Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-21 / 215. szám
2 5T77. WVF. 2/3. SEAM.* IRég ebben az évben megkapják nyugdijakat az esküt nem tett magyar tisztviselők A nyngdijmegállapitás 1:1 arányban történik ( Kolozsvár, szept. 19.) A Keleti Újság szerdai számában az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjazásának a kérdésében cikket irtunk. Boila Romulus dr., az Országos Nyugdijbizottság elnöke és a szenátus alelnöke nyilatkozott a lapunk részére. A mint akkor megírtuk a végrehajtási utasítás sorsa ma délelőtt dőlt el. D. Jonescn, az Országos Nyugdijbizottság bukaresti igazgatója ma délelőtt Boila Romulus lakásán megjelent és a már régebben megszövegezett végrehajtási utasítás vitás pontjait végleg tisztázták. Ugyancsak a mai nap folyamán Boila Romulust felkeresték Hantos Gyula és dr. László Márton, akik a múltban is rendkivtil sokat dolgoztak tisztviselői ügyekben. A szenátus alelnökével hosszas tárgyalásokat folytattak. Ezekről a tanácskozásokról Hantos Gyula, a Magyar Párt kolozsvári tagozatának főtitkára lapunk részére az alábbiakat mondotta: — A mai megbeszélés eredményekénen az esküt nem tett magyar tisztviselők ügyében bizonyos elvek megállapítást nyertek. Tekintettel arra a nagy érdeklődésre, ami megmutatkozik a volt magyar tisztviselők nyugdíjigényének a megállapításánál, bizonyos ré-szleteket már most nyilvánosságra hozhatunk. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a nyugdíj igényre jogot_ tartó tisztviselőknek az^ esküt le kell tenniük. Ajánlatos, hogy még azok is jelentkezzenek eskütételre, akiktől a múltban az esküt bevették, de az arról kiállított okmányok elvesztek. — Minden volt magjTar tisztviselő városokban eskütételre a vármegyei prefektus előtt, községekben pedig a főszolgabíró előtt jelentkezzék. Az eskü aktusáról a prefektusok, illetve a főszolgabirák kötelesek két jegyzőkönyvet felvenni. Az egyik jegyzőkönyv a bukaresti nyugdijbizottság igazga. a tel! itü&i ±m Prima mlnffségQ tölgy rönk öt, 35 cm. vastagságtól felfelé, bármely mennyiségben veszünk. Ajánlatokat hely és ár megjelölésével a Rudolf Mosse, Cluj továbbit. töeágához megy, mig a másik a fél birtokában marad. — A nyugdíjazási eljáráshoz szükséges okmányokra vonatkozólag szem előtt kell tartani az 1912 évi magyar nyugdíjtörvény idevonatkozó szakaszait. Amit az akkori nyugdíjtörvény előirt, azokat az okmányokat kell beszerezni. Szükség van tehát a román állampolgársági bizonyítványra, > igazolni kell, hogy a kérvényező Romániában állandó lakással bir. Be kell szerezni és a kéréshez csatolni az első kinevezési okmányt, továbbá egy bizonyítványt arról, hogy az állami vagy közigazgatási szolgálatot egyfolytában gyakorolta. És még egy okmányra van szükség, amely a szolgálatból való kilépést igazolja. — Tekintettel arra, hogy az okmányok beszerzése nehézségekkel jár, — mondotta Hantos, — mindezt lehet igazolni a fizetési könyvvel, vagy igazolhatja a mostani vezetője annak a hivatalnak, ahol az illető tisztviselő szolgált. A kérés egyszerű okmánybélyegekkel látandó el és beküldendő az Országos Nyugdijbizottság igazgatóságához Bukarestbe. Az Országos Nyugdijbizottság tizenkét tagból áll, de az egyes kéréseket egy háromtagú szükebb bizottság vizsgálja felül. Ennek a szükebb bizottságnak az elnöke dr. Boila Romulus, akinek a személye garancia arra, hogy minden egyes esetben a jogigényt a legméltányosabban fogják megállapítani. — Ma délelőtt Boila szenátusi alelnök lakásán megállapodás történt arravonatko- zólag, hogy a most már véglegesen megszövegezett végrehajtási utasítást szeptember 24-én szükebbkörü hármas nyugdijbizottság véglegesen megszövegezi és azonnal a minisztertanács elé terjeszti. Minisztertanácsi határozat után a régenstanács jóváhagyásával ellátott végrehajtási utasítás a hivatalos lapban is meg fog jelenni. Boila szenátusi alelnök ur szerűit mindez még szeptember hónapban megtörténik és október hónapban az uj végrehajtási utasítás nyomán mindenki teljesen tiszta képet nyerhet és a nyugdíj kérését benyújthatja. — A végrehajtási utasítás szövege világosan előír mindent és abból bárki kiszámitHZ ERDEI GYILKOSSÁG (23.) Irta: Csehov Antal — Ez barbárság! Ez borzasztó! — kiáltotta a gróf s fel-alá futkosott a szobában. Nem térhettem magamhoz... Miben leljem magyarázatát ennek az éjszakai látogatásnak? Miért nem menekült hazai az apjához? Miért nem hozzám, ki oly közpl álltam hozzá? És igaz-e. hogy úgy megbántották? A szivem azt mondotta, hogy Urbenin ártatlan; nem kérdeztem semmit, hanem megnyugtattam Olgát, amennyire lehetett s egy ponár bort töltöttem neki. — Azt hitte talán, hogy megörül annak a levélnek? — mondottam. — Azt hitte, hogy gyönyörűség az neki? ... , — Ne beszéljünk arról! — vágott szavamba a gróf. — Akárhogyan nézzük, eljárása alávaló! Ki fogom hivatni! Iqy nem lehet asz- s2onnyal bánni! Higyje el, Nikolajevna Olga, ezt nem viszi szárazán! Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy e düh- rohamnak nem lesz következménye. De miért hallgatott Olga? .,, A dolog úgy tűnt fel, mintha nem idegenkednék elfogadni a gróf szolgálatait. Nem hittem, hogy oly kevés méltóságérzet van ebben az ostoba, csinos macskában, hogy képes a grófot tenni meg bírónak közte meg a férje között!,.. _ Meg fogom semmisíteni! — rikácsolta a gróf ádázul. — Pofonverem! Még holnap! Mig a gróf kiöntötte mérgét és Olga a könnyeit törölgette, az inas egy^tál fogolypecsenyét szolgált fel. A gróf egy -fél fogolyt tett vendégének tányérjára. Olga tagadólag rázta fejét, aztán kezébe vette a villát és mintegy akaratlanul falatozni kezdett. A fogolyra egy pohár bor következett s a könnyekből nemsokára csak a vörös foltok maradtak a szeme alatt. Aztán hallottuk kacagni... Olga kacagott, mint egy megvigasztalt gyermek. A gróf is kacagott. — Tudja-e, mit gondoltam? — kezdette a gróf és odaült Olga mellé. — Szeretnék egy műkedvelő-előadást rendezni; mit szól hozzá? Telt az idő; éjfél is elmúlt, Olga nem ment el. Vártam félóráig, még mindig ott ült és a gróffal beszélgetett. — Ideje volna már elmennünk, — mondottam, az órára nézve. — Megengedi-e, Nikolajevna Olga, hogy hazakisérjem? Olga hol a grófra, hol meg reám nézett. — Hová menjek? — suttogta. — Hozzá nem mehetek vissza. _ Nem, nem! őhozzá nem mehet, — mondotta a gróf. — Ki állhat jót nekünk, hogy nem bántalmazza-e megint? Fel s alá jártam a szobában. Csendesség volt. A barátom, meg a szeretőm szemmel kisérték lépteimet, llgy tűnt fel nekem, mintha megérteném ezt a csöndet s ezeket a pillantásokat. Valami várakozásteljesség és türelmetlenség volt bennük. Kalapomat az asztalra tettem és leültem a kanapéra. — Úgy... úgy... — dünnyögött a gróf, türelmetlenül dörgölve a kezét... — Úgy . >. úgy állnak a dolgok... Fél kettőt ütött. A gróf gyors pillantást vetett az órára, összeráncolta békétlenül a homlokát s fi is kezdett fel s alá járni. Pillantásaiból, melyeket reám vetett, megértettem, hogy valami fontos, de kellemetlen és kényes dolgot lesz kénytelen mondani nekem. — Hallod-e, Szeresa! — mondottá végre nagy elhatározással. Leült mellém a kanapéra s kezdett a fülembe sugdosni: — Ne vedd sértésnek, galambom ... Bizonyára megérted helyzetemet s nem fogod vakmerőnek, vagy furcsának tartani, amire kérlek. .— (Csak ki vele... Mit tétovázol? — monhatja, hogy mekkora nyugdíjra tarthat számot. . — Ismeretes, hogy eddig egy régi nyug- dijbizottság működött, amelyet meg kellett szüntetni, mert lassan és nehézkesen dolgozott. Ez az oka, hogy az utóbbi időkben beadott nyugdíjazási kérések elintézése halasztást szenvedett. Boila dr. most kijelentette, hogy az uj nyugdijbizottság minden erejét és idejét a nyugdíj r megállapításokra fordítja, és naponta százával fogják feldolgozni a kéréseket s hiszi, hogy folyó év végére nem marad restancia. — Az eddigi lapközleményekkel ellentétesen az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjazása nem 2:1 arányban fog megtörténni, hanem 1:1 arányban, szóval az egy korona a nyugdíjazásnál 1 lejnek fog számíttatni. — A' tisztviselői szolgálat kezdetétől egészen a szolgálat elhagyásáig, tehát 1929. december 31-ig minden volt tisztviselő szolgálati idejének az arányában és egyösszegben meg fogja kapni nyugdiját. Viszont 1930 január elsejétől a most nyugdíjazott tisztviselők mindazokat a pótlékokat élvezni fogják, amelyeket az 1919. évben nyugdíjazottak ez Idd szerint élveznek, vagyis ngy tekintetnek, mintha 1919-ben mentek volna nyugdíjba. Azok pedig, akik tiz évnél kevesebb szolgálati idejének az arányában és egy összegben kifizetendő végkielégítésben részesülnek. Az nj végrehajtási utasítás főbb irányelvei az itt felsoroltakban merülnek ki. Tehát az 1919. évi nyugdíjtörvény képezi a nyugdijak megállapításának az alapját, ami érthető módon nagy csalódást fog kelteni a nyugdíjazott tisztviselők körében. Miért sir az iparos? Nem tud keresni I És miért? — Vagy nincs munkája, vagy i hibásan kalkulál. — Itt csak szaktudás se- j githet. — Az iparos tanuljon szakkönyvek- j bői uj munkamódokat, költségmegtakarítást. , Kérjen Lepagetól, Cluj, szakkönyvjegyzéket I ingyen, vagy szakkönyvet utánvéttel. — dottam. — Hiszen látod a helyzetek... eredj el. galambom! Zavarsz bennünket... ö itt marad nálam ... bocsáss meg, hogy elküldelek... de megértheted türelmetlenségemet... _jól van... — mondottam s közeledietö Olgához. — Elmegyek... i S ő biccentett a fejével. — Elmenjek? El? — kérdeztem a Igyekeztem a csinos, kipirult arcába nézni. Alig észrevehetőleg lesütötte hosszú, sötét szempilláit és azt mondotta: — El. — Megfontoltad jól? Elfordult tőlem. Vettem a kalapomat és minden köszönés nélkül kimentem. Később elmondotta nekem, hogy még el sem hangzottak a lépteim s a részeg gróf már a karjaiba zárta; hogy volt egy pillanat, mikor nem oirta leküzdeni undorát s majd’ hogy ki nem tépte magát, neki nem ment a tónak... Nem volt könnyű eladnia magát... Mikor az istállóba mentem, hol Lorka lovam volt bekötve, a tiszttartó-lak mellett haladtam el. Az ablakon át a füstölgő lámpa borús fényénél megpillantottam Urbenint. Az asztalnál ült. Az arcát nem láthattam, mert eltakarta a két keze. De egész alakjáról annyira leritt a bánat, bogy nem kellett látni az arcát, hogy az ember megértse lelkiállapotát. Két üveg állt előtte. Szegény ember az italban keresett vigasztalást. öt perc múlva már hazafelé ügettem. A sötétség rémes volt. A tó háborgott és tombolni látszott azon, hogy oly bűnös ember, mint én, kői épp most volt tanúja egy bűnös cselekedetnek. elég vakmerő, megháboritani nyugalmát. Nem láthattam a tavat a sötétben; úgy rémlett, mintha egy láthatatlan szörnyeteg, vagy maga a sötétség bömbölt yjßln,»
