Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-02 / 199. szám
Xll ÉVF., 199. SZÁM K „KEEETI ÚJSÁG“ vnslrnap! mellékle!« 23 U tenispályák közelében, a club bejárata előtt, ott, ahol a fiatal sportkedvelők találkoznak, az Oakland-kocsit mind nagyobb számban látjuk. Ennek az osztálynak a kedvence; az Oakland nagy népszerűségét az 1929-es modellnek köszönketi. A motort tökélesitették ; ma a legszigorúbb próbát, a legnehezebb utat játszva állja és akkora gyorsaságot fejt ki, amekkorát a lelkes automobilista csak kiván. Hogy ezt az erőt kiegyensúlyozza és a legnagyobb biztonságot nyújtsa, az uj Oakland! az uj Steeldraulic-fékeket megjavították — úgy, hogy a kocsit néhány pillanat alatt feltétlenül lefékezik. Hogy e tulajdonságokat telyes mértékben méltányolhassa, hogy meggyőződhessék róla, mi rejlik a hütő kecses, szép vonalai mögött, tegyen egy próbautat egy Oakland-kocsival; — minden bizományos örömmel áll e célra rendelkezésére. O A K I. N A D CHEVROLET - PONTIAC - OLDSMOBILE - OAKLAND - VAUXHALL - BUICK . LA SALLE -■ CADILLAC.CHEVROLET TEHERKOCSIK - G.MC.TEHERKOCSIX.-.F/S/AE7? KAROSSZÉRIÁK. A GENERAL MOTORS GYÁRTMÁNYAI^ erőt... — De mondja ssak ... teljesen hűtlen lett érzésben a magyarokhoz? — Már hogyan lenni hűtlen a magyarokhoz? — mosolygott a drótostót. Csakhogy itt mégis könnyebb megkeresni a krumplira valót... Szétszéledtünk, Csehország nem tudott eltartani bennünket. Bizalmatlanul hunyorított, felkapta a sátorfáját és továhb állt. Még a hosszú szűrös tót nadrág sem hiányzott róla, csak a hangulat» a dal az ajakáról... Túl a nagy Krivánon, zólyomi haláron, erdős, bérces szép vidéken van az én hazám! * Végül pedig Genfben az elegáns Croix d’Or-on megáll egy gépkocsi és egy kemény - kalapos, glasszékeztyüs ur száll ki belőle. Táncoló babákat kínál folyékony francia- sággal az uccu könnyen heviilő népének A jól szituált kereskedőben csak nehezen ismertem fel Babuska Tódort. — Miért hát a komédia? — kérdem Babuskától. A felvidéki pantalló, a vándorbot és a kutvagolás faluról-falura. — Az a védjegy, kérem. — szól most hűvösen a drótostót. Meg valami visszahúz a faluhoz, a tót gúnyához, pedig a valóságban házam, műhelyem van és dúsgazdag embernek mondhatom magamat ...A drótozásból szereztem a vagyonom... És azzal elkiáltja magát: Mesdames et Messieurs ... Ezúttal foldozás helyett szilánkokra zúzta az élet egyik ellibenő illúzióját. Seidner Imre*
