Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-02 / 199. szám

22 A „KELETI ÚJSÁG" vasárnapi melléklet« ——au——a—aas n—B—MgnwMMMa—i XII. £VF„ 199 SZÁM Svájci miniatűrök Az édesvíz világbajnoknője és egy különös drótostót-karrier — Egy milliomos holland leány éjszakai távuszásával világrekordot teremteti — Túl a nagy Krivánon az uccasarkon és a svájci faluban H B ......család portréja Irta: Germaine Beaumont Ameddig a lábai bírták, Anquetot papa hi- wen kitartott a postásmesterség mellett. Csak az­után vonult a jól megérdemelt nyugalomba. De- hát ha az ember egész életében dolgozott, sehogy- sem tudja megszokni a semmittevést. Anquetot papának eszébe ötlött, hogy fiatal korában szen­vedélyesen festett, sőt 1855-ben annak rendje és módja szerint nehány rajzleckét is vett. Vásárolt egy csomó vásznat, festéket, ecse­tet és neki adta magát a festésnek. Először Mac- lou anyó tehenét festette le. Aztán a saját há­zát, haragosan zöld, tarajos tengerhullámoktól körülövezve. Majd teljesen szabadjára eresztett fantáziával megfestette a Szentháromságot falo­von és Szent Antalt toreadorjelmezben. A falubeliek el-ellátogattak a remekművek megbámulására és különösen Maclou anyó tehe­nének a hasonlatossága annyira meginditotta őket, hogy egyik-másikuk megrendelte a portré­ját Anquetot papánál. Anquetot papa nekimerészkedett. Annál is inkább, mert a legkitűnőbb alkalom kínálkozott. A szomszédok, Bouterelék esküvőre készültek. Anquetot papa váilalta, hogy erre az ünnepélyes alkalomra megfesti a Bouterel-család csoportké­pét. Rajta lesz Boncterei, _ falu leggazdagabb polgára — az életpárja. Octavie, a boldog meny­asszony, Adolphe Regratier, a szerencsés vőle­gény, Gaston, a sihederfiuk és a két kis ikerlány, Sidonie és Marie. Lázasan munkához látott. Már-már be is fejezte e mestermüvet, mikor egy makacs meghű­lés ágynak döntötte. Am azért csak felkelt, to­vább pacsmagolt a képen s bevégezve éppen a nevét akarta aláirni nagy, iromba betűvel. Azt még oda tudta imi: „A B... család portréja“, de a saját nevére már nem került sor. A toll kiesett a kezéből és szédülve esett össze. Nem is tért többé magához. Harmadnap eltemették. Egyetlen Párizsban élő unokaöccse és örököse, eladta a házat, amit érdemesnek tartott, össze­szedte és magával vitte, Egyebek között a képe­ket is összenyalábolta, hogy bemutassa Párizs­ban egy szakértőnek. Köztük a B...-család por­tréját is. Két érv múlva egy reggel, Bouterel az udva­ron a uiHf alatt a napon sütkérezve újságját olvasta. Égj szerre csak nagyot kiáltott. Az egész háznép összeszaladt. Az újság első oldalán egy kép reprodukcióját látták. Az ő családi képüket. Alatta nagy betűkkel: Egy amerikai milliárdos csekély ötezer dollárért megvásárolta ,,A B...- család portréját, a hires Anquetot mester remek­művét. Alatta kisebb betűkkel az alábbi cikk: — Ismét szegényebbek lettünk egy remek­művel, múzeumaink rovására. A hires Anquetot mester — az egykori postás _ lánglelkének ez alkotása Amerikába vándorolt. Milyen mesteri munka ennek a családnak a portréja, amelynek nevét sosem fogjuk ismerni. Lehet, hogy csak képzeletbeli alakok. A legideálisabban megteste­sített hülyeség alakjai! Elképzelhetőbb-e butább emberi ábrázat, mint a menyasszony apjáé? S maga a menyasszony, akinek bárgyú tekintete mintha a vonatot bámulná, amely majd tovare- piti. Az anya idült náthától duzzadt vonásai. A vőlegény, az agyalágyult ősök hosszú sorozaté­nak tipikus leszármazottja. A kreténfiu és a kéi majomarcu kislány... _Théodore,__sikoltotta Bouterelné__ ez rettenetes! Ezt nem hagyhatjuk ennyiben.., _ Igazad van, Eugénie, _ felelte méltó­ságteljesen Bouterel _ hozz tollat és papirt. Azonnal Írók a szerkesztőnek. Ezért a cikkért felelősségre vonom őket. Majd meglátod! És hosszas gondolkozás után a következő­ket vetette papírra: _ Uraim! _ Az ember nem mindennap részesülhet abban a szerencsében, hogy a saját és családja portréját Ötezer dollárért megvásá­rolják. Éppen ezért kérem a cikkükben közölt hamis adatok szives helyreigazítását. Sem a ne­vünk, sem mi magunk nem vagyunk képzeletbe­liek, amint ezt olvasóikkal elhitetni óhajtották. Kérem tehát az olvasókkal közölni, hogy a világ­hírű hülyék családjának tisztességes neve: Bou­terel. Amennyiben ebben kételkedne, alábbi cí­men meggyőződést szerezhet ez állításom való voltáról. __ Megkülönböztetett tisztelettel stb., tsb. Genf, aug. hó. (A Keleti Újság kikül­dött munkatársától.) A nagy csendben, ami­ben élek, három történés keveredett össze felettem. Egymáshoz fűzöm hát e három él­ményemet a maguk gyökértelen epizódsá- gukban, amint a Genf melletti falucskában körém telepedtek. Világrekord a vőlegényért Amint rámkacag mademoiselle Carry buksija, a lapok illusztrációiból, az a gon­dolat villan felém, hogy Carry Leibbrand tipikus riport-hősnő. Nem sorsdráma az esete, nem romantikus regény, mint a keszthelyi orvos leányáé, amit ő cselekedett 35 óra 43 perc és 37 másodperc alatt, az egész életének felszikrázása volt. noha egy derüt- keltő riport címben is kifejezhető: /tlálli. tóttá az édesvíz világ távbajnokság át. Carry Leibbrand, egy elkeseredett hol­land sportlady, az elmúlt napokban foga­dott a Vőlegényével, hogy világrekordot te­remt a tavi távuszásban A fogadás szerint Carrynak, amennyiben sikerül a rekord, vőlegényével jövendő házasságuk minden esztendejében körül kell jachton utaznia a főidet Ha nem sikerül a világrekord, a vő­legény minden jogát elveszti a leányhoz. Sokan próbálkoztak már meg Lausanneból Genf felé Úszni, a leghidegebb alpesi tóban, azonban, amely 325 méter mély és amely a monda szerint havasokból olvadt fel, a legtöbb vállalkozó néhány kilómőter után kidőlt Szerdán reggel, egy ősziesen barátság­talan hangulatban Leibbrand kisasszony Aichynál, a Chateau hotel vadregényes parkja előtt „beszállt a tóba“. Előzőleg az égszínkék fürdőruhás leány különféle olajokkal és ambróziákkal be­kente csokoládébarna testét, melegen meg­csókolta az édesanyját és azzal karcsú, hajlékony alakja elmerült a habokban. Saulus, a népszerű lausannei életmentő evezős kisérte hatalmas csolnakján a baj­noknőt és a csolnak fedélzetén Walle, a Belga Úszó Szövetség kiküldöttje és Wut- rích, a Holland Úszó Szövetség reprezen­tánsa, Carry jövendőbelije, valamint a 40 év körüli jól konzervált Leibbrand mama ringtak. És a fiatal leány megkezdte a sporttör­ténelem leg hajmeresztőbb attrakcióját. Eleinte három kilóméteres gyorsasággal ha­ladt, majd midőn délután az ég is szelíden lemosolygott a kék fürdőruhára, a leány­nak is egyszeribe kiderült a kedve és úszás közben kedves holland népdalokat fütyörészett. A francia községek népe mindenfelé kigyült a partra és lelkesen ünnepelték a hal módjára könnyedén sikló holland leányt. Később eíboriáfí az idő, majd mi­dőn az esti feketeség szétfolyt a végtelen vizen, Saulus, az evezős teljesen elvesztette szem elől a szép holland leányt. . — Hol a leányom? kérdezte kissé nyugtalanul Leibbrand asszony, de biz a championjelölt koromsötétben vagy tiz kiló­méteren keresztül egymagában úszott a dermesztőén hideg Lac Léman-on. Köd bo­rult a hajnali tájra. Mikor reggel Ivoire tájékán az újság­írók motorcsolnakon megközelítették a szép holland bajnoknőt, a tulipánok hazájának bátor leánya felkacagott: — Csüggedés fogott el az éjszaka, mert sötét volt és fáztam. De nem álltam meg, dermedt ujjaimmal belekapaszkodtam a csapkodó hullámokba és újból nekilen­dültem ., Fölszállt a köd, a nap aranysugarai lassan átmelegitették a levegőt, a milliomos leány iránt immár nagyobb a csudálat, mint a részvét. Most már Wutrich ur, a boldog jöven­dőbeli nyilatkozik: — Csupa csoda kérem ez a leány. Éjszaka, mikor rátaláltunk, fütyülve úszott. Reggel ovomaltinostejel ivott és hozzá bészknitet. Sikoly hallatszott a kisérő esolnakök felé,.. A leány a kimerültségtől egy szik­lára kapaszkodott és kifújta magát. Ekkor már 32 kilómétert úszott meg, tehát két kilóméterrel máris megdöntötte a világ­rekordot. — Nem. ijedtem meg a hideg tömbtől — szól újból a leány s már a vízbe veti magát. Percek múlva már ragyogó fehér pontként fényiért a habokban. Összesen 3É irtáig 43 percig és 37 má­sodpercig tartott a tura. Este félhétkor ért be Leibbrand kisasszony halálfáradtan a genfi Port Noir kikötőbe. Lausannetól Genfig 60 kilométert úszott és már be is harsogják a parti rádióleadóba a világre­korder fogadtatását. A nép ujjong, motorcsónakok nyüzsög­nek, a holland konzult is megéljenzik, Carry pedig szintén belekacagót a rádióba : — A hideg szorongások éjszakájánál erősebb volt a fütty, a jókedélyem győzött a félelmen és sikerült a tura. Ez minden titkom! Rátekintett a hidegen kergetőző hullá­mokra, megborzadt, de már rávillan a mo­solya a vőlegényére: — A jövő héten pedig nyugodtan megesküdhetünk. Túl a nagy Krivánon ... Roppant megszerettem az embereket itt a tanyán, ahol olyan kevés embert lá­tok. Mutatóba biciklizik el hozzánk Martin, az orrhangu levélbordó, a kenyeres fiú, meg egy-egy derék kertészasszony, aki fehér mályvát keres. Minden ember dobogó újdonság, hir a nagyvilágból, frissesség. Képzelhető, hogy a fekete bajszos, gömbölyű mozgó-kereskedő, aki a múltkoriban ide toppant, micsoda meglepetéssel szolgált: , — Faire avec fii de fér... A hátán a művészi kollekció, praktikus cserép dolgokból, beretváló készülékekből. Hát persze hogy megkérdem, honnan jön, mi járatban van s íme kiderül, hogy Babuslea Tódor, született Szlovenszkóban, Trencsénteplic közelében. Drótostót., . a svájci falucskában, öt éve svájci állampolgár, de meglehetősen beszél még magyarul. Szeretik Svájcban a drótostót-munka­• SIPOS ‘harisnyában könnyű tanulni • ^Sl^Cfll^íS-swet'erben nem érzi a tél hidegét • Lássa el gyerrt,ekeit az iskola saisonra harisnyával és swettérrel IS1PO o|-;óIC!ui, Cal. Reg Férd. 8. vásárolhat legelőnyösebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom