményeit Írjuk meg és hivjuk fel arra a hitelezők figyelmét. Nem akarunk vitázni afelől, hogy az árverés jogos és szükséges volt-e vagy sem, de annyit már most megállapitunk, hogy az árverés a hitelezők Javára semmi hasznot nem ma­tat fel, viszont annál több eredményt és hasznot hozott a csődtömeggondnok részére. Mert megtörténhetett az a szokatlan és furcsa körülmény, hogy a Heinnob-szappangyár részvénytöbbségét az árverésen érthetetlen, vagy nagyon is érthető okokból maga a csődtömeggondnok vásárolta meg csekély 9000 lej fejében. Az árverés, amely a nagy nyilvánosság teljes kizárásával történt meg, Pop Alexandru közjegyző irodájában zajlott le, illetve nem is zajlott, hanem egész- csöndben folyt le. Március 20-án délután 3 órára volt kitűzve az árverés és 3 óra után alig né­hány perccel már az árverezési aktus meg is tör­tént. Azon, mint árverező fél csak az egyik helyi bank hivatalnoka jelent meg, aki a bankja megbízá­sából saját kibocsátású részvényeket vásárolt, ame- I lyek szintén árverés alá bocsáttattak. Már ezt meg- I előzőén azonban a szappangyár részvényei kerültek j először dobra és vásárlók hiányában mi sem „tér. I mészetesebb“ az összes részvényeket a csődtömeg- gondnok vásárolta meg. Feltűnő a dologban, hogy az árverésről vajmi kevesen tudtak. Legkevésbbé pedig az elsősorban ér­dekeltek, a csődbitelezők. De nem tudtak róla má­sok sem, akik az árverésen részt vehettek volna és nagyobb összeget ajánlhattak volna fel a csődtö­meggondnok 9000 lejénél. Itt valami nines rendben. Nincs rendben elsősorban az a tény, hogy a csőd­tömeggondnok ur „nagy elfoglaltságára való tekin­tettel“ teljesen megfeledkezett arról, hogy a nagy érdeklődésre számottartó árverést a napilapokban la publikáltassa és egy, a hitelezők érdekeit védő, sza. badverseny tere legyen Pop Alexandru közjegyző or árverező irodája. Mindez nem lehet közömbös az Egyesült Bank 700 hitelezőjére, mert elvégre is ők a csodvagyon tu­lajdonosai. Mindenesetre csodálkozunk á csődeljá­rásnak ilyen szokatlan levezetésén, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, bogy a hitelezők érdekei« megvédje. Bútoraink tartóst­aágát garantálták legmodernebbül berendezett szárítóin*! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre ös győződjön meg. bogy a legszebb bútora kát legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ét Héti Rt. Bútorgyárában vásárolhatja, Vjfágmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! — Rajzainkkal utazón­kat meghívásra kiküldjük.---------

Next

/
Oldalképek
Tartalom