Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-20 / 214. szám

6 XII. EVP. 2Pf. SZÁM. 1 Elbocsátották az Ullstein Verlag igazgatóját, ki a Remarque könyvét azzal adta vissza, hogy nem üzlet A hatmillió példányszámban elkelt „Nyugaton a helyzet változatlan“ négy évig nem kapott kiadót (Bées, szeptember 18.) A napokban Bécsben járt az Ullstein-cégnek, Remarque német kiadójának egyik igazgatója. A ber­lini ur feltünó'en érdekes adatokat mondott el arról, hogyan Íródott a „Nyugaton a helyzet változatlan“, milyen elképzelhetet­len sikert ért el a könyvpiacon és mennyit keresett vele Remarque. — Der Herr Kramer, — kezdte a be­szédét a német igazgató, — azaz Remarque ur körülbelül négy évvel ezelőtt, 1925-ben irta a könyvét. Mikor a háborúból vissza­tért, ahol a kilenvenedik ezrednek volt a hadnagya, mint oly sokan, ő sem tudott el­helyezkedni a polgári társadalomban. Több esztendei próbálkozás után a Scherl kiadó­céghez került, mint újságíró. Ttt dolgozott az egyik lap redakciójában. —Szerkesztőségi órák után a munka­társak beszélgetni jöttek össze és egy ilyen alkalommal Remarque elmondott egy hábo­rús történetet. Valahogy úgy mondotta el, annyira őszintén és különös szemszögből, hogy egyik kollégája megjegyezte: — Kedves Kolléga ur, nagy bolond ma­ga, ha nem ir könyvet a fronton eltöltött idejéről. Egészen bizonyos, hogy sok pénzt keresne rajta. — Másnap már Remarque ur leült irni és két hét múlva kész volt a könyv, amit természetesen annak a lapnak a kiadójához vitt el, ahol dolgozott: Scherlékhez. — Eltelt egy hónap, hat hónap, sőt el­telt két esztendő is, de Remarque könyvé­nek kézirata olvasatlanul hevert a Scherl- cég egyik igazgatójának a fiókjában. Maga Remarque is szinte megfeledkezett róla. Egyszer megint szóbakeriil valahogy a szer­kesztőségben a háború és az a bizonyos kol­léga szemrehányóan fordult Remarque-hoz: — Természetesen maga nem irta meg a könyvet! Pedig mennyire fogadkozott vagy két évvel ezelőtt. — Remarque másnap elmegy a Scherl- cég igazgatójáiioz, a könyve iránt érdek­lődik. — Sajnálom, de nem adhatom ki, — mondja az igazgató, — mert egyrészt ma már nem érdeklődik a közönség a háborús dolgok iránt, másrészt pedig amit Irt, nem mindenütt birja el a nyomdafestéket. — Remarque fogta a kéziratot s égy félóra múlva az S. Fischer Verlag-nál ko­pogtatott. Itt is közel tizennégy hónapig ha­vert a kézirat. Innen Remarque elvitte az UUstein-céghez. — Itt Herz igazgató kapta kezéhez a könyvet, aki nyolc hónapig „ült rajta4. Nyolc hónap után kijeléntette, hogy a könyvet nem adja ki. — Miért! - kérdi Re­marque. A válasz: mert nem üzlet. — Szomorúan távozik Remarque Herz igazgatótól. A lépcsőházban megszólitja egy ismerőse, aki szintén igazgató Ullstei- néknél: „Mi az, szerkesztő ur, miért olyan szomorú!“ Remarque szinte könnyezve el­mondja. hogy milyen kálváriát jár a köny­vével és még azt sem tudta idáig elérni, — legalább érzése szerint, — hogy elolvassák. — Adja ide, — mondja az ismerős és magához veszi a kéziratot. „Három nap múlva jöjjön fel hozzám a válaszért.“ — Három nap múlva azzal fogadták ÍJUsteinéknél Remarquet, hogy kiadják a könyvet. — Kiadom, — folytatta a direktor, — azonban egyes dolgokat ki kell húzni, nem birja el a nyomdafestéket. Ezt különben majd elvégeztetem a cég lektorával. Egyéb­ként a könyv nem lesz valami nagy üzlet, mindenesetre megkíséreljük folytatáson­ként közölni a Vossische eZitungban. Előle­gül adok háromszáz márkát, amennyiben pedig könyvalakban is megjelenik a regé­nye, akkor kötetenként harminc pfenniget fizetünk önnek. — Remarque gondolkozás nélkül alá­írta a szerződést és háromszáz márkával, — óriási pénz volt nála, — boldogan hagyta el az igazgató szobáját. — A Vossische Zeitung ekkor negyven­kétezer példányban jelent meg. A regény tizedik folytatásakor hetvenötezerre rúgott a példányszám és amikor január vége felé befejeződött a regény, a Vossische Zeitung példányszáma meghaladta a százezret. — Január harmincegyedikén jelent meg a „Nyugaton a helyzet változatlan“ első kiadása harmicezer példányban. Már február 12-én ujahb húszezer példányt nyomtak, 14-én tehát hét nappal később (Kolozsvár, szeptember 18.) Már elmúlt tíz esztendeje, hogy a nyomoszfó lakásproblé­mát Kolozsváron még mindig nem sikerült meg­oldani. Az egymást váltogató kormányok ki­tértek a kérdés alapos és megnyugtató rende­zése elől. Közgazdasági szaktekintélyek hiába hangsúlyozták, hogy a lakáshiányon osak meg­felelő építkezésekkel lehet segíteni, az állam nem nyújtott teret és alkalmat hozzá, hogy ezt a tényleg egészséges gondolatot meg lehessen valósítani, A helyzet ma az. hogy aki akarna, az is képtelen építeni. Csak nagyobb vállalatok, vagy tőkével rendelkező magánosok engedhetik meg maguknak ezt a luxust. A szegényebb em­berek fecske módon segítettek magukon. így történt, hogy a város külső perifériáit jóformán saját kezűleg épített kis házikók egész tömege lepte el. amelyek ellen városrendészeti szem­pontból sok kifogást lehetne emelni, ha a vis major nem forogna fenn. Szolid és egy közép4 osztálybeli család igényeinek megfelelő építke­zésről alig lehet szó. Még annál is, aki egyéb­ként házhellyel rendelkezik. A 25—30 száza­lékos kamatra kapott pénz . lehetetlenné tesz minden ilyen akciót. A régi jótéteményszámba menő úgynevezett lombárd kölcsönöknek jófor­mán még az emléke is kiveszett, pedig ez az egyetlen módja annak, hogy a probléma meg­oldható legyen. A mai viszonyok mellett lom­bárd kölcsönökre egyetlen romániai bank sem vállalkozik. Ötletben eddig sem volt hiány, min­denki világosan látta, hogy a lakáskérdés, illetve a házépítés megoldásának egyetlen lehe­tőségét az olcsó pénz nyújtja. Néhány évvel ezelőtt alakult is ilyen szövetkezet, a gondola Divatlapok őszi és féli számai megérkeztek és legolcsóbban kaphatok Király János könyvke­reskedésében Cluj, Főtér 15. ujahb 10.000 példányt. Így ment ez csaknem mindennap, úgyhogy május 7-én a Remar- que-könyv már meghaladta a félmillió pél­dányt, julius 18-án pedig elérte a 650.000-es számot. — A könyv óriási sikere természetesen! tulment a német határokon is és nem keve­sebb, mint 14 nyelven jelent meg idáig. An­gol nyelven több mint kétmillió példányban forog közkézen, a többi nyelveken pedig kö­zel 3,500.000 példányban olvassák. — Van azonban a dolognak egy érde­kes epilógusa is. Azt a Herz igazgatót, aki Remarque kéziratát visszaadta, az Ullstein- eég elmozdította vezető pozíciójából. — Az sem érdektelen, hogy mikor az IJllslen cég igazgatósága felszólította Re­marque ot, írjon még egy könyvet, amelyért kétszeresét fizetik annak az összegnek, amennyit Remarque kér, Remarque, — ta­lán tulszerényen, — kijelentette: — Nem! Több könyvet nem irok. Etí nem vagyok iró. Ez a könyvem is csak azért sikerült, mert lelkem egyik része. Ezt meg kellett írnom. Többet nem tudnék irni... tot ki is dolgozta, de a legfőbb kellék, az olcsó pénz hiányzott hozzá, hogy tervét megvalósít­hassa. Értesülésünk szerint sikerült a nehéz kérdést is megoldani. A napokban ugyanis Kolozsváron meg­alakult a ,,Kolozsvári Házépítő Szövetkezet”, amelynek sikerült a külföldi tőke segítségét biztosítani. A szövetkezet elgondolásában ér­dekes újítás az, hogy nem pénzt folyósít ház- épitésí célokra, hanem fölépíti u házakat és ké­szen adja M a tulajdonosnak. Az akció két iranyv. Fölépít házakat olyanok részére, akik­nek már telkük vsn 15—25 éves kedvező föl- tételü amortizációra és telket vesz s azt beépítve hasonló feltételek mellett bocsátja tagjainak rendelkezésére. A megalakult szövetkezet akcióját nem­csak Kolozsváron, hanem Erdély összes na­gyobb vámsaiban meg akarja valósítani. Ter­mészetesen ez csak úgy lehetséges, hogy a szükséges tőke, illetve pénz minden valutáris ingadozás mellett is úgyszólván békebeli stabili­tással álljon rendelkezésére. Ezt azonban csak úgy érheti el, hogyha ingadozásnak ki nem tett szilárd külföldi tőkével dolgozik. Ezt a tökét megfelelő mértékben sikerült biztosítani egy angol pénzcsoport közbejöttével, uqy, hogy a gazdasági helyzet változása a későbbi időkben sem befolyásolhatja kellemetlenül azokat, akik a szövetkezet révén jutnak hajlékhoz. Információink szerint a szövetkezet any- nyira méltányos és olcsó feltételeket állít fel, hogy ezek még kevesebb anyagi eszközzel ren­delkezők számára is lehetővé teszik, hogy saját házuk legyen. Mondhatni még a most fizetett házbérek nagyságát sem érik el azok az össze­gek. amelyeket tőke és kamat címén törleszte- niök kell­A kétségtelenül reális és szociális szem­pontból is előnyös akció megvalósításához szük­séges feltételeket maga a szövetkezeti törvény is garantálja. Az akció annyira előrehaladt, hegy értesülésünk szerint az építkezéseket már jövő tavasszal megkezdik. II U JUUlJLÍLIiJj II il. ÜTir HIT II ff IUÍJÜILÜJULUJULIU! W WOHLEBER & Co, WIEN 5 Rádiógyár MINERVA Tisztelettel íelhivja a rádiókereskedők szives figyelmét, bogy európai hirü készülők és alkatrészeiből állandó lerakató! létesített I Kertész Márton romániai MpiMijtoil Cluj, [nini Kegele Ferdinand 13 alatt ii ii ii ii ii ii ii ii ii ii ii ii ii gipnrii ii ii ii ii îşi ii ii ii ii it »1 Külföldi tőke segítségével egy házépítő szövetkezet alakult Kolozsvárt 15—25 éves amortizációra házakat épít Erdély nagyobb városaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom