Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-19 / 213. szám
2 "XII. ZVP. US. SZJM. 1 Amerikában, Lansing külügyi államtitkár szobájában születtek meg az utódállamok kisebbségeinek jogai, amelyek felvételét a békeszerződésekbe az amerikai zsidó komité sürgette ki Hogy került bele a „székely autonómia“ kérdése a trianoni békeszerződésbe ? — A Keleti Újság munkatársának Géniben elmondják a kisebbségi szerződések létrejöttének előzményeit (Oenfbe kiküldött munkatársunktól.). A kisebbségi kérdést egyes türelmetlen olvasók már unalmasnak tartják. — Már megint a kisebbségi probléma — fakad ki az olvasó, de épperai ez, hogy a kisebbségi probléma: közhely, nap-nap után eló'ágaskodik a hírek és az események mögül, mutatja, hogy mennyire benne van a nagyvilág megcsinálni valói között. A kisebbségi probléma propagálóinak legjelentősebb érdeme, hogy bevitték a köztudatba ezt a nemzetközi jogikérdést és egyik oldalról a jogi és politikai diszkussziók gerincévé avatták, másik oldalról pedig élesebben kihangsúlyozták, ami lényege voltaképpen: az európai politika tényezője és életjelensége. A világháború előtti években a kisebbségi politika, mint egy csomó nagy és összefogó nemzetközi kérdés komplexuma nem szerepelt. A kisebbségek nem voltak megszervezve és a többségek sem oly módon, minţ ahogyan most a szervezet ellenállás minden felkészültségével jelennek meg. A kisebbségi öntudat világháború utáni kifejlesztése maga után vonta a közös nevezőre hozott többségi politika uj taktikáját is. Ha létezett a világháború előtt nemzetiségi kérdés, úgy az csak politikai kérdés volt. A kisebbségek, legalább is a monarchiában abban a pillanatban, amikor a legcsekélyebb asszimilációs hajlandóságot mutatták, szabadon fejlődhettek, gazdasági megkötöttség nélkül. A világháború után többségi politika a kisebbségekkel szemben változott irányvonalat mutat, mert a többségiek tudják, hogy csak gazdaságilag erős néprétegek képesek ellenállásra, éppen ezért kisebbségeknek gazdasági le- gyöngitésére és elerőtlemitésére törekesznek, néha bizonyos politikai jogok megadásának álarca alatt, néha pedig ennek az álarcnak brüszk elhagyásával. Az érből as Óceánig Iff Genfben a három napos kisebbségi kongresszus lezajlása után érzi legjobban az ember, hogy mennyivel szélesebb horizontot ölel át és mennyire mélyebb metafizikai alapépítményt talál a kisebbségi kérdés. Bevallom, ennek a szélesen terebélyesedő ágbogos fának a láttára, engem a gyökerek érdekeltek: honnét indult el a világháború utáni kisebbségi probléma, hogyan szivárgott be a nemzetközi békeszerződésekbe, hol nyilvánult meg az első lökőerő, amelynek nyomában immár föltartózha- tatlanul elindult a kisebbségi jogok szabadságharca. A kisebbségi jogvédelmek létrejötte még nem nyert tudományos és diplomáciai feldolgozást. Kevesen tudják, hogy a kisebbségi jogvédelem szabványainak felvételére az utódállamok szerződésében a nagyhatalmak közül senki sem gondolt. E záradékokat Amerikában erőszakolták ki és pedig a zsidó kisebbségek. Genfi informátorunk szerint, amikor a világháború befejezése után a későbbi utódállamok propagandája megkezdődött, Stojka Vazul kapitány, az amerikai román légiók parancsnoka Stefanic- kal és Masarikkal jelentkeztek Lansing akkori északamerikai külügyi kancellárnál, kérve őt, hogy ismerje el Amerika nevében a már kész országterületi tervezeteket. Lansing nem adott választ, másnapira kérte a tárgyaló urakat. Közben Lansing érintkezést keresett az amerikai zsidó komitéval, amely egy térképet adott át L&nsingnak, a térképen pedig egy folt jelezte a romániai zsidók bizonytalan helyzetét. Az amerikai zsidóság emlékezve az 1878 évi berlini szerződés mérsékelt hatályosságára, egy hangsulyo- .zottabb jogvédelmet akart a zsidóság számára éz ezért indítványt tett, hogy általánosságban as uj országok területén lakó kisebbségek helyzetei, tehát nemcsak a zsidók, hanem az összes kisebbségiek helyzetei, nemzetközi alapon generális érvényességgel rendeztessenek. Lansing másnap ily értelemben fogadta el Románia és Csehszlovákia területi tervezeteit. 1919 é ▼ 16-án a Quai d’ Orsain tartott ülésén", amelyen Weadlam-Morley, angol delegátus elnökölt a kisebbségi bizottság olyan kisebbségi szerződést terjesztett elő elfogadásra, amelynek betartásától tette függővé Románia önállóságának elismerését, amely elismerés csak abban az esetben lett volna teljes, ha a kisebbségi szerződést Románia elfogadja. Az eredeti kisebbségi szerződésnek errevonatkozó része a következő: (és most azok a kötelezettségek következnek, amelyeket már ismerünk a békeszerződésből). E kötelezettség elismerésével kapcsolatosan a társult és főhatalmak, mint az 1878 július 13-iki berlini szerződés al&irői, tekintettel a jelzett szerződésben a román kormány által vállalt kötelezettségre, elismerik, hogy Románia teljesen felmentetik nzon kötelezettségei alót, amelyekhez a berlini szerződés 44. cikke önállóságának elismerését kötötte. A székely autonómia ügye A sokat vitatott székely autonómiának, amelyről tudvalevőleg a békeszerződésben szó esik, becik- ce’vezésének történetéről érdeklődtem informátn romnál, aki szerint az első lmpurumban a székely autonómia kérdése még nem szerepelt. A székely autonómiáról azonban már Amerikában a Stoica-féle tárgyalások kapcsán is szó volt és az autonómia becikkelyezése ellen a román delegáció nem emelt kifogást. A székely autonómia érdekében egyik amerikai biró szólalt fel a békeszerződések területi bizottságában, fejtegetvén, hogy az egy komplexumban lakó székelységnek joga vafi autonómiáiig berendezésekre. A többi államokkal kötött kisebbségi szerződés története hasonlóképpen Amerikába nyúlik vissza és nyolcvan, esetleg még több százalékában annak a zsidó iniciativának köszönhető, amely a békeszerződések megkötésével kapcsolatosan a középeurópai zsidóság jogait akarta garantálni. így jöttek hát létre a kisebbségi szerződések, amelyeknek már nem elméleti megfogalmazását, hanem gyakorlati alkalmazását az összes európai kisebbségekre való általánositás&t követeli meg as idő. 1. e. Képviselők és szenátorok Bukarestben Böhm Bandi és Társa •IsorendU magyar éttermében a Parcul Oteteiesaanuban (Theatrul Naţional mellett, Str. Matei Milo 3.) étkeznek. Elismert jó, erdélyi konyha, figyelmes kiszolgálás, mérsékelt árak. Esténként Salamon Kálmán m-vásárhelyi cigányprimás zenekara muzsikál ◄ <4 ◄ ◄ « < Keresek azonnali belépésre, állandó alkalmazásra ◄ ◄ ◄ két szövőt < akik kézi vsakard szövésben teljesen jár* ^ tasok. Farkas szövődé Szalonta-Mare <4 AZ ERDEI GYILKOSSÁG (21.) Irta: Csehov Antal — Dehogy nem. Én Psechocki, meg a kocsi? — Majd vár... vigye el az ördögi Tudod, testvér, köztünk maradjon a szó, én magam sem szenvedhetem. A gróf fölemelkedett és titokteljesen súgta: — Csak kénytelenségből tartom... de vigye el az ördögi így szólva, visszaejtette fejét a vánkosra és már horkolt. Este, mikor a gróf elment, jött egy harmadik vendég is: Ivánovics Pável doktor. Azért jött, hogy értesítsen Kalinina Nádja megbetegedéséről s megmondja, hogy végérvényesen kosarat kapott tőle. Szegény ember nagyon csüggeteg és nagyon szomorú volt. ÖTÖDIK FEJEZET. Május költői hónapja elmúlt... Az orgona meg a tulipán elvirult s velük együtt virultak el szerelmünk gyönyörei, melyek minden gyötrelmes és bűnös voltuk mellett felejthetetlen, édes pillanatokkal ajándékoztak meg bennünket. Vannak pillanatok, melyekért az ember hónapokat, sőt éveket adhat cserébe! Egy júniusi esteien — a nap már leáldozott, de széles, rőt-sárga sugár színezte még az eget — az épületnek ahhoz a szárnyához érkeztem, melyben Urbenin lakott. Ez este az egész társaság a grófhoz volt hivatalos: néhány vendég már megérkezett, de a gróf még nem volt otthon; kilovagolt s megígérte, hogy al- konyattájban visszatér. Lovamat kantárszáron tartva, a küszöbön álltam és Szásával, Urbenin leányával beszélgettem. Maga Urbenin, kezére támasztva fejét, egy pádon ült s a meszeségbe nézett. Rossz kedve volt és nem szívesen felelt kérdéseimre. Békében hagytam és inkább a kis leánnyal foglalkoztam. — Hol van uj mamád? _kérdeztem. — Kilovagolt a gróffal. Minden nap kilóvá goi vele. — Igen, minden nap, — sóhajtotta Urbenin. Ez a sóhajtás sokat mondott. Ugyanazt hallottam ki belőle, ami az én lelkemet is foglalkoztatta s amire nem lelhettem magyarázatot, bár sokat gondolkoztam róla... Olga miitden nap kilovagolt a gróffal. Ez nem jelentett sokat. Olga nem lehetett szerelmes a grófba; Urbenin féltékenysége merőben alaptalan volt. Nem volt reá okunk, hogy féltékenyek legyünk a grófra: hanem volt okunk „valami másra", ami előttem merőben érthetetlen volt. Ez a „valami“ elválasztó falként emelkedett köztem és Olga közt. Nem szűnt meg szeretni engem: de az után a látogatás után, melyet az előbbi fejezetben írtam le, még csak két ízben volt nálam: erdei találkozásaink alkalmával mindig zavarban volt, el-elpirult és kerülte kérdő pillantásomat. Hizelkedése épp oly forró volt, s rövid találkozásaink mindig félénk volt, s rövid találkozásaink mindig gyötrő kétségeket hagytak emlékezetemben. Világos Molt előttem, hogy a lelkiismerete nem tiszta, de azt, hogy miért nem, mégsem tudtam. — Remélem, hogy uj mamád egészséges? — kérdeztem Szásától. — Egészséges. De az éjjel fájt a foga. Sirt. — Sirt? — mondotta Urbenin megfordulva. — Láttad? Csak álmodtad, gyermekem! Olgának nem fájt a foga. Ha sirt, más oka volt reá. Még tovább is akartam beszélgetni Szásával, de nem sikerült, mert lódobogást hallottunk s egy nyergében nevetségesen fészkelödő lovast, meg egy kecses lovasnőt pillantottunk meg. Hogy titkoljam Olga előtt az örömömet, magasra emeltem Szusát és megcsókoltam a szőkefürtü fejét. _Mily csinos vagy te. Szasa! — mondottam. — Mily szép a hajadl Olga futó pillantást vetett reám, s a gróf karjára támaszkodva, a házba lépett. Urbenin nyomon követte. A gróf öt perc múlva visszajött. Nagyon jókedvű volt, a külseje sokkal frissebb volt, mint máskor. — Gratulálj! — mondotta. — Mihez? — A győzelemhez. Még egy közös séta és esküszöm nemes őseim porára, hogy leszakít om ezt a virágot. _ De egyelőre még nem szakítottad le? — Egyelőre? No, majdnem tiz percig pihent a keze az enyémben. Annyiszor megcsókoltam, hogy sok! De most menjünk, mert várnak. Igaz! Valamiről beszélnem kell veled: mondd meg, kedvesem, igaz-e, hogy szándékaid vannak Kalinina Nadenkával? — S ha volnának... — mondottam. — Ha úgy van, akkor nem zavarlak benne. De ha nincsenek szándékaid, akkor... _Nincsenek. — Köszönöm barátom! Este láttam, hogy a gróf titkon megszorította Olga kezét. Mintegy jelezni akarva még, hogy köztünk nincs titkolódzás, egyszer a jelenlétemben kezet is csókolt neki. — A szamár! — súgta Olga a fülembe. — Olga! — mondottam neki, mikor a gróf elment. — Úgy veszem észre, hogy valami mondanivalód van. Igaz-e? .(Folytatjuk.),
