Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-07 / 67. szám
* **. qm Cluj— Kolozsvár, 192!. * CIsÜtÖztÖk * április 7. Egyes szám ára 1 lej N'émetausztriában 3D. ö. K Csehszlovákiában 1 Ck Politikai és közgazdasági napilap Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Sír. Memorandului 3. — Telefon; 654 Közleményeink utánnyomása tilos A kizsákmányolás ellen Take Jonescu szavaival kell' kezdenünk, .amelyeket válaszul mondott egy uszító interpellációira. „Nem helyes és nem is igazságos, hogy valamely nemzetiség egész tömegét megvádoljuk egyesek izgató cselekedeteiért.' Nem igazságos, mert sohasem szabad általánosítani és nem jó. mert úgy a ^belföldi, mint a külföldi közvéleményben azt la hamis látszatot kelti, mintha országunkban Jsokszázezer ember volna, akik — hacsak lélekben is — fellázadni akarnak a törvényes éllarnrend ellen. A magyar irredenta hem lehet egyéb, mint egyes embereknek szporadikus elszigetelt cselekedete, akik kezükbe szeretnék kaparintani a nemzetiségek vezetését s zavarják a közéletet is. A nemzetiségek néhány egyede ellen felhozott vádak sem mind alaposak, de ez is mellékes. Végül is nem lehet egy nemzeti kisebbséget a maga egészében indexre tenni egyes személyekért, akik ellen arnugyis teljes eréllyel ífolyik a nyomozás“. így beszélt a külügyminiszter s tegyük (hozzá, hogy bölcsen beszélt. A magyarság (számtalanszor tiltakozott már az ellen, hogy felelősségre akarják vonni akár magyar- országi, altér romániai egyes irredeniisták fzolélt cselekedeteiért s jól esik most felelős helyről hallani megfontolt szavakat, mert lalán kezdetét jelenthetik egy uj és belátóbb politikai koncepciónak, amelynek hiányát eddig fájdalmasan éreztük. Minden reakció végeredményben azt jele:, ti, hogy egyes kiváltságos körök bizonyos jelszó és bizonyos hatalmi helyzet segítségével részben vagy egészen ki akarnak zárni egyes rétegeket a termelt javak feletti osztozkodásból, viszont a termelés munkájában annál fokozottabb részvételre akarják ugyanazokat kényszeríteni. A reakciós körök Romániában egyfelől az összes nemzetek munkásságát és parasztságát akarják j egyidejűleg többtermelésre és viszont aránytalanul kevesebb fogyasztásra szorítani — úgy gazdasági, mint kulturális téren, — ezenfelül pedig a nemromán nemzetek összes osztályait — talán kivéve azokat, amelyeknek feltétlen támogatására van szükségük az osztály elnyomás keresztülviteléhez — szintén megakarják rövidíteni a közös termeléseredmény felett való osztozkodásban. A munkanélküli jövedelemszerzésnek ezen a kettős irányú tendenciáján kivül még egy harmadikkal is számolni kell: a régi királyságbeli reakciós klikkel még külön meg akarják rövidíteni az oszíoszkodás- nál a csatolt területek egész lakosságát. Felülről lefelé követve ezt a sorozatot az a helyzet, hegy a politikai konstelláció legteljesebb élvezetében álló régi királyságbeli romén agrárfeudális és bankokrata klikk munkanélküli jövedelme a következő tényezőkkel tevődik «össze ; részben a csatolt területek nemromán nemzetiségeinek szellemi és fizikai munkásosztályaitól és parasztjaitól elveit munkajövedelemből, valamivel kisebb részben ugyanezen területek román munkásaitól és parasztjaitól elvett munkajövedelemből, némileg kisebb részben a régi királyságbeli rorpán munkás és paraszlosz- tályíól elvett nvunk jövedelemből és legkisebb részben a csatolt rendetek román és nemromán agrárfeudális és bankokrala köreinek munkanélküli jövedelmeiből elvett hányadból. Ez az a rangsor is. amely jelképezi, hogy ugyanannyi munkakifejtés eredményéből mennyi térül vissza a dolgozó saját szükségleteinek fedezésére és bármi cimen mennyit kell átengednie abból, a nemdolgozó nagybirtokos es banktőkés töredékek számára. Ez a helyzet azonban sehogysem egészséges, mert szakadatlan elégedetlenkedés csiráit rejti magában. Aki úgy érzi, hogy igazságíalanu! megrövidítik, az termelő munka helyett részben ennek az igazságtalanságnak a megszüntetésére fejti ki munkaenergiájának jó részét. A régi királyság paraszt- osztálya a földreform utján most akarja a kizsákmányolásnak reá eső részét elhárítani s az uj progresszív adórendszer, amelyet a mostani tervezetnél sokkal gyökeresebben kell megvalósítani, részben megszüntet bizonyos igazságtalan jövedelemélvezéseket a reakciós osztályok rovására. Csakhogy a többtermelés, a társadalmi béke s Románia demokratizálása és szabad fejlődése érdekében még tovább kell menni és a kizsákmányolás összes formáit kell megszüntetni. Amíg vannak egyes kizsákmányoltak, addig senkisem érezheti magát biztonságban, mert valamely formában reá kerülhet a sor. A csatolt területek egész népessége ellen irányuló kizsákmányolási tendenciák ellen most blokkba tömörülnek a dolgozó tömegek parlamenti képviselői, ellenzékiek es kormánypártiak egyaránt. Belátják, hogy az az esetleges kulturális és gazdasági értéktöbblet, amelyet például az erdélyi román dolgozó tömegeknek a kisebbségek rovására juttatna a reakció, sokkai kisebb annál, amit ugyanekkor a régi vkjrólyí*ágbel:ek javéra elvesz az erdélyi románságtól is. Ugyanezt látják be — mutatis mutandis — az óromániai dolgozó osztályok is. És amint ez a beláíás általánossá válik, nincs többé semmi akadálya annak, hogy a régi királyság, valamint a csatolt területek összes román és nemromén nemzeteinek valamennyi dolgozó osztályai összefogjanak a mindnyájukat fenyegető reakciós törekvések ellen. Mert a román és nemromán erdélyi és királyságbeli reakció már régen megtalálta a maga közös haditervét a szociális igazság és a nemzeti béke ellen. Az • előítéletek között, amely a demokrá hold alatt írta Nagy Andor A kötélverő jánya, Marika, fázósan huzza össze sovány kis mellén a horgolt hárászkendőt és vékony kezével felmutat az égre. — Né, udvara van a hódnak . . . Itt lenn, a szemetes, ócskás, limlomos kis Udvaron az égi udvar sápadt fényessége felé fordulnak az arcok. — Azém, bizon, udvara van a hódnak, — mondják többeh is, elméiázva. Sárgásfakó arcok tapadnak a titokzatos nagy kerek udvar derengő mélységére. A fazekas a feleségével és a fiával, a kötélverő a já- nyával. a nadályos, meg a ház egyéb másmilyen lakói üldögélnek kinn az udvaron. Alacsony sámlikon, kis suszterszékeken, rogyott apró padokon kuporognak összebújva a tavaszi estében. Elmúlt a nap és abbamaradt a munka; kibújlak a fülledt kis zugokból és szennyes műhelyekből. hogy elmosódó, nehezülő fejje! még alvás előtt egy kic'sit felbámuljanak a holdvilá- gos tavaszi égre. Ugyan másmiérí jöttek — ki hogy egy pipa dohányt még elszívjon, ki hogy egy kicsit levegőzzék, ki meg jön egyszerűen, hogy na, kiülök egy csöppet — de akármivel és miért jönnek, valójában legfőbb dolguk, hogy az égre bámészkodnak. Gagyus, a nadályos, aki dunsztos üvegjeivel sokat vándorol és mindenütt fecseg, most is siet a beszéddel. — Látják csak, — mondja fudákosan — hogy vándorol a hód. Ippen úgy vándorolunk mink is a főddel, mindenestül. — Azám, a maga esze tokja ! — bosszankodik a kötélverő. — Tán még azt hiszi, hegy a hód, a főd, meg a nap azok is csak aféle kóbor piócások, oszt azok is csak úgy vándorolnak Ö8sze*vissza, akárcsak maga. Valaki Halkar. nevet, a nadályos sértődötten mondja : — Mit tud maga ? Kötelet verni. A köteles már oda se hallgat. Hunyorogva bámul a holdba. Hátát a falnak veti és két kezét bágyadtan csüngeszti le. Csendesen motyog: Ha még azt mondaná, hogy sülyedünk, hogy valahová hátrafelé megyünk, vagy mi a szösz . . . Ezt meg csak érteném. — No ippen, hátrafelé i — fortyog a nadályos. — Ez nem kötélverés, kérem. A kötélverő, az háttal jár előre, ahogy sodrinfja, huzza a kötelet. De hát ez nem madzaggyártás Ez más! Ez planéta, kérem. — Ne zörögjenek mindig — eseng a fazekas — nem tud nézni az ember, mindig csörömpölnek. Inkább üljenek veszteg, oszt nézzük istennek szép fényes tányérját . . . mert hát iszen olyan, lássák csak, minlha csak egy nagy tányér vona, kék abroszra teriíve, kék abroszra, amelyet kipetíyeztek csillagokkal. — Mért nem mondja mán, hogy egy repedt fazék ? — zsörtölődik a nadályos. —- Ugyan Gagyus. de paprikás maga máma ! — veti szemére a fazekas felesége. — Hászen savós ember nem is vagyok. Osztán ki hallott ilyet, amit ezek kotyognak ? Ez itt azt hiszi, hogy a világ, meg minden egy madzaggyár, az ura meg egy fazéknak gondujja az egész istensigef.. . hát ’szén én meg azt mondhatnám, ni csak, ojan a hód, mint egy iborká3üveg, oszt ahon a, ott fonyódik benne össze-vissza a sok fene nagy döglött pióca! Hát nem neveísig ez ? — Hiszen hál — tétováz az asszony — ! maga meg ippen ezt is mondhatja. Meri ez úgy I van, hogy minden megvan a maga tulajdon ! módja szerint, a hód, a nap, a menybéli csillagok, a világosság, a setétsig, a füvek, meg a vizek, meg minden, mind megvan a maga rendje szerint, de hát mindenik ember azt máskép látja, gondujja, mert a dogokat mindenik a maga külön szentive! veszi, meg az ő külön eszivel fogja. Lássa csak 1 — Lehetséges. — Mert lássa, — melegszik fel az asszony — felkél a nap, oszt süt,, olyan egyformán, akár a nagyanyám születésekor, de ha az uram ippen nyavalyog a csontjaival, ágynak esik, oszt nekem sajdul. hogy élek, hát akkor én csak feketeg’yász- nak látom a világot. Meg az is lehet, hogy viharos sötétbe búvik le a nap, mint akasztott ember halálakor, de ha ippen jó vásárral gyötí az uram, kedvvel ül a vacsorához, még a hátam is meg- verdesi, hát éli csak nem látom akkor az ég haragos ábrázalját, mert én akkor a világot vidor- nak veszem. Hál nem igy van ? — Bizomosan. — Meg oszt, látja, azir van az, hogy olyan szipsiges az istennek világa, mán mint teszem, a nap, a hód, a felhők, a csillagok meg minden, mert ők csak vannak, ahogy teremtődtek, nekik olyan mindegy, hogy mi yah mivélünk, hogv élünk, nyavalygunk, örülünk vagy eldöglünk-e 7 A nap nem lesz fényesebb, ha én nevetek és nem lesz sötitebb, ha én sírok. Azér szeresse az ember a napot, a felhőt, a nagy vizet, mert jaj be szép ez mind. — Hej, hiszen mondtam is mindig — sóhajt Gagyus — kár magáér, hogy asszony, mert olyan esze van az asszonyságnak, hogy akár ember is lehetne. — Ember is lehetnék? Hát talán kotló vagyok. Gagyus? — Azt nem mondtam. De hát, hogy ember lehetne. Férfiember. — Nagy bolond maga, Gagyus. — Gondujja, asszonyság? Hehhe — moso- íyodik Gagyus és a homályban átnyújtja barna,
