Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-21 / 215. szám
ELŐFIZETÉS .rvv} 1 ívre 1200 lej, féléT e 600 lej, egyed / évre 300 lej, egy hóra 100 lej. . ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON? 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 Sillér A 1% épszövetségi Tanács döntött az optánséigyben 0 Henderson javaslatát, hogy a felek újból vegyék Se! a közvetlen tárgyalásokat, — Apponyi és Tituiescu felszólalása után elfogadta (Genf, szeptember 19.) A népszövetségi tanács csütörtök 'délutánt ülésén foglalkozott a magyar-román optáns-üggyel. Magyarországot Apponyi Albert gróf. Romániát Tituiescu képviselte. Először Henderson angol külügyminiszter szólalt fel. Kijelenti, hogy bár a kérdést alaposan áttanulmányozta, az idő rövidsége miatt még nem áll módjában lényeges javaslatot tenni, de indítványozza, hogy a két fél újra vegye fel a közvetlen tárgyalásokat. Utána Apponyi szólal fel és kijelenti, hogy olyan nagy tekintélyű államférfiu javaslatát, mint az angol külügyminiszter, nem szokás visszautasítani; ezért elfogadja azzal az elvi fenntartással, hogy a tárgyoló felek jogai érvényben maradjanak. Őszintén kívánja a megegyezés eredményességét, aminek meg van a lehetősége, hiszen az újra felveendő tárgyalások az angol külügyminiszter fedezete mellett és pénzügyi szak- tekintélyek bevonásával fognak lefolyni. Tituiescu szintén kijelenti, hogy elfogadja az indítványt. Az optáns-ügyben felmerült ellentéteket ki fogják fejteni a magyar kotmá ny memorandumára adandó válaszmemorandumban. Nem kételkedik, hogy mindkét fél jóindulata mellett meg lesz az eredményes megegyezés. A tanács elnöke végül megköszönte Henderson és a román-magyar delegátusok hozzászólását. A javaslatot elfogad- >fna > nyilvánította. ICItflalták az államsegélyt A magyarpárti képviselők közbenjárására Mamii miniszterelnök intézkedett, hogy a csikszenttamási fíízkárosuÜtak épületfához és házhelyhez jussanak A IelhiîsmBFetfurdalâs formája Óriási leleplezésként akarta kihozni két fővárosi román újság a bihari párttagozatnak egy köriratát. A körirat arról szól, hogy az emberi jogok, s a közmüvelődésni, vallási, közigazgatási és gazdasági viszonyok területén mutatkozó sérelmekről az egyes helyi szervezetek olyan összefoglalást adjanak, amely a kicsinyes panaszkodást kerülje, s csak komoly bizonyitékokat szolgáltasson. A. két lap ezt mindjárt államellenességként, revízióra és irredentizmusra törekvő aknamunkaként kivánja feltüntetni, s a legizgatottabb hangon uszit a Magyar Párt ellen. Még arra is kifejezést talál, hogy a Magyar Pártot úgy tüntesse föl, mint amely a lelkek megbé- külése ellen dolgozik, s mesterségesen az elégedetlenség hangulatát tartja fönn a magyar nép lelkében. Mintha a Magyar Párt csinálná a sérelmeket, az erőltetné ki az iskolabezárásokat, a nyelvhasználati jogok elvonását, a hatósági önkénykedéseket, a tulajdonjogok bizonytalanitását. Hiszen vagy van sérelem, s azért van elégedetlenség; vagy nincs sérelem, s akkor nincs a világon olyan szervezet, mely elégedetlenséget tudna támasztani. A sdrelmek állapotait tehát tűrnünk kellene, s hallgatással elnyelnünk? Ezt kivánja a reánk för- medő két laptársunk. Különösen előljár a lármában a Cuvântul, amely régi ismerősünk azzal a példátlan és folytonos gyűlölködésével, ahogyan alapítása óta irt és ir a magyarokról, ügy látszik, ezt választotta a maga népszerüsitése módjának, s ebben verni akarja az öregebb „Universul“-t, akinek szintén nem volt sohase egy jószava se hozzánk. Az „Universul“ ezúttal is megtartja szokott formáit, s egyúttal előfizetési felhívásnak használja fel a nagy „leleplezést“. Az előfizető toborzás most azt hangsúlyozza, hogy mindig az „Universul“ volt az, aki ellenünk, mint nemzeti veszedelemre mindig felhívta a figyelmet; ime most is ezt teszi; tehát aki jó hazafi, az csak az „Universul“-t pártolhatja. A Cuvântul viszont mást mond; ő azt mondja, hogy milyen „szeliden“ bánt eddig velünk, magyarokkal, g ini mégis milyen hálátlansággal fizotünk. Ha a „Cu vântul“ még az eddigi hangját is szelídségnek szereti hinni, akkor elképzelhetjük, hogy milyen távoljár az igazmondástól, mikor rólunk tárgyal. Egészben véve a nagylármáju nekünk rohanás nagyon emlékeztet a farkas és bárány meséjére. Mi alul állók zavarjuk a felülállóknak a vizeit. Mi, ha- talomtalanok, s anyagi és szellemi javainkból kifor- gatottak vagyunk azok, akik másoktól elvesszük az élet és az elégedettség föltételeit. Mindezt azért tesz- szük, hogy Genfbe kimenjünk vádaskodni, sőt — Uram bocsá! — még a reviziőt is igy csináljuk, az ekként támasztott elégedetlenséggel. Mert van valahol egy európai reviziós bizottság, valami nagy- nagy iroda, hol ezer diplomata, annak sok-sok titkára és irodakisasszonya pont a bihari sérelmekről szóló adatokat várja, hogy ezekből megindítsa Európa újjá alakításának a világraszóló munkáját. A „Cuvântul“ tágranyilt, rémülő szemekkel ilyesmiket lát, a kiabálva követeli, hogy a Magyar Pártot, fezt az állammal gúnyt űző, a román pártokat lebecsülő, irredenta grófokból álló, Budapestről vezényelt alakulatot ki kell irtani. „Vajda miniszter urat illeti a szó!“ — mondja végül pathétikns hangsúlyozással. Mi a nagy idegességből csak egyet tudunk megérteni. Azt, hogy a mi tisztelt laptársunkat csak a lelkiismeretfurdalás kényszerítheti ilyen nyugtalanságra. Ha olyan tejjel-mézzel folyó a mi sorsunk, akkor mit félnek és mit kiabálnak, s mért esik nekik rosszul, ha körülnézünk állapotainkon? És mért (Bukarest, szeptember 39.) Pál Gábor dr. László Dezső képviselők és Gyárfás Elemér dr. szenátor megjelentek Maniu miniszterelnöknél, aki elé a esik- szenttamási tüzkárosultak érdekében két kérést terjesztettek. Kérték a miniszterelnököt, járuljon hozzá, hogy a tűzvész által annyira súlyosan sújtott emberek számára a házépítéshez szükséges olcsó fát utaljanak ki az illetékes agrárta- nácsosságnál s továbbá, hogy a rendelkezésre álló területekből házhelyeket adjanak több csikszenttamási gazda részére, mivel, ha a falut az eddigi területen és zsúfoltságban építenék fel, fennállana az a veszedelem, bogy egy ház kigyulladásakor a mostani borzalmas tűzvész megismétlődne. A miniszterelnök nagy megértéssel hallgatta még a magyar parlamentárok előterjesztését, a kérésekre megadta jóváhagyását s azonnal intézkedett, hogy az illető szakminiszterek a kéréseket a legsürgősebben kedvezően oldják meg. nem tudják megérteni, bogy a nagylámára okot adó körirat is csak a komoly sérelmek számbavételét kivánja, s nem a kicsinyes panaszkodásokat? Nem tudják ebből az egy mondatból is kivenni, hogy nem a minden áron való kellemetlenkedésekről van sző, hanem fontos dolgokról? És ba igy van, akkor egy kevés lelkiismereti nyugodtsággal azt is meggondolhatnák, hogy a mai kormány a kisebbségi ügyek rendezését, s a kisebbségi sérelmes állapotok megszüntetését Ígérte. Az egyre hangosabb hírek szerint legközelebbről a kisebbségi pártokkal is meg akarja ezt tárgyalni; de ha nem akar is tárgyalni, akkor is nekünk tisztában kell lennünk, bogy miféle sérelA magyar parlamenti tagok ezután Dobrescu földmívelésiigyi államtitkárhoz mentek, aki szolgálatkészen azonnal átvizsgálta az ügyeket és még a délelőtt folyamán utasította az illetékes agrár- és er- dötanácsosságokat, hogy az ügyre vonatkozólag tegyenek azonnali javaslatot s kérte a magyar parlamentereket., hogy a bét folyamán újból keressék fel, hogy tudomást szerezzenek a végleges intézkedésekről. A miniszterelnöknél történt megbeszélés során Maniu Gyula miniszterelnök nyilatkozott a kisebbségi iskoláknak nyújtandó államsegélyről. Kijelentette, hogy az államsegélyt már kiutalták s azt három részletben fogják az egyházak rendelkezésére bocsátani. Az első részletet a napokban folyósítják, közvetlenül az egyházak címére 8 azt azután az egyházak a maguk hatáskörében osztják szét tanerőik között s a szétosztásról azután kimutatást adnak be a kormányhoz. A felosztás as illető kisebbségi egyházak által fenntartott intézetek számarányában fog megtörténi. meink és javítani való állapotaink vannak. Tehát erre föl kell készülnünk. Ha erre gondoltak volna laptársaink, nyomban természetesnek találhatták volna a kérdéses adatgyűjtést. Nem kellett volna rémlátó képzelődéssel Genfet és revíziót látniok maguk előtt. Hogy mégis ezt láttak, ezzel maguk állottak be adatszolgáltatóknak. Nem kell egyéb, csak az ő türelmetlen hangú és reánk acsarkodó cikkeiket összeadnunk, hogy a világ előtt bizonyithassuk, milyen elviselhetetlen hangulatot akarnak itt a magyarsággal szemben támasztani. Ha ilyen bizonyítékokat akarnak szolgáltatni, akkor csak folytassák. Mai »Káinunk 12 oltiai
