Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)
1921-06-04 / 113. szám
4. oldal. Szombat, 1921 junlu.3 4. bér nyilatkozott a pártái akitás és aktivitás mellett. Tudniillik Ön csak erről az „öt emberiről tud. De erről, az öt emberről legalább pozitiv tudása van Önnek, mi azonban Önről és társairól nem tudunk semmit sem, aki pedig szerénytelenebb nálunknál (öt embernél), akik csak egy meghivót küldtünk ki népünknek, hogy jöjjön és nyilatkozzék, Ön pedig a saját névtelen neve plurális majestatis-ával dorgál, fedd, gyanúsít, népeket utasít rendre, stb. 4. Mert ön és névtelen társai szerint a „Magyar Szövetség" megindulása előtt a különböző politikai állásponton levő csoportok abban állapodtak meg egymással, hogy egyedül a „Magyar Szövetség“ lesz hivatott dönteni afölött, szükségesbe politikai pártok alakítása, vagy sem.“ Ugyan kérem, kedves Anonymus ur. Ne kacagtassa magát. Hiszen ez abszurdum. Józan fővel hogyan képzelte el ezt? Miképpen dönt* hét valami felett már most az a „Magyar Sző* vétség", amelyik még ezután születik meg 1 ? Természetes, hogy szervezkedési szándékunkat és arról való döntést nem jelenthettük be an* nak a „Magyar Szövetség“ nek, melynek megteremtéséhez mi is, — ha népünk erre vonat”, kozólag megadja a maga felhatalmazását, — teljes erőnkkel és lelkes odaadásunkkal hozzá akarunk járulni. Önt pedig nem is ismertük, de különböző politikai állásponton levő csoportokat sem ismerünk, mi szegény falusiak. De azt hit* tűk, hogy itt Erdélyben ami magyar van, az ma mind egy politikai állásponton lehet csupán. Dehát miért nem jöttek ide ki hozzánk, kedves uraim ? önnek, kedves uram, talán szabadjegye is van ; 1. osztályra és gyorsvonatra és mi nem vagyunk a világ végén. Miért nem jöttek két és fél keserű esztendő óla ide ki, a dolgozó, szenvedő, tévelygő és már-már kételkedő nép közé. Mondták volna meg, mit akarnak, mit gondol* nak nekünk is; ne csak egymásközt diskurálják meg a mi sorsunkat. Így ne csodálkozzanak, ha végre nekünk eszüijkbe jutott, hogy immár talán megpróbáljuk a magunk talpán álleni. És összehívtuk a népet, amelyet Önök nem hívtak össze, hogy megkérdezzük őt, mit szól ahhoz, amit mi kifundál- tunk? Azt hiszem végeredményben Önt is ez kell, hogy érdekelje. Minket feltétlenül ez érdekel csupán ebben a dologban. Viszont egy közvetített ezirányu kérdésemre még a tél végén szintén közvetett utón Grand- pierre Emil dr.-nak azt a válaszát könyveltem el, hogy a lényeg az, hogy a magyarság bál milyen formában és módon tömörülve csatlakozzék ahhoz a Magyar Szövetséghez, melynek hivatása lesz minden magyar tömörülés összefoglalása. Ehhez a válaszhoz igyekeztünk magunkat tartani. 5. Hogy Erdélyben volt-e, illetőleg van-e feudálizmus és a magyar társadalmi osztályok között vannak-e, avagy nincsenek súlyos érdek- ellentétek, arról nem vitatkozom, hanem utasítom Önt a néphez. Majd az megadja a választ. Ha azonban restellj az utazgatást a sáros falukon, akkor Írjon egy levelet az udvarhelymegyei Kisgazda Szövetséghez, az is megadja önnek a szükséges felvilágosításokat. 6. Mindenesetre meglátjuk annak idején, hogy a magyarság egységes, vagy többféle pártban fog-e tömörülni. Azonban, hogy az összes (esetleg többféle! magyar pártnak a Magyar Szövetség központi irányítása mellett kelljen működniük, az nem épen olyan természetes, mint azt Anonymus uram gondolja. Különösen most. amikor Magyar Szövetség még nincsen, épen úgy, mint ahogyan politikai magyar párt sincsen, csak szeretnők. hogy legyen és dolgozunk azért, hogy legyen. Á megszületendő szövetségnek feladata lesz. hogy a magyar tömörüléseket (nemcsak pártokat, de azokat is), közös munkára össze tudja fogni. Ezt kívánjuk mi is (öt lufcta- szegi emberek). 7. Mindazonáltal Anonymus Ur úgy gondolja, hogy pártalakitásra „később tényleg szükség lehet“. De ma elitélendő, mert a magyarság egyetemes érdekeit veszélyezteti. Tehát „várjanak a kalotaszegiek“. Kedves Anonymus Ur! Feltételezem, hogy ön ismeri Petőfit, sőt a költeményeit olvasta és azok közül a „Pató Pál“-t is. Mondja, nincsen ön véletlenül atyafiságban ezzel az érdemes, tekintetes, nemes és nemzetes úrral ? Bár anyai ágon! Csak azért érdekelne, mert ez esetben megérteném Önt rögtön. Viszont lehetséges, hogy ön nem tudja, de mi itt nem tartjuk a rokonságot azzal az érdemes úrral. Sőt őszintén örvendünk, hogy a fajtája kissé megritkult már. Aztán ma, kérem szívesen, 1921-et írunk és a hátunk megett háború, forradalom és megszállás .. . Előttünk pedig nem Önök állanak, hanem nagy, fáradságos, kemény munka. Azt nekünk kell elvégeznünk, tudjuk jól... De megnyugtatjuk. Mi „öt emberek“ egyebet nem csinálunk, mint megkérdezzük a mi népünket ; ha az lesz a válasz: „várjunk még", akkor várni fogunk. Nem addig, amíg majd Anonymus uramtól megkapjuk az engedelmet a szervezkedésre, de addig, amig népünk azt mondja egyszer: „most már ne várjunk tovább“. Ha azonban népünk most már indulni akar, akkor, — még ha Anonymus uram tolvajt is kiélt : indulni fogunk. Menni fogunk együtt a Magyar Szövetséggel, a szövetség is úgy akarja, de mindenesetre együtt Erdély dolgozó, munkájából élő népével. Ezek után kérem Anonymus urat, hogy ne vágjon Ön az események elébe, de várja be nyugodtan (mert hej. ráér Ön arra még!), mig a nép dönt erről a kérdésről, nem pedig különböző politikai álláspontokat képviselő Anonymus urak. A nép döntése ellen aztán sem Önnek, sem nekem úgy sincsen felebbezési jogunk. Végül pedig kijelentem, hogy ezt a levelet nem a kalotaszegi nép, sőt nem is „öt emberek“, de a magam szerény nevében írtam. Tehát én vagyok érette felelős csupán önnel és bárki mással szemben. Senki más 1 Szténa, 1921 junius 3. Kos Károly, oki. építészmérnök. tfWWWWAWWWVWWVW&WyWWftA# Lenin az államkapitalizmusról Villamossági központok nélkül nincs szo- ciálista termelés — Átmeneti programm (Kolozsvár, junius 3.) Megírtuk, hogy Lenin a „Krasznaja Nov“ című revüben feltűnést keltő cikket irt, amelyben az államkapitálizmushoz való részleges visszatérést jetenti be. A rendkívül érdekes cikket itt adjuk : „A nyomor és a züllés oly nagy mérvű Oroszországban, hogy a szocializált állami nagyipart nem vagyunk képesek hamarosan megteremteni. Nagy gabonakészletre volna szükségünk a központokban, amelyekkel azonban nem rendelkezünk. Ezért egyelőre a kicsiny vállalatokat kell támogatnunk, amelyeknek nincs szükségük sem gépekre, sem nagy nyersanyagkészletre, sem sok fűtőanyagra s nagyobb élelmi- szerkcszletre sem. Ez természetesen a kis polgárok és a kisebb tőkék újjászületését jelentene. Mihelyt pedig léteznek kistermelők, ostobaság és öngyilkosság Jenne, ha megtiltanók az áruk magánforgalmának fejlődését, azaz másszóval ■ a kapitalizmust. Nem a kapitálizmus fejlődését kell eltiltani, hanem irányítani inkább arra, hogy állami kapitélizmussá váljék. Ez lehetséges is, mert állami kapitálizmus mér meg is van ; a diktatúrával megegyezik és a pátriérká- lis kisbirtokkal szemben előhaladást jelent. „Az állami kapitálizmus első formáját az engedélyek alkotják. A munkások és parasztok kormánya megengedi az ilyen kapitálistéknak, hogy a mi iparunkban résztvehessenek ; azonban kiköti magának az ellenőrzést.“ „Az állami kapitálizmus második formája a szövetkezetek. Ezek gyűjtik össze a kicsiny tőkék tulajdonosait. Hiszen tudatianság és bűn lenne, ha nem ismernők el, hogy a szövetkezetek joga és szabadsága, a kapitálizmus joga és szabadsága is. A szövetkezet, mint a tőke intézménye hasznunkra van ; mint kereskedelmi intézmény még előnyösebb, mint a magánkereskedelem. A Szövetkezet a különböző osztályokhoz tartozó emberek millióinak egyesülését köny- nyiti meg és ezért negyfontosságu a jövőbeli társadalmi alakulás szempontjából.“ „Az állami kapitálizmus harmadik formája az, hogy az állam igénybeveszi a kereskedőket; megbízza őket, hogy meghatározott százalékok mellett az állami ipari termékeket eladják, vagy vásárolják meg a kicsiny termelők iparcikkeit“. „A negyedik alak az, midőn az állam némely vállalkozó és kapitalista műhelyeit, erdőit stb. bérbeveszi. Ez hasonlít az idegen kapitálistéknak adott engedmények alapjához“. Mindez tehát nem egyéb, — jegyzi meg a „Luptătorul“ — mint a kapitalizmushoz való visszatérés; amit Lenin alábbi kinyilatkoztatása méginkább megerősít: „Mi — Írja Lenin — csak elővédjei vagyunk a proletáriátusnak és ne feledjük, hogy az elővéd csak csekély része a proletériátusságnak, emez pedig viszont a lakosságnak csak egyik része. Ebből a helyzetből C 3ak úgy juthatunk ki kedvezően, ha számolunk a további előhaladás eszközeivel is. Nézzünk csak szét Oroszország térképén, amely oly mérhetetlen területet foglal magában, amelyen öt nagy civilizált állam is elférhetne. Ezen az óriási területen is pátriárkális viszonyok vannak s jelentékenyszámu íélbarbár népek laknak. Gondoljuk el a vasút, müut és minden civilizáció nélkül való orosz területeket nagy városaikkal és nagv kapitalistáikkal. Lehetséges-e ezekből az állapotokból átmenet nélkül a szociálista államalakulatba átmenni? Igen is lehetséges lenne, ha legalább tiz nagyszabású villamossági központunk lenne; amihez azonban legalább 10 évi előkészítő munka volna szükséges. Ez az időköz pedig csak akkor rövidülhetne meg, ha Angliában, Amerikában és Né metországban kitörne a forradalom“. „A kapitálizmus a szociálizmusra nézve nem jó, de haladás a középkori állapotokhoz, a kicsiny termeléshez és a bürokratizmushoz képest. Amennyiben nem lehet közvetlenül átlépni a szociáíizmusba, a kapitálizmus nélkülözhetetlen fázisa a termelés és a csere viszonylatainak“. A magyar-csehszlovák tárgyalások Cseh-magyar kereskedelmi szerződés — A csehszlovákiai magyar vállalatok sorsa — A lebélyegzésből eredő károk kérdése — A Kassa—oderbergi magyar alkalmazottai — A Pozsony—bécsi villamos sorsa (Becs, junius 3. A ..Keleti Újság“ bécsi szer- kesztőségétól.) Amint mér múltkori tudósításunk* ban jelentettük. Csehszlovákia és Magyarország megbízottai a husvét előtt megszakadt tárgyalásokat újból felveszik. A tárgyalásoknak már 25-ér. kellett volna megindulnia, közbejött akadályok folytán azonban kezdetüket néhány nappal el kellett halasztani. A két állam közötti előzetes megállapodás szerint a jogügyi, politikai és pénzügyi bizottság Prágában, a kereskedelmi és forgalomügyi bizottság pedig Budapesten fog ülésezni. Az ősz* szes bizo'tségok előreláthatólag három héten belül munkájukat befejezik. Úgy magyar, mini cseh körökben i3 a várható eredményeket igen kedvezően ítélik meg. A főképpen agréroszág jellegű Magyarország és a nagy iparral rendelkező Csehszlovákia egymást a legszerencsésebben egészítheti ki, a magyar ipar és cseh ipar közötti konkurrencia pedig, — tekintve, hogy a két állam ipara egészen más természetű iparcikkeket gyárt, csak igen kis területre szorítkozik. Végső eredményben tehát a mostani tárgyaié* sok egy nagyszabású, széleskereíü kereskedelmi szerződéshez vezetnek. Egy ilyen megállapodás pedig, amely a normális forgalmat a két állam közölt lehetővé tenné, mindkét országra nézve igen nagy fontosságú volna. Magyarország nyersanyagot, félgyártmányt és élelmiszert szállítana, Csehszlovákia pedig kész iparcikkeket, félgyárímányokat és szenet. Csehszlovákia, amely ?a volt monarkia iparénak mintegy hatvan százalékát vette át, kénytelen a tulprodukcióra dolgozni és igy Csehszlovákia egész gazdasági és kereskedelmi politikájának abban a2 irányban kell haladnia, hogy iparának megjelelő előadási piacot biztosítson. Magyarországnak pedig, eltekintve attól, hogy a cseh kereskedelmi szerződés az első lépést je* lentené, hogy eddigi izoláltságából kiléphessen, a cseh szénre is sürgős szüksége van. A mostani tárgyalások elé mindkét részről tehát a legnagyobb várakozással tekintenek. A budapesti és prágai tárgyalásokon a múltkori cikkünkben felsorolt kérdéseken kívül még igen fontos szerepet fog betölteni a csehszlovákiai kereskedelmi és ipari vállalatok sorsa. Szlovákiában számos olyan vállalat van, amelynek működési helye Csehszlovákia, központja azonban Budapesten vagy más magyar városban van. Csehszlovákia mo:t már azt követeli, hogy ezek a vállalatok központjukat is Csehszlovákiába tegyék ét. Igen nagy fontossággal bírnak a forgalomügyi tárgyalások, amelyeket Budapesten folytatnak le. Amig a két állam között függőben levő többi kérdést mér a brucki tárgyalásokon is szóba hozták és az anyagét feldolgozták, a forgalomügyi tanácskozások csak most kerülhetnek először megvitatásra. Említést érdemel még egy csomó más kérdés is, amely a két állam között ugyancsak most lesz véglegesen elintézve. Ezek közé tartozik a lebélyegzésből eredő károk, a Kassa-oderbergi vasút magyar alkalmazottjainak és a pozsonyi-bérsi villamos vasút megváltásának a kérdése. A csehszlovákiai pénzlebélyegzés idején a határvonal mentén azokon a területeken, amelyeket ideiglenesen tartottak megszállva, valamint a határvonalakhoz közeleső területeken, a magyar állampolgárok bankjegyeit is lebélyegezték. Ennek folytán a bankjegyek tulajdonosai a csehek visszavonulása után ezeket a bankjegyeket már nem tudták értékesíteni. Az érdekeltek az őket ért károkat panasz formájában annak idején a szövetségközi misszióknak hozták tudomásukra és azoknak az intervencióját kérték. A szövetségközi missziók tanácsára a magyar kormány a Csehszlovák állammal közvetlen tárgyalásokat indított, az érdekeltek kártalanítása céljából. A magyar kormány ezeken a tárgyalásokon azt az álláspontot fog«
