Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-13 / 208. szám

Cluj-Kolozsvár, 1929. szeptember 13. Péntek jűaáBttlTiMfe ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. a látható ss láthatatlan magyar katasztrófa A kisebbségi sorsnak eredményeképpen tízesztendős távlatból visszatekintve, meg­döbbenve kell megállapítanunk, hogy ez a hosszú, kínos, lelket és életet pusztító évtized a látható és láthatatlan katasztrófák ideje volt. Külső effektusaiban talán elrémitőbben hat a látható nyomor: a leégett hajlékok üszkös romjai, a politikai és más csapásoktól vert nép gazdasági összeomlása, de semmivel sem marad ezek mögött az a láthatatlan, jajszót ritkán hallató, sebeit rejtegető, lelki és kulturális megrázkódtatása az erdélyi ma­gyarságnak. Az utóbbi idők egyik legsúlyosabb döb­beneté volt a csikszenttamási tűzvész, amely egy egész népnek sorsát világította meg a maga borzalmas valóságában. Az égre törő feljajdulás és a pusztává égett földre hullott könnyek közül is a legszivbemarkolóbb volt a gyermeksikoltás és a gyermek-könny. A kisebbségi sorsnak nevezett állandó és álta­lános szenvedésnek ezek a legégbekiáltóbb kínjai, mert nemcsak a jelen akut fájdalmát, hanem a jövendő reménytelenségét is eszünk- bejuttatják. Ha csak mi éhezünk, szenve­dünk, anyagi és gazdasági romok alatt elte­metve, már az is elégséges volna, hogy az em­beriség figyelmét magunkra tereljük, de szinte beláthatatlan perspektívát nyújt az a másik, a néma katasztrófa, a jövendő gyil­kos, a gyermek-pusztitó, amely ezer és ezer magyar gyermek életlehetőségét töri derék­ban ketté. A leégett hajlékokat valahogy fel lehet építeni, a felnőtt, a szülő, ha kell kot- dul, vagy elpusztul, az elemi csapásoktól fel­dúlt mező újból kivirágzik, a hétszer megát­kozott föld is előbb-utóbb meghozza gyümöl­csét, de mi lesz ezekkel az élet ösvényének kezdetére állított gyermekekkel, akiket a leg­nagyobb csapás ér. mert a néma katasztrófa, mint a kérlelhetetlen halál utjokba vágja ka­száját és azt mondja: — Nem szabad él­netek! Ne keressük az összefüggéseket, csak ezt az elolthatatlan magyar kisebbségi tüzka- tasztrófát lássuk, melynek pernyéjébe egy­másután hullanak bele fiaink, leányaink, anélkül, hogy segítenénk rajtuk. Évről-évre szaporodik annak az erdélyi magyar ifjú­ságnak a száma, amelynek nem szabad élnie. Hiába ruházza fel az Isten és természet őket a leggyönyörűbb emberi képességekkel, ra­gyogó ésszel, nem közönséges talentummal, hiába nyílnak meg előttük ezek alapján a kivételes lehetőségek: — az erdélyi magyar fiúnak és leánynak pályája kezdetén meg kell halnia. Más országok népe tenyerén hor­dozná őket, megadná azokat a lehetőségeket, amelyek történelmi hivatást biztosítanak számukra és könnyes-büszkén hivalkodnék velük. Az erdélyi magyarság sajnos ezt nem teheti meg. Csak ez a mi sorsunk magyaráz­za meg azt a letagadhatatlan tényt, hogy gyermekeink hamarább árvák lesznek, mi­előtt a szülők testi visszatérése a vérrel és verejtékkel öntözött földbe megtörténnék. Csak a kisebbségi sors magyarázza meg, hogy nem marad más hátra, mint koldulni, gyer­mekeinkért. Koldus koldul a koldustól. Nem előretartott tenyérrel, hanem kitárt szívvel. És a persely, ez a drága Erdély földje, az egykori Isten kalapja, a sorsközösség nagy ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ßserkesztoseg és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 208-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON? 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Mironescu kiUügy miniszter a romániai kisebbségek helyzetéről beszélt Géniben Románia is csatlakozni fog a hágai nemzetközi döntőbíróság fakultativ záradékához (Genf, szeptember 11.) A népszövetségi közgyűlés mai ülésén az évi jelentés általá­nos vitájában Marr ausztráliai fődelegátus után Mironescu román külügyminiszter is­mertette Románia álláspontját a népszövet­ségi munkásságot illetően. Kijelentette, hogy örömmel töltik el a nemzetközi ellentétek bé­kés rendezésének eddigi eredményei s ezért azt a reményét fejezi ki, hogy a nagyhatal­mak csatlakozásai után nemsokára Románia is bejelentheti csatlakozását a hágai állandó nem­zetközi döntőbíróság fs -uitativ zára­dékára. A kisebbségi védelem kérdésről szólva Mironescu kifejtette, hogy kormányának ál­láspontja szerint a népszövetségi védelem nem mehet túl azokon az eljárásjogi módosítá­sokon, amelyeket a madridi tanács­ülés már megállapított s nem ad­hatja meg a kisebbségeknek a nem- * zetlcözi jogi személyiséget, mert ez az érdekelt államok szuverénitását sértené. Mironescu ezután azt fejtegette, hogy Románia jól bánik kisebbségeivel. Az elbo­csátott volt tisztviselők ügyét már rendezte s nemsokára uj törvénnyel rendezi a kisebb­ségi kérdés egész komplexumát is. A leszerelés kérdésében a román külügy­miniszter azt hangoztatta, hogy törekedni kell a lelki és gazdasági leszerelés biztosítá­sára, mért ezek fontos előfeltételei a leszere­lésnek. Helyesli azt a felfogást, hogy a népszö- vetségi_alaj>okmány rendelkezéseit összhang­univerzálitása teszi szomorú, de fenséges himnusszá ezt a koldulást... A lélekért és az intellektusért, népünk jövendőjéért emelünk szót. Azokért a szá­zakért, vagy ezrekért, akik nem juthatnak el az iskola padjai közé, akik előtt becsu­kódnak az egyetemek és más felsőbb iskolák kapui, azokért az elveszésre Ítélt fiainkért, kikre az erdélyi magyarság jövendőjét kel­lene hátrahagynunk, akik hivatva volnának évezredes kultúránk fáklyáját tovább vinni, jobbsorsnnkat megálmodni és megvalósí­tani. kiket már a bölcsőben eljegyzett a Gé- nius, népüknek és az emberiségnek javára. Mindez azonban attól a néhányezer lejtől függ, ami nincs meg számunkra. Egy marék pénzecske hiánya az egész, ami az életlehető­ség katasztrófáját előidézi. Szabad-e ennek megtörténnie? Fel kell eszmélnie az erdélyi magyarságnak és nem szabad percig sem szem elől tévesztenie, hogy ifjúságunk feje fölött ég a jövendő. Kötelességünk megállapítani, hogy az erdélyi magyar társadalom tisztában van ezzel. Mutatja az a példátlan áldozatkészség, mellyel az elmúlt esztendőben az egyeteme­ken tanuló magyar ifjúság segítségére sie­tett. Ennek a tudatosságnak és áldozátosság- nak azonban nem szabad lankadnia. Az nj ba kell hozni a Kellogg-egyezményben vál­lalt kötelezettségekkel s azt hangoztatja, hogy az európai államok szövetsége gondo­latának megvalósulása áldásos lenne a béke és az emberi haladás szempontjából. Mironescu a továbbiakban utalt arra, hogy egy előtte szóló tiszteletreméltó szónok arról tett kijelentéseket, hogy az emberi al­kotások nem örökéletüek s ezzel kapcsolat­ban hangulatot igyekezett kelteni a régi vi­lág visszaállítása mellett. Ha ez a szónok fejtegetéseit csak filozófiai értelemben tekin­tendőnek jelezte volna, nem volna egy szava sem, de igy mivel a kijelentéseknek politikai jelentőségük van, reflektálnia kell. Meggyő­ződése szerint a Népszövetségnek az a hiva­tása, hogy a fennálló szerződéseknél a nyug­vó helyzetet állandósítsa. Nem igazságtalan helyzet fenntartása érdekében emel szót, mert amikor az összes románok egyesítése si­került, évszázados igazságtalanság repará­lása következett be. Szerinte csak azok az emberi alkotások nem állandóak, amelyek igazságtalanságon épülnek fel. A románok egyesülése állandóságra számíthat, mert igazságon épült fel. Kijelentette még Mironescu, hogy a ma­ga részéről is helyesnek tartja Briand ama kijelentéseit, hogy a háborúból visszama­radt gyűlölködést és az uszító propagandát likvidálni kell. Románia népe békés hajlan­dóságú és az országnak, jobban mint bárme­lyik államnak szüksége is van a békére, hogy a fejlődés utján tovább haladhasson. Romá­nia nem akar háborút, de ha jogos birtoká- banháborittatnék^ész^^édekezésre^^^^ tanév a küszöbön áll. A diáksegélyző akció­nak, a Magyar Párt központjából kiindulva, ebben az évben még fokozottabb mértékben kell megindulnia és még súlyosabb feladato­kat vállalnia. Hivatásának azonban csak úgy felelhet meg, ha az erdélyi magyarság az idén is fokozott mértékben megteszi köteles­ségét. A székelyföldi tüzkatasztrófa miatt ugyan a diáksegélyző akció vezetősége mőg nem fordult az erdélyi magyarsághoz, de a bizalom örömével kell megállapítanunk, hogy többen vannak, akik nem várták be a kérő szót, hanem önként, belső szükségletből siettek a magyar diákság segítségére. Alig néhány nap leforgása alatt már a következő Összegek futottak be: A máramarosszigeti kulfurestSly jöve­delméből 5000 lej, Ugrón István 1000 lej, gróf Bethlen Pál és gróf Bethlen Béla Bethlenből 1000—1000 lejt küldöttek. Ferenczy Géza uni­tárius főgondnok 1000 lej, Zeyk Dániel Nagy- enyedről 1000, báró Aczél Ede Mezőzáhról 5000 lejt juttatott el a diáksegélyző akció javára. A néma katasztrófa szavát tehát máris sokan hallják, de meg vagyunk győződve, hogy meg fogja érteni az egész erdélyi ma­gyarság. —rő. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom