Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-07 / 67. szám

2. oldal.

Masrnnmm

Csütörtök, 192\ április 7.

da ez egységes belső frontjának kialakulását akadályozzák, legsúlyosabb az erdélyi románság és a nemzetek dolgozói között még mindig fennálló értetlenség. Ezt még szítják a reakciósok, amikor egyrészt titokban támogatják a felforgató törekvéseket, másrészt el akarják hitetni a román néppel, hogy a magyarság népi tömegei is még mindég nem törődtek bele az uj államhelyzetbe s gyűlöletet és bosszút táplálnak vele szemben. Pedig' a magyarság nem akar mást, mint végre békén élni és dolgozni valamennyiünk üdvéért, ami az állam üdve is. A külügyminiszter szavai, amelyeket e sorok előtt idéztünk, talán nem is gyanusithatók meg semmilyen irányból s világosságot vetnek a kérdésre. A romén pártok közül azok, amelyek igazán a békességet és az igazságot akarják, nagyon könnyen megtalálhatják a magyarság szivét, mely szintén keresi az együttműködés útjait minden komolyan demokratikus román réteggel. Csak közösen vehetik fel a harcot a mohó reakció ellen s megvethetik alapjait egy szebb jövőnek, amely Románia kereteit is békés, szabad és boldog népekkel és osztályokkal tölthetné majd meg.

A visszatérő ellenzék

Take Jonescu a magyar politikáról — Békés külpolitika

(Kolozsvár, április 6. Saját tudósítónktól.) Mai számunkban közöltük, hogy a kormány és az ellenzék között újból megindultak a tárgyalások, melyek azóta már némi eredményre is

vezettek.

A többség egy része ugyanis elhatározta, hogy Zamfirescu Dulin által nyilatkozatot tétet, amelyben rámutat, hogy a nemzeti ellenzék kizárásával formahiba történt: ezért az öt kitiltott képviselő ügyét tegyék át újból a fegyelmi bizottsághoz és igy tegyék lehetővé, hogy legkésőbb szerdától kezdve a federáció tagjai újból látogathassák a kamara üléseit. Állítólag azt is elhatározták, hogy Averescu tábornok nyilatkozatot fog tenni a kamarában, amelyben rámutat, hogy 5 maga nem volt jelen a kamarában, midőn az öt ellenzéki képviselő kizárását kimondották s ezt a kizárást semmisnek tekinti, amíg a kérdés revíziója az ő jelenlétében meg nem történik

Ezeknek a híreknek tulajdonítható, hogy

a kamara mai ülésén

már résztvett a federáció is. Jorga a federáció

kemény karját az asszony hátához. Biztos keze áthúz a rékli ráncain és tulnan megbuvik az aszszony melle alá.

Az asszony semmit se szól. Felnéz a holdra és — a gyógyíthatatlan bánatok makacs keserűségével arcán — összeszoritja fogát. Elfogja a férfi kezét és keményen, ridegen megtaszitja.

Gyévuiian huzza vissza karját Gagyus. Felnéz a holdra ő is, a fogát szívja. Szégyenkezik és el is hallgat.

Mind hallgatnak most és az udvaron szép csendesség van. A sárga világosság lágyan ereszkedik le rájuk, bágyadt fátyoléval.

A fazekas arca válik ki leginkább a homályból. Csontos nagy fejére, arcára ráfeszült a kiszikkadt, szőrtelen, vékonyráncu, ólomszinü bőr es a hold. az égi tányér, mintha külön részvéttel az ő arcára hullatná leginkább hideg, beteg fényét. Sárga fényben világol a fazekas halottas arca. És mintha két feje volna, mögötte világol egy másik halottas arc. Csak ez még rútabb, sárgább, aszotíabb, szőrtelenebb és ráncosabb és vénebb, még vénebb, mint az övé. Rut és lélek- zetakasztó lárvanézése van ennek a másik arcnak. Mint a fűszeres ablakéban késő téli estén a farsangról kimaradt, megnyúlt, szétereszkedett viasz-álcáknak. Ijesztő hahota, rászáradt nevetés, buta vigyorgás ringat ezen a másik arcon, amely ott inog, lógáll a fazekas feje mögött, mint árnya, képe életének. Fiának arca ez a másik arc. A Miskáé.

Miska semmit se szól, csak bámul 5 is a holdra, széttolt szemeivel.

A fazekas sóhajt és az agyagban kibülykö- södött, széles, nagycsontu kezeit megropogtatja. A csendben úgy hallatszik, mintha kutya rágcsálna. A holdbanézők ilyen kis zajra mér nem. is neszeinek. Fáradt pilláik alól laposan szűri szemük a magasságot, az égi távolokat, — talán már nincsenek is, a piszkos, szegény kis udvaron, ahol

nevében határozati javaslatot olvasott fel, melynek értelmében az ellenzék tudomásul veszi a képviselők kizárásának a felfüggesztését és ismételten kijelenti, hogy az ellenzék távolmaradása alatt hozott összes parlamenti határozatok érvénytelenek, mert azok minden törvényes alapot nélkülöznek.

Paducanu és Madgearu tiltakoznak a jóvátételt bizottságra vonatkozó törvényjavaslatra elrendelt meglepetésszerü szavazás ellen. Mihalache a kizárás törvénytelenségeiről beszél. Duke a liberális-párt hévében szintén protestél a jóvá- tételi törvényjavaslat szavazási módja ellen. Kijelenti, hogy annak idején a ház nem volt szavazatképes.

Bilciurescu bejelenti, hogy a bukaresti ügyvédek sztrájkba lépnek mindaddig, amig a bíróságoknál a jelenleg érvényben levő órarendet meg nem változtatják. Jorga bejelenti a házban, hogy Cogalniceanu képviselőt, aki elfogadta az agrárreform előadóitisztet, a nemzeti pártból kizárták. A ház ezután több kisebb hiteleket szavazott meg.

A szenátus

tegnapi ülésén Trancu-Jasi munkaügyi miniszter benyújtotta a koldusokról és csavargókról szóló törvényjavaslatot. A javaslatot kisebb vita után elfogadták. Rascanu hadügyminiszter beterjeszti a tisztek fizetésemelésére vonatkozó törvény- javaslatát, amelynek tárgyalását a holnapi ülésre halasztották.

Take Jonescu a magyar kérdésről

Vezető helyen foglalkozunk a külügyminiszternek a magyar kérdés belpolitikai vonatkozású kijelentéseivel, amelyet Savu ma ismertetett interpellációjával kapcsolatban tett. Válaszénak másik külpolitikai vonatkozásait itt adjuk:

Take Jonescu külügyminiszter:

— Most, uraim a külügyi kérdésre térek ái. Savu képviselő azt hiszi, hogy rosszul cselekedtünk, mikor képviselőt küldöttünk Budapestre. Ellenkezőleg, nagyon helyesen tettük.

— Képviselő urak! Tavaly, midőn itt és a szenátusban a trianoni béke ratifikálását kértem, nyilatkoztam egyúttal a szomszédos Magyar- országgal való viszonyaink természete felől. A két nemzet között százados történelmi pör volt folyamatban, majd következett a nagy háború, amelyet nem mi idéztünk fel. Ez a háború a mi előnyünkre dőlt el és ez igazságosan történt, mert, bár hallható a magyarországiak panasza, hogy országukat minden más országnál jobban megcsonkították, kérdezem, hogy melyik más országban uralta igy egy kisebbség a lakosság többségét, mint Magyarországon ? Csak természetes, hogy a szabadsághoz jutott többség el- vélljék attól a kisebbségtől, amely eddig uralta. A pör eldőlt. Aztán elvárhaltuk-e, hogy az egész világ ezt a döntést véglegesnek tekintse? Lehet, de azt bizonyára nem, hogy ők is úgy tekintsék. A mi kötelességünk, hogy erőink arányéban Ítélkezzünk.

odvas szájukkal az estébe lehelnek a szűk szobakonyhák. Mér ők nincsenek itt. Már ők vándorolnak, utaznak valamerre, viszi már őket az égi vándor, úszva, lebegve, simán, a magasba. A napi fáradtságból, gondból magához szívta, vonta, szőtte őket valami finom, vékony, láthatatlan sugárszálon. Úgy lebegnek, szállnak véle, mint éjszaka járó léggömb alatt ahogy úszik a semmiben a kifüggesztett homokzsák. Már semmire se gondolnak és semmi se fáj. Fáradt testük mér semmit sem érez, csak az álmos köny- nyüség és súlytalanság édességét.

De vékony és finom ez a szél, amelyen lebegnek — be könnyen elszakad. Már ennyitől, hogy megbillen a Miska feje és a falnak ütődik. A részegségtől csuklott el a feje, az álmos bam- baságtól, amelyet magábaivott a teliholdból. Bá- mész szája tátvamaradt és hörgős, bárgyú nevetéssel felkacag a holdra.

— Jaj, be csúnyán teszel, te utálatos! — riad rá az anyja és mérgesen rávág a rut fejére.

Miska nagyot jajdul, az apja csendesen, morog és újra végigropogtatja bütykös ujjait. Ébredeznek a többiek is. Nyújtóznak, ásttnak, szuszognak egyet-egyet és fogják a kis széket, a sámlit meg a padocskákat. Kászolódnak.

— Na gyerünk — mondják.

— Gyerünk, tegyük el magunkat holnapra.

*

Az udvar hátsó zugában, ahol olyan mélyre esett a házikó, hogy ablakával a zöldpenészes földre könyököl, a sarokban nagy heringeshordó ácsorog. Esővizet fognak fel benne és az áporo- dott, öreg vízben millió kis apró fére^ zsiborog. E roszezagu vén hordó körül tanyázik Miska leginkább. Azzal mulat, hogy lassan lopakodik a ’víz fölé és a nedves dongát öklével hirtelen megüti. A makulányí kis vizférgek rémült riadással válnak el erre a dongától. Megsürüdzik tőlük a

Úgy illik, hogy az erősebb legyen engedékenyebb és kevésbé kihívó.

A kihívás és idegesség a gyengeség jele, nenţ pedig az erőé, nekünk pedig szerencsére erőnk éa igazságunk is van.

— Ma is megsürgönyöztem Budapestre — folytatta Take Jonescu, — hogy békés szomszédságot óhajtunk s a magyar államnak, jogaink érintetlen fenntartása mellett

minden megillető segítséget meg akarunk adni.

Ez az óhajunk őszinte ; az erejében és öntudatában biztos népünkkel szemben történő kihívások dacára is. Alkalmam volt ezt három magyar hivatalos képviselő elölt is elmondania Egyikük Rómában kérdezte tőlem, hogy a kiá antant Magyarország ellen alakuli-e meg'? Azt feleltem, hogy Magyarország ellen alakult, .de ugyanakkor annak javára is. Három szomszéd ellen mit sem kezdhet Magyarország s éppen ez van javára, mert önök nyugodtan fognak maradni s dolgaik után látnak. Erre az illető a köj vetkezőket jegyezte meg: „Lám, csalódtam: őrt nem az az államférfi, aki hivatása magaslatára tudna emelkedni, mert Romániának a mi barátságunk fejében területi engedményeket kell tennie. '

— Más alkalommal egyik hivatalos személy ezeket mondotta nekem: „Mi megértjük, hogyf Románia Magyarország egy részét elveszi, bár igen sokat vett el. De vájjon miféle káruk lenne abból önöknek, ha örökös barátságunk megkötése után mi Csehszlovákia vagy Jugoszlávia ellen fellépnénk ?“

— Azt feleltem, hogy ez a beszéd ugyanígy megismétlődhetik Prágában vagy Belgrádban isi Azért vettük lánccal körül önöket, hogy ne mozdulhassanak meg.

— Egyik újabb alkalommal azt a határozott nyilatkozatot tették előttem, hogyha nem egyezünk bele Románia királyával való pers/.onáí unióba, akkor a Habsburgokat fogják visszaj- hozni. Megmagyaráztam, hogy

a perszoná! unió lehetetlen,

mert az erre vonatkozó óhajtás teljesedése három állam perszonál unióját vonná maga után: a régi Romániáét, Erdélyét és Magyarországét. Máé szóval visszacsinálnók azt, amit megalkottunk, csak azért, hogy: „Trăiască regele!“ mellett, a^ „Éljen a király!“ is hallható legyen. A kormány ezért nem változtatja meg álláspontját, sőt más kormány sem fogja megváltoztatni.

Minden lehetőt megadunk szomszédunknak gazdasági és pénzügyi szempontból,

ameddig állami méltóságunk megengedi.

— A Magyarországon most lejátszódott incidens felől előzetesen tudomásunk volt, csak éppen az óráját nem tudhattuk. Senki sem akadályozta meg. Nem lehetetlen, hogy bizonyos irók és bizonyos felelőtlen emberek közi lefolyt flörtölés az álmodozásra hajló magyarok közt azt a hitet keltette, hogy a Habsburgok restaurálását a szövetségesek eltűrik.

viz és mintha rosszbetegség rázná őket, úgy vo- naglanak a félelemtől és rángatózva fúrják le magukat a hordó sötét mélyébe. Miska ráhajlik ferdült arcával a vizre, kémlel, figyel és boldog üvöltéssel vihog: élő valakik, vannak vagy millión, félnek és menekülnek tőle, tőle, aki mindenkitől fél.

És ha senki se látja, ahhoz is bátorságot vesz a fazekas félkegyelmű fia, hogy innen a hordó mögül kővel dobja meg a glédába rakott tálakat, ibrikeket, amelyek kinn szikkadnak a műhely előtt, a levegőn. Reszket az örömtől, há cserepekre zúz egy nehányat.

De ezt az anyja mindig észreveszi. Seprűvel szalad elő az anyja és a seprüt a fejéhez verdesi. Miska leül a földre a verés alatt és kacag, röhög éktelenül.

' — Gyűlöllek, te hülye, — liheg az anyja — meg tudnálak ölni, úgy gyűlöllek!

A fazekas kijön a lármára agyagos, nedves műhelyéből, csiíitja az asszonyt. Szánalmas, ingre- vetkőzött vézna testéről fáradtan lógnak vézna karjai és formátlanul nagy öklei, a rátapadt agyagcsomóval. Mint két nagy bunkó, öklei lehúzzák sovány vállait.

— Asszony, te asszony, ne bántsd a szerencsétlent, — nyöszörög rossz mellével — ne bénlsd a gyermekemet.

— Hát csak csináljon neki minél több fazekat, hadd legyen, amit összetörjön.

A fazekas leül a konyhaküszöbre. Agyagos ökleit messze tartja magától és a felsőkarján feltört ingéhez dörgöli homlokét. Torkát köszörüli, köhécsel.

— Látod lelkem, — mondja elgondolkozva ~~ he kicsit utánagondi^nál, tudhatnád, hogy ez is miért van. Mert látod, oka van annak is. hogy ez a szegény bolond réles a tálakra és agyonveri őket. Hiszen csak azokat gyilkolja, akik őtc