Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)
1921-06-04 / 113. szám
Szombat, 1921 junius 4. 3 oldal az ország déli részén, hogy a bagdadi vasút teljesen a törökök kezében maradjon ; kívánjak végül a kemálisták, hogy Franciaország támogassa követeléseiket szövetségeseinél. A francia kormány ezeket a követeléseket elfogadhatatlanoknak jelentette ki. Ezzel a franciatörök kiegyezés reménye egyelőre meghiúsult. Mozgalom a francia hadseregben Szakértőbizottság megy Sziléziába — Elismerés a német kancellárnak — A lengyelek nem vonulnak vissza (Kolozsvár, junius 3. Saját tud.) Az angol kormány megkapta Franciaország válaszét azokra a javaslatokra, melyeket a sziléziai kérdés tárgyában tett. A francia kormány Anglia javaslatait elfogadja. Ezen javaslatok értelmében rövid idő alatt megalakítanak egy szakértőbizottságot, amely már néhány nap múlva Sziléziába utazik, hogy ott a helyszínén tanulmányozza a németek és a lengyelek közötti konfliktus részleteit. A nagyhatalmak azután ennek a bizottságnak a jelentései alapján fognak intézkedni. Elfogadja a francia jegyzék azt a javaslatot, hogy a szövetségesek a bizottság elutazása előtl Parisban vagy Londonban értekezletet tartsanak e közös tennivalók megbeszélésére. Hangsúlyozza a jegy?ék, hogy a szövetségközi bizottság megtépázott tekintélyét Felsősziléziában ismét helyre kell állítani. Mintha nem a Francia- ország által minden módon támogatott lengyelek vették volne semmibe a szövetségközi bizottság auktoritását! A lengyelek az ügy békés rendezésére még mindig nem mulatnak hajlandóságot. Doliva ezredes, a lengyel felkelőcsapatok parancsnoka kijelentette, hogy a lengyel csapatok visszavonulnak, de csak akkor, ha már a német csapa- fokat kivonták Felsősziléziából. Vagyis előbb bocsássák a tartományt az ő kényükre-kedvükre, akkor majd ők is kivonulnak. Nagyon valószínű, hogy a németek ezt nem hiszik cl. Egy lengyel távirat azzal is vádolja Hőfer tábornokot, hogy a lakossághoz intézett proklamációjában kijelentette, hogy a visszavonulás ellenkezik a katonai becsülettel és hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy Felsősziléziában a rendet helyreállítsa. Vagyis Sziléziában úgy áll a helyzet, hogy mindkét fél hajlandó volna visszavonulni, de mindegyik azt akarja, hogy előbb kezdje el a másik. A kormányválság Lengyelországban még Géczi Barnabás*, mély hajladozások, sürü krá- kogások után, széthúzott vigyorgó szájszélekkel sebes szókkal kiböki végre: — Nemes és vitézlő nagy jó uram, fordítsd el haragodat a te szegény alázatos szolgádról. Vedd észbe, hogy igaz járatban fordulok ime hozzád. Kérdésedre megfelelek: ,J£eresek egy asszonyt és a két fülét.“ Dörgő kacaj fakadt fel Barnabás ur ajkáról s miközben sötét szemeiben a megértés sugarai villogtak, keményen rá vert széles tenyerével a csizmadia vállára. — Helyesen van atyamester uram! Megkapod amit keresel. Legyen a tied Aaszonyfalva es a két Fülefalva! — Iródiákok, hozzátok a pergamentet és hegyezzétek meg a tollakat, írjátok meg ékesen ajándéklevelemet! Nemes Kolozsvár városának sok ésszel megáldott és nagytapasztalatu főbírája vala ebben az időben. Jövőbelátó, furfangos eszével kiokumiáita, hogy a gyermektelen atyamester örök időkre megundorodott a házasélet gyönyörűségeitől s egyszer, idők múltán végeszeked életének fonala is! Mi légyen pedig akkor a három, gazdag déz- mákat izzadó faluval? Gondolatét tetté érlelte főbíró uram díszes öltönyökben, a szenátorok élén illő komolysággal vonult Bodor atyamester uram házához s ékes dikció közepatte felajánlotta neki a nemes város szenátorságát. mindazonáltal ama kikötéssel, hogy halála után, amit Isten ő szent felsége minél messzebb távoztasson, testamentumában a három falut Kolozsvár városának hagyományozza. Ekként került Asszonyfalva s a két Fülefalva 3 van immár ma is nemes Kolozsvár város birtokában. mindig tart. Vitos miniszterelnök korményalakitó törekvései mir.dezideig hajótörést szenvedtek azon, hogy senki sem akarja a külügyi tárcát vállalni. Sapieha herceg örökségét átvenni nem is könnyű feladat. Lengyelország összes szomszédai közül még csak Romániával nem veszeti össze. Azonkívül néhány nappal ezelőtt keveredett konfliktusba Olaszország Pilz államtitkár egy beszéde miatt. Pilz be is adta lemondását, a végén azonban mégis Sapieha ment és Pilz maradt. A német kormány helyzete megszilárdult. Berlini politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak Wirth dr. kancellár szerdai beszédének. melyet a Reichstagban mondott el. Wirth kijelentette, hogy a parlament elé uj adójavaslatokat fog terjeszteni, melyekből a kártérítési összeg egy része fedezhető lesz. Wirlh kancellár egyúttal bejelentette, hogy a külügyi tárcát ideiglenesen senkivel sem tölti be. A pénzügyi tárcát maga Wirth fogja vezetni. Politikai körökben nagy várakozással tekintenek Wirth második beszéde elé. A kancellár a birodalmi gyűlés mai ülésén ki fogja fejteni a kormány programmját, bejelentve, hogy a kormány mely adókat tartja szükségesnek, hogy az ultimátum feltételeit teljesíthesse. Számottevő politikai személyiségek Felső- sziléziára vonatkozólag egy határozati javaslatot nyújtottak át Wirth dr. kancellárnak, melyben követelik, hogy a német kormány az oppelni szövetségközi bizottsághoz egy olyan követet küldjön ki, aki kitudná eszközölni a német nép kívánságainak teljesítését. Wirth kancellár kijelentette, hogy minden intézkedést meg fog tenni, hogy Korfantit Felsőszilézfából eltávolítsa. A jóvátételi bizoitság mai ülésén tudomásul vette, hogy Németország a hét folyamán egy- miiliárd aranymárkát adott át a szövetségeseknek. A bizottság köszönetéi fejezte ki Wirth kancellárnak lojális magatartásáért. Azután a haditeherbizottség képviselőit fogadta. Holnap megállapítják azoknak a kereskedelmi hajóknak az értékét, amelyeket Németország a versaillesi szerződés értelmében átadott a szövetségeseknek. Ezeknek értékét a kártérítési összegből le fogják vonni. Kahr bajor miniszterelnök ismét kijelentette, hogy a bajor népőrségek feloszlatása ügyében a birodalmi kormánnyal egyetértésben fog eljárni. Úgy látszik, hogy a bajor kormány tényleg nem fog ebben az ügyben további nehézségeket okozni. Hogy a francia kormány militárista politikája hová vezei, arra jellemző az a mozgalom, amely a hadseregben megindult. A legfiatalabb korosztály elégüietlensége váratlanul forradalmi mozgalomban tört ki. A 19-es korosztályt idő előtt hívták be, hogy a Ruhr-vidék megszállását velük végeztessék. A háborús vállalkozásokkal torkig telt nép azonban elkeseredetten vonult be s a fegyelmet az újoncok között alig lehetett fenntartani. Amikor aztán az újoncoknak Németországba kellett indulniok, az elkeseredés heves tüntetésekben tört ki. A tények a következők: Vannesban a 35-ik tüzérezred hatszáz embere a „Le a háborúval 1“ kiáltásokkal szállt vonatra s mikor a banda a Marséillaiset kezdte játszani, az internacionálé éneklésével felelt. Az internacionálét énekelték az útra induló katonák Saint-Diében, Créteilben, Langresban, a Bicébre erődben. Vörös zászlókat tűztek ki vonatjukra egész ezredek, mint a 14-ik dragonyosezred kétezer embere, Saintesben ezerötszáz tüzér stb. A nantesi kaszárnyában a katonák összetörték a bútorzatot s megfutamították a lázadás elnyomására érkezett tábornokot. Orleansban az állomáson a katonák földre dobták sisakjaikat és fegyvereiket és a háborút abcugolták. Ezek a tények napról-napra megismétlődnek és a tisztek mindaddig nem mernek ellenük fellépni, mig rendeltetési helyükre meg nem érkeznek. Ott, Németországban, más korosztálybeli katonák veszik közre az újonnan érkezőket s megkezdődnek a büntetések. A fegyelem azonban a legszigorúbb büntetésekkel is alig tartható fenn. Csalódna az, aki azt hinné, hogy ezek a fiatal katonák mind kommunisták. Sőt valószínűleg nagyon kicsi részük az. De ily módon adnak kifejezést elégületlenségüknek és a nép akaratának, amely mindenütt békét akar. Jellemző azonban, hogy hová vezet a francia háborús politika. Nemcsak Európa nem tud emiatt lélegzethez jutni, hanem Franciaország is belső romlásba indul miatta. A kommunisták eddig Franciaországban mindig teljes vereséget szenvedtek. A reakció őrült politikája azonban egyre újabb alkalmat nyújt nekik. Már a francia hadseregben benne vannak a bomlás mikrobái s csak a legkörültekintőbb politikával tüntethetők el. ■ser-' » miiwj—irwnrcm« Levél a névtelen cikkírónak (Szerény válasz az „Ellenzék“ juntas 2-iki szd- mának „A kalotaszegi pártalakitás' című cikkére.) Kedves Anonymus Uram! Nem hozzád irom levelemet, ki jónehány száz esztendőkkel ennekelőíte ama Belae regis notarius-sa voltál és többek között krónikádban megírtad, miképpen jöttének Erdőelvébe bé a mi régen porladó eleink. Nem hozzád, aki ma bizonyára aggódó lélekkel nézed a csillagos egekből ama honfoglalók késői utódainak keserű tusakodásait; aggódó lélekkel, de nyugodt lelkiismerettel, ’ meri Te megtetted a Te kötelességedet akkoron becsülettel. De Önhöz irok levelet, aki csak névtelenségben rokona ama Anonymusnak. Sőt talán még abban sem. Ön cikket irt. Bizonyára többször irt már cikket és mindig az „Ellenzékiben, ezért nem olvastam azokat. Én tudniillik az „Ellenzék“-et nem szoktam olvasni, csak nagyon ritkán, véletlenül, mint éppen most is. Mert bizonyára •véletlenül küldötte el ezt a számot nekem valami jó barátom, aki figyelmessé lett az Ön cikkére és én ezen áz utón köszönöm meg jó barátom kedves figyelmét. Azért ezen az utón, mert ő is egy Anonymus. Éppen, mint Ön. Nem tudom miért, mostanában sok az Anonymus Transsylvá* niában. Több, mint régen volt, amikor az emberek, ha valamit Írtak, rendesen aláírták a nevüket. Nem szégyelték aláírni a nevüket; sem a vezeték-, sem a keresztnevüket. Régen igy volt ez! Említett cikkében Ön, kedves Anonymus Uram, hadakozik velünk, gyanúsít minket, korhol minket, rendreutasit és kitanit minket. Fjedig mi arra az Írásra, ami Önhöz is eljutott, aláírtuk a nevünket, nem úgy, mint Ön az Ön Írása alá. Pedig mi csak 'egy meghívót irtunk alá, egy szerény meghívót, mely nem is Önnek szólott és nem is az „Ellenzékinek, mégis aláírtul^ azt. Ön pedig az Írást, melyet hozzánk intézett, de mindenesetre hozzánk is „ötemberekhez“, nem irta alá. Ez az eljárása nem éppen udvarias, sőt nem is illendő. Mert igaz, hogy mi csak szerény falusi emberek vagyunk, de az illem, az is valami, még ha velünk szembe is kellene, azt gyakorolni. Mi itt az utóbbi időbe megszoktuk, — lehet, hogy ez nem jó szokás — de megszoktuk, hogy mikor egymásnak mondani akarunk valamit, előbb bemutatkozunk. Megmondjuk a nevünket. No de mi azért nem vagyunk olyan érzékenyek. Megvastagodott a bőrünk, mert sokat perzseli a nap és veri az eső és fújja a szél. Mert kérem szívesen, mi dolgozunk itt; szántunk, vetünk, kapálunk, kaszálunk és egyebet is dolgozunk. Néha szóbaáilunk a néppel, a többi dolgozóval, beszélünk vele erről is, arról is. Mert hogy ők sem olvassák az „Ellenzékkel, hát nem tudják, mit gondoljanak a világ folyásáról. De most ráfordítom a szót arra, amire lehet, hogy Ön nem kiváncsi már, miután cikkében mindent igen jól elintézettnek tart. Mégis arra fordítom rá a szót és sorba veszem a panaszokat. 1. „Pártot alakítanak. Népgyülésre hívják Kalotaszeg népét. Sőt pártprogrammot is adnak és az a céljuk,_ hogy képviselőjüket az ország házába küldjék“. Ilyenformán kezdi Ön és vastag betűkkel tűzi ki Ön a mi célunkat: képviselői küldeni akarnak. Igaza van Önnek! Igenis, azt akarjuk. Sőt el akarjuk küldeni képviselőinket a községházába, vármegyeházára és városházára is. Igenis, oti akarunk lenni mindenütt, ahol minket számarányunk, kultúránk, erőnk, tehetségünk és főkép- pén törvényben biztositoít jogaink szerint hely illet. Sőt, — horribile diclu — el akarjuk küldeni képviselőinket a „Magyar Szövetség“ alakuló közgyűlésére is, kinyilvánítandó azt, hogy a politikai pártszervezetben tömörült kalotaszegi magyarság a „Magyar Szövetség" tagozata kiván lenni, hogy programmját csupán keretnek tekinti, melyet az erdélyi magyarság min® den tömörülését magában egyesiteni hivatott „Magyar Szövetségiben való együttes tanácskor zások alapján akar kitölteni azzal a tartalommal, mely Erdély összes dolgozó magyarságának programmja lehessen. Egyelőre ezt akarjuk! 2. Nehogy feleslegesen ez a kérdés is hosz- szas sajtóvitára adjon alkalmat, iit jegyzem meg, hogy dr. Jankó Jánosnak „Kalotaszeg Magyar Népe“ cimü néprajzi tanulmánya (Bp. 1892. Atheneum) Kalotaszeg magyar lakosságénak számát húsz esztendővel ezelőtt a hivatalos statisztikai adatok aapján 29.95!-ben állapítja meg. Eszerint mertük szerényen felhívásunkban „harmincezernyi“-nek becsülni népünket. 3. Igazság az is, hogy Kalofaszeg népe még nem foglalt állást és ezidőszerint rank
